EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. december 9. – Péntek

Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: 'Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: 'Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.' Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: 'Ördöge van.' Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: 'Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!' Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.' Mt 11,16-19

Elmélkedés

Az adventi időszakban a megváltás titkát szeretnénk megérteni. Miért küldte el a mennyei Atya az ő Fiát, a Megváltót a világba? Mi indította Jézust arra, hogy megváltásunk érdekében vállalja a szenvedést és a halált? Miért ereszkedik le Isten a mi emberségünk szintjére? Egyesek talán úgy vélik, hogy a megváltás annak köszönhető, hogy a felsőbbrendű Isten megsajnálja az esendő embert és szánalomból megsegíti. Ha Isten az ő szentsége és az ember bűnössége közti ellentétből vagy az ő mindenhatósága és az ember kicsinysége közti különbségből indulna ki, akkor aligha törődne velünk. Jóval többről van itt szó, mint szánalomról! A szeretet őszinte érzéséről. Arról, hogy Isten kötődik az emberhez, hozzánk tartozónak érzi magát, még akkor is, ha az ember olykor el akar távolodni, el akar szakadni e szeretettől. Jézus, aki öröktől fogva valóságos Isten, egy földi anya gyermekeként született meg és ezzel magára vette mindazt, ami az emberi életben szép, nemes, de azt is, ami gyengeséget jelent. Lám, Isten bölcsessége ezt az emberi gyengeséget és kicsinységet emeli fel azáltal, hogy emberré lesz. Vannak, akik minden isteni jelet, figyelmeztetést, útmutatást semmibe vesznek. Az evangélium először azokat említi, akik nem hallgattak Keresztelő János szavára, majd következnek azok, akik Jézusra nem hallgattak. Hallgatok-e Isten szavára?

© Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. szeptember 24. – Szombat, Szent Gellért püspök és vértanú

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. Mt 10,28-33

Elmélkedés

Felidézve magunkban Jézus szenvedéstörténetét, elcsodálkozunk azon, hogy az Úr mennyire megadóan fogadta, milyen nagy türelemmel viselte az őt érő bántalmazásokat. A fájdalom és a szenvedés ilyen türelmes elviselésére, valamint a halál önkéntes vállalására csak az képes, aki nem tartja feleslegesnek, hanem értelmét látja a szenvedésnek vagy hisz abban, hogy nem a halálé az utolsó szó. Ez a megállapítás nem csak Jézusra igaz, hanem mindazokra, akik a keresztény évszázadok során vértanúhalált szenvedtek. A mai napon ünnepelt Szent Gellért püspök és a többi vértanú azzal a hősies lelkülettel tűrte a bántalmazásokat, amit Jézustól tanultak. A Krisztust megelőző idők embere úgy gondolta, hogy a szenvedés szégyen, büntetés, amelyet Isten mér az emberre. Jézus helyteleníti, szenvedésével pedig gyökerében megváltoztatja ezt az elképzelést. Miként az ő esetében a másokért vállalt szenvedésnek van értelme, mert megszerzi a megváltást, ugyanúgy a vértanúk esetében abban nyer értelmet a hitükért vállalt szenvedés, hogy például szolgálnak. Példa a hívő közösség számára, amelynek tagjai megerősödnek hitükben, és példa a világban élők számára a hit értékéről és erejéről. A megpróbáltatások türelmes viselését Isten az örök élettel jutalmazza.

© Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd szívesen Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. augusztus 30. – Kedd

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: 'El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.' Jézus ráparancsolt: 'Némulj el, és menj ki belőle!' Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: 'Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.' Ennek híre elterjedt az egész környéken. Lk 4,31-37

