'János a szó, Krisztus az Ige'

János a szó, az Úr pedig az Ige, aki kezdetben volt (Jn 1,1). János ideigvaló szó, Krisztus már a kezdetben örök Ige. Vedd el az Igét, és mi marad a szóból? Ha nincs tartalom, értelmetlen a szó. Hallatszik ugyan, de nem gazdagítja a szívet. 

Márpedig azért figyelünk a dolgokra, hogy gazdagodjék a szívünk. Ha gondolkodom, hogy mondjak valamit, már ige van a szívemben; aztán ha beszélni akarok hozzád, azt akarom, hogy a te szívedben is az legyen, ami az enyémben már megvan.

Azt keresem, hogy hogyan jusson el hozzád, és hogyan legyen benned az ige, amely az én szívemben már megvan - veszem a szót, és általa beszélek hozzád: a szó vezeti hozzád az ige értelmét. És midőn a szó hozzád vezette az ige értelmét, a szó - azzal, hogy kimondtam eltávozott ugyan tőlem, az ige azonban - amelyet a szó átvezetett hozzád, és így már a te szívedben is ott van - nem távozott el tőlem.

A szó tehát hozzád vezetve az igét, nemde úgy tűnik, mintha azt mondaná: Neki növekednie kell, nekem kisebbednem? (Jn 3,30) A szó szolgálatra hangzik, és eltávozik, mintha mondaná: Ez az örömöm most teljes lett (Jn 3,29). Az igét tartsuk meg, a velejét, a fogalmát ne veszítsük el.

Akarod látni az elröppenő közvetítő szót, és az Ige megmaradó istenségét? Hol van János keresztsége? Szolgált és elment. Krisztus keresztsége azonban most is működik. Mindnyájan Krisztusban hiszünk, üdvösségünket Krisztusban reméljük - ezt közvetítette a szó.

S amint nehéz megkülönböztetni a szótól az igét, úgy Jánost is Krisztusnak gondolták. A szót igének gondolták, a szó azonban ismerte magát, és nem mutatkozhatott igének. Nem vagyok - úgymond - sem a Messiás, sem Illés, sem a Próféta. Akkor ki vagy? - kérdezték. Én a pusztában kiáltónak a szava vagyok - mondta. Készítsétek az Úr útját! A pusztában kiáltónak a szava ő, a csendet megtörőnek a szava. 

Készítsétek az Úr útját! (Vö. Jn 1,20-23) - Mintha mondaná: Én azért hangzom, hogy őt a szívetekbe bevezessem; én azonban csak vezetem, de ő csak akkor jön el, ha ti már előkészítettétek neki az utat. Mert mi mást jelent az a készítsétek az utat, minthogy kellő alázattal kérjétek? Mi mást jelent az a készítsétek az utat, minthogy alázatosan gondolkodjatok róla? Róla vegyetek példát az alázatosságra! 

Jánost Krisztusnak gondolják, mégsem mondja magát annak, akinek gondolják, nehogy megtévesszen valakit. Ha azt mondaná: 'Én vagyok Krisztus' - milyen könnyen elhinnék neki, hiszen már akkor is ezt hitték róla, amikor még semmit se mondott. De ő még azt sem mondta, hogy 'felismertem magam', 'megkülönböztetem magam', 'megaláztam magam'. 

Ő látta, hogy hol van az üdvösség; tudta jól, hogy ő csak gyertyaláng, és vigyázott arra, nehogy a kevélység szele kioltsa. 

 Szent Ágoston püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet