Jézus békessége

…Arra szeretnénk választ keresni, hogy Jézus miért húzta alá, hogy nemcsak úgy adja a békességet, hanem az ő személyes békességét adja. Milyen Jézus békessége? Miért van rá szükség? Milyen az a békesség, amelyet a világ ad, mennyire megoldás? Milyen megoldást jelent az Úr békessége az ő kegyelméből?

Miért van szükség Jézus békességére még a tanítványok életében is? Az Úr Jézus búcsúbeszédei szakasza a 14. fejezetnél kezdődik. Önmagában beszédes, hogy a rész elején, az első versben ugyanez a mondat található, ami a 27. végén: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek". Hozzá teszi ezt is: "Higgyetek Istenben és higgyetek énbennem." Tehát a búcsúbeszédét azzal kezdi, hogy tudja békétlenség van a szívetekben. Ez az ősi nyelven azt jelenti, hogy ne folytatódjék az, ami most jellemez benneteket, nem arról van tehát szó, hogy ne kezdjetek el félni, nyugtalankodni, ne háborogjatok, ne csüggedjetek, hanem ne legyen továbbra is az jellemző, ami most. Az a szomorú tény a búcsú beszédek szempontjából, hogy hiába van a tanítványokkal a Mester, Jézus ott van velük, ott élnek Jézus közelében, együtt töltötték el az utolsó vacsora örömét, de mégis békétlenség van a szívükben. A tanítványok életében többféle oka lehetett a békétlenségnek, a nyugtalanságnak. Az biztos, hogy nem értették igazán, hogy mi történik majd Jézussal, nem értették a Mestert és az is biztos, hogy a hitüket is érintette. Nem véletlenül mondta Jézus nekik, hogy higgyetek Istenben és higgyetek énbennem. Meggyengült a Mesterbe vetett bizalmuk, pedig még a neheze utána jött, Péter például meg is tagadta.

…Még egy jellemző, hogy Isten különös ajándéka az, hogy előbb-utóbb a bűnös ember békétlenné válik amiatt, hogy ráébred a bűneire, ráébred arra, hogy valami, illetve valaki hiányzik neki. Az Istent nem ismerők sokáig nagy békességben élnek, aztán valami történhet és kiderül, hogy mégiscsak jó lenne Istent megismerni. Ez a fajta békétlenség közelebb visz minden bűnöst Istenhez. De ez is érzékelteti, hogy van nyugtalanság, nemcsak a Jézust ismerők életében, de természetesen lehet a Jézust nem ismerők életében is.

Amikor Jézus búcsúbeszédeiben az ő békességéről szól, már az, hogy erről szót ejt jelzi, hogy nagyon jól tudja, milyen állapotban vannak az övéi, és erre nézve akar tanácsot és megoldást adni. Mivel az ő szava nemcsak emberi bátorító szó - ne aggódj, nyugodj meg, majd előbb-utóbb minden rendben lesz -, hanem isteni erő van benne. Ezért fontos, hogy valóban munkálkodik és hat hívők és nem hívők életében egyaránt. Jézus viszont hangsúlyozza, hogy az ő békessége, amit ő ad a benne bízónak, az őt elfogadónak, az nem olyan, mint amilyet a világ ad.

Ha a világ békessége negatív, akkor hívőként is azt éljük át. Ezt tapasztaltam, amikor például az egyedüllét elmagányosodássá, keserű magánnyá változik, ha csalódások érik a hívő embert is akár, akkor könnyen keresünk világi békességet, világi megoldást. Én akkor TV-t kezdtem nézni. Az a lényeg, hogy kicsit kábítson, kábulatba ejtsen, valamilyen megoldás egy időre, de csak egy időre sajnos, a megoldás látszatát sugallja, úgy tűnik, mintha. De mivel ez nem igazi békesség, nem ad teljes megoldást. Ha szenvedéllyé válik az ilyen békesség keresés, az már ennél durvább. Akkor megfizeti annak az árát az, aki a világnál keresi a békességét, amikor negatív értelemben van szó világ békességéről. Ha szenvedéllyé válik valami, az nemcsak azt rontja meg, aki teszi, de azt is, akivel él. Nem véletlen, hogy sok házasság és családi élet ezért ment tönkre.