Elmélkedés

Az eljövendő Messiásról, a Megváltóról szóló prófétai jövendölések jellegzetes eleme a szabadítás, az ember megszabadítása, s ezt az Isten hozza az ember számára. Ez azonban nem az elnyomó hatalomtól, hanem a bűntől, a gonosz hatalmától való megszabadulást jelenti. Amikor Jézus meggyógyítja a betegeket, akkor megszabadítja őket a testi betegségtől. Az isteni erőnek, hatalomnak köszönhető megszabadulás örömmel tölti el a meggyógyult személyeket, a vakokat, a süketeket és némákat, a bénákat vagy a leprából megtisztultakat. Az örvendezés és a hálaadás a csodát szemlélőkből is felfakad, akik Istent kezdik magasztalni jóságáért, amivel az embert segíti. Ez az Isten felé szálló öröm jelzi azt, hogy mind a meggyógyultak, mind környezetük egyértelműen Istennek tulajdonítják szabadulásukat, azaz elismerik azt, hogy Jézus valóban Isten, isteni erejével képes gyógyítani és csodákat tenni, megszabadítani.

A gonosz lelkektől való megszabadítások eseteire különösen is igaz mindez, hiszen a gonosz felett egyedül Istennek van hatalma. Az ember csak Isten segítségével képes legyőzni a kísértéseket és ellenállni a gonosznak. Isten szabadítása egyaránt érinti a testet és a lelket. Az Úr engem is meg akar szabadítani mindattól, ami akadályoz az üdvösség útján való haladásomban.

© Horváth István Sándor

Imádság

Nyisd meg, Urunk, a gazdagok szívét a szegények és szenvedők szükségletei iránt. Add, hogy a munkanélküliek munkaadóra találjanak. Segítsd a hajléktalanokat, hogy otthonra találjanak. Adj a családoknak minden nehézséget legyőző szeretetet. A fiataloknak nyiss utat és távlatot a jövőbe. Oltalmazó palástodat terjeszd ki a kicsinyekre, hogy meg ne botránkoztassák őket.

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. július 27. – Szerda

Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt. Mt 13,44-46

Elmélkedés

Jézus két újabb példabeszédét olvassuk a mai evangéliumban az Isten országáról. Az első szerint egy földműves ember valamilyen kincset talál. Nem a saját földjén dolgozik, ezért úgy szerzi meg a kincset, hogy mindenét eladja, megveszi a földet, s ezzel az ő tulajdonába kerül a kincs. Erkölcsi szempontból kifogásolható a cselekedete, hiszen nem tudjuk, hogy adott-e akkora összeget a földért, amennyit a benne rejlő kincs érhetett. A hasonlatban azonban nem ez a lényeges, hanem az, hogy mindenáron meg akarta szerezni a kincset és ezért hajlandó volt mindenét eladni. A második példabeszédben szereplő kereskedő szintén meg akar szerezni egy kincset, egy értékes igazgyöngyöt, s mindenét el kell adnia ahhoz, hogy meg tudja azt vásárolni. Az ő cselekedetével kapcsolatban nem merül fel bennünk semmiféle erkölcsi aggály, nem sejtünk semmiféle csalást, mert aligha adták el neki áron alul az igazgyöngyöt. Az ő szándéka is az volt, hogy birtokolja a kincset. A két hasonlat értelme ugyanaz: az Isten országa megszerzendő kincs az ember számára. Késznek kell lennünk arra, hogy az evilági javakról lemondjunk annak érdekében, hogy a miénk legyen, pontosabban bennünk is megvalósuljon az Isten országa. Úgy szerzem meg Isten kegyelmét, hogy napról napra mindig többet adok életemből Istennek.

© Horváth István Sándor

Imádság

Krisztuséi vagyunk. Nem máshoz, hanem hozzá tartozunk. Egységünk alapja: a keresztségben Krisztus bennünket magáénak fogadott és önmagával egyesített. Az egység, melyet Krisztusban egymással megosztunk, nagyobb a múltbeli és jelenlegi különbségeinknél, melyek egyházainkat ma is elválasztják. Szerető Istenünk! Köszönjük neked, hogy Krisztusban eggyé tettél bennünket. Adj nekünk felismerést és bátorságot, hogy Egyházadat egységben és szeretetben építhessük! Add, hogy életünkkel és egyházaink szolgálatával a te szeretetedről tegyünk tanúbizonyságot!

