EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS A HIT AJÁNDÉKAIRÓL
Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy
botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb
lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy
egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok
magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss
meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul
hozzád, és azt mondja: Megbántam, – bocsáss meg neki!”
Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!” Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek.”
Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!” Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek.”
Az apostolok egykor ezzel a kéréssel fordultak Jézushoz: „Növeld
bennünk a hitet!” (Lk 17,5). A Hit éve során mi hitünk megvallásaként és
Istenhez intézett kérésként így imádkoztunk az esztendő jelmondatával:
„Hiszek Uram, erősítsd bennünk a hitet!”
Szent Pál apostol szavainak igazságát sokszor megtapasztalja a hívő: „hitünket törékeny cserépedényben hordozzuk” (2Kor 4,7). Szükségünk van tehát hitünk erősítésére. Ne gondoljuk, hogy sziklaszilárd és megrendíthetetlen hittel rendelkezünk. Még az apostolokban is felébredt időnként a kételkedés, gondoljunk csak Tamás apostolra. A hitet Istentől kapjuk ajándékként és ő is tudja bennünk megerősíteni.
Az ártatlanok szenvedése láttán, amikor tehetetlenségünkben nem tudunk segíteni másoknak vagy amikor elveszítjük szeretteinket, megkísért minket a kételkedés Isten jóságában és szeretetében. Az olyan élethelyzetekben, amikor Isten beavatkozását várnánk, de ő látszólag csak hallgat, feltámad bennünk a kétely. Máskor az emberi gonoszság, rosszindulat és kegyetlenség miatt kételkedünk Istenben. Növeld bennünk Urunk a hitet, és erősíts meg minket abban a hitben, hogy mindenkor te irányítod a világ sorsát és a mi személyes életünket! Add, hogy mindig higgyünk abban, hogy elvezetsz minket az üdvösségre!
Jézus keresztútja, szenvedése és halála a legnagyobb próbatétel hitünk számára, de ha eljutunk a feltámadás hitére, akkor rátalálunk a rendíthetetlen alapra, amelyre keresztény életünket építhetjük. A hit elvezet bennünket Isten szeretetének egyre mélyebb megismerésére és segít minket abban, hogy elkötelezzük magunkat Krisztus követésére. Kérjük és fogadjuk el Istentől a hit ajándékát!
© Horváth István Sándor
Szent Pál apostol szavainak igazságát sokszor megtapasztalja a hívő: „hitünket törékeny cserépedényben hordozzuk” (2Kor 4,7). Szükségünk van tehát hitünk erősítésére. Ne gondoljuk, hogy sziklaszilárd és megrendíthetetlen hittel rendelkezünk. Még az apostolokban is felébredt időnként a kételkedés, gondoljunk csak Tamás apostolra. A hitet Istentől kapjuk ajándékként és ő is tudja bennünk megerősíteni.
Az ártatlanok szenvedése láttán, amikor tehetetlenségünkben nem tudunk segíteni másoknak vagy amikor elveszítjük szeretteinket, megkísért minket a kételkedés Isten jóságában és szeretetében. Az olyan élethelyzetekben, amikor Isten beavatkozását várnánk, de ő látszólag csak hallgat, feltámad bennünk a kétely. Máskor az emberi gonoszság, rosszindulat és kegyetlenség miatt kételkedünk Istenben. Növeld bennünk Urunk a hitet, és erősíts meg minket abban a hitben, hogy mindenkor te irányítod a világ sorsát és a mi személyes életünket! Add, hogy mindig higgyünk abban, hogy elvezetsz minket az üdvösségre!
Jézus keresztútja, szenvedése és halála a legnagyobb próbatétel hitünk számára, de ha eljutunk a feltámadás hitére, akkor rátalálunk a rendíthetetlen alapra, amelyre keresztény életünket építhetjük. A hit elvezet bennünket Isten szeretetének egyre mélyebb megismerésére és segít minket abban, hogy elkötelezzük magunkat Krisztus követésére. Kérjük és fogadjuk el Istentől a hit ajándékát!
© Horváth István Sándor
Istenünk, te minden szentmisében csodálatos ünnepre hívsz bennünket.
Meghívsz minket, hogy hallgassuk tanításodat, az örök élet felé irányt
mutató isteni szavadat. És meghívsz minket az ünnepi asztalhoz, az
oltárhoz, hogy Krisztus testével táplálkozzunk. Szeretetteljes hívásodat
örömmel fogadjuk el. Élj bennünk, Istenünk! Amen.