Szűz Mária mennybevétele Nagyboldogasszony ~ ünnepe: augusztus 15.
A legfiatalabb dogma Máriáról, de maga az ünnep igen ősi. Szent István
király is Nagyboldogasszony ünnepén halt meg. Mária, mint mindannyiunk
édesanyja közbenjár értünk fiánál, imádságra, bűnbánatra hív
mindannyiunkat.
Szűz Mária, Jézus anyja, Istenanya. Jézusra való
tekintettel Isten megóvta őt a bűntől, és élete végén
testestül-lelkestül a mennybe vitte. Az egyház ősi hitét 1950-ben tette
XII. Pius pápa kötelező hittétellé. Mária, égi édesanyánk, Jézus
közeléből segít életünk küzdelmeiben.
Ma az Egyház a Boldogságos
Szűz Mária mennybevitelét ünnepli, amit a magyar népnyelv egyszerűen
csak Nagyboldogasszonynak nevez. Azt a hitigazságot, dogmát ünnepli ma
az Egyház, hogy a Boldogságos Szűz Mária halála után nem úgy halt meg,
mint akárki közülünk. Az ő testét nem érte romlás, hanem a mennyei
dicsőségbe testestől-lelkestől felvétetett, s a mindenható Isten a
mindenség királynéjává tette. A rózsafüzér titkai közül a dicsőséges
ezen két titkát ünnepli az Egyház: ki téged Szent Szűz a mennybe
fölvett; s a másik: Ki téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott.
Ezt
a hitigazságot dogmaként vallja az Egyház, vagyis olyan hitigazságként,
ami biztos hitigazság a kinyilatkoztatásban. Abban a tanításban, amit
nekünk az Isten megmondott, amit minden katolikus kereszténynek vallania
kell, ha katolikusnak tartja magát. Ezért fontos, hogy minél jobban
megértsük ezt a dogmát, mely tulajdonképpen az utolsó az eddig
kihirdetett dogmák sorában: XII. Piusz pápa hirdette ki 1950-ben, s
azóta nem hirdettek ki új dogmát.
A Nagyboldogasszony hittitkának
jobb megértéséhez adja kezünkbe az Egyház a mai napon az imént hallott
evangéliumi szakaszt, amely Mária Erzsébetnél tett látogatásáról szól.
Azon túl, amit a Szentírás olvasásakor ebből a szakaszból megismerünk,
még számtalan más jelentés húzódik meg. Mert a Szentírásban szinte semmi
sincs véletlenül leírva, főleg az Újszövetségben nem, ami már az
Ószövetségre épít. Tehát az evangéliumi szöveg egy elsődleges jelentésen
túl hordoz magában egy mélyebb, másodlagos jelentést is.
Erzsébet
így köszönti Máriát: 'Hogyan lehet, hogy uramnak anyja látogat el
hozzám?' Ehhez hasonló felkiáltás már hangzott el az Ószövetségben.
Akkor, amikor Dávid Jeruzsálembe akarta vitetni a frigyládát, mely a
szövetség tábláit tartalmazta, s egy zsidó számára az Isten jelenlétének
mindennél elevenebb jelképe volt. Mielőtt a frigyládát Dávid
Jeruzsálembe vitette volna, megrendült e titok előtt, s így szólt:
"Hogyan jöhet hozzám az Úr ládája?" Íme, ezen ószövetségi előkép alapján
az egyházatyák már a kereszténység első századaiban Máriát az Úr
frigyládájának nevezték. Mária az Isten jelenlétének frigyládája, a
szíve alatt megtestesült Ige által.
Az ószövetségi frigyláda nagy
tiszteletben részesült. Nem érinthette akárki, s amikor a már kőből
épült Templomban volt, nem láthatta akárki. Oly magasztos és szent dolog
volt, hogy amikor a frigyládát Jeruzsálembe vitték, s egy ember
méltatlanul megérintette azt, azon nyomban meghalt. Amikor pedig
Krisztus idejében már nem volt a Templomban a frigyláda - mert a
történelem viharaiban nyoma veszett - akkor még annak helyét is úgy
tisztelték a Templom Szentek Szentjének nevezett legbelső termében, hogy
oda csak egyszer egy évben léphetett be a főpap.
Az Isten
jelenlétének ez a hordozója - a frigyláda ilyen magasztos és szent volt.