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. július 7. – Csütörtök

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: 'Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak. Mt 10,7-15

Elmélkedés

Mielőtt útnak indítaná Jézus az általa kiválasztottakat, tanítást ad nekik arra vonatkozóan, hogy mi lesz a feladatuk és azt milyen módon, milyen lelkülettel végezzék. Útmutatásait azzal kezdi, hogy küldöttei hirdessék az embereknek: Elközelgett a mennyek országa! Ő is ennek meghirdetésével kezdte meg nyilvános működését és tanítványaitól is ezt kéri. Feladatuk lesz továbbá a betegek, köztük a leprások gyógyítása, a halottak feltámasztása, illetve az ördögök, a gonosz lelkek kiűzése a megszállottakból. Hatalmuk tehát arra van, amire Jézus megbízást ad nekik s amit Mesterük is tett. Az általuk végzendő feladatok felsorolása után Jézus felhívja figyelmüket, hogy szolgálatukat ingyenesen kell végezniük, s arra sincs szükség, hogy pénzt vigyenek magukkal az útra. Tulajdonképpen teljesen eszköztelenül, mindössze az Úrtól kapott tanítás és erő birtokában indulnak, hogy küldetésüket teljesítsék. Látszik, hogy teljesen megbíznak Jézusban, mert nincs ellenvetésük, nem tesznek fel kérdéseket, hanem lelkesen indulnak. Erre a missziós és apostoli lelkületre, a feltétlen bizalomra és az eszköztelenség elfogadására van napjainkban is szüksége mindazoknak, akik Krisztus követségében elindulnak, hogy örömhírét terjesszék. Szolgálatuk által növekszik az Isten országa.

© Horváth István Sándor

Imádság

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el! Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk téged! Add, hogy felismerhessünk téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat! Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni neked. Add, hogy tudjunk mindig leborulni istenséged titka előtt!

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: 'Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?' Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: 'Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába.' Erre ezt mondta nekik: 'Menjetek!' Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.

---

Az éjszakai tengeri vihar lecsendesítése alkalmával, miként erről tegnap olvastunk, Jézus megmutatta, hogy isteni ereje nagyobb a természet erőinél. Mivel e természeti erők az embert fenyegető gonoszt jelképezik, azt is bizonyítja a mi Urunk, hogy a sátán felett is van hatalma és képes megmenteni az embert. A mai evangéliumban ennek egy további példájával találkozunk. Itt már nem jelképesen van jelen a gonosz, hanem valóságosan, egy ördögtől megszállott találkozik Jézussal. Ő pedig kiűzi az emberből a gonoszt.
A sertések a zsidók számára tisztátalan állatok voltak, ezért húsukat nem fogyasztották. A pogányok számára nevetség tárgya lehetett a zsidóknak ez a tartózkodása, félelme ezen állatoktól. Az eset a pogányok által lakott területen történt. Jézus nem sajnálta az elpusztuló sertéseket, de a pogányok saját szempontjukból jogosan háborodtak fel állataik pusztulásán, ezért kérésükben, miszerint Jézus távozzon vidékükről, nem feltétlenül Isten Fiának, a Megváltónak elutasítását érdemes látnunk.
Jézus önként és feltétel nélkül cselekszik. Más esetekben a beteg ember kéri gyógyulását vagy fejezi ki hitét, de itt semmi hasonlóval nem találkozunk. Az Úr rögtön felismeri a helyzetet és azonnal cselekszik, mert nem tűrheti, hogy a gonosz tovább tartsa fogságában ezt az embert.
© Horváth István Sándor

---

 

Urunk, beledobtál bennünket a sötétségbe, mint a kovászt. A bűn megfosztott minket a világtól, de mi lépésről lépésre visszahódítjuk, s úgy adjuk vissza neked, amint kaptuk, rendben és szentül a napok hajnalán. Ne sajnáld tőlünk az időt, Uram! Figyelmünk gyorsan lankad, agyunk hamar kifárad. Minden szép élet melletted tanúskodik, Uram!
G. Bernanos

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.

