EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS A SZERETETRŐL

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”

---

„Bárcsak felismernéd te is, ami üdvösségedre szolgál” (Lk 19,42) – mondja Jézus, amikor megpillantja Jeruzsálem városát és sírni kezd. Ezt követően megjövendöli a város pusztulását. Szavai néhány évtizeddel később beigazolódtak, amikor a rómaiak Kr. u. 70-ben megostromolták és elfoglalták Jeruzsálemet, a templomot pedig felgyújtották. Jézus megsiratja a várost, amely azóta is csak a nevében a béke városa, és megsiratja a templomot, az Atya hajlékát.
Az Úr szavai túlmutatnak a városon és lakóin. Bárcsak minden ember felismerné, ami üdvösségére szolgál! Mennyi hiábavaló és haszontalan dologgal töltjük időnket. Mennyi fölösleges tevékenységet végzünk. Mennyi mindennel veszélyeztetjük üdvösségünket. Jó volna, ha életünk minden cselekedetében, minden döntésében szerepelne az üdvösség szempontja, s csak olyan dolgokat tennénk, ami közelebb segít minket ahhoz, hogy eljussunk az örök üdvösségre. Jézus Krisztus az Üdvözítő. Szent Péter apostol pünkösdi beszédében olvashatjuk: „A názáreti Jézust Isten feltámasztotta a halálból. Nincs üdvösség senki másban” (ApCsel 4,12).
Isten megismerése állandó feladatot jelent számunkra. E folyamatban a kezdeményezés mindenképpen Istené, ő nyilatkoztatja ki magát nekünk. Ő mutatja ki szeretetét irántunk, amit azonban az ember nem mindig akar viszonozni. Önmagunk számára az üdvösség útjának megismerése és az azon való előrehaladás nem könnyű feladat. Bárcsak belátnánk: mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Isten üdvözítő akarata a mi életünkben is megvalósuljon.
© Horváth István Sándor

---

Uram Jézus! A te végtelen isteni szeretetedet megtapasztalva értem meg igazán, hogy nem elég szavakkal szeretni, hanem cselekedeteimmel kell kimutatnom a szeretetet. Segíts engem abban, hogy mindenkiben téged lássalak és téged szeresselek! Segíts engem úgy szeretni embertársaimat, hogy az emberek megérezzék, hogy te szeretet őket! Taníts engem a szeretetre! Amen.