'A keresztségben mindnyájan Isten templomává lettünk'
Krisztus kegyelméből ujjongó örömmel megünnepeljük, kedves testvéreim, e
templom felszentelésének évfordulóját; de ne felejtsük, hogy nekünk
magunknak kell Isten igazi és élő templomává lennünk. A keresztény nép
méltán szentel ünnepet a templomnak, mint édesanyának is, mert jól
tudja, hogy ebben nyerte el a lelki újjászületés nagy kegyelmét.
Első
születésünkkor ugyanis csak Isten haragjára voltunk méltók, és csupán
lelki újjászületésünkkor lettünk méltók Isten gondoskodó szeretetére.
Első születésünk ugyanis még halálra szánt bennünket, viszont az
újjászületés már az életre hívott meg minket.
A keresztség előtt, kedveseim, mindnyájan a sátán lakóhelye voltunk, de
keresztségünk után Krisztus templomává lettünk az ő érdeméből, így, ha
lelkünk üdvösségének ügyéről egy kicsit is figyelmesebben
elgondolkodunk, akkor megértjük, hogy Isten igazi és élő temploma
vagyunk.
Isten nemcsak emberi kéz
emelte templomokban lakik (ApCsel 17,24) vagy kőből, fából épített
házakban, hanem sokkal inkább az ember
lelkében, amelyet saját képére formált és alkotott meg teremtő keze.
Ezért mondta Szent Pál apostol: Isten temploma ugyanis szent, és ti
vagytok az (1 Kor 3,17).
Amikor eljött közénk Krisztus, szívünkből kiűzte a sátánt, hogy
templomot készítsen bennünk magának. Ezért az ő segítségével tegyünk meg
mindent, hogy gonosz tetteink miatt e templomban őt megbántás ne érje.
Mindaz ugyanis, aki gonoszat cselekszik, Krisztust bántja meg. Mert
amint már az előbb is mondtuk: mielőtt Krisztus megváltott volna minket,
a sátán lakóhelye voltunk; a megváltás pedig arra tett méltóvá, hogy
Isten hajlékává legyünk, mert úgy tetszett Istennek, hogy lakást
készítsen magának bennünk.
Ha tehát örömmel akarjuk megünnepelni, testvérek, e templom
felszentelésének évfordulóját, akkor gonosz tettekkel nem szabad
lerombolnunk magunkban az Isten élő templomát. Most úgy akarok szólni,
hogy mindenki könnyen megérthesse: ahányszor csak e templomba jövünk,
mindig törekedjünk arra, hogy olyan legyen a lelkünk, amilyennek Isten
templomát látni szeretnénk.
Szeretnéd, hogy e bazilika tündöklő szép legyen? Akkor ne engedd, hogy
bűnök szennyezzék be lelkedet. Ha azt szeretnéd, hogy e bazilika fényben
ragyogjon, akkor ne feledd: Isten is azt akarja, hogy a te lelkedet se
borítsa a bűn sötétje. Inkább arra törekedj - mint az Úr is mondja -,
hogy jó cselekedeteid fénye tündököljön benned, és hogy megdicsőüljön
általad Isten, aki a mennyben lakik. Amint te belépsz e templomba, úgy
akar Isten is betérni lelked templomába. Ezt ő maga így ígérte meg:
Közöttük lakom majd és közöttük járok (2 Kor 6, 16).
Szent Caesarius arles-i püspök beszédeiből
Forrás ~ Internet
