'Jaj a léleknek, ha nem lakozik benne Krisztus!'

Miként hajdan a zsidókra haragvó Isten Jeruzsálemet ellenségei előtt gúny tárgyává tette, hiszen azok uralkodtak fölöttük, akik gyűlölték őket, és nem volt többé náluk sem ünnep, sem áldozat, parancsainak megszegése miatt, ugyanígy átadja Isten a lelket is azoknak az ellenségeknek, akik tévútra vezették és teljes gyalázatba vitték a lelket.

Miként egy ház is, ha nem lakik benne az ura, sötétségbe, gyalázatba és becstelenségbe borul, tele lesz piszokkal és szeméttel, ugyanígy az Urat és a vele örvendező angyalokat hűtlenül elhagyó lélek is a bűn sötétségével, rút érzelmekkel és mindenféle gyalázatossággal lesz tele.

Jaj az útnak, ha senki sem járja, ha senki emberfiának szava nem csendül rajta, mert vadállatok tanyája lesz! Jaj a léleknek, ha nem lakozik benne az Úr, és szavával a lelki gonoszság fenevadjait el nem kergeti onnan! Jaj a háznak, ha nem lakik benne ura! Jaj a termőföldnek, ha nincs földművese, aki gondozza! Jaj a hajónak, ha nincs kormányosa, mert a tenger viharzó hullámain hányatva elpusztul! 

Jaj a léleknek, ha nem lakik benne az igazi Kormányos, Krisztus, mert a sötétség ádáz tengerén hányódva, az érzelmek hullámveréseitől megtépázva, és a gonosz lelkektől mint vészes vihartól meggyötörve, végül is pusztulásba sodródik.

Jaj a léleknek, ha nincs Krisztusa, aki őt jóságosan gondozza, hogy megteremhesse a Szentlélek jó gyümölcseit! Ha egy lélek elhagyta Krisztust, akkor tövissel, bogánccsal lesz tele, és ahelyett, hogy gyümölcsöt termett volna, tűzre való lesz, és elég. Jaj a léleknek, ha nem lakozik benne Ura és Krisztusa, mivel őt elhagyta, ezért csúf hajlamokkal lesz tele, s a vétkek tanyájává válik!

Miként ugyanis a földművesnek, ha földje megmunkálására készül, elő kell vennie a földműveléshez szükséges eszközöket, és megfelelő ruhát kell öltenie, ugyanígy Krisztus is, az égi Király és igazi földműves, amikor eljött a bűn miatt elhagyatottá lett emberi nemhez, magára véve az emberi testet és szerszámként a keresztet hordozva, munkálta meg az elhagyott lelket. 

Kitépte belőle a töviseket, a gonosz lelkek tüskés bozótját, kiszaggatta a vétkek vadhajtásait, és bűneinek kóróját elégette tűzben. Miután így megmunkálta keresztfájával az emberiség lelkét, beleplántálta a Szentlélek szépséges kertjét, hogy az Istennek, mint Urának mindenfajta ízes és kedves gyümölcsöt teremjen. 

 Szent Makáriosz püspöknek tulajdonított szentbeszédekből

Forrás ~ Internet

 

'Csodálatosak az Isten ajándékai'

Szeretteim, mily boldogítóak és csodálatosak Isten ajándékai! Élet az örökkévalóságban, ragyogás az igazságban, igazság a szabadságban, hit a bizalomban, szentségben véghez vitt önmegtagadás; ezeket mind meg is érthetjük. Mi lehet tehát az, amit az őt szeretőknek készít? Ennek nagyságát és szépségét csak a szentséges Alkotó és a századok Atyja tudja. Tehát minden erőnkkel arra törekedjünk, hogy azok közé kerüljünk, akik őt szeretik, és elnyerhessük megígért ajándékait.

De hogyan történjék ez, kedveseim? Úgy, ha hitünk által istenismeretünk megszilárdul, ha szorgosan keressük azt, ami Isten előtt jó és kedves, ha megtesszük, amit szent akarata rendelt, ha az igazság útján járunk, elvetünk magunktól minden igazságtalanságot, gonoszságot, fösvénységet, pártoskodást, álnokságot és csalást.

