LITÁNIA SZENT JÁNOS PÁL TISZTELETÉRE

Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atya Isten, - Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiú Isten, - Irgalmazz nekünk!
Szentlélek Úristen, - Irgalmazz nekünk!

Szentséges Szűz Mária, - Könyörögj érettünk!

Szent János Pál, - Könyörögj érettünk!
Az Irgalmas Atyában elmerült János Pál, - Könyörögj érettünk!
A Megváltó Krisztussal egyesült János Pál, - Könyörögj érettünk!
A Vigasztaló Szentlélekkel eltelt János Pál, - Könyörögj érettünk!
A Szűzanyának teljesen felajánlott János Pál, - Könyörögj érettünk!
A szentek és boldogok barátja, - Könyörögj érettünk!
Szent Péter utóda és Isten szolgáinak szolgája, - Könyörögj érettünk!
Az igaz hitet tanító Egyház őre, - Könyörögj érettünk!
A jótanács atyja, - Könyörögj érettünk!
A keresztények egységét és az emberiség nagycsaládját 

szerető János Pál, - Könyörögj érettünk!
.
Az Eucharisztia buzgó szeretője, - Könyörögj érettünk!
A föld fáradhatatlan zarándoka, - Könyörögj érettünk!
Minden nép missziós atyja, - Könyörögj érettünk!
A hit, remény és szeretet tanúja, - Könyörögj érettünk!
Krisztus szenvedéseinek bátor részese, - Könyörögj érettünk!
A béke és a kibékülés apostola, - Könyörögj érettünk!
A civilizáció szeretetének szorgalmazója, - Könyörögj érettünk!
Az új evangelizáció szószolója, - Könyörögj érettünk!
Az alaposan megélt élet mestere, - Könyörögj érettünk!
Az életszentség céltudatos megélésének tanítója, - Könyörögj érettünk!
Az Isteni Irgalmasság pápája, - Könyörögj érettünk!
Az Egyház által felajánlott Szentmise főpapja, - Könyörögj érettünk!
Az egész nyáját az ég felé terelő pásztor, - Könyörögj érettünk!

A papok testvére és mestere, - Könyörögj érettünk!
Az Istennek szentelt személyek atyja, - Könyörögj érettünk!
A keresztény családok pátrónája, - Könyörögj érettünk!
A házastársak segítsége, - Könyörögj érettünk!
A meg nem született élet oltalmazója, - Könyörögj érettünk!
A gyermekek, árvák és elhagyottak oltalmazója, - Könyörögj érettünk!
A fiatalok barátja és tanítója, - Könyörögj érettünk!
A szenvedők jó szamaritánusa, - Könyörögj érettünk!
Az idősök és magányosak támasza, - Könyörögj érettünk!
Az igazság és emberi méltóság szószólója, - Könyörögj érettünk!
Az Istenben elmerült imádság hitvese, - Könyörögj érettünk!
A világ oltárain végbemenő liturgikus áldozat szeretője, - Könyörögj érettünk!
A nehéz munka megtestesítője, - Könyörögj érettünk!
Krisztus keresztjének szerelmese, - Könyörögj érettünk!
A hivatás teljesítésének példaképe, - Könyörögj érettünk!
A szenvedésben kitartó János Pál, - Könyörögj érettünk!
Az Istenben való élés és meghalás példaképe, - Könyörögj érettünk!

Te, aki megemlékezel a bűnösökről, - Könyörögj érettünk!
Az elveszettek útmutatója, - Könyörögj érettünk!
A bántalmazóknak megbocsátó atya, - Könyörögj érettünk!
Az ellenségek és elnyomók tisztelője, - Könyörögj érettünk!
Az elnyomottak védelmezője, - Könyörögj érettünk!
A munkanélküliek támogatója, - Könyörögj érettünk!
A hajléktalanok gondozója, - Könyörögj érettünk!
A foglyok látogatója, - Könyörögj érettünk!
A gyengék bátorítója, - Könyörögj érettünk!
Mindenkivel együttérző János Pál, - Könyörögj érettünk!

Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit, - kegyelmezz nekünk
Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit, - hallgass meg minket
Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit, - irgalmazz nekünk.

 Imádkozzál érettünk, Boldog János Pál!
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!

Könyörögjünk: Irgalmas Istenünk, fogadd el ajándékul Boldog János Pál apostoli és hithirdetői életéért mondott köszönetünket, az ő közbenjárására add, hogy mi is növekedjünk az irántad való szeretetben, és bizalommal hirdessük minden embernek Krisztus végtelen szeretetét, Krisztus, a mi Urunk által! Amen.

Egyházi engedéllyel: Stanislaw Dziwisz bíboros, Krakkó püspöke, 2011. április 12.

Forrás ~ Internet

Szent II. János Pál pápának a pápasága kezdetén elmondott homíliájából 1978. október 22-én

 Ne féljetek! Nyissátok meg a kapukat Krisztusnak!

    Péter eljött Rómába! Mi vezérelte őt, és mi hozta el ebbe a városba, a Római Birodalom szívébe, ha nem az Úrtól kapott indítás iránti engedelmesség? Ez a galileai halász talán nem akart volna eljönni ide. Talán szívesebben maradt volna otthon, a Genezáret-tó partján, hajójával és hálói között. De az Úrtól vezetve, indításának engedelmeskedve, elérkezett idáig.

