Adventi elmélkedések 20.
"Ne aggódjatok az
életetekért.."
„Ne aggódjatok az
életetekért..Ti keressétek először az Isten országát és annak
igazságát és mindent megkaptok hozzá. (Mt. 6,25.)
A mai világ egyik legnagyobb gondja, hogy talán nem
hiszünk az Isteni gondviselésben.
Logikus, hogyha nem az Isten szeretetétől várom
életem ajándékait, akkor én kell, hogy magamnak kiharcoljam, kiügyeskedjem
azokat az értékeket, mindennapi javakat, amikre szükségem van.
A hívő ember számára
az Isteni gondviselés egy garancia: elég a mának a maga baja, a holnapi nappal
nem kell, hogy törődjek, mert az Isten jósága gondomat viseli.
Ha nem hiszek, akkor magam kell a magam számára, a holnapra, a
holnaputánra, és a mindennapokra garanciát biztosítanom. Ilyenkor jön az emberi
önzés, kapzsiság, a harácsolás, a gyűjtés vágya, és itt nincs megállás, sosincs
„elég”.
Krisztus ingyen jött
közénk, őt nem kiérdemeltük, vagy megszereztük, hanem ő önként, szeretetből
jött közénk, adta magát nekünk.
Életem igazi
értékei, Isten ajándékai.
Minden, amim van,
ajándék.
Egészségem, barátaim, hivatásom, világnézetem, mind–mind ajándék, amit csak köszönni tudok a mindenhatónak.
Egy-egy gyerek
csendes kibontakozása az otthonban, jó irányban való fordulása, még ha
küzdöttünk is érte, ajándék, kegyelem.
Bonthatok vitorlát
szél nélkül, de nem repülhetek.
A verejtékesen
gyöngyöző aranyásó, térdre borulva hálát ad az aranyrögért, melyet lelt, pedig
a munka az övé volt, de tudja: az érték ajándék, az az Istené.
Az anyagiakkal való viszonyunk rendezéséhez az első
lépés talán az lenne, ha élő hittel, hosszan elmélkednénk Jézus sok-sok szép
biztató beszédén: Nézzétek az ég madarait, és a mezők virágait, nem vetnek, nem
aratnak, Mennyei Atyám táplálja őket.
Szeretettel azt
mondja nekünk: mit aggodalmaskodtok, hisz egyetlen könyökkel sem tudjátok
meghosszabbítani az életeteket, sőt egyetlen hajszálatokat sem tudjátok fehérré
vagy feketévé tenni. Keressétek ti Isten országát, és mindent megkaptok
ráadásként.
Sebeinkre, a
gondviselésbe vetett hit gyógyír lehet.