Ez az az út, szeretteim, amelyen megtalálhatjuk üdvösségünket, áldozataink főpapját, gyengeségünk pártfogóját és segítőjét, Jézus Krisztust. Általa tekintünk fel a magas égre, általa szemléljük Isten szent és fölséges arcát, ő nyitja meg szívünk szemeit, ő derít világosságot balga és sötét szívünkre. Az Úr akaratából őáltala ízleljük meg a halhatatlan tudást, hiszen ő az Isten dicsőségének fénye, és annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk (Zsid 1,3-4).

Testvéreim, katonáskodjunk tehát az ő feddhetetlen parancsai szerint. A nagyok nem állhatnak meg a kicsinyek nélkül, és a kicsinyek a nagyok nélkül; vegyesen vannak kicsinyek és nagyok, és ez a célszerű. Szolgáljon például saját testünk. A fej mit sem ér lábak nélkül, a láb sem ér semmit fej nélkül. Testünk legkisebb tagjai is hasznára vannak az egész testnek, és szükségesek is az egésznek. Sőt valamennyien összetartoznak, és egynek szolgálnak, hogy ép maradjon az egész test.

Őrizzük meg tehát egész testünket Jézus Krisztusban, és mindenki a neki juttatott kegyelmi ajándék mértéke szerint legyen segítségére embertársának. Az erős támogassa az erőtlent, a gyenge tisztelje az erősebbet; a gazdag juttasson bőkezűen a szegénynek, a szegény dicsérje az Urat, hogy rendelt számára valakit, aki ínségén enyhítsen. A bölcs ne szóval, hanem jótetteivel mutassa meg bölcsességét; az alázatos ne önmagáról állítson ki jó bizonyítványt, hanem várja meg, míg mások mondják ezt róla. Mivel mindenünk Istentől van; neki adjunk mindenért hálát, akinek dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen. 

 Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

Forrás ~ Internet

 

SZENT I. KELEMEN PÁPA ÉS VÉRTANÚ ~ NOVEMBER 23.

'Kelemen pápa Szent Péter harmadik utódaként kormányozta az Egyházat az I. század végén. Igen szép levelet írt a korintusiakhoz, amelyben a békét és az egymás közötti egyetértést akarta erősíteni.' 

Szent Kelemen pápa Szent Péter harmadik utóda volt. Ismerte még az apostol-fejedelmeket, sőt, Szent Pál őt is köszöntötte a filippiekhez írt levelében. Pápasága alatt a korintusi egyházban zavargások támadtak, azért a béke és egyetértés érdekében dogmatörténetileg nagyon fontos levelet írt. Chersonesosba száműzték és ott is halt meg 101-ben. Holttestét Szent Cirill és Metód vitték vissza Rómába.

Példája: Teremts a környezetedben békét és egyetértést!

 

'Örök pásztorunk, mindenható Isten, jóságosan tekints hívedre, és Szent Kelemen pápa és vértanú közbenjárására, akit egész Egyházad pásztorává tettél, szüntelen oltalommal őrizd népedet!'Amen.

'Urunk, Jézus Krisztus! Törékeny emberekre bíztad a hit terjesztését és Egyházad kormányzását, hogy kegyelmed ereje még nyilvánvalóbb legyen. Kérünk, Szent Kelemen pápa közbenjárására erősítsd hitünket, és add híveidnek a béke és egyetértés szellemét, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.' Amen.

'Szentjeid erőssége, mindenható, örök Isten, add, hogy örvendező lélekkel üljük meg Szent Kelemen pápa emléknapját. Ő Fiad papja és vértanúja volt: amit a szent áldozatban cselekedett, azt vére ontásával tanúsította, amit ajkával hirdetett, azt példájával is megerősítette. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

'Nagy méltóság az Istenhez való hasonlóság, ha megőrzi azt az ember'

Mózes azt írta a törvényben: Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert (vö. Ter 1,27). Kérlek, gondoljátok meg ennek a mondatnak a súlyát. A mindenható, láthatatlan, felfoghatatlan, kimondhatatlan és megmérhetetlen Isten saját képének méltóságával ruházta fel a földből alkotott embert. Mi az ember Istenhez képest? Mi a föld a lélekhez mérten? Hiszen az Isten lélek (Jn 4,24). Nagyra méltatta Isten az embert, amikor örökkévalóságának képmását és természetének hasonlóságát ajándékozta az embernek. Nagy méltóság ez az Istenhez való hasonlóság, ha megőrzi az ember.

Ha ugyanis a lelkébe oltott képességeit jól használja fel az ember, akkor hasonló lesz Istenhez. Tehát úgy rendelkezett Isten az ő törvényeiben, hogy mindazzal a képességgel, amelyet a teremtéskor belénk ültetett, neki kell szolgálnunk. A legelső törvény ez: Szeresd egész szíveddel Urunkat, mert ő előbb szeretett minket (vö. 1 Jn 4,10), kezdettől fogva, és még mielőtt léteztünk volna. Isten szeretete nem más, mint képének megújítása. Isten pedig azt szereti, aki megtartja parancsait, mert azt mondja: Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat (Jn 14,15). Az egymás iránti szeretetet parancsolja, amint mondja is: Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket (Jn 15,12).

Az igazi szeretet azonban nem csupán szóban, hanem tettben és igazságban (vö. 1 Jn 3,18) valósul meg. Sértetlen szentségében adjuk tehát vissza Istenünknek és Atyánknak az ő képmását, mivel Isten szent, hiszen ő mondja: Szentek legyetek, mert én szent vagyok (Lev 19,2). Szeretetben adjuk vissza, mert János szava szerint: Szeretet az Isten (1 Jn 4,8); jámborságban és igazságban kell visszaadnunk, mert ő kegyes és igazmondó. Ne fessünk idegen képet magunknak, hiszen lázadó, önkényes módon festi át saját képét az, aki kegyetlen, haragvó és gőgös.

De hogy ne egy ilyen lázadó, önkényes képet alakítsunk ki magunkban, Krisztus is belénk festi a maga képét, hiszen ezt mondja: Az én békémet adom nektek, az én békémet hagyom rátok (Jn 14,27). De mi hasznunk van abból, ha tudjuk, hogy jó dolog a béke, és mégsem őrizzük meg gondosan? Általában úgy van, hogy a legértékesebb dolog egyszersmind a legtörékenyebb is, és minden értékes dolgot nagyobb óvatossággal és gondosabb vigyázattal kell őriznünk. 

Nagyon törékeny ugyanis az a dolog, amit már könnyelmű beszéddel is el lehet pusztítani, és testvérednek egy kis megsértése is tönkretesz. Az emberek ugyanis legszívesebben másokról beszélnek, és másokkal törődnek, meggondolatlanul hiábavaló dolgokról fecsegnek, és megszólják a távollevőket. Ezért akik nem állíthatják magukról, hogy az Úr okosan segítő nyelvet adott nekem, hogy támogatni tudjam azt, aki a beszéd miatt már elfáradt (Iz 50,4), azok hallgassanak. Ha pedig bármit is mondanak, az békességes legyen! 

 Szent Kolumbán apát Utasításaiból

Forrás ~ Internet

SZENT KOLUMBÁN APÁT ~ NOVEMBER 23.

Írországban született 543 körül. Mind az egyházi, mind pedig a világi tudományokban jártas volt. A szerzetesi életet választva Galliába költözött át. Ott igen sok monostort alapított, amelyeket kemény fegyelemben kormányzott. Száműzetésbe kényszerülve Itáliába ment, és a bobbiói kolostort alapította. A keresztény és szerzetesi életben kiváló érdemeket szerezve halt meg 615. november 23-án.'

Példája: Teremts a környezetedben békét és egyetértést!

 'Istenünk, te Szent Kolumbán apát élete által az apostoli lelkület és szerzetesi buzgóság szép példáját adtad népednek. Közbenjárására segíts, hogy nyomában járva téged mindennél jobban keressünk, és készséges lélekkel szolgáljuk evangéliumod terjedését. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

 

'Istenünk, ki Szent Kolumbán apátban az evangélium hirdetésének adományát és a szerzetesi élet buzgóságát csodálatosan egyesítetted, kérünk, segíts, hogy az ő közbenjárására és példája nyomán Téged keressünk mindenek felett, és hívő néped gyarapítására törekedjünk!' Amen.

 Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. november 23. – Szerda

Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: 'Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.'  Lk 21,12-19

Elmélkedés

Jézus továbbra is tanítványaihoz szól, felkészíti őket arra az időszakra, amikor ő már nem lesz ebben a világban. A címzettek köre közben kiszélesedik, nem csupán a jelenlévőkre gondol, hanem mindazokra, akik a későbbi évszázadokban követői lesznek. A bántalmazásokat és üldözéseket a krisztusi közösség tagjai minden korban meg fogják tapasztalni. Az okot is pontosan megnevezi: 'az én nevemért,' azaz Jézus nevéért, a Jézusban való hitért. Bármilyen indokot nevez meg a világ, a keresztény embert mindig a hitéért üldözik, azért, mert Krisztushoz tartozik és az Egyházának tagja. Azt is hozzá kell tennünk ehhez, hogy egyesek annak érdekében, hogy elkerüljék az üldözéseket, inkább nem vallják meg, vagy kifejezetten megtagadják hitüket. Evilági életük számukra fontosabb, mint az örök életük. Az üldözések tehát próbatételt jelentenek a közösség számára, s ezt a próbát sokan kiállják, hősiesen kitartanak a hitben. Ezen a ponton fordul a mérleg. Az üldözések ártanak ugyan a keresztény közösségnek, de egyben lehetőséget adnak a tanúságtételre, amelynek köszönhetően megerősödik, új tagokkal gyarapodik az Egyház. Mert a hitben való hősies kitartás és önfeláldozás példája elgondolkodtatja a nem hívőket. Az ékesszóló igehirdetésnél nagyobb erő a vértanúk tanúságtétele.

© Horváth István Sándor

Imádság

Krisztus Jézus! Veled lehetővé válik, hogy megismerjük Istent, csak engednünk kell, hogy átjárja életünket az, amit már befogadtunk az evangéliumból - bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz, hogy napról napra előbbre jussunk, hisz te nem 'megérkezett embereknek' szeretnél minket. Krisztus, a te szegényeid maradunk egész életünkben, emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába vetni.

 

 

'Szép öröméneket zengjetek Istennek ujjongással!'

Dicsérjétek Istent citerával, tízhúrú hárfán zenéljetek neki! Előtte új dalt énekeljetek (Zsolt 32,2-3). Hagyjátok el a régit, hiszen már új éneket is ismertek. Új ember, új szövetség, új ének. Az új éneket nem ismerik a régi emberek. Az új éneket csak az új emberek értik meg, akik a kegyelem révén már megújultak a régiből, és már az Újszövetséghez tartoznak, amely nem más, mint a mennyek országa. Ez után vágyódik egész szeretetünk, és énekli is az új éneket. De ne a nyelvünk, hanem az életünk zengje ezt az új dalt!

Előtte új dalt énekeljetek, daloljatok neki szép öröméneket zengve (Zsolt 32,3). 

Mindenki azt keresi, hogy hogyan énekeljen Istennek. Dalolj hát neki, de vigyázz, ne rosszul! Nem akarja, hogy a fülét sértsék. Ezért szépen énekeljetek, testvéreim! Mert ha valamikor is azt mondanák neked, hogy egy zeneértő előtt énekelj, de úgy, hogy megnyerd tetszését, zeneművészeti eligazítás nélkül bizonyára félnél, hogy majd nem tetszik éneked a művésznek. Ami hibát ugyanis egy zeneileg járatlan ember nem vesz észre az énekedben, azt a művész már megrója. Ezek után ki ajánlhat fel szép éneket Istennek, aki ugyanígy megítéli az énekest, és ugyanígy észrevesz és meghall mindent? Mikor lesz a te énekművészeted olyan kiváló, hogy e tökéletes fülek se találjanak benne semmi kivetnivalót?

Íme, éneklésed módját illetőleg ehhez tartsd magad: Ne keresd a szavakat, mintha meg tudnád magyarázni, hogy mi is tetszik Istennek. Ujjongással énekelj! Ez az ujjongó ének az Istenhez illő szép ének. De mit jelent ujjongással énekelni? Megérteni és szavakba formálni nem lehet azt, amit a szív énekel. Hiszen azokat is, akik akár aratáskor, akár a szőlőskertben, vagy valamilyen serény munkában énekelnek, ha elkezdenek énekük szavaival ujjongani az örömtől, úgy eltölti ez az öröm, hogy azt már szavakkal kifejezni sem lehet. Már nem is a szavak értelme fontos a számukra, hanem az öröm hangja.

Az ujjongás hangja azt jelzi, hogy olyasvalami virágzott ki a szívben, amit nem lehet szavakkal kimondani. Kihez illik az ilyen ujjongás, ha nem éppen a kimondhatatlan Istenhez? Kimondhatatlan ugyanis az, akit kimondani nem tudsz. Ha őt kimondani képtelen vagy, és hallgatnod sem szabad, mi más marad számodra, mint hogy ujjongj? Vagyis hogy a szív szavak nélkül örüljön, és az öröme mérhetetlen nagyságának ne szabjanak határt a szavak. Szép öröméneket zengjetek neki ujjongással! 

 Szent Ágoston püspöknek a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből

Forrás ~ Internet

SZENT CECÍLIA SZŰZ ÉS VÉRTANÚ ~ NOVEMBER 22.

A Ceciliusok előkelő családjából származott. Szüzességi fogadalmat tett, és jegyesét, Valerianust isteni segítséggel nemcsak megtérítette, hanem hasonló életre vezette. Ugyancsak jegyesének testvérét, Tiburtiust, és az elfogatásukra küldött Maximust is Krisztus szeretetére és hitére vezette. Miután a három vértanúságot szenvedett, Cecilia a Praetextatus katakombában temettette el őket. Almachius prefektus a szegényeket gyámolító és hitükben megerősítő Ceciliát külön kínzás alá vetette.

Sok gyötrelemnek vetették alá, míg végül kard általi halálra ítélték. A hóhér nem tudta lefejezni, bár háromszor csapott az elítéltre. Cecilia a hagyomány szerint még három napig élt, és I. Orbán pápa megerősítette a szentségekkel halála előtt. 230 körül halt meg Alexander Severus császár idejében, és a Kallixtus katakombában lévő családi sírboltban temették el. I. Pascal pápa 321-ben a Cecilia trasteverei háza fölé emelt templomba vitette át az épen maradt holttestet, amelyet 1599-ben ugyancsak épen találtak meg olyan helyzetben, mintha csak éppen akkor lehelte volna ki lelkét.

Szent Cecília tiszteletére Rómában már a IV. században bazilikát építettek. Ez bizonyítja, hogy jelentős szentje volt a keresztény ókor Egyházának. Kultusza mindenfelé elterjedt vértanúságának története révén. Ez úgy mutatja be őt, mint a keresztény nő eszményi példaképét, aki a szüzességet választotta, és Krisztus szeretetéért vértanúságot szenvedett. A tiszteletére épült bazilika egyik felszentelési évfordulóján fogták el a szentélyben Vigiliusz pápát 545. november 22-én. Cecília az egyházi ének és zene védőszentje.

Példája: Maradj mindig állhatatos hitedben!

'Istenünk, ki ezen a napon megörvendeztetsz minket Szent Cecília szűz vértanúd ünnepével, kérünk, segíts, hogy akit áhítattal tisztelünk, annak szent élete példáját kövessük!' Amen.

