EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. április 25. –Hétfő, Szent Márk evangélista

Abban az időben: Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: 'Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.' Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket. Mk 16,15-20

Elmélkedés

A mai napon a négy evangélista egyikét, Szent Márkot ünnepeljük, akinek műve időrendben a legkorábban keletkezett. A szentírástudósok korábban azt valószínűsítették, hogy a jeruzsálemi templom lerombolása után, a 70-es évek elején született a Márk szerinti evangélium, de az újabb kutatások még korábbra, a 60-as évek végére teszik a keletkezést. Márk nem tartozott a tizenkét apostol közé, egészen fiatal lehetett még Jézus idejében. Ismeretei onnan származnak, hogy Péter apostol útitársa, kísérője volt, s feltehetően az apostol halála indíthatta arra, hogy lejegyezze mindazt, amit igehirdetéséből az évek során megjegyzett. Márk írásával olyan új irodalmi mintát alkotott, amelyet aztán Máté, Lukács és János is követett, s amelyet sajátos műfaja miatt evangéliumnak, örömhírnek nevezünk. Márk evangélistának az volt a célja, hogy a következő nemzedékekben hitet ébresszen Jézus iránt, aki meghirdette és elhozta az Isten országát, példabeszédekben tanított, követésére hívta az embereket, halálában és feltámadásában Isten Fiának, a Megváltónak bizonyult. Az evangélium olvasása napjainkban is arra hív, hogy belépjünk Isten országába és magunk is tegyünk annak növekedéséért, legyünk Jézus tanítványai, hiszen ő a mi Megváltónk, aki elvezet az örök életre.

© Horváth István Sándor

Imádság

Isten Fia, téged az Atya minden idők minden emberéhez küldött a föld minden részére! Téged kérünk Mária által, a te édesanyád és a mi édesanyánk által: ne engedd, hogy Egyházad hiányt szenvedjen hivatásokban, különösen ne hiányozzanak azok, akik egészen a te országodért szentelik magukat.

Szent II. János Pál pápa

'A kereszt győzhetetlen ereje'

A mai ünnep, kedveseim, a Húsvét dicsőséges örömét úgy kettőzi meg számunkra, mint ahogy aranyfoglalatát a drágakő beragyogja saját tündöklésével. Ma ünnepelt szentünk a katonaéletből egy másik katonasorba került át. Földi katonatiszti beosztását ugyanis a krisztusi katonáskodás szolgálatára cserélte fel. Mint derék jó katona, előbb mindenét szétosztotta a szegények között, így vetette le magáról az evilági vagyon poggyászát is. Aztán szabad szívvel, minden akadály nélkül, egyedül a hit pajzsával felvértezve, Krisztus bátor harcosaként indult a nehéz, küzdelmes harcba. Mindebből világosan megérthetjük, hogy hitünk védelmében csak az harcolhat erőteljesen és eredményesen, aki nem retteg már a földi javak elvesztésétől.

Szent Györgyöt úgy felgyullasztotta a Szentlélek tüze, és a kereszt győzhetetlen ereje úgy átjárta, hogy amikor harcba szállt az istentelen királlyal, egyrészt győzelmet aratott rajta mint a gonoszság fejedelmének csatlósán, másrészt pedig Krisztus katonáit is fellelkesítette bátor helytállásra.

Biztosan jelen volt a küzdelemnél a láthatatlan legfőbb Bíró. Ő ugyan titokzatos végzése szerint megengedte, hogy a gonoszok kegyetlenül bánjanak szentünkkel, de amikor a vértanú testét hóhérok kezébe adta, ugyanakkor csodálatos oltalmazó erejével megőrizte lelkét, ezt a hite miatt legyőzhetetlenné vált lelket.

A mennyei seregnek ezt a bátor harcosát ne csak csodáljuk, kedves testvéreim, hanem utánozzuk is; figyeljünk mi is arra a dicsőséges égi jutalomra, hogy míg szívünk figyelme odairányul, addig meg ne tántorítson bennünket az, ha e csábító világ kigúnyol, vagy ha tényleg kegyetlen üldözésekkel is fenyeget. Tisztítsuk meg tehát magunkat Szent Pál szavai értelmében a test és lélek minden szennyétől, hogy az örök boldogságnak abba a templomába, ahová most szívünk vágya szárnyal, egykor valósággal is bevonulhassunk. 

