BOLDOG HEDVIG királyné ~ július 18.
BOLDOG HEDVIG - Jadwiga - Nagy Lajos királyunk kisebbik lánya volt, 1372-ben, vagy 1374-ben
született. Anyja Boszniai Erzsébet volt. Már négyéves korában
eljegyezték a nyolc éves Vilmos osztrák herceggel. Tíz éves volt, amikor
árva lett.
12 évesen, 1384. október 15-én Lengyelország királynőjévé koronázták. Vilmost a lengyelek, mint trónkövetelőt nem fogadták el. Hedvignek hamarosan új kérője akadt, Jagelló Ulászló litván nagyherceg, aki azt ígérte, hogy népe is, ő is megtér a katolikus hitre, ha feleségül megy hozzá Hedvig. Hedvig szerette vőlegényét, Vilmost, de a lehetőség, hogy egy egész népet megtéríthet nagyon kemény lelki vívódást okozott neki. Hosszú és kínos belső tusa után végül igent mondott a fejedelmi kérő követeinek. A gyermekkorban tett ígéretet, a formális házasságot a Wawel-katedrálisban ünnepélyesen semmisnek nyilvánították.
Jagelló 1386-ban bevonult Krakkóba, és már hat nap múlva meg is keresztelkedett, majd ugyanaznap megtartották az esküvőt is. Jagelló II. Ulászló néven lengyel és litván király lett. A házasságot érvényesnek nyilvánította VI. Orbán pápa, majd később IX. Bonifác pápa is. Hedvig ettől kezdve a litvánok megtérítésén fáradozott, és a lengyel szegények gondozásán. 1388-ban sikerült megalapítani a vilniusi püspökséget. Prágában kollégiumot alapított litván teológusok számára. Nagyon sokat imádkozott, kemény önsanyargatást is vállalt. A hit, szeretet és alázatosság példaképe volt. Neki köszönhető a krakkói egyetem megújítása, a hittudományi kar felállítása.
Az erényekben és érdemekben gazdag példája nyomán a nép már életében rajongva szerette, és amikor 1399. június 15-én elhunyt, azonnal boldogként kezdték tisztelni, és testét a főoltár alá temették, remélve, hogy hamarosan hivatalosan szentté avatják. Az Egyház hivatalosan sokáig nem avatta boldoggá, de nem is emelt kifogást tisztelete ellen. 1933-ban ismét kérte a lengyel püspöki kar a boldoggá avatást, ami végül is 1950-ben történt meg. A lengyelek Jadwiga néven ünnepelik február 28-án.
Példája: Nagyon nehéz eldönteni mi az igazi hivatásunk, de ha eldöntöttük, maximális igyekezettel dolgozzunk a beteljesítésén!
12 évesen, 1384. október 15-én Lengyelország királynőjévé koronázták. Vilmost a lengyelek, mint trónkövetelőt nem fogadták el. Hedvignek hamarosan új kérője akadt, Jagelló Ulászló litván nagyherceg, aki azt ígérte, hogy népe is, ő is megtér a katolikus hitre, ha feleségül megy hozzá Hedvig. Hedvig szerette vőlegényét, Vilmost, de a lehetőség, hogy egy egész népet megtéríthet nagyon kemény lelki vívódást okozott neki. Hosszú és kínos belső tusa után végül igent mondott a fejedelmi kérő követeinek. A gyermekkorban tett ígéretet, a formális házasságot a Wawel-katedrálisban ünnepélyesen semmisnek nyilvánították.
Jagelló 1386-ban bevonult Krakkóba, és már hat nap múlva meg is keresztelkedett, majd ugyanaznap megtartották az esküvőt is. Jagelló II. Ulászló néven lengyel és litván király lett. A házasságot érvényesnek nyilvánította VI. Orbán pápa, majd később IX. Bonifác pápa is. Hedvig ettől kezdve a litvánok megtérítésén fáradozott, és a lengyel szegények gondozásán. 1388-ban sikerült megalapítani a vilniusi püspökséget. Prágában kollégiumot alapított litván teológusok számára. Nagyon sokat imádkozott, kemény önsanyargatást is vállalt. A hit, szeretet és alázatosság példaképe volt. Neki köszönhető a krakkói egyetem megújítása, a hittudományi kar felállítása.
Az erényekben és érdemekben gazdag példája nyomán a nép már életében rajongva szerette, és amikor 1399. június 15-én elhunyt, azonnal boldogként kezdték tisztelni, és testét a főoltár alá temették, remélve, hogy hamarosan hivatalosan szentté avatják. Az Egyház hivatalosan sokáig nem avatta boldoggá, de nem is emelt kifogást tisztelete ellen. 1933-ban ismét kérte a lengyel püspöki kar a boldoggá avatást, ami végül is 1950-ben történt meg. A lengyelek Jadwiga néven ünnepelik február 28-án.
Példája: Nagyon nehéz eldönteni mi az igazi hivatásunk, de ha eldöntöttük, maximális igyekezettel dolgozzunk a beteljesítésén!
Forrás ~ Internet
Hedvig
S Hedvig olvasá a szent igéket,
s így tűnődék rajtuk önmagában:
s így tűnődék rajtuk önmagában:
'Ím ezen, mi szép igék, mi szentek!
Lengyelország hős királya, férjem,
Kit szívemben hordok, hű jegyelted!
Nem leend-e megvetett ajándék,
Majd ha fényben eljövendesz értem,
S én kitárom a csodák világát
Ifjú, hős de még van nemzetednek?'
Gondolá, és elfogadta szíve.
Lengyelország hős királya, férjem,
Kit szívemben hordok, hű jegyelted!
Nem leend-e megvetett ajándék,
Majd ha fényben eljövendesz értem,
S én kitárom a csodák világát
Ifjú, hős de még van nemzetednek?'
Gondolá, és elfogadta szíve.
Vörösmarty Mihály verses legendájából