 

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. november 22. – Kedd

Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a jeruzsálemi templom, Jézus ezt mondta: 'Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.' Erre megkérdezték tőle: 'Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?' Ő így válaszolt: 'Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: 'Én vagyok!' És: 'Elérkezett az idő!' Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!' Aztán így folytatta: 'Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.' Lk 21,5-11

Elmélkedés

Miközben Jézus a két fillért adakozó szegény özvegyet figyelte, a körülötte állók egészen más irányba tekintettek. Az ő számukra nem volt elég látványos a csekély összeget adó asszony, ők a templom pompás díszeiben gyönyörködtek. Jézus legfeljebb érintőleges figyelmet szentel rájuk, mert ő már előre látja azok pusztulását. Szavai felkeltik a nézelődők érdeklődését, de most sem az igazán lényegesre kérdeznek rá, hanem a bekövetkezés időpontja felől tudakozódnak. Jézus viszont semmit nem mond arról, hogy mikor fog eljönni az az idő. Azt viszont határozottan kijelenti, hogy sokan fogják azt állítani, hogy elérkezett a végső idő és megpróbálják majd félrevezetni, megtéveszteni a hívőket. Szavai beigazolódtak, mert valóban időről időre megjelennek olyanok, akik azt híresztelik, hogy tudják a világvége időpontját. Ezen persze már ne nagyon csodálkozzunk, azon viszont annál inkább, hogy mindig vannak olyan hiszékenyek, akik nem veszik észre a csalást, a hazugságot, a megtévesztést. Mindig legyünk óvatosak, amikor valaki biztos igazságként hirdeti saját elképzeléseit, mert egyáltalán nem biztos, hogy igazat állít! Vizsgáljuk meg a tanításokat és ne higgyünk el azonnal mindent! Jézushoz és tanításához érdemes hűségesnek maradni, mert ez az üdvösség örömhíre.

© Horváth István Sándor

Imádság

Ó jóságos Atya, hozzád jövök, amikor hív a szavad, befogadom lelkembe szavadat és igazságodat, magamba foglalom, mint ajándékodat. És kérlek téged, Istennek tűzzel lángoló szeretete, amelyet Jézus Krisztus új szövetsége ajándékozott nekünk, gyújtsd lángra ezzel a szeretettel az én szegény lelkemet is, hogy új életet nyerjen, új akaratra kapjon, és megmeneküljön a haláltól.

 

'Mária hittel hitt, és hittel fogant'

Nagyon kérlek benneteket, figyeljétek meg, mit mondott Krisztus Urunk, amikor kitárta tanítványai felé karját: Ezek az anyám és a rokonaim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, aki engem küldött, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám (Mt 12,50). Íme, az Atya akaratát teljesítette Szűz Mária, aki hittel hitt, és hittel fogant, ő arra lett kiválasztva, hogy anyja legyen a köztünk emberré lett Üdvözítőnknek; előbb őt is az a Krisztus teremtette meg, aki őáltala lett emberré. Szűz Mária teljesítette, maradéktalanul teljesítette az Atya akaratát, ezért azután többre is tartotta azt, hogy Krisztus tanítványa lett, mint azt, hogy Krisztus anyja volt. Nagyobb boldogság volt számára Krisztus tanítványává lenni, mint Krisztus anyjának lenni. Szűz Mária azért lett boldogságos, mert mielőtt megszülte volna tanítómesterét, már méhében hordozta.

Lásd be, hogy mennyire igaz, amit mondok. Amikor az Úr itt járt a földön, és nagy tömegtől körülvéve csodákat tett, egy asszony így kiáltott fel: Áldott a méh, amely téged hordozott. Boldog a méh, amely téged hordozott (vö. Lk 11,27). De nehogy a boldogságot a testben keressük, íme ezt feleli neki az Úr: Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják (Lk l1,28). Ezért boldog tehát Szűz Mária is, mert hallgatta az Úr szavát, és hűséges is maradt hozzá, sőt hűségesebben őrizte lelkében az isteni igazságot, mint méhében a magzatot. Ez az igazság maga Krisztus, és ez a magzat is maga Krisztus. Ott van Mária lelkében Krisztus mint igazság, és ott van Mária méhében mint magzat. Többre tartotta Mária azt, hogy a lelkében volt, mint azt, hogy méhében hordozta.

Szűz Mária, boldog Mária, de még inkább boldog az Egyház, mint Szűz Mária! Miért? Azért mert Mária csak tagja az Egyháznak, szent tagja, kiváló tagja, legdicsőbb tagja, de mégis csak tagja ennek a titokzatos testnek. Ha pedig ennek a testnek tagja, akkor nyilvánvaló, hogy nagyobb a test, mint annak egy tagja. Az Úr a Feje ennek a testnek, és a Fő meg a test együtt az egész Krisztus. Hogy mondjam? A mi Fejünk isteni, maga az Isten a Fő nekünk.