Szükséges ugyanis, hogy mindaz, aki Krisztus hajlékában, vagyis az Egyházban Istennek akarja szentelni magát, a keresztség szent fürdőjében megtisztultan a sokféle erény ruhájába öltözzék. Így olvassuk a Szentírásban is: Papjaid öltözzenek igazságba! (Zsolt 131,9) Tehát aki a keresztség által Krisztusban új emberré született, már ne a halandóság ruhájába öltözzék, hanem levetve a régi embert, öltse fel az újat, és új emberként bátran törekedjék valódi életszentségre. Így a régi bűn szennyétől megtisztulva, és a megújult életmód ragyogó szépségével ékesítve, méltón ünnepeljük a Húsvét szent titkát, és valóban utánozzuk is szent vértanúink példáját. 

 Damiáni Szent Péter püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet

SZENT GYÖRGY VÉRTANÚ ~ ÁPRILIS 24.

 Georgiosz (Georgianus) a Római Birodalom Kappadókia nevű tartományában (ma Törökország) született 270 körül keresztény családban. Anyja vallásosan nevelte gyermekét. Apja a római hadsereg tisztje volt, az ő hatására Georgiosz Diocletianus császár alatt hadi szolgálatba lépett. Kiváló kardforgató képességének és más tulajdonságainak köszönhetően hamarosan magas rangú tisztté nevezték ki. Amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, lemondott hivataláról, és az uralkodó ellen fordult. Börtönbe vetették, de a legkegyetlenebb kínzásokkal sem bírták hitétől eltéríteni, 303-ban kivégezték.

 'Istenünk, hatalmadat magasztaljuk, és alázattal kérünk, add, hogy Szent György olyan készséggel támogasson minket gyöngeségeinkben, amilyen készséges szívvel Fiadat követte szenvedése útján!' Amen.

Forrás ~ Internet

'A neve szerint és a valóságban is Hűséges'

Mint a katolikus hit védőjét, Szent Fidélt XIV. Benedek pápa ezekkel a szavakkal dicsőítette: 'Egész szeretetével igyekezett vigaszt és anyagi segítséget nyújtani szükségben levő felebarátainak, atyailag felkarolt minden szerencsétlent, a szegényeknek egész seregét látta el a mindenfelől összegyűjtött alamizsnáival. Az árvák és az özvegyek elhagyatottságát úgy enyhítette, hogy a gazdagoktól és fejedelmektől segítséget szerzett számukra; nem szűnt meg minden börtönbe zártnak, akinek csak tudott, lelki és testi vigaszt nyújtani, minden egyes beteget felkeresni, őket megerősíteni, és az Istennel kibékítve a végső küzdelemre felkészíteni. Az ilyen segítségnyújtásban szinte a legkitűnőbb alkalma nyílt az érdemszerzésre, amikor a svájci területen állomásozó osztrák hadsereg majdnem az utolsó emberig járványos betegségbe esve, a ragály és a halál szánalmas martaléka lett.'

Ezzel a szeretettel párosult az is, hogy ez a neve szerint és a valóságban is Hűséges férfi, kitűnt a katolikus hit buzgó védelmében. Lankadatlanul hirdette, és vérével tanúságot tett róla. Néhány nappal a vértanúsága előtt tartott utolsó beszédében mintegy végrendeletként ezeket a szavakat hagyta ránk: 'Ó, katolikus hit, mily szilárd, mily erős vagy, milyen mélyre nyúlnak gyökereid, mert nagyon biztos sziklaalapra épülsz! (Vö. Mt 7, 25) Az ég és föld elmúlhat, te azonban soha meg nem szűnhetsz. Kezdettől fogva az egész világ ellentmondott neked, de te hatalmas erővel győzelmet arattál mindenek felett. Mert ez a győzelem - győzelem a világ felett! - a mi hitünk (1 Jn 5, 4). Ez hajtotta Krisztus uralma alá a leghatalmasabb királyokat is, ez vezette Krisztus követésére a népeket. 

