Szent István király imája
A mélységből kiáltok
Hozzád, hallgass meg Uram!
Taníts meg, hogy
kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben,
s hogyan kell örülni a
megérdemelt könnyben.
Adj erőt, hogy
kevélységem csillogását elhomályosítsam, s az alázatosság
színtelenségét
okosan csillogtassam.
Taníts meg, hogyan
kell a gyengékhez lehajolni,
s hogyan kell
féktelen erővel
egyenesen állni.
Adj erőt, hogy
fölényesen legyőzzem a testet,
s alázatosan
megadjam magam a léleknek.
Taníts szelíd szóra,
ha bántások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek.
Adj erőt napközben,
hogy el ne fáradjak,
s fáradtságot este,
hogy rögtön elaludjak.
Taníts meg lendülni,
ha Rád találtam, s hirtelen megállni, ha utat hibáztam.
Ne add meg mindig,
amit nagyon kérek.
Taníts bátor lenni,
mikor nagyon félek.
Engedd a világot
megvetve szeretni, csak magadat ne hagyd soha elfeledni.
Ez a kívánságom, ez
maradjon végleg, de ha másként szólnék,
nagyon szépen
kérlek, ne neheztelj reám, ne fordítsd el orcád,
hiszen a mélységből
kiáltok fel Hozzád!
Ámen!