A világ békessége azonban itt semleges módon is érthető, Jézus békességével ellentétesen. "Nem úgy adom, ahogy a világ adja". Lehet úgy is magyarázni, hogy önmagában semmi rossz nincs benne, amiben valaki - akár hívőként is - keresi a békességét a világban. Külső örömök, megnyugvások, kikapcsolódás, szórakozás, ezek természetesen ilyenkor Isten kegyelmét és irgalmát hirdetik, hiszen, ha nincs az Úr szeretete, irgalma, amiről Jézus azt mondja "Isten felhozza a napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és hamisaknak", tehát ha Isten szeretete, kegyelme, isteni békessége nem lenne ebben a világban, akkor pokol lenne az élet. Akik nem ismerik az Urat, azok nem tudják, hogy az is ajándék Istentől, hogyha az őt nem ismerő ember is talál megoldást a világ békességében.

De akkor is marad a szomorú igazság, hogy ez még mindig csak időleges, külsőleges. A világ békessége csak addig érvényes, amíg külsőleg is ad valamiféle megnyugvást. Mihelyt valami baj van, valami szörnyű dolog történik, vagy valami érthetetlenség, akkor kiderül, hogy nem elég.

Testvérek, én sokszor temettem már, de egy 17 éves lány temetésén én is elsírtam magam, amikor arról kellett szólni, hogy megdöbbentő, hogy ilyen fiatalon is meg lehet halni. Azt igazolja, hogy milyen fontos, hogy az a békesség, amit ebben a világban tapasztalok, akár fiatalként is, a halál után már nem jelent semmit. A világ békessége csak a halálig terjedhet. Lehet, hogy valaki egész életében mindig boldog és soha semmi baja nincs, de ő is egyszer meghal. A világ békessége természetesen nem adhatja és nem oldhatja meg az Istennel való kapcsolat hiányát. Amikor valaki elkezdi keresni Istent, az ő szeretetét, békességét, akkor azt csak Jézusnál találhatja meg, a világ ezt nem tudja megadni.

A világ békessége tehát lehet negatív, vagy lehet, hogy önmagában semmi rossz nincs benne talán, de még mindig nem az, amit Jézus adhat. Ezért fontos tisztázni, milyen Jézus békessége és hogyan adja ő. Az Úr Jézus azt mondja: "Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek." Nekem ezek a szavak voltak fontosak, hogy "az én békességemet". Ez azt mutatja, hogy ez a békesség olyan valami, ami az övé, csak ő rendelkezik vele. Természetes tehát az is, hogy ez a békesség az ő vele való személyes kapcsolatból fakadhat egyedül, csak ő adhatja. Ő viszont adja.

Azért övé ez a békesség, mert ő szerezte meg. Az első kifejezés, hogy békességet hagyok nektek, az ősi szövegben olyan állítmány, ami arra utal, hogy olyan valami, ami önmagában nem létezhetne, nem lehetne a bűnös emberé, meg kell venni, valakitől kaphatjuk, illetve hagyatik, egyfajta hagyatékképpen. Az Úr Jézus a búcsúbeszédét is azért mondta el, mert nyilvánvalóvá akarta tenni a tanítványoknak még a kereszthalál megváltó műve kiteljesedése előtt, hogy ő pontosan ezért jött. Ő azért jött, hogy az Istentől ne féljen a bűnös ember, ne kelljen félni, remegni, hogy a mennyei Atyát mi Atyának szólíthassuk és szerető kegyelmes Atyával találkozhassunk, ha megállunk előtte bűnösként.