---

Főpapi imájának befejező részében Jézus mindazokért imádkozik, akik az apostolok szavára eljutnak a benne való hitre. E szavak előrevetítik, hogy az apostoli igehirdetés és szolgálat, valamint az Egyház szolgálata az évszázadok és évezredek folyamán eredménnyel fog járni. Eredménnyel annak ellenére is, hogy folyamatosan szembe kell néznie az elutasítással, a gyűlölettel.
Az apostolok érdemének kell tekintenünk, hogy elfogadták Jézus hívását, megismerték az Úr személyét és tanítását, s benne felismerték a Megváltót. Érdem azért, mert személyes döntés volt ez részükről. Érdem, mert sok kortársuk ellentétes döntést hozott, az elutasítást választotta. Érdem, hogy kitartottak Jézus mellett, mert ez szeretetüknek a jele.
A hívőknek, akikért Jézus itt imádkozik, az az érdeme, hogy bár nem hallották személyesen Jézust, nem láthatták ők, mégis az apostolok szavának köszönhetően eljutnak a hitre. Ők is személyes döntést hoznak, ők is szeretetüket akarják kifejezni. A Krisztusban hívők hitbeli és szeretetbeli egysége jelként szolgál a világban, hogy Jézus valóban az Atya küldötte, jelként, amelyet látva ők is eljuthatnak a hitre. Egység csak ott van, ahol mindenki elfogadja az Atya irgalmát, a Fiúra mint Megváltóra tekint és engedi, hogy a Szentlélek vezesse. Én is az egység jele vagyok?
© Horváth István Sándor

---

Istenünk, Te kedveled és helyreállítod lelkünk ártatlanságát. Fordítsd magadhoz szolgáid szívét, hogy Szentlelked tüzétől fölgyulladva, állhatatosak maradjunk a hitben és buzgók a jócselekedetekben.
 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: 'Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.' Júdás - nem a karióti - itt közbeszólt: 'Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?' Jézus így folytatta: 'Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.'

---

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus kijelentette, hogy az szereti őt, aki ismeri és teljesíti parancsait. Láthatjuk tehát, hogy az Isten iránti szeretet nem csupán egy érzés vagy esetleg egy azt megerősítő szóbeli vallomás, hanem tettekben megnyilvánuló magatartás az ember részéről. Ha Jézus parancsai szerint élek, azaz engedelmeskedem Istennek, meg fogom érezni Isten szeretetét. Ebben a példa számomra Jézus szeretete, azaz a Fiú engedelmes szeretete a mennyei Atya iránt. Egész életének ez a mozgatója. Minden szava, de főként minden cselekedete az Atya iránti engedelmes szeretetből fakad.
Mit jelent Jézus parancsa szerint élni? Hogyan ismerhetem meg, hogy mit kíván tőlem az Úr? A válasz egyszerű: ha az evangélium igazságából és igazsága szerint élek, akkor felismerem Jézus személyében az Üdvözítőt, életem megváltóját, az igazság kinyilatkoztatóját és a szeretet forrását. Felismerem az Úr jelenlétét az életemben, amely annak igazolása, hogy ígérete valóra válik, azaz velünk van, velem van életem során, bennem él a Szentháromság. Ez az ígéret azonban Jézus szava szerint csak azoknak szól, akik valóban hisznek benne, igazi szeretetet hordoznak szívükben és abból jótettek fakadnak.
A szeretet megvallása és gyakorlása boldoggá tesz.
© Horváth István Sándor

---

 

Istenem, ha őszintén nézem magamat, talán nem is akarok kisszerűségemből kiemelkedni. A könnyebb utakat választom, pedig Te hegyekre hívsz engem. Gyorsan szeretnék előre jutni, pedig Te lépésről lépésre való előmenetelt kívánsz tőlem. Nem szeretem lekötni magamat, pedig Te hűséget kívánsz tőlem. Én a pillanat boldogságát keresem, Te pedig örök üdvösségemet tartod szem előtt! Irgalmazz nekem!
Josef Busch 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: 'A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!' Jézus azonban így válaszolt: 'Ti adjatok nekik enni!' Azok megjegyezték: 'Talán menjünk kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?' Erre Jézus megkérdezte: 'Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!' Körülnéztek, és jelentették: 'Öt kenyerünk és két halunk.' Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.