     Egy ősi hagyomány szerint a Néró-üldözés idején Péter el akarta hagyni Rómát. De az Úr közbelépett: szembe jött vele. Péter ezzel a kérdéssel fordult hozzá: 'Quo vadis, Domine? Hová mégy, Uram?' Az Úr rögtön válaszolt neki: 'Megyek Rómába, hogy másodszor is megfeszítsenek.' Péter visszatért Rómába, és itt maradt egészen a saját keresztre feszítéséig.

     A mi korunk arra szólít, arra ösztökél, arra kötelez, hogy az Úrra tekintsünk, és maga Krisztus legfőbb hatalmának misztériumában merüljünk el alázatos és áhítatos meditációban.
     Ő, aki Szűz Máriától született - az ács Fia, ahogy vélekedtek róla, az élő Isten Fia, amint Péter megvallotta -, azért jött, hogy valamennyiünket 'papi királysággá' alakítsa.

     A II. vatikáni zsinat emlékezetünkbe idézte ennek a hatalomnak a misztériumát és azt a tényt, hogy Krisztus – a Pap, a Próféta-Tanító, a Király – küldetése folytatódik az Egyházban. Mindenki, Isten egész népe részese ennek a hármas küldetésnek. A múltban talán azért is tették a pápa fejére a 'triregnumot', a hármas koronát, hogy ezzel a szimbólummal fejezzék ki, hogy Krisztus Egyházának egész hierarchikus rendje, egész „szent hatalma”, amelyet benne gyakorolnak, nem egyéb, mint szolgálat. Olyan szolgálat, amelynek egyetlen célja van: hogy Isten egész népe részesedjék Krisztusnak e hármas küldetésében, és mindig az Úr hatalma alatt maradjon. Ez a hatalom nem ennek a világnak hatalmasságaiból veszi eredetét, hanem a mennyei Atyától s a kereszt és a feltámadás misztériumából.
     Az Úr feltétlen és mégis édes és szelíd hatalma megfelel az ember egész mélységének, legemelkedettebb értelmi, akarati, szívbeli törekvéseinek. Nem az erő nyelvén beszél, hanem a szeretetben és az igazságban fejezi ki magát.

     Péter új utóda a római székben ma izzó, alázatos, bizakodó imát mond: 'Ó, Krisztus! Add, hogy a te egyetlen hatalmad szolgája lehessek! Édes hatalmad szolgája! Szolgája hatalmadnak, amely alkonyt nem ismer! Tedd, hogy szolga legyek, sőt szolgáidnak a szolgája!'

     Fivéreim és nővéreim! Ne féljetek befogadni Krisztust és elfogadni az ő hatalmát!
     Segítsétek a pápát és mindazokat, akik Krisztust akarják szolgálni, és Krisztus hatalmával szolgálni az embert és az egész emberiséget!

     Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztusnak! Az ő üdvözítő hatalmának nyissátok meg az államhatárokat, a gazdasági meg a politikai rendszereket, a kultúra, a művelődés, a fejlődés hatalmas mezőit! Ne féljetek! Krisztus tudja, 'mi lakik az emberben'. Egyedül ő tudja!
     Manapság olyan gyakran nem tudja az ember, mit hordoz magában, lelkének, szívének a mélyén. Így gyakran bizonytalankodik e földön leélt életének értelméről. Kétely árasztja el, amely átvált kétségbeesésbe. Hagyjátok tehát - alázattal és bizalommal kérlek, könyörögve kérlek -, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberhez. Egyedül ő birtokolja az élet igéit, igen, az örök élet igéit.

 Forrás ~ Internet

 

SZENT II. JÁNOS PÁL PÁPA ÜNNEPE ~ OKTÓBER 22.

Karol Józef Wojtyła - vagy: Wojtyła Károly József - 1920-ban a lengyelországi Wadowicében született. Pappá szentelve és római teológiai tanulmányainak befejeztével hazájába visszatérve különféle lelkipásztori és egyetemi feladatokat látott el. Krakkó segédpüspökének kinevezve, majd 1964-ben érsekévé válva, részt vett a II. vatikáni egyetemes zsinaton. 1978. október 16-án megválasztották pápának, és a II. János Pál nevet vette fel. Rendkívüli apostoli buzgóságával tűnt ki, főleg a családok, a fiatalok és a betegek felé; ez arra ösztönözte, hogy Isten népét szerte az egész világon számos látogatásban részesítse. Az Egyháznak örökségül hagyott legkiválóbb gyümölcsök, többek között, az ő igen gazdag tanítása, valamint a Katolikus Egyház Katekizmusának és a latin egyház meg a keleti egyházak kánonjogi kódexeinek közzététele. Rómában szentül halt meg 2005. április 2-án, húsvét II. vasárnapjának és egyben az Isteni Irgalom vasárnapjának előestéjén.