Az Úr Jézus a 13. rész leírása szerint maga is nyugtalankodott lelkében. Figyeljük meg, hogy miért! "Amikor ezeket mondta Jézus, igen nyugtalankodott lelkében és bizonyságot tett és azt mondta: Bizony, bizony mondom nektek, hogy egy tiközületek elárul engem." (Jn 13,20). Jézus nyugtalan volt lelkében, békétlen, mert tudta, hogy az egyik tanítvány el fogja őt árulni. - Később Péter megtagadta. - Ezután a jelenet után jöttek a búcsúbeszédei, majd ment a keresztre. A búcsúbeszédei után először a Gecsemáné kertben megharcolta a nagy békétlenség árát: "Atyám, legyen meg a te akaratod", majd jött az Istentől való elhagyatottsága a kereszten, ami szintén békétlenséget hozott. Ézsaiás mondja a próféciájában - nem véletlenül - "a mi békességünk büntetése rajta van". Azért, hogy nekünk békességünk legyen Istennel, és természetesen egymással is, ezért Jézus kifizette az árat, a békétlenséget, a szó legteljesebb értelmében. Isten ugyanis nem lehetett nagyvonalú, hanem Isten kegyelmes volt, csak nem Jézus iránt. Az, hogy nekünk békességünk lehet az Istennel, ennek az árát az Úr Jézus szerezte meg. Ezért az ő békessége azt jelenti, hogy az Istent nem ismerő ember is mennyei Atyának szólíthatja, és nem kell félnie a meghalástól sem, az ítélettől sem, mert Jézus hordozott el mindent.

Békesség tehát Istennel. Békesség egymással. Nem volt véletlen sokunk életében, hogy amikor az Istennel megbékéltünk, megismertük az ő szeretetét, kegyelmét, megismertük az Úr Jézus békességét, akkor az előbb-utóbb megmutatkozott az emberi kapcsolatunkban is. Jézus békessége jellemezte már a házasságot, a gyermek - szülő, vagy unoka - nagyszülő kapcsolatot, vagy a munkahelyi kapcsolatot, vagy a gyülekezeti lelki szeretetközösséget. Amikor valaki megbékél Istennel, attól fogva megszűnik a rideg egymás mellett élés hűvös kapcsolata, ott lehet, hogy a szülő és a gyermek is változni tud.

…Természetesen az nem kérdés, hogy a másiknak változnia kell, hiszen Jézus békessége pontosan azt hirdeti, hogy ez nem önmagától van, nem lehet önmagától a bűnös emberé. Biztos, hogy a társunknak, szüleinknek, gyermekünknek is változni kell, de az ige téged szólít meg és engem. Lehet, hogy Jézus először neked akarja adni a békességét, hogy azután változzanak a kapcsolatok. Békesség a házasságban és a családban csak akkor lesz, hogyha legalább az egyik társ, az egyik ember oldalán megjelenik az Úr Jézus békessége. Nem leszünk sohasem tökéletesek, de Jézus békessége azt is hirdeti, hogy meg tudunk bocsátani, meg tudunk újulni az ő kegyelméből. Mivel Isten kegyelme ebben a bűnös világban éppen Jézuson keresztül jelent meg, már akkor is sok minden gyógyulhat, amikor valaki nem szívből az ő követője, de Jézus békessége megmutatkozhat annak az életén keresztül, aki Jézust képviseli. Ezt a békességet ugyanis lehet képviselni.

…Nem csak a nem hívők között, hanem egymás között is képviselhetjük Jézus békességét, mert a hívő embernek is lehetnek problémái, külső nehézségei is, amikor fontos, hogy Jézus békességét képviseljék a testvérei. Hiszen Jézus nincs itt, ő rajtunk keresztül munkálkodik lelke és igéje által.

Arról is kell beszélni azonban, hogy Jézus békessége nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindig minden azonnal megoldódik és minden probléma megoldódik.Van, amikor kemény viharok vannak és nagy a békétlenség külsőleg. A világ békessége addig tarthat, amíg külsőleg is béke van. Jézus békessége a nehézségek között is megmutatkozik, ezért megoldás. Akkor is, ha külsőleg még nincs változás, mert Jézus jelenléte, a vele való kapcsolat, a belé vetett bizalom, ami támogat és segít. Még nem csinált semmit az Úr, de tudom, hogy bármikor megteheti, hogy szabadítást adjon, megoldást készítsen.

