Ferenc pápa ~ 'Ne álljunk ellent Isten üdvözítő szeretetének'

„Ne álljunk ellent Isten üdvözítő szeretetének, hanem nyissuk meg szívünket a szabadság dialektikájának” – Ferenc pápa homíliája az olasz parlamenti képviselőknek bemutatott szentmisén

Jézus idejében volt egy vezető réteg, amely eltávolodott a néptől, nem volt képes másra, csak arra, hogy saját ideológiáját kövesse, és korrupcióba süllyedjen – állapította meg Ferenc pápa március 27-én, csütörtökön reggel azon a szentmisén, amelyet a Szent Péter bazilika katedra oltáránál mutatott be 493 olasz parlamenti képviselő jelenlétében. Közöttük volt kilenc miniszter, valamint a szenátus és az alsóház elnöke.

Pártérdekek, belső harcok – ezekre fordították energiájukat azok, akik Jézus idejében hatalmon voltak. Olyannyira, hogy amikor megjelent közöttük a Messiás, nem ismerték fel, sőt, azzal vádolták, hogy az ördögök fejedelméhez csatlakozva gyógyítja a betegeket – mondta homíliájában Ferenc pápa.

Az első olvasmány Jeremiás könyvéből (Jer 7,23-28) hangzott el. Ebben a próféta Isten panaszát visszhangozza. A gonosz nemzedék nem hallgatta meg szavát, nem fogadta be az Úr hírnökeit, hanem megátalkodottságában igazolta saját bűneit. „Hátukat fordították felém” – idézett az olvasmányból Ferenc pápa, majd hozzátette: ez az Úr, ez Isten fájdalma”. Ez a valóság jelen van a napi evangéliumi szakaszban is, amely arra utal, hogy az emberek, főleg a nép vezetői vakok Isten irányában.

Ezeknek az embereknek, ennek a kis csoportnak a szíve idővel olyannyira megkeményedett, hogy képtelenek voltak az Úr szavának meghallására. Bűnösökből korruptak lettek. Nagyon nehéz, hogy egy korrupt személy ismét jó útra térjen. A bűnösnél ez lehetséges, mert az Úr irgalmas és mindnyájunkat vár. De a korrupt saját dolgaiba süllyedve, megrögzötten él és ezek az emberek korruptak voltak. Ezért igazolták önmagukat, mert Jézus, egyszerűségével, de ugyanakkor Isten erejével, megzavarta őket.

Olyan emberek voltak, akik utat tévesztettek. Ellenálltak az Úr üdvözítő szeretetének és eltávolodtak a hittől, a hit teológiájától a kötelesség teológiája felé fordultak.
Visszautasították az Úr szeretetét és ez a visszautasítás azt eredményezte, hogy letértek az Úr által felkínált útról, a szabadság dialektikájának útjáról, és a szükségszerűség logikájának útjára léptek, ahol nem volt helye az Úrnak. A szabadság dialektikájában jelen van az Úr, aki jó, aki nagyon szeret bennünket. A szükségszerűség logikájában azonban nincs hely az Úr számára: csak a kötelesség számít, csak az, amit meg kell tenni. Olyan személyekké váltak, akik számára csak a külső viselkedésforma számított. Jó modorú, de rossz szokásokkal rendelkező emberek voltak. Jézus „fehérre meszelt síroknak” nevezi őket.

Nagyböjt arra emlékeztet bennünket, hogy Isten mindnyájunkat szeret – folytatta homíliájában Ferenc pápa. Arra kell törekednünk, hogy megnyíljunk számára.
Ezen a nagyböjti útszakaszon jót tesz mindnyájunknak, ha elgondolkozunk azon, hogy az Úr meghívott bennünket a szeretetre, ha gondolunk a szabadságnak erre a dialektikájára, ahol jelen van a szeretet. Tegyük fel magunknak a kérdést: én ezen az úton járok? Vagy az a veszély fenyeget, hogy igazolom önmagam és egy másik úton haladok?

Kérjük az Urat, adja meg a kegyelmet, hogy mindig az üdvösség útján járjunk, hogy megnyíljunk az üdvösségnek, amely csak Istentől származik, nem onnan jön, amit ezek a „kötelesség doktorai” javasoltak, akik elveszítették a hitet és a kötelességnek ezzel a lelkipásztori teológiájával uralkodtak a népen.