Mi késztette volna a szent apostolokat és a vértanúkat arra, hogy a kegyetlen harcokat és a legszörnyűbb büntetéseket is elviseljék, ha nem a hitük, legfőképpen a feltámadásba vetett hitük? Mi késztette volna a remetéket arra, hogy az élvezeteket megvetve, minden tiszteletet elutasítva és a gazdagságról lemondva a puszta magányban önmegtartóztató életet éljenek, ha nem az élő hitük.  Mi készteti manapság is Krisztus igazi követőit arra, hogy elvessék a bujaságot, hátat fordítsanak a gyönyöröknek, hogy elfogadják a mostoha körülményeket, és eltűrjenek minden nyomorúságot? Az élő hitük, amely a szeretetben teljesedik ki! (Vö. Gal 5, 6) Ez készteti őket arra, hogy a jövendő javak reményében lemondjanak az evilági javakról, és elcseréljék a jelenvalókat a jövendőkért.'

Szent Fidél áldozópap és vértanú dicsérete

Forrás ~ Internet

 SIGMARINGENI SZENT FIDÉL ÁLDOZÓPAP ÉS VÉRTANÚ ~ ÁPRILIS 24.

Előkelő svájci családból származott. Előbb ügyvéd volt, majd pappá szenteltette magát, és a kapucinus rendbe lépett. Róma Svájcba küldte hithirdetőnek, ahol mint a Hittérítő Kongregáció első vértanúja fejezte be életét Seewies-ben. A protestánsok a templomban agyonverték 1622 április 24-én. XIV. Benedek pápa avatta szentté 1746-ban.

 'Urunk, Jézus Krisztus! A vértanúk vére nemcsak a bátor hitvallás bizonysága, hanem a küzdő Egyház ereje, és új kegyelmek forrása. Kérünk, Szent Fidél közbenjárására adj Egyházadnak új hivatásokat, akik a vértanúk bátorságával és hitével egyre közelebb vezetnek Hozzád, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.' Amen.

Forrás ~ Interne t

 

'Krisztus a mi húsvéti világosságunk'

Krisztus feltámadása megnyitja a holtak birodalmát, az Egyház most megkeresztelt gyermekei megújítják a földet, a Szentlélek kinyitja a mennyországot; a holtak megnyílt birodalma pedig visszaadja a holtakat, a megújult föld életet ad a feltámadtaknak, és a megnyílt menny befogadja az oda felmenőket.

Ekkor megy a paradicsomba a gonosztevő, a feltámadt szentek pedig bemennek a szent városba, a holtak visszatérnek az élőkhöz. Krisztus feltámadásával így minden teremtmény mintegy meggazdagodva felmagasztosul.

Az alvilág visszaadja foglyait a mennynek, a föld a mennybe küldi azokat, akiket eltemetett, a menny bemutatja az Úrnak az odaérkezőket, így szenvedése egyetlen tettével Üdvözítőnk felemel a mélyből, feltámaszt a földből, lakást ad a mennyben.

Krisztus feltámadása ugyanis élet a holtak számára, megbocsátás a bűnösöknek, megdicsőülés a szenteknek. Ezért szólít fel a szent próféta minden teremtményt Krisztus feltámadásának ünneplésére, amikor arra buzdít, hogy ezen a napon, amelyet az Úr alkotott, örvendeznünk kell.

Krisztus világossága olyan nappal, amelynek nincs éjszakája, sem vége. Hogy pedig maga Krisztus ez a nappal, erről így tanít az Apostol: Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel (Róm 13,12). Így mondja: Múlóban az éjszaka, s nem azt, hogy: következik, így érthető ugyanis, hogy Krisztus világosságának eljövetelével messze fut a sátán sötétsége, s nem következik már rá a bűnök éjszakája; ez a véget nem érő fény elűzi az ősi homályt, és gátat vet a bűnök eláradásának.

Maga a Fiú az a nappal, akire istensége fényét titokzatosan ráárasztja az Atya. Ő tehát az igazi nap, aki Salamon ajkával így beszél: Én el nem múló fényt gyújtottam az égen (Sir 24,6 Vulg.).

Amint tehát az égi napot egyáltalán nem követi éjszaka, úgy a Krisztustól kapott életszentséget sem követi a bűn sötétsége. Az égi nap ugyanis szakadatlanul fénylik, világít és tündöklik, és semmiféle sötétség sem homályosíthatja el, ugyanígy Krisztus világossága is szüntelen sugárzik, ragyog és tündöklik, de a vétkek semmiféle sötét homálya ki nem olthatja. Ezért mondja Szent János evangélista: A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel (Jn 1,5).

Örvendezzünk tehát, testvérek, mindnyájan a mai szent ünnepen! Senki se vonja ki magát bűnei miatt e közös örömből; senkit se akadályozzon semmilyen bűnteher abban, hogy a többiekkel együtt ünnepeljen! Mert akármilyen nagy bűnös valaki, ezen a napon nem szabad kételkednie bűnei bocsánata felől, hiszen nem kicsi a mi biztatásunk: Ha a gonosztevő paradicsomot érdemelt, miért ne érdemelne bocsánatot a hívő keresztény? 

 Szent Maximus torinói püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet

 

 

JÉZUS BÚCSÚBESZÉDE

 

'Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van, ha nem úgy volna, megmondtam volna, hiszen azért megyek, hogy helyet készítsek nektek.'

János evangéliuma 14. fejezet 1-2.

 Jézus megígéri a mennyei hazát

 

'Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van, ha nem úgy volna, megmondtam volna, hiszen azért megyek, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmentem, helyet készítettem, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová megyek.' 'Uram, jegyezte meg Tamás, nem tudjuk hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?' Jézus így szólt: 'Én vagyok az út, az igazság és élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva azonban ismeritek és látjátok őt.' 'Uram, szólt közbe Fülöp, mutasd meg nekünk az Atyát! Ez elég nekünk.' Jézus így válaszolt: 'Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem? A tanítást, amit hirdetek nektek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább tetteimért higgyetek.

 

Jézus megígéri a Szentlelket

 

Bizony, bizony mondom nektek: aki bennem hisz, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amiket én magam teszek, sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit nevemben, azt is meg fogom tenni. Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vígasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad. A világ nem kapja meg őt, mert nem látja és nem ismeri; de ti ismeritek, mert bennetek lesz.

 

Egyesülés Jézussal

 

Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok. Rövid idő még, és a világ nem lát engem többé. De ti láttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek. Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Szeretni fogom őt én is és kinyilatkoztatom magamat neki.' Júdás, nem a karióti, itt közbeszólt: 'Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat és nem a világnak?' Jézus tovább folytatta: 'Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret engem, tanításomat nem tartja meg. A tanítás, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.

 

Krisztus békéje

 

'Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek voltam. 'A Vigasztaló pedig, akit az Atya nevemben küld, megtanít majd mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. 'Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne is szorongjon! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: elmegyek, de majd visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam, mielőtt megtörtént volna, hogy amikor megtörténik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme; rajtam ugyan nincs hatalma, csak így tudja meg a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint meghagyta nekem az Atya. Keljetek föl, menjünk innét!'

 

János evangéliuma 14. fejezet 1-31.

 

 http://szentiras.hu/BD/Jn

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. április 24. – Húsvét 5. vasárnapja

Abban az időben: Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: 'Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.' Jn 13,31-33a.34-35

Elmélkedés - 'A szeretet útja'

A Szentírás egyik legtöbbet idézett részlete a szeretet-himnusz, amely Szent Pál apostol korintusiakhoz írt első levelében található, a 13. fejezetben. Olyan irodalmi remekmű ez, amely csodálatosan foglalja össze a szeretet lényegét. Az apostol így kezdi: 'Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem' (1Kor 13,1-3). Sajnos könnyen megfeledkezünk a szeretet-himnusz bevezetéséről, most viszont mégis idézzük fel. Szent Pál így vezeti fel mondanivalóját: 'Egy mindennél kiválóbb utat mutatok nektek' (1Kor 12,31), a szeretetet tehát útnak nevezi. Korábban felsorolja azokat a feladatokat, amelyeket Isten ad az embereknek: egyesek apostolok, mások próféták, ismét mások tanítói vagy csodatevő hatalmat kapnak. Ezt követik az Istentől származó adományok, a gyógyítás, a segítségnyújtás, a kormányzás és a nyelveken való szólás adománya. A keresztény ember jól teszi, ha ezen adományokért imádkozik, hiszen ezek teszik őt képessé, hogy ellássa azt az apostoli, prófétai vagy tanítói feladatot, amellyel Isten megbízta. Az apostol a szeretetet nem adománynak vagy erénynek, hanem útnak nevezi, és ez egy nagyon érdekes megközelítés. Mert ha a szeretet út, akkor azon nem csak járni kell, hanem valahonnan indul és valahová vezet. Vajon honnan indul a szeretet útja? És hová juthatunk, ha a szeretet útján járunk életünkben? A szeretet Istentől indul, ő a szeretet forrása, ő maga a szeretet. És a szeretet Istenhez vezet, aki az örök szeretet. Mindezek fényében könnyebben megértjük Jézus kijelentését, amit a mai vasárnap evangéliumában olvasunk: 'Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást!' Mintha csak ezt mondaná: Induljatok a szeretet útján! Járjatok a szeretet útján! Közeledjetek Istenhez a szeretet útján! Induljatok embertársaitok, felebarátaitok felé a szeretet útján! Ha valaki úgy érzi, hogy elszakadt Istentől, akkor ez amiatt van, mert nem élt Isten szeretetében. Ha tehát újra találkozni szeretne Istennel, akkor el kell hagynia a bűn útját és rá kell lépnie a szeretet útjára. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy megromlott embertársaival a kapcsolata, szakadék választja el őt családjától vagy másoktól, akkor rá kell lépnie a szeretet útjára, mert ez vezet a másik emberhez. A szeretet nem egy kellemes érzés az ember szívében, hanem olyan út, amelyen szüntelenül haladnunk kell. A szeretet gyakorlásában példaképünk Jézus, aki ezt kéri tőlünk, követőitől: 'Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.' Ebben az értelemben a felebaráti szeretet tanúságtétel a világ előtt. Olyan jel a világ számára, amelyből felismerhető Krisztushoz tartozásunk. Legyen bátorságunk megtenni az első lépést a szeretet útján, és legyen erőnk hozzá, hogy életünk minden napján tegyünk egy lépést a szeretet útján!