Amikor várjuk a társunk megtérését, akkor is kell ilyen. A gyermeknevelésnél is nagyon fontos, hogy higgyük azt, hogy Jézus bármikor segíthet, amikor szükség van rá. A napi kérdéseink kapcsán való szükségeink. A Filippi levélben azt írja az apostol, hogy ne aggodalmaskodjunk, ami a napi kérdések problémáját célozza meg, hanem imádságban hálaadással merjünk kérni, mert Jézus békessége betölti a szívünket. Jézus békessége tehát akkor is jellemző már, amikor még külsőleg minden viharos. Ezért hallhattuk Pasaréten is többször a prédikációban: lehet, hogy az életünk vihara tombol, de belül a szívben nyugalom van. Ezért szoktuk a tenger mélyével jellemezni az Úr békességét. Vihar dúl, tombolnak a hullámok, de a tenger mélye mindig csendes. Az Úr békessége ilyen mély lelki élményt, állapotot jelent.

A gyászban is ezért ad vigasztalást, hiszen a halált nem lehet semmissé tenni. Vannak dolgok, amik már nem változhatnak meg soha és mégis betölt Isten békessége, Jézus békessége. Jób azért tudta elfogadni ami vele és a szeretteivel történt, mert bízott Istenben, nem beletörődött keserűen a történtekbe, hanem elfogadta. Nem értette, de tudta, az Úr az Úr marad. Megbékélt az Úrban. Lehet, hogy egymással kibékülnünk kell, de még nem biztos, hogy a másik is ki akar békülni. Akkor béküljünk ki az Úrban és imádkozzunk hűséggel a másikért.

Természetesen Jézus békessége jelenti a külső nyugalmat és csendet is. Ez is nagy kincs. Ő nagyon jól tudja, hogy nekünk mikor van szükségünk külsőleg is megoldásokra, szabadításra. Ne felejtsük el, hogy a tanítványoknak is nagyon rövid ideig kellett félniük, mert Jézus nemsokára meghalt, aztán föltámadt, majd eljött a Szentlélek. Ott néhány napról volt szó, maximum néhány hétről és Jézus külsőleg is adta a megoldást nekik.

…Jézus megoldása azonban nem a békesség. Az ő békessége azt jelenti, hogy a vele való kapcsolatban történik valami, lelkünkben is, külsőleg is adódik, de nem a megoldás jelenti a békességet, hanem az ő személye. Ezért volt az, hogy amikor a tanítványok a tengeren hánykolódva hallották Jézust, amikor a tengeren járva megközelítette őket, meghallották: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek." A "ne féljetek" csak a végén hangzott el, először arról volt szó, hogy bízzatok bennem, én vagyok az, nem kell félnetek. A sorrend nagyon fontos akkor, ha minden nagyon jól megy nekünk, mert a békesség, Jézus békessége a vele való kapcsolat függvénye. Legyünk hálásak, ha külsőleg is minden nyugodt és békés. Akkor is azonban a békességet mindig ő adja. Nekünk nem kell tennünk érte semmit. Azt mondja: "Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek".

Igazából még kérnünk sem kell. Én szoktam kérni külön: Uram, add a te békességedet, de elvileg nem kellene így mondani, hiszen ő adja. Csak elfogadni kell. Nekem is jobb lenne így imádkozni: Uram, segíts, hogy merjem elhinni, hogy te adtad, adod. Amikor esetleg másokért imádkozunk, ott lehet inkább mondani, hogy Uram a te békességed hiányzik a társam életéből, a gyermekem, a szüleim életéből, add nekik. Segíts nekik is fölismerni, hogy elfogadhatják.

A kegyelmet, Jézus békességét csak elfogadni kell és ez a hit, ez a bizalom. Nem úgy ad Jézus, ahogy a világ adja, nem kell nyugtalankodni a szívünknek, nem kell félni, nem kell csüggedni, mert az Úr Jézus békessége adatott. Csak elfogadni kell.

Ezért, ha valaki úgy érzi, neki nincs meg Jézus békessége, nem is tudja mi ez, akkor ezt mondja el őszintén imádságban, azt kérje az Úrtól, segítsen elfogadni az ő békességét.

Földvári Tibor ~ Pasarét                                          

Forrás ~ Internet