SZENT TAMÁS APOSTOL ÜNNEPE ~ JÚLIUS 3.

Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

Tamásról nem tudunk sokat. Egyike volt azoknak, akik akkor is hűségesen kitartottak Mesterük mellett, amikor a nagy tömegek már kezdtek visszahúzódni, mert a nép vezetőinek ellenséges magatartása egyre nyilvánvalóbbá vált, s ebből következtetni lehetett arra, mi lesz Jézus sorsa. Jézus meghívta apostolnak, így Jézus legszorosabb baráti köréhez tartozott - egyike volt a tizenkettőnek, akiket Jézus arra szemelt ki, hogy Izrael tizenkét törzsét képviseljék, s akik már Istennek új népe, a jövendő Egyház voltak. Az apostolok listájában Tamás neve Alfeus fia, Jakab (Mk 3,18), Máté (Mt 10,3; Lk 6,15), illetőleg Fülöp (ApCsel 1,13) mellett szerepel. Az első három evangélistánál tehát, akik egyébként nem is akartak a tanítványokról beszámolni, nincs állandó helye az apostolok listájában.

Jóval nagyobb szerepe van Tamás alakjának János evangéliumában. Szent János megörökítette azokat a vonásokat, amelyek ezt az apostolt minden nemzedék számára, akiknek nem volt módja a Krisztussal való személyes találkozásra, annyira rokonszenvessé, szimpatikussá teszik: Tamás a nem egykönnyen hívő, a töprengő, a kétkedő ember.

'Mindenható Istenünk, kérünk, add, hogy örömmel üljük meg Szent Tamás apostol ünnepét, és benne közbenjáróra találva, a hit által életünk legyen Fiadban, Jézus Krisztusban, akit ő Urának vallott.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

Szent Tamás apostol ünnepe ~ július 3. 

SZENT TAMÁS apostol életét kutatva Tamás apostol háromféle tulajdonságát ismerhetjük meg az evangéliumból: a lelkest, a kérdezőt és a kételkedőt. Kezdettől szerepel az apostolok névsorában, de meghívásának történetét nem ismerjük.

A lelkes Tamás buzdít: 'menjünk, mi is, haljunk meg vele együtt!' (Jn 11, 16)

A kérdező Tamás az utolsó vacsorán vezeti be 'Az Út' kinyilatkoztatását: 'Uram nem tudjuk, hova mész, hogyan ismerhetnénk hát az utat?' Jézus válasza egyértelmű: 'Én vagyok az út, igazság és az élet.' (Jn 14, 5)

A kételkedő Tamás a húsvéti örömnek a hitre vonatkozó tanulságával gazdagít: 'Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek...' (Jn 20, 24-29)

A hagyomány szerint Perzsia és India népeinek hirdette az evangéliumot. Egy pogány férfi fegyverétől nyerte el a vértanúság koronáját 67 körül. Az úgynevezett Abgár legenda szerint Jézus Tamás apostollal szerveztette meg Edesszában az evangélium hirdetését. Szíria északi részében ezért Tamást a kereszténység egyik megalapítójának tekintették és nagyon tisztelték. Xavéri Szent Ferenc még találkozott Tamás-keresztényekkel.

Euszebiosz Origenésztől úgy tudja, hogy a pártusok földjén hirdette az evangéliumot. A 3. századi apokrif Tamás evangélium szerint Indiában térített, és ott is halt vértanúhalált. Tamás apostol nevéhez több apokrif irat fűződik.

Edesszában ezen a napon a IV. századtól holttestének átviteléről emlékeznek meg. Ereklyéi 1248-ban Chiosba, majd az Adria melletti Ortonába kerültek. Ma is itt tisztelik.

Példája: Legyünk lelkesek, kérdezők, kételkedők, de végül boruljunk oda:' Én uram, én Istenem...'

 Forrás ~ Internet