SZENT MÁTÉ életéről, fiatalkoráról, családjáról nagyon keveset tudunk, szinte semmit. Gazdag vámos volt, amikor Jézus meghívta, a héber Lévi nevet használta, Kafarnaumban lakott, és Alfeus fia volt. Valószínűleg a jómód mellett művelt lehetett, hiszen nagyon jól beszélt görögül is.
Foglalkozása nem tette rokonszenvessé honfitársai szemében, a vámosok nem csak a kiszipolyozó, sokszor hatalmával visszaélő adóbehajtó embertípusát, de az elnyomó római zsarnokság hazaáruló képviselőjét is megszemélyesítették. Sok volt a vámosok között a nyereséget hajszoló, lelkiismeretlen ember. A zsidók bűnös és megvetett embernek tekintették őket, kerülték a társaságukat, gyűlölték a vámosokat.
Jézus talán már korábban megismerte, nem kételkedett jószándékában és becsületességében, ezért előítélet nélkül hívta meg tanítványnak Lévit, aki aztán készségesen áll fel azonnal a pénzváltó asztaltól, és a nagy megtiszteltetés örömére meghívta házába vendégségre az Urat. A farizeusok és írástudók közt nagy megrökönyödést okozott ez a vendégeskedés, meg is jegyezték, hogy illetlen dolog a bűnösök közé vegyülni. Jézus azonban határozottan megvédte vendéglátóját. Az orvos is a betegek számára szükséges, tanította. Ő a bűnösöket hívja, nem az igazakat. (Mk 2, 13-17)
Talán még a Máté nevet is az Úr adta Lévinek, ezzel is jelezve mekkora ajándék Jézus tanítványának lenni. A tizenkét apostol közé került Máté (Mt 10, 2-4; Mk 3,16-19; Lk 6, 13-16; ApCsel 1, 13), alázatosan, nagy-nagy örömmel követte Mesterét mindenhova. Krisztus feltámadása után ő is Galileában várta az Urat, ott volt a hegyen amikor Jézus minden nép tanítására küldte őket (Mt 28, 16-20). Pünkösd után először Galileában tanította honfitársait és nagyon példamutató, böjtölő életet élt.
Később az apostolok az üldözések hatására elszéledtek a szomszédos vagy távolabbi tartományokban. Máté is a pogány népek közt hirdette az evangéliumot, erről azonban nincs pontos adatunk.
A hagyomány szerint Etiópiában, Perzsiában, talán még Macedóniában is térített.
Evangéliumát a zsidó honfitársai számára írta anyanyelvén, arámul. Célja a Messiásra vonatkozó jövendölések beteljesedésének bizonyítása volt, ezért gyakran hivatkozik így: '.. hogy beteljesedjék, amit a próféták jövendöltek ..'. Tanítását az első század ötvenes éveiben írhatta le, hamarosan görögre is lefordították, talán maga Máté. Ez a fordítás maradt fenn, az arám nyelvű sajnos elveszett. Evangéliuma azonban megőrizte Jézus imáját a kereszten anyanyelvükön: 'Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?' (Mt 27, 46; Zsolt 21, 1)
Általános hagyomány szerint vértanúságot szenvedett, ennek azonban sem helyéről, sem idejéről nincs adatunk. Többféle vértanúságot írnak le ezek a hagyományok, máglyahalált, karddal történő kivégzést. Regényes leírását adja vértanúságának egy apokrif irat, ami szerint egy etióp királylány, Ifigénia, Máté igehirdetése nyomán szüzességet fogadott, és határozottan elutasította Hirták király házasságát. A király bosszúból megölette Mátét. A legenda szerint maradványai a szalernói székesegyházba kerültek.
Példája: Bűnös ember is lehet Isten szentje, Istennél nincs előítélet!
Forrás ~ Internet
