'Éberek legyetek: Krisztus újra el fog jönni!'
Hogy a tanítványok ne faggassák eljövetelének időpontja felől, ezt
mondta Krisztus: Azt az órát senki sem ismeri, sem az angyalok, sem a
Fiú (vö. Mk 13,32). Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időpontokat
és a körülményeket (ApCsel 1,7). Titokban tartja azokat, hogy éberek
legyünk, és mindegyikünk azt higgye, hogy az ő életében következik be.
Ha ugyanis feltárta volna, mikor jön el, érkezésének nem lenne ösztönző
jellege, és nem vágyakoznának utána azok a nemzedékek és korok, amelyek
tudják, hogy úgyis nekik fog megjelenni. Kijelentette, hogy eljön, de
nem árulta el, hogy mikor jön. Így minden nemzedék és minden kor várva
várja őt.
Mert igaz ugyan, hogy az Úr meghatározta eljövetelének jeleit, mégsem
lehet belőlük pontosan kiolvasni teljesedésük idejét. Mert ilyenféle
jelek már sok változatban jöttek és mentek, sőt jelenleg is
előfordulnak. Krisztus végső eljövetele az elsőhöz lesz hasonló.
Mert miként az igazak és a próféták várták őt, és azt hitték, hogy az ő
napjaikban jelenik meg, ugyanígy némelyek a hívek közül ma is arra
vágyódnak, hogy saját korukban fogadják őt, hiszen eljövetelének napját
nem nyilatkoztatta ki. Ezt pedig főként azért tette, nehogy azt hihesse
valaki, hogy alá van rendelve a sorsnak vagy az óráknak az, akinek
hatalma és uralma alá tartoznak a mértékek és az idők.
Amit maga
határozott meg, az hogyan lehetett volna rejtve előtte, aki
eljövetelének jeleit is leírta? Szavaival tulajdonképpen saját jeleit
tüntette fel, hogy attól a naptól kezdve az utolsóig minden nemzedék és
minden kor úgy vélje: saját idejében következik be eljövetele.
Legyetek éberek, mert amikor a test alszik, akkor a természet uralkodik
rajtunk, és nem saját akaratunkból, hanem a természet szeszélye szerint,
erőszakkal valósulnak meg a dolgok. Amikor pedig mély álom vesz erőt a
lelken, mint például a csüggedtség vagy a szomorúság, akkor az ellenség
uralkodik rajta, és olyat tétet vele, amit nem akar. A természeten úrrá
lesz az erőszak, a lelken az ellenség.
A parancsolt éberséget az Úr az ember mindkét részének előírja: a
testnek, hogy az aluszékonyságtól, a léleknek, hogy a tétlenségtől és a
félénkségtől óvja. Így beszél a Szentírás is: Ébredjetek, igazak (vö. 1
Kor 15, 34); illetve: Fölserkentem, és még most is veled vagyok (vö.
Zsolt 138,18). És ismét: Ne veszítsétek el bátorságotokat! Mivel ilyen
szolgálatunk van, nem veszítjük el bátorságunkat (2 Kor 4,1).
Szent Efrém diakónusnak a Diatessaronhoz írt magyarázatából
Forrás ~ Internet
