KISBOLDOGASSZONY ÜNNEPÉN
Az első fénysugár, mely utat tör Fia fényességének. Eljött szeptember.
A székely naptár szerint e hónap a Földanya hava.
Anya.
E szó édes minden gyermek ajkán. Egy olyan kincs, melyet meg nem
érdemelve kapunk Istentől ajándékul. S hogy Isten milyen jóságos,
hatalmas szeretettel van irántunk, annak bizonyítéka, hogy kaptunk tőle
egy égi édesanyát is, ki minden emberi szív bölcsőjének ringatója. A
Földön mi emberek akkor élhetünk szívből s igazán, ha a földről az ég
felé tekintünk. Égi édesanyánk felé.
Szeptember 8-án ünnepeljük
Boldogságos Szűz Máriának, a szent gyermek születésének liturgikus
ünnepét, aki 'az egész világ megváltásának hajnala és reménye'. Az ő
méhébe, mint a legszentebb templomban szállt le Isten a saját
személyébe, hogy emberi alakot nyerjen, és látható formában lakozzék
kegyesen az emberek között.
Ez a nap öröm az égben és Földön.
Örvend az ég, mert megjelent a világban Isten legszebb, legcsodálatosabb
teremtménye, a föld pedig azért, mert felvirradt rá a megváltás
hajnala.
Gyermekkoromban azt mesélték falun az öregek, ezen a napon
meg kell nézni a napfelkeltét. Csendesen, várakozással teli szívvel
csodálni a hajnalcsillagot, mely pislákoló mécsesként jelzi, nincs
messze a napfelkelte. S amikor eljön a pillanat, s végigtekintünk a
horizonton, megpillanthatjuk Máriát a kelő napban. Ő az első fénysugár,
ki utat tör a sötétségben Fia fényességének.
Ő is ennek a
földnek szülötte. Ádám gyermeke. Hiszen ezen az ünnepen először a föld
számára született. A Szentháromság mérhetetlen szeretettel és
kegyelemmel tekint le rá. Kegyelemmel, mely erőt adott számára. Erőt,
hogy vállalni tudja a feladatot. Szabad volt mégis engedelmes.
'Legyen nekem a Te szavaid szerint' (Lk. 1,38)
Vállalta a munkát, a szenvedést, az Isten anyaságot, de a kereszt alatt
elvállalta azt is, hogy édesanyja legyen mindazoknak, akik szent Fia
kereszthalálának gyümölcseiben részesülni fognak. Micsoda anya az ilyen!
Mennyi szeretet s ősbizalom Isten iránt! Vállalni azt az életet, amely
Isten tervének prológusa az üdvözülés könyvében.
Azért örülünk
Mária születésének, mert a születés mindig ünnep. Növekszik az élet. S
mily csoda, hogy a templomba lépve bennünk is növekszik az élet. Abba a
templomba, mely támfallal körülvett, s Kisboldogasszony tiszteletére
szenteltetett. Isten szeretete egész életünk támfala, melyet nem kőfalak
között, hanem szívünkben találunk meg igazán, ha hittel közeledünk.
Forrás ~ Internet
