EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2014. május 22. – Csütörtök Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.”

[Jn 15,9-11]
Elmélkedés Az emberi szavak könnyen tudnak lelkesedést kiváltani belőlünk. Sokszor meg sem vizsgáljuk a szavak mélyebb értelmét vagy azok igazságtartalmát, hanem könnyedén engedjük magunkat vezetni a hangzatos és tetszetős kijelentések által. Az ilyen emberi szavak azonban nem tudnak igazi, tartós örömet ébreszteni bennünk, s ez azonnal kiderül, ha nehezebb idők vagy próbatételek következnek. Az emberi szó által kiváltott pillanatnyi vagy rövid ideig tartó lelkesedés tehát nem egyezik meg az örömmel.
Ezzel szemben az isteni szó igazi örömre gyújtja szívünket. A görög evangélium szó örömhírt jelent, melyet Jézus hirdetett egykor, s amelyet ránk bízott, hogy továbbadjuk, mint a tőle származó öröm forrását. Jézus tanításának figyelmes hallgatása, annak következetes megtartása, azaz a vele való egység a tanítványok számára a soha meg nem szűnő örömforrás. A Jézussal való beszélgetés, azaz az imádság szintén az öröm forrása számunkra, de örömmel tölt el minket annak tudata is, hogy a próbatételek után a hűségesek elnyerik az üdvösséget.
Az Úr ezt üzeni nekünk ma: „Az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen” (Jn 15,11). Ő tehát az öröm teljességét adja, el nem múló örömöt. Ő az igazi, lelki öröm forrása. Az anyagiakhoz nem tapadó, lelki örömök forrása. Az ő jelenlétében és szeretetében való élet az igazi öröm számomra.
© Horváth István Sándor


Imádság Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság, elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!