Adventi elmélkedések 9. - Kiengesztelődés

A mi Urunk egyik legszebb ajándéka a kiengesztelődésre való készség. 

Döbbenetes, ahogy Jézus hiszi, hogy az öreg Nikodémus ujjá fog születni. 

Nem mondja, hogy rég megcsontosodott, farizeus képmutató, ilyennek születtél,

 ilyennek is fogsz meghalni, hogy kutyából nem lesz szalonna. 

Nem mondja, hogy az alma nem esik messze a fájától. 

Jézus hisz az emberben, hisz abban, hogy a házasságtörő asszony fölkel, 

és továbbmegy, és többet nem vétkezik. 

Jézus hisz abban, hogy az ember talpra tud állni, meg tud térni, és ki tud engesztelődni.

Ő maga is ki tud engesztelődni Saullal, aki üldözi őt és a tanítványait, a későbbi Szent Pállal, aki nemcsak újjászületett, de a Népek Apostola lett. 

Az őszinte szeretet, a történelem folyamán nagyon sok bűnöst fel tudott emelni a szentjei közé. Úgy gondolom, hogy ezt a nagyon szép keresztény erényt mindannyiunknak gyakorolni kell. 

Kiengesztelődés nélkül nincs jövőnk!

Megbocsátás, újrakezdés nélkül nemzetünk, népünk nem tud talpra állni.

Adná az Isten, hogy egymásnak fel tudnánk kínálni a megbocsátás kegyelmét. II. János Pál Pápa felnőtt keresztényekről írt elmélkedésében felsorolja a felnőtt, keresztény jellemző vonásait, melyek között az egyik legfontosabb tulajdonságként említi a kiengesztelődésre való készséget.

Gyermekek azok, akik örök haragot fogadnak, gyermekek azok, akik saját gyengeségeiket még nem tapasztalták meg, ezért nagyon nehezen tudnak megbocsátani. 

Nekünk felnőtteknek tudnunk kell, hogy Isten mindannyiunkat egy marék porból teremtett, és esendők, gyengék, kicsik vagyunk.

Életünk folyamatos újjászületés. Jézus Krisztus nem azt mondja, hogy maradjatok tökéletesek, hanem arra biztat, hogy legyünk tökéletesek, mint az ő mennyei Atyja. 

Adja az Isten, hogy segíteni tudjunk egymásnak ebben a tökéletesedésben!

Adja az Isten, hogy őszinte, tiszta szívvel ki tudjunk engesztelődni, el tudjuk felejteni egymásnak mindazt, ami fájt, és tudjunk közösen holnapot, életet teremteni!