'Krisztus az elveszetteket akarta megmenteni'
Testvéreim! Jézus Krisztust valóságos Istennek, élők és holtak bírájának
kell tartanunk, és nem szabad üdvösségünket sem jelentéktelennek
gondolnunk. Ha ugyanis nem tartjuk valóságos Istennek őt, akkor az se
lesz valami nagy dolog, amit remélhetünk tőle. Akik jóváhagyják a róla
szóló ilyen lealacsonyító beszédet, azok vétkeznek. Mi is vétkezünk, ha
nem ismerjük fel, hogy honnan hívott meg minket, és azt, hogy ki és hova
hívott meg, és hogy mennyi szenvedést vállalt értünk az Úr Jézus
Krisztus.
Mi mit adunk neki viszonzásul, avagy milyen gyümölcs méltó ahhoz, amit ő
adott nekünk? Mennyi jámbor cselekedettel tartozunk neki? Hiszen ő adta
nekünk a világosságot; mint Atya, fiainak nevezett, és megmentett
minket, elveszendőket. Milyen dicséretet zengjünk ezért neki, vagy mivel
viszonozzuk azokat a jótéteményeket, amelyeket tőle kaptunk?
Szellemi
bénaságunk következtében emberi kézzel alkotott kő-, fa-, arany-, ezüst-
és ércbálványokat imádtunk, és egész életünk a halált lehelte. A
sötétség hullámai vettek körül bennünket, és látásunk homállyal volt
tele, de az ő szent akaratából visszanyertük igazi látásunkat, és
megszűnt minden bennünket elnyelő homály.
Megkönyörült rajtunk, és szíve jóságában üdvözített minket, jóllehet
bennünk csak sok tévelyt és pusztulást láthatott, és semmi reményünk sem
volt az üdvösségre, csak az, amit ő adott, ő hívott meg bennünket, akik
érdemtelenek voltunk, és azt akarta, hogy e semmiből valamik legyünk.
Zengj éneket, te, magtalan, aki nem szültél; hallasd örömöd szavát, s
kiálts, te, aki nem vajúdtál. Mert az elhagyottnak több fia lesz, mint
akinek férje van (Iz 54,1). Zengj éneket, te, magtalan, aki nem
szültél; ezzel azt akarja nekünk mondani, hogy az Egyház terméketlen
volt, míg csak gyermekeket nem kapott Istentől.
Kiálts, te, aki nem
vajúdtál; ez pedig azt jelenti, hogy könyörgéseinket egyenesen Istenhez
irányítsuk, és ne lankadjunk el, mint ahogy a vajúdó asszonyok
ellankadnak. Az elhagyottnak több fia lesz, mint akinek férje van; ezek
a jelentőségteljes szavak arra utalnak, hogy népünk elhagyottnak és
Istentől is elvetettnek látszott, de most, hogy már élő hitre támadtunk,
egyszerre többen lettünk, mint azok a népek, akik úgy gondolták: nekik
saját istenük van.
A Szentírás egy másik helyen így szól: Nem azért jöttem, hogy az
igazakat hívjam, hanem a bűnösöket (Mt 9,13). Ezzel azt mondja, hogy
meg kell menteni az elveszetteket. Épp ez a nagyszerű és csodálatos:
megerősíteni nem azt, ami áll, hanem azt, ami elbukik. Így Krisztus is
az elveszetteket akarta megmenteni, sőt sokakat meg is mentett, amikor
eljött, és meghívta az elveszett embereket, köztük minket is.
Kezdődik egy II. századi szerző szentbeszéde
Forrás ~ Internet