Tehát jól jegyezzétek meg, szeretteim, ti Krisztus tagjai vagytok, ti Krisztus teste vagytok. Jegyezzétek meg, hogy hogyan lettetek azzá, hiszen ezt mondja: Ezek az anyám és a rokonaim! (vö. Mt 12,49) És hogyan lesztek Krisztus anyjává? Aki meghallgatja és teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám (Mt 12,50). Értsd meg: testvéreket és nővéreket mondok: hiszen egy és közös az örökségünk, és mindez Krisztus irgalmából van, aki egyszülött, de nem akart egyedül maradni, hanem minket is az Atya örököseivé akart tenni, saját magának pedig társörököseivé.

Szent Ágoston püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet

 

A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA BEMUTATÁSA A TEMPLOMBAN

543-ban szentelték fel a jeruzsálemi templom közelében az Új Mária-templomot, a bemutatás templomát.

Ősi hagyomány, a Jakab apokrif evangélium leírása, hogy a gyermek Máriát szülei a templom szolgálatára szentelték, ami Josephus Flavius zsidó történetíró szerint szüzességi fogadalommal járt együtt. A gyermek Mária a Szentlélek indítására Istennek ajánlotta magát, akinek kegyelme eltöltötte őt, szeplőtelen fogantatása pillanatától kezdve.

Keletről terjedt el, hazánkban a 12. századtól ismert. Az ünnepet XI. Gergely pápa az avignoni udvarban vezette be a 14. században. 1585-ben V. Sixtus pápa az egész Egyház számára előírta. Ez az ünnep a bencés obláták főünnepe, mivel Mária is obláta, vagyis Istennek ajánlott lett.

Példája:

Mária gyermekkorától nagy dolgokra készült.

Isten téged is nagy dologra vár:

az üdvösségre vagy kiválasztva!

 

  'Urunk, Istenünk, tisztelettel ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária dicsőséges emlékezetét. Kérünk, részesíts minket közbenjárására kegyelmed teljességéből. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

 

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. november 21. – Hétfő

Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: 'Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.' Lk 21,1-4

Elmélkedés

Az elmúlt hét evangéliumi történeteiben már észrevehettük Jézus figyelmességét. A vonuló sokaság zajában meghallja a jerikói vak koldus kiáltását és a hatalmas tömegben észreveszi a fa tetején gubbasztó Zakeust. Meghallja a hitből fakadó segítségkérést és meglátja a hitre vágyakozó ember arcát, mert az Úr számára ez a lényeges. A mai evangélium ebbe a sorozatba illik. Jézus észreveszi a szegény özvegyet, amint mindössze két fillért dob a templomi perselybe, de ez a két fillér az egész vagyona. Meglátja ezt az egyszerű cselekedetet, adakozást, mert az Isten iránti bizalom és a hit megnyilvánulása. Adományozásával az özvegy az isteni gondviselésre bízza magát és kifejezi hitét, hogy Isten segítségére még nincstelen helyzetében is számíthat. Jézus figyelmessége elgondolkodtat minket. A látványos dolgokat könnyebben észrevesszük, mert szinte vonzzák a tekintetünket. Az óriásplakátok és villogó fényreklámok világában vajon észrevesszük-e az apró dolgokat? A kihívóan, magamutogatóan öltözködő emberek között észrevesszük-e az egyszerű, jószívű embereket? Jézus figyelmessége arra indít minket, hogy tudatosan irányítsuk tekintetünk irányát. Lehet, hogy valami látványosan fel akarja hívni magára a figyelmet, de nem biztos, hogy az az igazi érték. Tanuljuk meg Jézus látásmódját!

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki, és kiárasztottad ránk a Szentlélekben, a Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden rosszat, add, hogy a föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat, hogy benned, a Szentháromság egy Istenben megtalálják mindig a remény forrását.

Szent II. János Pál pápa