'A vágyakozás egyben imádság is'
Keserűen jajgatok szívem fájdalmában (Zsolt 37,9). Van rejtett
jajgatás, amelyet nem hall meg az ember. Ha azonban valamely vágyakozás
ereje annyira hatalmába ejti a szívet, hogy érthető szóban kinyilvánul
az ember belső sebe, akkor aki hallja, rögtön okot keres, és azt mondja
magában: Ez az ember talán ezért jajgat, és talán ez történt vele.
Ki
értheti meg, hacsak nem az, akinek szeme láttára és füle hallatára
kesereg? Azért jajgatok szívem fájdalmában, mondja a Zsoltáros, mivel az
emberek, ha néha meg is hallják az ember jajongását, többnyire csak a
test jajgatását hallják, a szív fájdalmának jajszavát pedig nem hallják.
És ki értette meg, hogy miért jajgatott? Íme, azt fűzi hozzá: Uram,
előtted áll minden vágyam (Zsolt 37, 10). Nem az emberek előtt, akik nem
láthatják a szívet, hanem előtted áll minden vágyam. Ha előtte áll
vágyad, az Atya, aki a rejtekben is lát, teljesíti is azt neked.
Íme, vágyakozásod egyben a te imádságod is. Ha folyamatos ez a vágyakozás, folyamatos az imádság is. Nem hiába említette az Apostol a szüntelenül imádkozókat. Vajon
szüntelenül térdet hajtunk, testünkkel a földre borulunk vagy felemeljük
a kezünket, mivel azt mondja nekünk: Imádkozzatok szüntelenül? (1 Tessz
5,17)
Ha pedig azt állítjuk, hogy így imádkozunk, gondolom,
szüntelenül ezt meg nem tehetjük. Van más szüntelen, belsőbb imádság, és ez a vágyakozás. Bármi mást
cselekszel, ha vágyod azt a nyugalmat, nem szűnik meg imádságod. Ha nem
akarod, hogy megszűnjék imádságod, ne akard megszüntetni vágyakozásodat.
Folyamatos vágyakozásod a te folyamatos szavad. Hallgatni fogsz akkor,
ha megszűnik szereteted. Kik hallgattak? Azok, akikről szól a Szentírás:
A gonoszság elhatalmasodásával sokakban kihűl a szeretet (Mt 24,12).
A megfagyott szeretet: a szívek csendje. A lángoló szeretet: a szívek
kiáltozása. Ha a szereteted mindig megmarad, mindig kiáltozol. Ha mindig
kiáltozol, mindig vágyakozol. Ha vágyakozol, a nyugalomra emlékezel.
Előtted áll minden vágyam. Mit jelent, hogy vágyódásod előtte áll, és
ugyanakkor maga a jajgatásod nincsen előtte? Hogyan lehet ez, amikor a
vágyódásnak és az óhajtásnak szava a jajgatás?
Ezért folytatódik így: És panaszom előtted nincsen rejtve. Előtted nem
elrejtett, az emberek előtt azonban elrejtett. Látjuk tehát, hogy így
szól Isten alázatos szolgája: És panaszom előtted nincsen rejtve.
Látjuk néha nevetni is Isten szolgáját. Vajon meghalt volna akkor a
szívében ama vágyakozás? Nem. Hiszen ha vágyakozás lakozik benne, ott
lakozik a sóhajtás, a jajgatás is. Nem mindig jut el ez az emberi
fülekbe, de sohasem kerüli el Isten fülét.
Szent Ágoston püspöknek a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből
Forrás ~ Internet
