EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. október 13. - Kedd

Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: 'Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!' Lk 11,37-41

Elmélkedés

Jézus korában az egyik legbefolyásosabb zsidó vallási csoportot a farizeusok alkották. Vallási irányzatuk a mózesi törvények pontos, aprólékos betartását tartotta a legfontosabbnak, amelyhez az idők során számos általuk alkotott szabály kapcsolódott. Törvénytiszteletük miatt az emberek úgy tekintettek rájuk, mint a vallásosság mintaképeire. Jézussal való konfliktusaikat az okozta, hogy az Úr leleplezte látszatvallásosságukat, amely nem belső meggyőződésükből fakadt. Farizeusi lelkülettel manapság is találkozunk, a vallásosság eltorzult módját értjük alatta. Ma és a következő két napon Jézusnak a farizeusok ellen mondott kritikáját olvassuk az evangéliumban.
A beszédre egy meghívás ad alkalmat. A farizeus házában Jézuson kívül több farizeus is lehetett a vendégek között. Jézus nem a hátuk mögött beszél róluk, hanem a szemükbe mondja véleményét, amelyet nevezhetünk vádbeszédnek is, de talán helyesebb figyelmeztetést látni benne.
A farizeusok étkezés előtti kézmosásának egyrészt egészségügyi vonatkozása volt, másrészt szívük és lelkük megtisztulását jelképezte. Ez utóbbival nem értett Jézus egyet, aki szerint a külső tisztaság még nem feltétlenül jelenti a szív, az emberi szándék tisztaságát is. A vallásosság területén pedig az igaz lelkület, a szív jósága a fontos.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, ne engedd, hogy a megszokottság föleméssze hitéletemet. Olykor még én is úgy vélem: az állandó kötelességteljesítés, a jóság és a példamutatás megkövetelése mintha korlátozná szabadságomat és a kockázatok vállalását. Ha a kocsinak mindig ugyanazokon a síneken kell is futnia, mégis előre kell haladni a síneken. Engedd ezt megértenem! B. De Solages