EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és
így kérlelte: 'Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!' Jézusnak
megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta
neki: 'Akarom! Tisztulj meg' Erre rögtön elmúlt a leprája, és
megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a
szavakkal: 'Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj,
mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes
rendelte áldozatot, bizonyságul nekik'. Ám az, alighogy elment,
mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem
mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken
tartózkodott. Mégis mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Alázatos kérés
2014 nyarán és őszén hónapokon keresztül szerepelt a híradásokban, hogy
néhány nyugat-afrikai országban ismételten megjelent az ebola vírus. A
fertőzés emberről emberre terjed. A vírus által okozott vérzéses
lázbetegség rendkívül veszélyes, igen magas halálozással jár, több ezer
ember halt meg. A járvány megfékezése az elégtelen higiéniai feltételek
miatt nagyon nehéz. A betegség megelőzése és kezelése megoldatlan,
védőoltás nincs ellene. A megfertőzött személyek kezelése során
alkalmazott gyógyszer még csak kísérleti fázisban van, egyesek
meggyógyultak tőle, míg másoknak nem használt. Megrázóak voltak azok a
felvételek, amelyek bemutatták például azt, hogy egy Afrikában
megfertőződött misszionáriust, egy ottani kórház vezetőjét
hazaszállították Spanyolországba. A beteg hordágyát egy átlátszó,
teljesen zárt doboz fedte, körülötte tetőtől talpig védőfelszerelésbe
öltözött orvosok. A szigetelt dobozból nem juthatott ki semmi, a
fertőzött személyt csöveken keresztül lélegeztették és táplálták.
Mindenkin látszódott a félelem, nehogy elkapja a betegséget. A beteget
aztán elkülönített helyre vitték, senki nem érintkezhetett vele
közvetlenül.
Egy leprás betegről és az ő gyógyításáról olvasunk a mai napon. A gyógyulás jelentőségének megértéséhez tudnunk kell, hogy a társadalom, a közösség kizárta a leprásokat, azaz a betegség további terjedésének megakadályozása érdekében elkülönülten kellett élniük, nem érintkezhettek az egészségesekkel. E kitaszítottsághoz járult az emberek megvetése. Azt vélték ugyanis, hogy valamilyen súlyos bűnük miatt kapták a leprát Isten büntetéseként. Harmadszorra pedig az is súlyosbította helyzetüket, hogy abban a korban az orvosok nem tudták kezelni a leprát, azaz a betegségben szenvedőknek semmi reményük nem volt arra, hogy valaha is meggyógyulnak. Jézus korában körülbelül úgy viszonyultak a leprásokhoz, mint manapság az ebolás betegekhez. Abban az időben nem álltak rendelkezésre egészségügyi védőfelszerelések, azért a távolságtartás, az egészségesekkel való érintkezés tilalma volt az egyetlen eszköz a további megbetegedések megelőzésére.
A történetben szereplő leprás ember Jézusban látja azt a személyt, aki változtatni tud élethelyzetén. Így kéri az Úr segítségét: 'Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem' (Lk 5,12). Mintha csak ezt mondaná: te meg tudsz gyógyítani engem, csak akarnod kell. Te képes vagy arra, hogy meggyógyíts engem, ha ez a szándékod. Neked hatalmad van arra, hogy meggyógyíts, ha irgalmas vagy hozzám. A leprás kérése tehát magában foglalja azt is, hogy Jézus akaratától teszi függővé saját gyógyulását, teljesen átadja magát Istennek. Ezt fejezi ki egyébként az is, hogy kérését Jézus előtt térdre borulva adja elő. Ennél a résznél Szent Lukács evangélista úgy fogalmaz, hogy a leprás beteg 'arcra borulva' mondja el kérését az Úrnak (vö. Lk 5,12-16). A letérdelés és az arcra borulás ugyanazt fejezi ki, tudniillik a beteg alázatát és annak elismerését, hogy hisz gyógyítója istenségében, isteni erejében.
Tudok-e Isten előtt 'arcra borulva', alázattal kérni? Kész vagyok-e elfogadni mindenben Isten akaratát?
© Horváth István Sándor
Egy leprás betegről és az ő gyógyításáról olvasunk a mai napon. A gyógyulás jelentőségének megértéséhez tudnunk kell, hogy a társadalom, a közösség kizárta a leprásokat, azaz a betegség további terjedésének megakadályozása érdekében elkülönülten kellett élniük, nem érintkezhettek az egészségesekkel. E kitaszítottsághoz járult az emberek megvetése. Azt vélték ugyanis, hogy valamilyen súlyos bűnük miatt kapták a leprát Isten büntetéseként. Harmadszorra pedig az is súlyosbította helyzetüket, hogy abban a korban az orvosok nem tudták kezelni a leprát, azaz a betegségben szenvedőknek semmi reményük nem volt arra, hogy valaha is meggyógyulnak. Jézus korában körülbelül úgy viszonyultak a leprásokhoz, mint manapság az ebolás betegekhez. Abban az időben nem álltak rendelkezésre egészségügyi védőfelszerelések, azért a távolságtartás, az egészségesekkel való érintkezés tilalma volt az egyetlen eszköz a további megbetegedések megelőzésére.
A történetben szereplő leprás ember Jézusban látja azt a személyt, aki változtatni tud élethelyzetén. Így kéri az Úr segítségét: 'Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem' (Lk 5,12). Mintha csak ezt mondaná: te meg tudsz gyógyítani engem, csak akarnod kell. Te képes vagy arra, hogy meggyógyíts engem, ha ez a szándékod. Neked hatalmad van arra, hogy meggyógyíts, ha irgalmas vagy hozzám. A leprás kérése tehát magában foglalja azt is, hogy Jézus akaratától teszi függővé saját gyógyulását, teljesen átadja magát Istennek. Ezt fejezi ki egyébként az is, hogy kérését Jézus előtt térdre borulva adja elő. Ennél a résznél Szent Lukács evangélista úgy fogalmaz, hogy a leprás beteg 'arcra borulva' mondja el kérését az Úrnak (vö. Lk 5,12-16). A letérdelés és az arcra borulás ugyanazt fejezi ki, tudniillik a beteg alázatát és annak elismerését, hogy hisz gyógyítója istenségében, isteni erejében.
Tudok-e Isten előtt 'arcra borulva', alázattal kérni? Kész vagyok-e elfogadni mindenben Isten akaratát?
© Horváth István Sándor
Urunk, Jézus, te vagy a test és a lélek gyógyítója. Betegségeinkben,
bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy
te tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek
olyan ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni
mindazt, ami veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket.
Segíts, hogy a betegség, amely próbatétel számunkra, ne gyengítse meg
hitünket, hanem közelebb vigyen hozzád, aki vállaltad a szenvedéseket.
Uram, mindent elfogadok tőled!