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!

HIMNUSZ SZENT ADALBERT PÜSPÖKHÖZ

Mártírt dicsér az énekünk,

apostolt, Isten bajnokát,

kit cseh, lengyel, porosz hívő

s magyar nép hálás szívvel áld.

Híres törzsből fakadt virág,

még szellőtől is bágyadott,

de kit máris szülői vágy

szívben Istennek áldozott.

Korral szilárdult jelleme,

kitűnt szeméremérzete;

a Szentírásból nyert erőt,

s a Szentlélek tanítja őt.

Püspökké szentelték fel őt;

vezesse Krisztus híveit,

s mint jó pásztor bárányokért

legyen kész vérét ontani.

Megérezték szűkölködők,

hogy atyjuk jobbja mint segít,

meghallották kóbor juhok

hívó szavát, intelmeit.

Zsákmányolásban megzavart

sátán dühe nem bírt vele;

el kell tehát pusztítani -

de még dicsőbb lett így neve.

Lándzsákkal rontottak reá,

a főpapra, cinkos vadak,

s elvérzett, mint oltárra tett

Istennek kedves áldozat.

Kérünk, Megváltó Jézusunk,

hogy bűneinket megbocsásd,

s e mártír érdeméből

adj nekünk örök vigasztalást. Amen.

Forrás ~ Internet

'Az isteni gondviselés a magyarokhoz vezette'

Íme, Adalbert dicsérete: Az ember tönkrement benne, s az Isten működött benne: hajlamai, szenvedélyei, nemessége, gazdagsága, pompája, hírneve, méltósága, érseki uralma tönkrement benne, s miután tönkrement Adalbertben minden emberi, megnyilatkozott benne az Isten ereje: ő nem emberi, ő isteni!

A Szentlélek tüze elharapódzott Adalbert lelkében, s intette, nógatta mindig többre: 'Szenteld nekem szüzességedet, Adalbert, mondj le a házaséletben megengedett élvezetekről. Mondj le minden gyönyörről, amely érzékies, és ha fellázad ösztönöd, foszd meg kényétől a szent szegénység által - törd meg erejét böjt és önmegtagadás által -, szakítsd félbe álmodat virrasztás által, és ha ez sem elég, bosszuld meg az erényt véres ostorozás által. Van-e magányos hely Prága közelében? Fuss oda, és szedd össze sokszor lelkedet; nem küldelek a vértanúi halálba, de mivel tudom, hogy a pogány sötétség s az ármány vesz körül, amely el akar téged tántorítani hitedtől, tudd meg, hogy nem szabad eltántorodnod semmi áron tőlem, sem hízelgéssel, sem rémisztéssel, sem ígéretekkel. Ha rá akarnak venni, hogy szegd meg hitedet: nyújtsd testedet vasfogóknak, csontjaidat fűrészeknek, inaidat a kínpadnak, fejedet a baltáknak. Mutatnak majd izzó kemencéket: ne félj beléjük vettetni; mutatnak jeges tavakat: ne félj rajtuk dideregni; ne legyen előtted hegycsúcs oly meredek, vadállat oly éhes, kerék oly csonttörő, nyíl oly éles, rostély oly tüzes, amely miatt meg akarnád tagadni azt, amire tanítlak és buzdítlak!' Ezek azon lelkes érzelmek, amelyek az ifjú Adalbert szívében is a Szentlélek erejében megfogamzottak, visszhangjai a szavaknak: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik (Mt 10, 28). S volt-e lelke hozzá az ifjúnak? Nem zavarodott-e meg, nem szorult-e össze a szíve? Ó, nem szorult el szíve, mert megtörte benne Isten az embert!