'Istenünk, gazdag az irgalmasságban, te arra hívtad Szent II. János Pál pápát, hogy egész Egyházadnak elöljárója legyen. Add, kérünk, hogy az ő tanításán nevelkedve bizalommal megnyissuk szívünket Krisztusnak, az ember egyetlen Megváltójának üdvözítő kegyelmére. Aki veled él és uralkodik.' Amen.

Forrás ~ Internet

FOHÁSZ SZENT JÁNOS PÁL PÁPÁÉRT

'Mindenható, örök Isten, te úgy rendelted, hogy Szent II. János Pál pápa mint legfőbb pásztor vezesse híveidet, és mindnyájunk lelki javát szolgálja szavával és példájával. Közbenjárására oltalmazd Egyházadban a lelkipásztorokat és a gondjukra bízott nyájat, s vezesd őket az örök üdvösség útjára. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 Szent II. János Pál pápa ünnepe

 Ma van Szent II. János Pál pápa ünnepe, ez a nap pápaságának kezdete. A 264. római pápa, a 20. század leghosszabb ideig (1978-2005) uralkodó egyházfője Karol Józef Wojtyla néven született 1920. május 18-án a Krakkóhoz közeli Wadowicében. Szüleit és testvérét korán elvesztette, egyetemi tanulmányait a második világháború szakította félbe. Dolgozott gyárban, kőbányában, majd 1942-ben jelentkezett az illegálisan működő papi szemináriumba. 1946-os pappá szentelése után Rómában, a pápai egyetemen szerzett teológiai doktorátust. Rövid ideig falusi segédlelkész, majd a krakkói Szent Flórián-templom káplánja volt, egyházi közösségét új módszerekkel szervezte, kirándulásokra, túrára vitte a fiatalokat. A teológiai kar etika szakának elvégzése után a krakkói szemináriumban és a lublini egyetemen tanított. 1958-ban címzetes püspök, 1964-ben Krakkó érsek-metropolitája lett, 1967-ben VI. Pál pápa bíborossá kreálta.Tevékenyen részt vett az 1962 és 1965 között tartott II. Vatikáni Zsinat munkájában, amelynek eredményeként a katolikus egyházban a tekintélyelv helyett a szolgálat, az igehirdetés került előtérbe. 1978-ban, a 'három pápa évében', amikor a VI. Pált követő I. János Pál 33 napi uralkodás után elhunyt, október 16-án általános meglepetésre a viszonylag ismeretlen Karol Wojtylát választották meg a katolikus egyház fejének. 455 év után ő volt az első nem olasz, egyben az első kelet-európai és az első szláv, a maga ötvennyolc évével pedig 132 év óta a legfiatalabb pápa. Nevének a II. János Pált választotta, ezzel is jelezve, hogy folytatni kívánja elődje politikáját. Arra törekedett, hogy helyreállítsa a tanbeli egységet, a hivatalos egyházi tanításokhoz való visszatérésre bírja a túlzókat, a tanítóhivataltól eltérőket, és a katolikus egyház kormányzásában is új rendszert vezetett be. Sohasem tagadta meg gyökereit: lengyel hazája iránti szeretetét, a népi hagyományokban gyökerező Mária-tiszteletet, a munkásként szerzett tapasztalatokat, a lengyel zsidók deportálásának és az ellenük elkövetett népirtás elítélését, továbbá a kommunizmus elleni harcot. Befolyása messze túlterjedt a Vatikánon, első, 1979-es lengyelországi látogatása hozzájárult a kommunista rendszer bukásához. Több mint húsz merényletet kíséreltek meg ellene. 1981. május 13-án csodával határos módon élte túl, amikor a török Ali Agca közvetlen közelről rálőtt. Egészsége 1993-tól kezdett hanyatlani, a Parkinson-kórban is szenvedő II. János Pál pápa 2005. április 2-án, nyolcvannégy éves korában halt meg, temetésére április 8-án került sor. A 266 katolikus egyházfő közül csak Szent Péter és IX. Pius ült nála hosszabb ideig a pápai trónon. Ő volt a legtöbbet utazó pápa, nagyobb utat tett meg, mint valamennyi elődje együtt: 104 külföldi látogatása során 129 országot keresett fel. Magyarországon két alkalommal: 1991. augusztus 16-20. között, majd 1996. szeptember 6-7-én járt. Mindenkinél több szentet és boldogot avatott, bíborost kreált. Megreformálta a kánonjogot, a katolikus egyház törvénykönyvét, elkészíttette az új katolikus katekizmust. II. János Pál bocsánatot kért a katolikus egyház múltbéli bűneiért, törekedett az Észak-Dél ellentét feloldására, szót emelt az emberi jogokért. A hívők már temetésén követelték azonnali szentté avatását, és utóda, XVI. Benedek már halála évében, az előírt öt évnél korábban elindította a boldoggá avatási eljárást. Erre a modern időben rekordgyorsasággal, 2011. május 1-jén került sor Rómában. 2014. április 27-én Ferenc pápa Rómában a kanonizációs formula felolvasásával szentté nyilvánította.

Forrás ~ Internet

 KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS ÁLDOZÓPAP ~ OKTÓBER 23.

  KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS 1386. június 24-én született az olaszországi Kapesztrano városkában. Apja német zsoldoskapitány volt, akit hét évesen elveszített. Otthon nagyon tehetséges tanulónak mutatkozott, majd Perugiában jogot tanult, és egy ideig bíróként dolgozott. Később Perugia és környéke kormányzójává nevezték ki. Vezetését az önállóságát nemrég elvesztett terület lakói ellenszenvvel fogadták. Fellázadtak ellene, fogságba is ejtették.

Alattvalóinak erőszakoskodásai miatt lemondott, csaknem megkötött házasságát is érvényteleníttette és 1415-ben ferences szerzetes lett. Szigorú feltételekkel vették csak fel a rendbe. Sienai Szent Bernardinnál végezte el hittudományi tanulmányait, és 1420-ban pappá szentelték.

Európát bejárva óriási feladatokat látott el: apostolkodott, bűnbánati szónok volt, az erkölcsöt erősítette, küzdött az eretnekek ellen, vitázott velük, dolgozott rendje megújulásán, fáradozott a keleti egyházszakadás megszüntetésén, gyakran eljárt pápai megbízatásokban, kereszteseket toborzott. Sok írása is ránk maradt. 1455 tavaszán Magyarországon is fáradozott az országgyűlésen a pártoskodás megszüntetése és a török elleni hadjárat megindítása érdekében.

A törökök ellen harcolt 1456-ban Nándorfehérvárnál a keresztesek élén, szorosan együttműködve Hunyadi Jánossal. Közreműködése nagyban hozzájárult a hármas győzelemhez, a török hajóhad tönkretételéhez, Nándorfehérvár felszabadításához és a szárazföldi török sereg elleni diadalhoz. Európa szerte felhangzott a Te Deum. III. Kalixtusz pápa elrendelte hálából augusztus 6-ára Urunk színeváltozásának ünnepét, valamint a déli harangszót.

A győzelem után röviddel Hunyadi János, majd három hónapra rá, 1456. október 23-án Kapisztrán János is elhunyt Szerémújlakon, a kitört pestis járvány következtében. Ünnepét március 28-án tartották, de XXIII. János pápa halála napjára tette át. Teste a török hódoltság alatt eltűnt. Szobra 1921 óta a budai várban áll.

Példája:

Tanulj keményen, és rendíthetetlenül harcolj a hitedért!

 Istenünk, ki Szent János hitvallód által híveidnek győzelmet adtál a kereszt ellenségeivel szemben, kérünk, engedd, hogy közbenjárására a lelki ellenség minden cselvetésén győzelmet arassunk, és az igazság koronáját Tőled elnyerhessük! 

 Forrás ~ Internet

Kapisztrán Szent János áldozópapnak „A papság tükre” című értekezéséből

(Pars 1, Venetiae 1580, 2)

Az igaz lelkű pap élete világosságot áraszt, és derűt sugároz

    Azok, akik az Úr oltárához vannak rendelve, fényként világítsanak, és az erkölcsi feddhetetlenség tiszteletreméltó példájával járjanak elöl, kerüljék a bűnök minden szennyét és tisztátalanságát. Erényes életük által legyenek saját maguk és embertársaik számára a föld sója, tetteik ragyogó fényességével a világ világossága, és világítsák meg mások életét, hiszen isteni tanítónk, Jézus Krisztus nemcsak apostolainak és tanítványainak, hanem az ő összes utódainak és a papoknak is mondta: Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, és az emberek eltapossák (Mt 5, 13).
    Valóban eltapodják az emberek, mint hitvány szemetet, a tisztátalan és szennyes lelkű papot, akit átjárt a bűn utálatossága, és foglyul ejtettek a gonoszság bilincsei. Értéktelennek tartják őt, mint aki nem használ sem önmagának, sem másoknak. Szent Gergely pápa így tanítja: „Ha valakinek az életét megvetik az emberek, a prédikációját sem fogják megbecsülni.”
     A papok, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az evangélium hirdetésében és a tanításban fáradoznak (1 Tim 5, 17). Valóban kétszeres tiszteletet érdemelnek az ilyen méltó életű papok. Megbecsülést szereznek hivatásuk és egyéni életük által. Az ideigvaló javakat összekapcsolják a lelkiekkel, a mulandókat pedig az örökkévalókkal. A földön élnek halandó teremtmények között a természet viszontagságainak igájában, de szorgosan keresik az ég angyalainak társaságát, hogy mint éber szolgák tetszést találjanak a király előtt. Így, miként a nap is odafönt kel föl Isten magasságában, de a föld számára világít, ugyanígy a papok világossága is világítson az embereknek, hogy a papok jótetteit látva dicsőítsék a mennyei Atyát (vö. Mt 5, 16).
     Ti vagytok a világ világossága (Mt 5, 14). A világosság ugyanis nemcsak magának világít, hanem szétszórja sugarait mindenfelé, és megvilágít mindent, amit csak maga körül talál, így világítja meg az igaz lelkű papság sugárzó élete mások életét is a szentség fényével, és így árasztja derűjét mindazokra, akik életét szemmel tartják. A papot arra rendelték, hogy másokat gondozzon, de saját élete példájával kell megmutatnia az embereknek, hogy miként éljenek az Úr Egyházában.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. október 22. - Csütörtök, Szent II. János Pál pápa

