'Az angol népre ráragyogott a hit fénye'
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek
(Lk 2,14), mert a földbe esett búzaszem elhalt, nehogy egyedül
uralkodjék az égben. Hiszen mi az ő halálából élünk, az ő gyengeségétől
erősödünk meg, az ő szenvedése ragad ki minket a szenvedésből, és az ő
szeretetének műve, hogy Britanniában olyan testvéreket keresünk, akiket
nem ismertünk, és az ő ajándéka az, hogy akiket ismeretlenül is
kerestünk, azokra rátaláltunk.
El nem mondható, mekkora öröm támadt a hívők szívében, amikor
meghallották, hogy a mindenható Isten kegyelméből és a te munkád nyomán,
testvérem, az angol népre ráragyogott a hit fénye, miután eloszlott a
tévedések homálya. Most már helyesen gondolkodik, és lábbal tapossa a
bálványokat, pedig azelőtt oktalan rettegéssel hódolt nekik. Most már
tiszta szívvel a mindenható Isten előtt borul le, most már nem bukdácsol
bűnökben, hanem követi az igehirdetésben kapott szent szabályokat. Amíg
akarata aláveti magát Isten parancsainak, addig értelme a magasba tör;
imában porig alázkodik, nehogy a földhöz tapadjon a szíve. Ugyan ki
másnak a műve ez, mint annak, aki megmondta övéinek: Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom (Jn 5,17).
Isten nem nagy tudású igehirdetőket küldött szét a föld határáig, hogy
megmutassa: nem az emberek bölcsessége, hanem az ő ereje téríti meg a
világot. Most is ez történt: gyengék által volt kegyes nagyszerű
tetteket végbevinni az angol népnél. Hanem, szeretett testvérem, éppen
ebben a mennyei ajándékban van valami, ami miatt - a nagy öröm mellett -
igen-igen kell félni is.
Értesültem ugyanis, hogy a mindenható Isten kedvességed által nagy
csodákat művel annál a népnél, amelyet kiválasztani szándékozott.
Szükséges tehát, hogy e mennyei ajándéknak félve örülj, és így örömödet
fékezze bizonyos aggódás. Igen, örülhetsz, hogy az angolok lelkét az
érzékekkel megtapasztalt csodák a belső kegyelemre hangolják rá, de félj
is, nehogy - miközben a csodák történnek - az ingatag lélek kevélyen
felfuvalkodjék: így éppen a hírnév, amely felmagasztalja, romlásba
döntse hiú öntetszelgése miatt.
Mindenképpen jusson tehát eszünkbe, hogy amikor a tanítványok az igehirdetésből visszatértek, és Mesterüknek dicsekedtek: Uram, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk, rögtön hallaniuk kellett az Úr intelmét: Ne ennek örüljetek, hanem annak, hogy nevetek föl van írva a mennyben (Lk 10,17.20).
Nagy Szent Gergely pápa levelezéséből
Forrás ~ Internet