Hát akkor mennyire volt szent Mária, aki az Isten valódi jelenlétét
hordozta, aki Isten valódi jelenlétét hordozta szíve alatt! De micsoda
alázatosság ez Isten és Mária részéről: most már nemcsak a kiváltságosok
láthatják, közeledhetnek hozzá, s nem kell szörnyethalnia annak, aki
megérinti ezt a frigyládát. S az igazi frigyláda nem csak Erzsébethez
megy el, hanem hozzánk is eljön, s elhozza legszentebb magzatát.
De
ahogyan az ószövetségi frigyláda is csak hordozója volt a benne lévő
szövetségi tábláknak, úgy Mária is csak hordozója az Isten Fiának. Nem
az ő érdeme az, hogy ez így történt, hanem egyedül Isten kegyemének
köszönheti mindezt. De ez nem kisebbíti Mária érdemeit sem, mert ahogyan
megénekelte a Magnificatban: "Ezentúl boldognak hirdet minden
nemzedék." Valóban boldog vagy Mária, ó áldott frigyládája az Úrnak!
Mert meghallottad az Isten szavát és hittél is annak. Nemcsak anyja
voltál Jézus Krisztusnak, hanem tanítványa is - mégpedig a leghűségesebb
tanítványa.
De nem csak Mária teste volt ilyen magasztos - amely
hordozta az örök Igét, s amely ezért testestől-lelkestől fölvétetett a
mennybe -, mert a mi testünk sem alábbvalóbb. Mi is egyfajta frigyládái
vagyunk az Úr jelenlétének. Azért, mert minden ember Isten képére és
hasonlatosságára lett teremtve. Amikor a szentáldozásban magát az Úr
Krisztust vesszük magunkhoz, mi is az örök Ige hordozóivá leszünk. Azért
is vagyunk az Úr frigyládái, mert minden megkeresztelt, megbérmált
ember a Szentlélek temploma, ahogy Szent Pál apostol mondja. Láthatjátok
tehát, hogy az egész szentháromságos Isten jelen van testünkben: az
Atya megteremti testünket, a Fiú lakást vesz benne a szentáldozásban, a
Szentlélek pedig templomot.
Nagy titok ez, és sajnos az emberek
többségének már nem sokat jelent ez. Igazából mi sem tudnánk mit kezdeni
vele, ha nem volna olyan példaképünk, mint Mária, aki már eljutott a
megdicsőülés állapotába. Nemcsak lelke, hanem teste is megdicsőült Jézus
Krisztus után, aki feltámadásával elsőként dicsőítette meg az emberi
testet, s felvitte a Szentháromság szeretetközösségébe.
Mária tehát
példaképünk abban, hogy hogyan viszonyuljunk testünkhöz, s abban, hogy
mi fog történni ezzel a testtel Krisztus második dicsőséges
eljövetelekor, a feltámadáskor. De ami fontosabb: nem csak testünk
sorsát mutatja meg Mária, hanem azt is, hogy hogyan kell élnünk, hogy
erre a megdicsőülésre eljussunk. Hiszen, mint mondottam, nem csak anyja,
hanem leghűségesebb tanítványa is volt Jézusnak Mária. Emlékezzetek
arra, hogy pünkösdkor ott találjuk az apostolok között, amint együtt
imádkozik velük. Az Egyház tanítása vallja, hogy Mária azóta is
imádkozik velünk és értünk Istennél a dicsőségben: az Egyház anyja lett,
különleges közbenjárónk Istennél.
Mária hite, szeretete és
Krisztussal való tökéletes egysége legyen példakép számotokra. Ahogyan ő
hordozta Krisztus, s volt Isten engedelmes szolgálóleánya, s ahogyan ő
volt a leghűségesebb tanítvány, úgy nekünk is példát véve róla Krisztus
hordozókká és hűséges tanítványokká kell lennünk. Mert ez a hiteles
kereszténység, ez példaértékű a környezetünk számára, amely távol kerül
Istentől: ez a csendes példaadás.
Íme, ez a mai ünnep üzenete, erre
tanít bennünket a ma ünnepelt hittitok. Ezért imádkozzunk, hogy méltók
legyünk erre a nagy ajándékra és példaképre, Máriára. Hogy mi is
krisztushordozókká váljunk és hűséges tanítványok maradjunk az élet
minden vihara közepette is.
Forrás ~ Internet