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.' Lk 12,49-53

Elmélkedés

Érdekes kijelentéssel szemlélteti Jézus a mai evangéliumban saját küldetését: 'Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!' (Lk 12,49). Természetesen nem egy eszement gyújtogató ő, aki kárt akarna okozni bárki anyagi javaiban, hanem jelképes értelemben beszél a tűzről. Nem feltétlenül a tűz pusztító, romboló erejéről van itt szó, amire elsőként gondolunk, ha tűzről hallunk, hanem a tűz megtisztító, megújító hatásáról. A tűz mindent megéget, ami a közelébe, erejének kevés anyag tud ellenállni. A tűz gyorsan terjed, s olykor bizony megállíthatatlannak tűnik. Jézus tanítása forradalmi újdonságokat tartalmazott, s szinte egy tűzvész gyorsaságával terjedt az emberek között. Aki hallotta, az megérintettnek érezte magát, mint akit megérint a láng egy pillanatra. Aki hallotta, azt valamilyen válaszra késztette, senki nem maradhatott közömbös. Krisztus örömhíre olyan felszólítás, amely mindenkitől választ, állásfoglalást kíván.
A részlet befejező része a családtagok közti ellenállást említi meg. A krisztusi üzenet egy olyan zsidó társadalomban hangzik el, amelyben a vallásnak erőteljes hatása van az emberekre. Amikor valaki Krisztus és az új hit követője lesz, akkor szembekerülhet családtagjaival, akik régi hitükhöz ragaszkodnak. Az Úr előre látja, hogy tanításának ilyen hatása is lesz.
Engedem-e, hogy Krisztus tanítása lángra lobbantson?
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, gondoskodásunkra és szeretetünkre bíztad azokat, akik a közelünkben hiányt szenvednek. Add, hogy nevedben melléjük álljak. Csak te biztosíthatod számomra az elégséges türelmet, a szelídséget és odaadást, hogy valóban segítségükre lehessek. T. Kranich

 

Ferenc pápa tíz biztatása a családszinódus alkalmából

'Emlékszem Szent II. János Pálra, amikor ezt mondta: 'A tévedést és a rosszat mindig el kell ítélni és le kell győzni; de az embert, aki elesik vagy megtéved, meg kell érteni és szeretni kell!'

1. Isten nem szomorúságra vagy egyedüllétre, hanem boldogságra teremtette az embert. Arra, hogy megossza életét egy másik személlyel, aki kiegészíti őt, hogy megélje a szeretet és viszontszeretet csodálatos tapasztalatát, és hogy meglássa termékeny szeretetét gyermekeiben.

2. A mai embert is - aki gyakran gúnyolódik ezen a terven - vonzza és elbűvöli minden hiteles szeretet, minden szilárd szeretet, minden termékeny szeretet, minden hűséges és tartós szeretet. Látjuk, hogy a mai ember ideig tartó szeretetfajták után kullog, miközben az igazi szeretetről álmodik; testi gyönyörök után fut, de közben a teljes odaadásra vágyik.

3. Az egyháznak küldetését hűségben kell élnie, hűségben mesteréhez, hogy pusztában kiáltó hangként védje a hűséges szeretetet, és bátorítsa azt a sok családot, akik olyan helyként élik meg házasságukat, ahol megmutatkozik az isteni szeretet.

4. Az egyház feladata, hogy oltalmazza az élet, minden élet szent voltát; oltalmazza a házassági kötelék egységét és felbonthatatlanságát mint Isten kegyelmének jelét, valamint annak jelét, hogy az ember képes komolyan szeretni.

5. Az egyháznak az a feladata, hogy küldetését igazságban élje meg, amely nem változik a múló divatok vagy az uralkodó közvélemény szerint. Az igazságban, amely megvédi az embert attól, hogy a termékeny szeretetet meddő önzéssé, a hűséges egybekelést ideiglenes kapcsolatokká alakítsa. Igazság nélkül a szeretet szentimentalizmusba süpped.

6. Az egyháznak az a feladata, hogy küldetését szeretetben élje, szeretetben, amely nem mutogat ítélkezőn a másikra, hanem - anyai természetéhez hűen - kötelességének érzi, hogy megkeresse és gyógyítsa a sérült párokat. Az a feladata, hogy 'tábori kórház' legyen, nyitott kapukkal, hogy mindenkit befogadjon, aki segítséget és támaszt keres. Sőt az is feladata, hogy igaz szeretettel kilépjen kerítései mögül mások felé. Egy zárt kapus egyház elárulja önmagát és küldetését, s ahelyett, hogy híd lenne, akadállyá válik.

7. Emlékszem Szent II. János Pálra, amikor ezt mondta: 'A tévedést és a rosszat mindig el kell ítélni és le kell győzni; de az embert, aki elesik vagy megtéved, meg kell érteni és szeretni kell!'

8. Az evangéliumi alázat azt jelenti, hogy nem mutogatunk ítélkezően másokra, hanem kinyújtjuk feléjük kezünket, hogy felemeljük őket anélkül, hogy valaha is jobbnak éreznénk magunkat náluk.