Az isteni gondviselés a magyarokhoz vezette, hogy Krisztus édes igája alá hajtván a királyt, meghódítsa népét is, azzal a hódítással, amelyekről írják: Non ferro, sed ligno! Nem vassal, hanem (kereszt)fával! Most tűnt föl, mily nagy Adalbert, s hogy mennyit bír, aki előbb ingott, panaszkodott és sírt tehetetlensége és sikertelensége fölött. Isten eltöltötte őt, miután megtörte! Kiszemelte őt arra, hogy a magyar népet ő keresztelje meg, s hogy ki előbb egyes lelkekkel is alig boldogult, most népeket hódítson meg Krisztusnak.

Álmélkodva idézzük, s alkalmazzuk Szent Ágoston szavait Adalbertre: Si Adalbertus non orasset, Hungaria Stephanum non haberet! Ha Adalbert nem imádkozik, ha nem sír, nem szenved, ha szíve alázatosságában meg nem törődik az Isten keze alatt, Magyarországnak nincs Istvánja! Ha Adalbert nincs, hol vagy, István király? Ne gondoljuk ezt túlzásnak: a lelkek, a kegyelmek világában éppúgy vannak láncolatok és sorsok, öröklések és származások, mint a családokban. Vannak lelkiatyák és lelki gyermekek.

Adalbertet, az Isten szentjét, kérve kérjük, hogy - amint Sirák fia mondja - csontjaiból élet áradjon (vö. Sir 46, 14), s fölserkenjen az a hit, az az istenfélelem, az az erény, amelyet ő köztünk áldásosan széthintett. 

 Prohászka Ottokár püspök beszédeiből

 Forrás ~ Internet

SZENT ADALBERT PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ ~ ÁPRILIS 23.

Előkelő családból származott, és a keresztségben a Woytech nevet kapta. Magdeburgban nevelkedett. 982-ben Ditmár prágai püspök szentelte pappá, és nem sokkal később utóda lett a püspöki székben. Szigorú életmódjáért és hajlíthatatlan jelleméért nem sokáig tűrték. 989-ben Rómába ment, majd 992-ben visszatért Magyarországon keresztül a püspöki székébe. Mivel az ellenségeskedés nem szűnt meg, 994-ben Magyarországra jött, és egy esztendős itt-tartózkodása alatt keresztelte és bérmálta meg Vajkot, első királyunkat: Szent Istvánt. A pápa parancsára 996-ban megpróbált visszatérni Prágába, de mivel ott nem fogadták be, előbb Lengyelországban térített, majd Poroszországba ment, ahol 997 április 23-án vértanúságot szenvedett.

'Urunk, Jézus Krisztus! Az egyedül üdvözítő hitet Szent Adalbert munkássága által ültetted el pogány magyarságunkban. Kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy megnövekedjen köztünk az elültetett kegyelem, és példája nyomán népünk kereszténnyé, papjaink pedig szentté váljanak. Általad, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. április 23. – Szombat

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.' Fülöp megjegyezte: 'Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.' Jézus így válaszolt: 'Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.' Jn 14,7-14

