'Utánozzuk az Úr pásztori gondoskodását!'

    Ha Istennel kívántok versenyre kelni - hiszen az ő képmására vagytok teremtve -, akkor kövessétek az ő példáját. Ti, akik keresztények vagytok, már e névvel is valljátok emberszeretetét, törekedjetek Krisztus szeretetére! 

     Vegyétek fontolóra jóságának gazdagságát: midőn emberként akart eljönni az emberekhez, maga előtt küldte Jánost, a bűnbánat hírnökét és vezérét, és János előtt az összes prófétát, hogy magukba szállásra tanítsák az embereket, hogy térjenek vissza az útra, és jobb gyümölcsöt teremjenek. 

     Majd eljött közénk, és saját szájával személyesen hirdette: Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok: én megkönnyítlek titeket (Mt 11,28). Hogy hogyan fogadta azokat, akik meghallgatták szavait? Készséggel megbocsátotta bűneiket; gyötrő bűneiktől gyorsan és pillanatok alatt megszabadította őket: az Ige megszentelte, a Lélek megerősítette őket; a régi ember a vízben eltemettetett, megszületett az új, amely a kegyelemben tündökölt. 

     S hogyan folytatódott ezután? Az előbb még ellenség: jó baráttá lett; az idegen: fiúvá; a szentségtörő: szentté és jámborrá. Utánozzuk az Úr pásztori gondoskodását: vegyük csak szemügyre az evangéliumokat; ott mintegy tükörben szemlélhetjük szeretetének és jóságának a példáját; tanulmányozzuk csak szorgosan!
   

  Az evangélium példabeszédeiben és hasonlataiban ott látom azt a pásztorembert, akinek száz juha van. Amidőn az egyik bárány a nyájtól elszakad, és messze elkóborol, a pásztor nem marad a nyájnál, amely szép rendben együtt legelészik, hanem elindul, hogy megkeresse az elveszettet. Sok völgyön és szakadékon átkel, megmászik magas és meredek hegyeket, sok fáradsággal addig járja a pusztákat, amíg meg nem találja a tévelygőt.

     A megtalált bárányt nem üti-veri, és nem is kergetve hajszolja vissza a nyájhoz, hanem tulajdon vállára veszi, és szelíden bánva vele viszi vissza. Nagyobb öröm tölti el szívét a megtalált egy miatt, mint az egész nyáj miatt. Vegyük fontolóra ennek a hasonlatnak a homályba burkolt és elrejtett tanítását. Ez a bárány nem csupán akármilyen bárányt, és ez a pásztor sem akármilyen pásztort jelez, hanem valami többet.
   

  Ezek a példák szent valóságot tartalmaznak. Arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ne tartsuk az embereket elveszetteknek és reménytelen eseteknek; és ha veszélybe jutnak, ne hanyagoljuk el őket, ne legyünk restek segítségükre sietni, és azokat, akik a helyes életútról letévedve bolyonganak, vezessük vissza az útra; örüljünk, ha visszatérnek, és segítsük őket vissza a helyesen és vallásosan élők közösségébe. 

Szent Aszteriosz amazeai püspök szentbeszédeiből

Forrás ~ Internet