9. A szinódus nem parlament, ahol ahhoz, hogy egyetértésre vagy közös megegyezésre jusson az ember, tárgyalni, alkudozni vagy kompromisszumot kötni kell. A szinódus ehelyett az egyház valóságának egyik kifejeződése, amelynek feladata, hogy a hit szemével és Isten szívével értelmezze a valóságot.

10. Az egyház hitbeli hagyománya nem megőrzendő múzeumot jelent, hanem olyan élő forrást, amelyből az egyház csillapítja szomját, hogy felfrissítse és megvilágosítsa az életet.

Ferenc pápa prédikációja a szinódust megnyitó misén és megnyitó beszéde a szinóduson.

 Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 2015. október 21. - Szerda

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.'
Péter megkérdezte: 'Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?' Az Úr így válaszolt: 'Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: 'Uram bizonyára késni fog', és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.' Lk 12,39-48

Elmélkedés

Az Emberfiára való várakozásról és az állandó készenlétről szóló tanítását folytatja Jézus mai evangéliumi részletünkben. Újabb példát mond, amely az érkezés váratlanságát, meglepetés jellegét emeli ki. Miként a házigazda sem tudhatja, hogy mikor érkezik a tolvaj, ugyanúgy a keresztény ember sem tudja előre, mikor fog bekövetkezni az Úr jövetele. Mert ahogyan a tolvaj sem jelenti be előre a gazdának, hogy mikor szándékozik betörni házába, ugyanúgy Jézus sem közli velünk előre érkezésének időpontját.
A folytatásban szereplő példa a szolgák, az ember személyes felelősségét hangsúlyozza. A példabeszédet elmondó Jézus azt feltételezi, hogy a váratlanság, az időpont ismeretének hiánya arra készteti, arra ösztönzi a hívőket, a közösség tagjait, hogy állandó készületben legyenek. E feltételezés helyesnek bizonyul a felelősségteljesen gondolkodók esetében. Aki viszont felelőtlen, az könnyelmű módon megfeledkezik a várakozásról, az Úr eljöveteléről, amely aztán általa nem várt időben következik be.
További ösztönző erő lehet a szüntelen készenlétre a várható jutalom. A hazaérkező úr valóban nagylelkűnek bizonyul azokkal szemben, akik felkészülten várták őt. Ugyanígy Isten nagylelkűségére számíthatunk, ha megfogadjuk Jézus ajánlását, és nem engedjük kialudni lelkünk világító mécsesét. Isten megjutalmazza hűségünket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, adj békés megelégedettséget nyugtalan szívemnek. Legyek megelégedett azzal, hogy a közelemben vagy és a te segítségeddel mindent megtehetek. Egyetlen kívánság elég: a te akaratod követése, hisz te úgyis boldoggá akarsz tenni. C. Sonnenschein

 

SZENTTÉ VATTA FERENC PÁPA LISIEUXI SZENT TERÉZ SZÜLEIT

2015 Október 18-án vasárnap a délelőtti szentmise keretében avatta szentté Ferenc pápa Lisieux-i Szent Teréz szüleit, Louis Martint és Marie-Azélie Guérint.

Louis Martin és Marie-Azélie Guérin szent házaspár a keresztény szolgálatot a családban élte meg, nap mint nap kialakítva a hit és a szeretet légkörét, és ebben a környezetben bontakozott ki három lányuk hivatása is, köztük a Gyermek Jézusról nevezett Szent Terézé.

Louis és Zelie Martin 1858-ban kötöttek házasságot. Zelie fennmaradt levelei mesélnek az utókornak a család életéről. A 218 darab, 1863 és 1877 között íródott levél a család mindennapjairól szól, gyermekeik születéséről és közülük négy gyermek elvesztéséről.

Minden reggel 5 óra 30 perckor misén vett részt a Martin család, együtt imádkozták az Úrangyalát és a vesperást, szigorúan az Úrnak szentelték a vasárnapokat, komolyan vették a böjtöt adventben és nagyböjtben – ugyanakkor a levelek tanúskodnak a vidám percekről is, viccekről, játékokról; Louis szeretett horgászni és biliárdozni.

Szegényeket hívtak meg ebédre és látogatták a betegeket; lányaikat arra tanították, hogy a szegényekkel, kisemmizettekkel egyenrangúként bánjanak.

Amikor Zelie 46 évesen meghalt, Louis magára maradt öt lánygyermekével – Teréz még csak négy és fél esztendős volt akkor. Louis Martin hosszas betegeskedés után 1894-ben hunyt el.

Forrás ~ Internet

SZENT VENDEL REMETE - 554-617 ~ OKTÓBER 20.

Skócia, 554 körül - Tholev, 617. Vendel, akit Wendalin, Wandalin és Windilin néven is neveznek legendái, ír-skót nemzetségből származott. Élete a Szent Patrik  utáni időre esik, amikor a pogányság még éreztette hatását, és még nem indult el a Szent Bonifáchoz és köréhez.

