HIMNUSZ SZENT IMRE HERCEG ÜNNEPÉN
Örülj, anyánk, Pannónia,
áldott fiad dicséretén,
ujjong az angyalok kara
örömmel dús erényein.
Benned királyi sarjadék,
Szent Imre herceg születik,
s a földet, melyet szánt a nép,
üdvös magokkal bevetik.
Már mint növekvő kisgyerek
tanulta félni az Urat:
minden mulandót megvetett,
ösvényt neki az ég mutat.
Megóvta szűzen életét,
kerülte mind a vétkeket,
s legyőzte fiatal szívét
sosem élt házaséletet.
Dicsőség, áldás, hódolat
néked, Hármas-egy Istenünk,
Imre imája által add
a menny örömeit nekünk. Amen.
Örülj, anyánk, Pannónia,
áldott fiad dicséretén,
ujjong az angyalok kara
örömmel dús erényein.
Benned királyi sarjadék,
Szent Imre herceg születik,
s a földet, melyet szánt a nép,
üdvös magokkal bevetik.
Már mint növekvő kisgyerek
tanulta félni az Urat:
minden mulandót megvetett,
ösvényt neki az ég mutat.
Megóvta szűzen életét,
kerülte mind a vétkeket,
s legyőzte fiatal szívét
sosem élt házaséletet.
Dicsőség, áldás, hódolat
néked, Hármas-egy Istenünk,
Imre imája által add
a menny örömeit nekünk. Amen.
Forrás ~ Internet
HIMNUSZ SZENT IMRE HERCEG ÜNNEPÉN
Óh, mily csodálatos,
ha szent biztosságban
megy át, aki fiatal
a fiatalságon!
Bazilika szent kövén
a szent fiú térden
Isten előtt könyörög
könnyekkel szemében.
Mit áldozzon föl neki?
tűnődik szívében:
hol a kincs? … És hirtelen
hang zendül az égben:
'Legdrágább a tisztaság:
ezt ajánljad nékem!'
És az ifjú megveti
unokák reményét:
vágya buzgón őrzeni
szüzessége fényét.
Fölgyújtja a mennyei
szerelem fáklyája.
Világi fényt nem keres:
nagyobb néz reája.
Mit neki a diadém
ingó glóriája?
Mit a földi feleség
ölelés-igája?
Herceg ő, de szívében
Isten katonája.
Nem kell néki hiúság:
csügg az igazságon.
Példa, hogy a hiúság
hogy csal e világon.
S az égi Király Fia
a mienknek sarját,
így mutatva iránta
különös vonzalmát,
hogy a föld ármányai
szűz lelkét ne csalják,
elvitte, még mielőtt
szennyeink zavarnák,
örök honnal cserélve
múló birodalmát.
S nehogy egy csöpp folttal is
jegyezze a vétek,
hamar szegett fiatal
életének véget. Amen.
ezt ajánljad nékem!'
És az ifjú megveti
unokák reményét:
vágya buzgón őrzeni
szüzessége fényét.
Fölgyújtja a mennyei
szerelem fáklyája.
Világi fényt nem keres:
nagyobb néz reája.
Mit neki a diadém
ingó glóriája?
Mit a földi feleség
ölelés-igája?
Herceg ő, de szívében
Isten katonája.
Nem kell néki hiúság:
csügg az igazságon.
Példa, hogy a hiúság
hogy csal e világon.
S az égi Király Fia
a mienknek sarját,
így mutatva iránta
különös vonzalmát,
hogy a föld ármányai
szűz lelkét ne csalják,
elvitte, még mielőtt
szennyeink zavarnák,
örök honnal cserélve
múló birodalmát.
S nehogy egy csöpp folttal is
jegyezze a vétek,
hamar szegett fiatal
életének véget. Amen.
Forrás ~ Internet