Elmélkedés

Tamás apostol után a mai napon Fülöp lép Jézushoz: 'Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.' Ez a megjegyzés azt mutatja, hogy ő már megértett valamit abból, amit Jézus mondott. Ő már megértette, hogy Jézus az Atyához akar visszatérni, és azt is érti, hogy az Atyát látni, az Atyához eljutni, ez a Krisztushoz tartozók feladata. Fülöp azonban mégsem arra gondol, hogy földi életünk után eljuthatunk a mennybe az Atyához, hanem ő most, azaz evilági élete során akarja az Atyát látni. Jézus szavai, tanítása tehát részben elérték a kívánt eredményt, tanítványai vágyakoznak az Atya után, látni akarják őt, de még nincsenek helyes elképzeléseik arról, miként láthatják meg őt. Mesterük ezért tovább tanítja őket a Fiú és az Atya egységéről. Aki őt, a Fiúistent látja, az a mennyei Atyával találkozik, mert az ő tetteiben az Atya cselekedetei nyilvánulnak meg és tanításában is az Atya igazsága hangzik el. Fülöp apostol vágya mindannyiunkban jelen van. Mi is látni szeretnénk Istent. Jézus viszont figyelmeztet minket és helyére teszi az ilyen irányú vágyainkat. A földi élet minden ember számára a hit időszaka. Isten létezéséről bizonyosságot majd a túlvilágon kapunk. Ha hiszünk benne és a szeretet irányítja cselekedeteinket, akkor az Isten-látás vágya teljesülni fog számunkra. Ez az üdvösség boldogsága.

© Horváth István Sándor

Imádság

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb szíve oltalmaz! Az ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké!

'Sok az ösvény, az Út azonban egy'

Ez az az út, kedveseim, amelyen megtalálhatjuk üdvösségünket, Jézus Krisztust, áldozati adományaink főpapját, gyengeségünk pártfogóját és segítőjét. Általa tekintünk fel a magas égre; általa szemléljük Isten szeplőtelen és fölséges színét; ő nyitja meg szívünk szemét; ő derít világosságot balga és elhomályosult értelmünkre; Isten akaratából általa ízleljük meg a halhatatlan tudást, hisz ő az Isten dicsőségének kisugárzása, és annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk (vö. Zsid 1,3-4).

Teljes erőnkkel vívjuk meg harcunkat, testvéreim, az ő feddhetetlen parancsai szerint! Nézzük csak meg a vezéreink alatt vitézkedő katonákat, milyen rendben, engedelmesen és szolgálatkészen teljesítik a parancsokat. Nem mind parancsnokok ők, nem is ezredesek vagy századosok, hadnagyok és így tovább. Mindegyik a maga beosztásában és őrhelyén azt teszi, amit a király és a vezérek parancsolnak. 

 

A nagyok nem lehetnek el a kicsinyek nélkül, és a kicsinyek sem a nagyok nélkül; vegyesen vannak kicsinyek és nagyok, és ez a célszerű. Szolgáljon példának a mi testünk! A fej mit sem ér lábak nélkül, a láb sem fej nélkül. Testünk legkisebb tagjai az egész test számára szükségesek, és hasznára is vannak; sőt valamennyien együttműködnek, és egynek vetik alá magukat, hogy az egész test boldoguljon. Épségben őrizzük meg mi is egész testünket Krisztus Jézusban, és mindenki legyen embertársa szolgálatára a kegyelem neki juttatott adománya szerint.

Az erős támogassa az erőtlent, az erőtlen tisztelje az erősebbet; a gazdag legyen bőkezű a szegénnyel, a szegény áldja az Istent, hogy rendelt számára olyan valakit, aki ínségén enyhítsen. A bölcs ne szavakban, hanem jó cselekedetekben mutassa meg bölcsességét; az alázatos ne bizonygassa magáról azt, hogy alázatos, hanem várja meg, amíg mások mondják majd ezt róla. Aki tisztaságban megőrizte testét, ne dicsekedjék, hiszen tudnia kell, hogy kinek az adománya ez az önmegtartóztatás.

Gondoljuk meg tehát, testvéreim, milyen anyagból valók vagyunk, hogyan és miként léptünk e világba; hogy Teremtőnk és Alkotónk a sír sötétségéből - mielőtt megszülettünk volna - adományainak előkészítésével már bevezetett minket a saját világába. Mivel tehát mindenünk tőle van, mindenért neki adjunk hálát, akinek dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen. 

Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. április 22. – Péntek

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: 'Elmegyek, és helyet készítek nektek?' Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!' Ekkor Tamás így szólt: 'Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: 'Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.' Jn 14,1-6

Elmélkedés

Tegnap azzal fejeztük be elmélkedésünket, hogy a Krisztushoz való hűség jutalma az lesz, hogy eljutunk a mennyországba, a mennyei Atyához. Jézus ezt mondja: 'Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!' Miért volt szükség arra, hogy Jézus ilyen módon nyugtassa tanítványait, apostolait? A válasz abban rejlik, hogy ezek a kijelentések Jézus búcsúbeszédében hangzottak el. A tanítványok is érzékelték, hogy Mesterük körül egyre feszültebb a helyzet. Az írástudók egyre többször vitáznak vele, s ezek már egyáltalán nem voltak barátságos beszélgetések. A tanítványok láthatták, hogy e viták során egyesek milyen indulatosak Jézussal szemben. Nyugtalanok, bizonytalanok, mert nem tudják mi jön a következő napokban. Egyrészt Jézus miatt aggódnak, aki a távozásáról beszél nekik, másrészt önmaguk miatt, hogy mi lesz a sorsuk, ha ez a távozás valóban bekövetkezik. A tanítványok számára azonban a legnyugtalanítóbb kérdés az, vajon hová megy, hová távozik Jézus? Ez fogalmazódik meg Tamás apostol szavaiban. A mi Urunk világosan beszél nekik arról, hogy a mennyei Atyához fog visszatérni, és jelzi azt is, hogy minden benne hívőt vár az Atya. Jézus az Atya iránti szeretetével és engedelmességével mutat példát nekik, így mutatja meg az utat, hogy milyen magatartás szükséges ahhoz, hogy eljussunk a mennybe.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit egységben! Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te igaz hitedben és annak megvallásában! Sugalld szívükbe tanításod szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves cselekedeteket vigyünk végbe.

'Új parancs'

 'Szeressétek egymást!'

János evangéliuma 13. fejezet 34.

Mint tudjuk, az Úr Jézus új parancsot adott tanítványainak, hogy szeressék egymást: Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! (Jn 13,34)

De hiszen ez a parancs megvolt már Isten ősi törvényei között is, ahol írva van: Szeresd embertársadat úgy, mint magadat! (Lev 19,18) Miért nevezi tehát az Úr új parancsnak azt, amiről, íme, meggyőződtünk, hogy mennyire régi? Talán azért új parancs, mert beöltöztet az új emberbe, miután a régit már levetettük? Aki meghallgatja ezt, de még inkább, aki engedelmeskedik is ennek, azt az embert megújítja a szeretet, de nem akármilyen szeretet, hanem csak az a szeretet, amelyet az Úr azáltal különböztetett meg a földi szeretettől, hogy ezt is hozzátette: Amint én szerettelek benneteket (Jn 13,34). 

Kedves testvérek, ez a szeretet megújít minket, hogy új emberekké legyünk, az Újszövetség örököseivé, akik új éneket énekelnek az Úrnak. Ez a szeretet újította meg egykor az Ószövetség igaz embereit is, a pátriárkákat és prófétákat is; azután ugyanígy a szent apostolokat is és most meg a pogányokat: így a földkerekségen szétszóródott összes embert egybegyűjti, és új néppé teszi, Isten egyszülött Fia új jegyesének testévé; erről a jegyesről mondja az Énekek Éneke: Ki az, aki erre jön hófehéren? (vö. Én 8,5) Azért jön hófehéren, mert megújult. Mi újította meg? Az új parancs.

Testének tagjai törődnek azért egymással; ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved a többi is, és ha megdicsőül az egyik tag, vele ujjong a többi is. Mert meghallgatták, és meg is tartották: Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! (Jn 13,34) Ne úgy, ahogy azok szeretnek, akik a másikat megrontják; és ne úgy, ahogy az emberek szeretnek, mert emberek. Hanem úgy szeressenek, mint akik isteni módon szeretnek, mint a Magasságbeli gyermekei, hogy az ő egyetlen Fiának testvéreivé legyenek.

 Szeressék egymást azzal a szeretettel, amellyel ő szerette őket, aki majd elvezeti övéit a végső céljukhoz, ahol megnyugszanak, és boldogan élvezik mindazt, amire vágyódtak. Akkor ugyanis már nem lesz más kívánságuk, mivel Isten lesz minden mindenben.

Ezzel a szeretettel az ajándékoz meg minket, aki így szólt: Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást (Jn 14,36). Azért szeretett minket, hogy mi is szeressük egymást. Mert szeret minket, ezért megadja nekünk azt, hogy a kölcsönös szeretet kössön össze mindnyájunkat, és így legyünk e drága Főnek titokzatos testévé, amelynek tagjait ez a szeretet köteléke fűzi eggyé. 

 Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumához írt fejtegetéseiből

Forrás ~ Internet