A legendák szerint, melyek 1417 után keletkeztek ugyan, de történeti hitelességük aligha vonható kétségbe, Vendel királyfi a mi fogalmaink szerint egy törzs vezérének a fia volt. Korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának, amit atyja nem jó szemmel nézett. Épp azért, hogy elvonja a tanulástól, nyájainak őrzését bízta rá. De mint annyiszor, amikor valakit szolgai munkára kényszerítenek, hogy elvonják Istentől, Vendellel is az ellenkezője történt annak, amit atyja akart: a juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött szívében a remeteség, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. El is határozta, hogy amint lehet, remete lesz, de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Talált magához hasonló hat ifjút, akikkel útnak is indult.

Rómába meg is érkezett a kis zarándokcsoport, a szentföldi útról azonban le kellett mondaniuk. Háborús hírek jöttek: perzsák és arabok támadásai érték a Szentföldet, s végül nem sokkal később, 614-ben el is pusztítottak minden zarándokhelyet. Vendel társaival együtt elindult hazafelé. A remeteség iránti vágy azonban oly erőssé nőtt a szívében, hogy Trier közelében, a várostól fél nap járóföldnyire megtelepedtek az erdőben. Kunyhót építettek maguknak és szigorú böjtölés és imádság közben megkezdték a pusztai remeték életét. Olykor azonban koldulniok kellett. Egy ilyen alkalommal Vendelt megszidta egy gazda: ahelyett, hogy tétlenkedve koldul, inkább dolgozna és ő segítene másokon. Ez Vendelt arra késztette, hogy elszegődjön a gazdához, aki előbb a disznóit, majd a marháit, végül a juhait bízta az őrzésére. 

Legendája elmondja, hogy Vendel mindig a legjobb legelőt kereste a juhoknak, és fáradságot nem kímélve járta nyájával a dombokat, szíve pedig szüntelenül remetecellája után vágyott. Ez a vágya oly kedves volt Isten előtt, hogy angyalok jöttek, és nyájával együtt fölemelték és elvitték a cellájához. Csakhogy a cella közelében nem volt víz a juhoknak. Vendel ekkor felfohászkodott, majd a földbe szúrta pásztorbotját, és mindjárt bő forrás fakadt a földből. Gazdája éppen arra lovagolt és kemény szavakkal kérte számon Vendeltől, miért vitte oly messzire a jószágot. Vendel megígérte, hogy a kellő időben nyájával együtt otthon lesz. Amikor a gazda - vágtában hajtva lovát - hazaért, megdöbbenve látta, hogy Vendel már várja, a juhok pedig mind az akolban vannak.

E csodák láttára gazdája elbocsátotta: belátta, hogy nem munkakerülő naplopás a remeteélet. Vendel visszatért, de nem sokáig maradt egyedül. A körülötte letelepedett remeték annyira tisztelték, hogy elöljárójukká választották. Az egyik legenda szerint még Vendel életében közösséget alkottak, kolostort építettek és a bencés regula szerint élő közösség apátjává választották Vendelt, aki így halt meg 617-ben.

Azon a helyen temették el, ahol a remetekunyhója állt. Tisztelete a sírja körül azonnal megkezdődött, s hamarosan kápolnát emeltek, mely a csodák következtében zarándokhellyé vált. Vendel csodái főleg a járványos betegségek áldozatain mutatkoztak, illetve azok tapasztalták jóságos közbenjárását, akik állataik bajaiban hívták segítségül. Így telt el hét évszázad. A nagy térítések szentjei mellett szélesebb körben nem terjedt el az egyszerű pásztor-remete-apát tisztelete. Trier azonban rendkívüli módon tapasztalta égi segítségét: 1320-ban pestis ütötte fel a fejét a városban, de Szent Vendel segítségül hívása után hirtelen megszűnt a járvány. Hálából Balduin herceg templomot építtetett, melyet 1360 pünkösdjén szenteltek fel, és átvitték Vendel ereklyéit a kápolnából az új templomba. 1506-ban márvány szarkofágot készítettek, s mindaddig, amíg a tholeyi kolostor állt, ünnepi körmenettel emlékeztek az ereklyék átviteléről. Később, amikor hitetlenül hallgatták a Vendel-legendákat, ismételten felnyitották a sírt, hogy újabb és újabb nemzedékek bizonyosodhassanak meg az ereklyék hitelességéről.

A Római Kalendáriumba ugyan nem került be Vendel ünnepe, de Európa- szerte több mint 1500 templomot ajánlottak az ő oltalmába, s ezek közül kb. 160 zarándokhely. A német nyelvterületen Hollandiától Tirolig hagyományos tiszteletét a német telepesek magukkal hozták Kelet- Európába, így hazánkba is. 

