'Ó, drága, csodálatos vendégség!'
Isten egyszülött Fia az ő saját istenségének részeseivé akart tenni
minket. Ezért fölvette természetünket, emberré lett, hogy az emberek az
isteni természet részeseivé legyenek. Ezenfelül pedig amit természetünkből fölvett, azt egészen odaadta
áldozatul a mi üdvösségünkért. A kereszt oltárán ugyanis feláldozta
testét az Atyának kiengesztelésünkért; vérét ontotta megváltásunk
áraként és lelki újjászületésünk fürdőjének megalapítására, hogy
kiszabadítson a gyászos szolgaságból, és lemossa minden bűnünket.
Hogy pedig ennek a nagy, ajándékozó, örök szeretetének emléke velünk
maradjon, testét eledelül és vérét italul hagyta ránk, hogy azt a hívek
magukhoz vegyék a kenyér és a bor színe alatt.
Ó, drága, csodálatos, üdvösségszerző és minden gyönyörűséggel teljes
vendégség! Lehet-e valami is ennél drágább vendégség? Itt nem borjak és
bakok húsát eszik, mint az Ószövetségben, hanem magát Krisztust, a
valóságos Istent kapjuk eledelül. Van-e ennél a szentségnél
csodálatosabb dolog?
Ez a legüdvösségesebb szentség is, hiszen eltörli bűneinket, növeli
erényeinket, és szívünket teljesen eltölti mennyei adományaival.
Az Egyház áldozatként ajánlja fel élőkért és holtakért, hogy mindenki
javára legyen, hiszen Krisztus mindnyájunk üdvösségére alapította. Kimondhatatlanul édességes szentség: hiszen ebben vesszük magunkhoz
minden lelki öröm igazi forrását. Annak a kitüntető jóságos szeretetnek
az emlékét ünnepeljük e szentségben, amelyről Krisztus a
kínszenvedésével tett bizonyságot.
Hogy e mérhetetlen szeretetével hívei szívét minél jobban betöltse, az
utolsó vacsorán - amikor tanítványaival együtt ünnepelte a Húsvétot, és
már az Atyához készült távozni a világból - megalapította az
Oltáriszentséget. Így lett az Oltáriszentség Krisztus szenvedésének örök
emlékezete, az ószövetségi előképek beteljesülése, Krisztus legnagyobb
csodája, amely erőt adó vigasztalás mindazoknak, akik eltávozásán
szomorkodtak.
Aquinói Szent Tamás műveiből
Forrás ~ Internet