---

A kenyerek megszaporításának csodájáról olvasunk a mai evangéliumban. Tanítását követően arra kérik Jézust tanítványai, hogy küldje haza az embereket, mert ezen a helyen nem tudnak elegendő élelmet szerezni maguknak. Ő viszont egészen más megoldásban gondolkodik, azt szeretné, hogy az emberek itt egyenek. Az öt kenyér és a két hal rendkívül kevésnek számít, ha több ezer éhes ember van jelen. Jézus pedig csodát tesz, jóllakatja a népet.
Miért került a karácsonyi időszakra ez a szentírási részlet és mi a saját mondanivalója? Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy Jézus korában fokozott volt a Messiás-várás. Ennek oka az idegen, római megszállás volt. A Messiástól azt várták, hogy megszabadítja a népet. Ugyanakkor azt vélték, hogy a Messiást arról lehet majd felismerni, hogy megismétli a manna csodát. Ahogyan a pusztai vándorlás idején manna-kenyérrel táplálta a választott népet, ugyanúgy fogja jóllakatni a Messiás az embereket. A kenyérszaporítás eseménye tehát a messiási idők jele, aki ezt a csodát teszi, arról jogosan véli a nép, hogy ő a Messiás. Karácsonykor Jézusnak, a Messiásnak születését ünnepeltük. A gyermekben még nem ismerte fel mindenki, hogy ő a Messiás, később azonban cselekedetei jelként szolgáltak és igazolták, hogy a messiási ígéretek az ő személyében teljesedtek be.
© Horváth István Sándor

---

 

 Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem!
Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: 'Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.'

---

 A mai nappal véget ér az egyházi liturgikus év és a mai evangéliummal befejeződik Jézus végső időkről mondott beszéde. Krisztus király vasárnapjától mostanáig Jézusnak az utolsó időkben történő eljöveteléről elmélkedtünk.
Életünk végén Isten fogja megítélni emberi cselekedeteinket. Mire számíthatunk, amikor Isten elé kell majd állnunk? Irgalmasságra és igazságosságra. Bár emberi gondolkodásunkban sokszor nehéz összeegyeztetni ezt a kettőt, Istenben mégis mindkettő jelen van, s nem kerülnek ellentmondásba egymással. Isten kész irgalmasan megbocsátani minden embernek, aki bűnbánattal tekint rá, ugyanakkor az is igaz, hogy a bűnös élettel szakítani nem akarók büntetésre számíthatnak. Felelősek vagyunk cselekedeteinkért. A keresztény bölcsesség azt jelenti, hogy az isteni ítéletet szemünk előtt tartjuk egész életünkben és döntéseinket annak megfelelően hozzuk, hogy eljussunk Istenhez az örök életre.
Holnaptól elkezdődik az advent, amely amellett, hogy szintén emlékeztet Krisztus második érkezésére, egyúttal visszaemlékeztet bennünket Krisztus első eljövetelére, Isten Fiának az idők teljességében történt megtestesülésére, Jézus születésére.
Törekedjünk elnyerni Istentől a legfőbb jót, az üdvösséget!
© Horváth István Sándor

---

 

Szűz Mária, anyja minden meghívott férfinak és nőnek, engedd, hogy a híveknek meglegyen az erejük ahhoz, hogy nyíltan feleljenek az isteni szólításra, legyenek vidám tanúi az Isten és a felebarát iránti szeretetnek.
Szent II. János Pál pápa

EVANGÉLIUM

Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: 'Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át - hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.''

Lukács 2,33-35

EVANGÉLIUM

Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: 'Asszony, íme, a te fiad!' Azután azt mondta a tanítványnak: 'Íme, a te anyád!' És attól az órától magához vette őt a tanítvány.

János 19,25-27