Diós István: Szentek élete 

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. október 20. - Kedd

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Lk 12,35-38

 
Elmélkedés

Az előzményekben Jézus azt ajánlotta tanítványainak, hogy ne a földi kincsek gyűjtésével törődjenek, amelyek e mulandó világhoz tartoznak, hanem lelki kincsekkel igyekezzenek biztosítani az örök életre jutásukat. Mindez feltételezi azt a bölcsességet és előrelátást, amely gondol a túlvilágra, a halál utáni életre, a feltámadást követő örök sorsra. Ez a bölcsesség éppen az ellentéte annak az ostobaságnak, amit a helytelenül gondolkodó gazdag ember képviselt.
A bölcs előrelátáshoz az is hozzátartozik, hogy a keresztény ember tudatában van annak, hogy a végső elszámolás ideje, az Emberfia eljövetele bármikor bekövetkezhet és felkészülten várja azt. Az állandó készenlét fontosságát világítja meg Jézus a várakozó szolgák hasonlatával. A szolgák nem tudják, mikor várható uruk érkezése, mégis jogos igény, hogy állandó készületben legyenek. Ez az elvárás valóban reális velük szemben, hiszen ez a feladatuk. Jól tudják az úr egyszer meg fog érkezni, bár annak pontos időpontja nem ismert számukra. A keresztény ember is így él a földön, állandó készületben, mert az Úrral való találkozás ideje ugyan nem ismert számára, de biztosan be fog következni. A várakozás, az éberség, a készenlét meghozza jutalmát, a találkozás boldogságát. Készen állok-e mindenkor e találkozásra?
© Horváth István Sándor

Imádság
  
Uram, lelkiismeretemet előtted vizsgálom. Azt nézem, mi nagy és mi kicsiny, mi fontos és mi jelentéktelen gondjaimban, terveimben, reményeimben és félelmeimben. Mi szükséges? Mi felesleges? Mi igaz? Mi csak álvalóság? Van, ami most kicsinek tűnik előttem, pedig valamikor oly fontosnak látszott, más viszont oly nagy lett előttem, hogy miatta sok mindent meg kell változtatnom életemben. Fontos, hogy azt tegyem, amit te akarsz velem és bennem elérni. G. Sauer

 

  ALKANTARAI SZENT PÉTER - 1499-1562 ~ október 19.

Spanyolország egy kis városában, Alcantarában született. Teológiát a salamanca-i egyetemen végzett, s innen lépett be az obszerváns ferencesekhez. 1524-ben szentelték pappá. Utána több kolostorban lett házfőnök, mialatt missziós körútakat tett. Főleg a megfeszített Krisztusról prédikált, s a népmisszió végén a valóságos kereszt nagyságú keresztet állított fel, hogy a missziónak maradandó emléke legyen. Egyszer valaki kérte, tanítsa meg jól imádkozni. Péter erre megírta az imádságra vezérlő kalauzt, amit hamarosan 'Az elmélkedés aranykönyve' néven adtak kézről kézre. A könyvről XV. Gergely vallotta, hogy a Szentlélek közreműködésével készült. 1538-ban tartományfőnök lett. Megpróbálta az általa elgondolt szabályzatot elfogadtatni, de ezt rendtársai az 1540-ben tartott káptalanon nem fogadták el. Ezért amikor hároméves hivatala lejárt, nem vállalta újra a tartományfőnökséget, hanem a portugáliai Arabidába remeteségbe vonult, ahol néhány társával szigorú szabályok szerint élt. Három évvel később visszahívták tartományába, ahol az ellenkezések dacára sikerült a pápa jóváhagyásával több szigorú reformkolostort alapítani. Ezekből 1561-ben új, önálló tartományt szervezhetett meg - alkantarínusok. Nagy Szent Teréziát tanácsaival támogatta a kármeliták reformjának ügyében: személyesen is fölkereste, levélben is kifejtette véleményét, különösen a szegénység evangéliumi tanácsát illetően. 'Isten tanácsa csak jó lehet - írta -, és e tanácsok megtartása csak azok számára nehéz, akik nem hisznek vagy nem bíznak eléggé az Úrban, mert csak emberi okosság vezérli őket. Isten az erőt is meg tudja adni e tanácsok megtartásához.' Szent Terézia így jellemzi Pétert: 'Sovány, száraz testét fagyökérhez hasonlíthattad volna, mert csak csont és bőr volt az egész ember. Mégis annyi jóság, kedvesség s oly nagy életszentség töltötte el, hogy jóllehet nagyon szűkszavú volt, senkit sem hagyott válasz nélkül... Minden harmadik nap evett, de extázisai idején még tovább is étlen-szomjan volt.' Halála olyan volt, mint élete: térden állva~halt meg, miközben rendtársait buzdította. Halála órájában Szent Teréz látta Péter lelkét a mennybe szállni. Később megjelent Teréznek s azt mondta: 'Ó boldog vezeklés, mellyel ekkora dicsőséget érdemeltem ki.' Az Egyház 1622-ben avatta boldoggá, 1629-ben szentté.

 Avilai Szent Teréz írja: 'Az Úr egyszer megígérte nekem, hogy mindaz, aki Péter nevében kér tőle valamit, megkapja. Én magam tapasztaltam sok ügyemben, hogy amit Péter oltalmába ajánlottam, a kívánt módon sikerült, amint ezt megadta az Úr, akinek dicséret, tisztelet és dicsőség legyen mindörökkön örökké.'

'Istenünk, te Szent Pétert a csodálatraméltó bűnbánat és a legmagasabb szemlélődés kegyelmével tüntetted ki: engedd kegyesen, hogy érdemeinek segítségével testünket mi is megfékezzük, és így a mennyei ajándékok részesei lehessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.' Amen.

Forrás ~ Internet