EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. június 3. – Szerda
Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: 'Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor - ha ugyan feltámadnak -, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!'
Jézus azt felelte nekik: 'Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: 'Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?' Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!'

[Mk 12,18-27]

Elmélkedés
Miután a farizeusok kudarcot vallottak Jézussal szemben az adófizetéssel kapcsolatos kérdésükkel, a szadduceusok fordultak Jézushoz a feltámadás témájával. A farizeusok hittek a feltámadásban, a szadduceusok viszont nem, ezért szinte mindennaposak lehettek e vallási csoportok képviselői között a viták e témában. Most Jézus véleményét akarják megtudni. Kérdésük felvezetéséhez a sógorházasság szokását hozzák fel, amely szokás szerint, ha valaki gyermek nélkül halt meg, özvegyét az ő testvérének kellett feleségül vennie. A hét, gyermek nélkül meghaló testvérről szóló példa szinte egészen biztosan csak elméleti, a gyakorlatban aligha fordult elő, de alkalmas arra, hogy a túlvilági életről, illetve a feltámadásról vitát nyisson.
A szadduceusok részéről érezzük a kérdésfeltevés gúnyos stílusát, módját. Gúnyt kívánnak űzni azokból, akik hisznek a túlvilági életben és az ember feltámadásában, nevetségessé akarják tenni azokat, akik hisznek az örök életben.
Jézus bizonyára jól tudhatta, hogy ezeknek az embereknek a véleményét nem fogja megváltoztatni, mert egyértelmű bizonyíték sem a túlvilág létezésére, sem annak nem létezésére nem volt. Ez ugyanis valóban hit kérdése. Az Úr talán csak annyit szeretne válaszával elérni, hogy a kérdezők gondolkozzanak el azon, mire alapozzák véleményüket. Ezért idézi fel az ószövetségi személyekkel kapcsolatban az élő Istent, az élők Istenét.
Talán nekem is érdemes elgondolkoznom: mi az alapja a feltámadásba vetett hitemnek?
© Horváth István Sándor

Imádság 
Adj, Úristen, éber szívet, amelyet Tőled semmi kíváncsi gondolat el nem téríthet; adj nemes szívet, amelyet semmiféle méltatlan érzelem le nem alacsonyíthat; adj egyenes lelket, amelyet semmiféle rossz szándék félre nem vezethet; adj erős lelket, amelyet semmi viszontagság meg nem törhet; adj szabad lelket, amelyet magáévá nem tehet semmi erőszakos indulat.
Aquinói Szent Tamás