HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA ~ ISTENI IRGALMASSÁG VASÁRNAPJA

Az Irgalmasság ünnepének Húsvét utáni első vasárnapra történő helyezése mély teológiai értelemmel bír, amely a megváltás húsvéti titka és az Isteni Irgalmasság titka között fennálló szoros összefüggésre utal. Ezt az összefüggést hangsúlyozza az ünnepet előkészítő Isteni Irgalmassághoz végzett kilenced, amit Nagypénteken kell elkezdeni.

Az ünnep nemcsak egy nap, melyen Istent különösképpen tiszteljük irgalmasságának titkában, hanem állandó kegyelem forrása minden ember számára: 'Azt kívánom - mondta Jézus - hogy az Irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de főleg a szegény bűnösök részére.' (Napló 699) 'Keserves szenvedéseim ellenére elvesznek [egyes] lelkek. Utolsó mentőövet adok nekik, ez Irgalmasságom ünnepe. Ha nem dicsőítik irgalmamat, örökre elvesznek.' (Napló 965)

Ennek az ünnepnek nagyságát a hozzáfűzött ígéretek nagyságával lehet lemérni, melyeket Jézus ígért: 'Aki ezen a napon az Élet Forrásához járul, bűnei és az értük járó büntetés teljes elengedését nyeri el.' (Napló 300) 'Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége: a kegyelmek tengerét árasztom minden lélekre, aki irgalmam forrásához közelít. Egy lélek se féljen közeledni hozzám, még ha bűnei skarlátpirosak lennének is.' (Napló 699)

Eme nagy kegyelmek elnyeréséhez teljesíteni kell az Isten irgalma iránti tisztelet feltételeit, melyek: a bizalom Isten jóságában, a felebaráti szeretet gyakorlása, a megszentelő kegyelem állapotában (szentgyónás után) méltó Szentáldozás. Jézus mondta: 'Egyetlen lélek sem nyerhet megigazulást, amíg nem fordul bizalommal irgalmasságomhoz. Ezért kell a Húsvét utáni első vasárnapot Irgalmasságomnak szentelni. A papok ezen a napon hirdessék a lelkeknek nagy és végtelen irgalmamat.' (Napló 570)

Isten Irgalmasságának tiszteletében ez áll első helyen. Jézus első alkalommal 1931-ben, Plockban beszélt Fausztina nővérnek arról a kívánságáról, hogy ünnepet szenteljenek az Isten Irgalmasságának: 'Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságának ünnepe. Azt kívánom, hogy a képet, melyet ecsettel fogsz megfesteni, húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!' (Napló 49)

Forrás ~ Szent Fausztina nővér naplója ~ Internet

 Isteni Irgalmasság vasárnapja 

 'Legyetek irgalmasok, miként a ti mennyei Atyátok is irgalmas!' (Lk 6,36)

Boldog II. János Pál pápa kezdeményezésére a húsvét utáni vasárnapon az Isteni Irgalmasságot ünnepeljük. Mindenekelőtt azt érdemes tisztáznunk, hogy mit is jelent az irgalmasság. Sok ember ugyanis napjainkban vagy nem érti vagy félreérti, hogy mit jelent ez a fogalom, illetve tulajdonság. Mit jelent az, hogy Isten irgalmas? Mit jelent, hogy az ember irgalmat gyakorol? A félreértés oka az lehet, hogy sokan úgy vélik, gyávaságot vagy bizonyos értelemben megalkuvást jelent, ha valaki a másik embernek megbocsátja gyengeségeit, bűneit. Szerintük az igazságosság elve a legfontosabb, s ennek megfelelően a jóért jutalom, a rosszért pedig büntetés jár kivétel nélkül minden esetben. Eközben sajnos nem veszik észre, hogy az igazságosság elvének könyörtelen hangoztatása és érvényre juttatása bizony igazságtalansághoz és irgalmatlansághoz vezet. Ne essünk tévedésbe: az igazságosság fontos szempont, de szeretet nélkül, megbocsátás nélkül rossz irányba vezet.

Isten irgalmas, azaz megbocsát. Irgalmát az emberek felé gyakorolja. Az ember ugyanis szembeszáll Istennel, nem engedelmeskedik neki, nem tartja meg törvényeit. Ezáltal az ember bűnt követ el és bűnével eltávolodik Istentől. Isten irgalmas és megbocsát az embernek. Nekünk, bűnös és bűneinket megbánó embereknek szükségünk van arra, hogy Isten irgalmas legyen, megbocsásson nekünk, különben bűneink miatt büntetést érdemelnénk, és az igazságosság szerint nem volna más lehetőség. Amikor Isten megbocsát a bűnbánó embernek, akkor visszafogadja őt szeretetébe. A megbocsátás, az irgalom nem gyengeség Isten részéről, hanem szeretetéből fakadó tulajdonság és cselekedet.

Jézus szava szerint az embernek is irgalmasnak kell lennie. Amit mond, valójában az egyik legkomolyabb felszólítása felénk: 'Legyetek irgalmasok, miként a ti mennyei Atyátok is irgalmas!' (Lk 6,36), illetve 'ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fog nektek megbocsátani' (Mt 6,14). Isten irgalmát utánozva nekünk is megbocsátónak kell lennünk embertársaink felé.

Gyakran hallani a következőt: 'Megbocsátok, de nem felejtek!' Az így vélekedők azt gondolják, hogy most pillanatnyilag nem neheztelek a másikra, nem ütök vissza azonnal, de majd alkalomadtán bosszút állok, és elégtételt veszek az engem ért sérelemért. Ez valójában nem megbocsátás! Aki érti az irgalmasság fogalmát és találkozott már az igazi irgalmassággal, azaz megtapasztalta, hogy Isten eltörli bűneit, az nem mond ilyet. A megbocsátás a bűnöknek és sérelmeknek teljes elfelejtését jelenti. Nem emlékezem többet arra, hogy a másik ember mivel bántott meg, nem említem meg többé előtte, hanem végképp kitöröltem még az emlékezetemből is. Így helyezhetjük ugyanis új alapokra emberi kapcsolatainkat, és Isten is így helyezi új alapra kapcsolatát velünk. Nem emlékezik többé bűneinkre, hanem szeretetét sugározza felénk.

(...) Különösen fontos, hogy a világ felé tegyünk tanúságot arról, hogy hiszünk az irgalmas Istenben. Hiszünk abban, hogy mindenkinek megbocsát. Hiszünk abban, hogy irgalma és szeretete nagyobb a mi bűneinknél. Hiszünk abban, hogy irgalmának köszönhetően juthatunk el az örök üdvösségre. Hiszünk abban, hogy az Egyház az irgalmasság jele a világban. Imádkozzunk a nem hívőkért, hogy ők is megtapasztalják Isten irgalmát!

Istenem, irgalmas Atyám, nagy alázattal és bűneim beismerésével indulok feléd. Tudatában vagyok annak, hogy megbántottalak téged, s csak nálad lelhetek irgalomra. Irgalmad a te végtelen szeretetednek a jele. Elhagyom a tékozlás bűnös útját, és bátran visszaindulok hozzád, aki megbocsátó irgalommal vársz rám. Rálépek arra az útra, amely feléd, az irgalomban gazdag Isten felé vezet! Taníts meg engem arra, hogy mindig meg tudjak bocsátani embertársaimnak, így fejezve ki szeretetemet feléjük! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Horváth István Sándor

Forrás ~ Internet