Forrás ~ Internet

Ma több vértanú van, mint az egyház kezdeti időszakában – Ferenc pápa homíliája

Ezt állapította meg Ferenc pápa kedd reggeli szentmiséjén, amelyet a Szent Márta-házban mutatott be. Szentbeszédének középpontjában a keresztények üldözése állt. Ma több vértanú van, mint az ősegyházban – állapította meg a Szentatya. A keresztény élet nem egyfajta kereskedelmi haszon, hanem egyszerűen azt jelenti, hogy követjük Jézust.

A napi evangéliumi szakaszban (Mk 10,28-31), amikor Jézus befejezte mondanivalóját a földi gazdagság veszélyeiről, Péter felteszi a kérdést az Úrnak: „Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!” Mit kapnak mindezért cserébe?

Ferenc pápa homíliájában az evangéliumi példabeszédből kiindulva megállapította: Jézus nagylelkű. Így válaszol: „Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet”.

Péter talán azt gondolta, hogy Jézust követni olyan, mint egy szép üzleti tevékenység, mert százszorosát lehet vele keresni – mondta a pápa. De Jézus hozzáteszi, hogy a nyereségen túl üldözések is lesznek. Mintha azt mondaná: Igen, ti mindent elhagytatok itt a földön, de üldöztetéssel! Mint egy saláta, amelyet az üldöztetés olajával ízesítettek: mindig. Ez a keresztény nyeresége és ez az útja annak, aki Jézust akarja követni, mert ezt az utat járta végig az Úr: üldözték. Ez a lealacsonyodás útja. Amit Pál mond a Filippiekhez: megalázta magát, emberré lett és megalázta magát egészen a halálig, a kereszthalálig (vö. Fil 2,5-11).

Ez a keresztény élet tónusa – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa.

Ugyanígy a Nyolc Boldogság (Mt 5,1-10) esetében, amikor Jézus azt mondja, hogy boldogok vagytok, ha üldöznek benneteket a nevemért. Az üldöztetés az egyik a Nyolc Boldogság közül. A tanítványok, a Szentlélek eljövetele után azonnal elkezdték az igehirdetést és megkezdődtek az üldöztetések: Pétert bebörtönözték, István diakónust megölték és annyi más tanítványt üldöztek és üldöznek egészen napjainkig. A kereszt mindig jelen van a keresztények útján – hangsúlyozta a Szentatya. Az egyházban, a keresztény közösségben olyan sok testvér, anya, apa van és lesz, de mindig lesznek üldözések.

A világ ugyanis nem tűri el Krisztus istenségét. Nem tűri el az evangélium hirdetését. Nem tűri el a Nyolc Boldogságot. Ezért van az üldözés: szóval, rágalmakkal, amiket az első évszázadok keresztényeiről mondtak, a meghurcoltatás, a börtön. Mi könnyen felejtünk. Gondoljunk a sok-sok keresztényre 60 évvel ezelőtt, a táborokban, a náci, a kommunista börtönökben. Azért, mert keresztények voltak! És ma is. Valaki mondhatná: de ma kulturáltabbak vagyunk, nem létezik már az ilyesmi. Azonban még mindig létezik. Sőt, azt mondom nektek, hogy ma több a vértanú, mint az egyház első időszakában.

Annyi testvérünk, aki tanúságot tesz Jézusról, üldöztetést szenved. Keresztények, akiknek még Bibliájuk sem lehet – állapította meg keserűen a pápa.

A törvény elítéli őket, mert van Bibliájuk. Nem vethetnek keresztet. Ez Jézus útja. Azonban egy örömteli út, mert az Úr soha nem mér ránk több szenvedést, mint amit el tudunk viselni. A keresztény élet nem üzleti nyereség, nem karrier, hanem egyszerűen csak az, hogy követjük Jézust. Amikor Jézust követjük, akkor ez történik. Gondolkozzunk el róla – vágyakozunk-e arra, hogy bátran tanúságot tegyünk Jézusról? Gondoljunk sok testvérünkre, akik ma - ma! – mondta nyomatékosan a pápa – nem imádkozhatnak együtt, mert üldözik őket.

Nem lehet Evangéliumos könyvük, vagy Bibliájuk, mert üldözik őket. Gondoljunk azokra a testvéreinkre, akik nem mehetnek szentmisére, mert meg van tiltva. Hányszor előfordul, hogy egy családhoz titokban eljön egy pap, asztalhoz ülnek, mintha teáznának és így ünneplik a szentmisét, mert más nem láthatja őket. Ez ma történik. Készen állunk-e, hogy hordozzuk a keresztet, mint Jézus? Hogy hordozzuk az üldöztetést, tanúságot téve Jézusról, mint ahogy ezt teszik fivéreink és nővéreink, akiket megaláznak és üldöznek? – mindnyájunknak jót tesz, ha erre gondolunk – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás ~ Internet