ALEXANDRIAI SZENT CIRILL PÜSPÖK ÉS EGYHÁZTANÍTÓ EMLÉKNAPJA ~ JÚNIUS 26.

  ALEXANDRIAI SZENT CIRILL 370-ben született Alexandriában. Szülővárosában módja volt nagy műveltséget szereznie. Szerzetesi élet után pappá szentelték. Segítője volt nagybátyjának, az önfejű és hatalmaskodó Teofil pátriárkának. 412-ben nagybátyjának utóda lett, Alexandria püspöke.

Eleinte mintha ráragadt volna valamennyi nagybátyja rossz tulajdonságaiból, de aztán megváltozott. Küzdött a nesztorianizmus tanítása ellen, jelentős szerepe volt a 431-es efezusi zsinat munkájában. Bátran szembeszállt Nestorius tanításával, akit a császári követ és annak fegyveres kísérete is támogatott. Jézus Krisztus két természetet hordoz: az isteni és emberi természetet, valóságos Isten és valóságos Ember. Írásaiban a katolikus hitet fejtette ki és védelmezte azt.

Alexandriában halt meg 444. június 27-én. XIII Leó pápa 1883-ban egyházdoktorrá tette.

Példája: 'Véleményedet ne az szabja meg, hogy kinek a támogatása áll mögötte!'

'Istenünk, ki Szent Cirill püspököt a Boldogságos Szűz Mária istenanyasága igazságának győzhetetlen bajnokává tetted, kérünk, engedd, hogy akik a Szűzanyát valóban Isten Anyjának hisszük, Fiad megtestesülése titkában üdvösséget találjunk!' Amen.

'Mária, Jézus anyja. Az Istenszülő kifejezéssel azt a hitünket valljuk meg, hogy Jézus az Isten Fia. Szent Cirill azért harcolt, azért hangoztatta ezt a kifejezést, hogy erősödjön a Jézus Istenségébe vetett hit. A kősziklára, Jézusra építjük életünket. Megvalljuk, hogy Jézus valóban az Isten Fia, valóságos Isten.' Amen.

Forrás ~ Internet

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2015. június 26. – Péntek
Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy sokaság követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és így kérlelte: 'Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.' Jézus kinyújtotta kezét, megérintette őt, és így szólt: 'Akarom, tisztulj meg!' Erre a leprás azonnal megtisztult. Akkor Jézus így szólt hozzá: 'Nézd, ne mondd el ezt senkinek se, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl azt az áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul a gyógyulásról!'

[Mt 8,1-4]

Elmélkedés
Jézus hegyi beszédét Máté evangélista azzal a megjegyzéssel zárja, hogy az emberek elragadtatva hallgatták őt, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van (vö. Mt 7,29). E különleges hatalmat érezhette meg a leprás beteg is, aki a gyógyulás reményében fordult a mi Urunkhoz. Jogosan gondolhatta, hogy aki ilyen rendkívüli erővel tanít és nagy tömegek figyelnek szavára, az más módon is megmutathatja hatalmát. Ezért fordul hozzá így: 'Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem' (Mt 8,2). A gyógyulni vágyó leprás beteg kifejezi, hogy bízik Jézus gyógyító erejében: te meg tudsz tisztítani a leprától. Te képes vagy megszabadítani a betegségtől. Te meg tudsz engem gyógyítani.
A leprás személy tisztában volt azzal, hogy betegsége gyógyíthatatlan. Mivel abban a korban az orvosok nem tudtak hatékonyan javítani a leprások helyzetén, a betegség további terjedése megakadályozása érdekében a leprások külön, a lakott településeken kívül éltek, ami nem csupán helyileg jelentett elkülönülést, hanem a társadalomból való kizárást is eredményezte. Ha valaki mégis meggyógyult betegségéből, a pap nyilvánította őt egészségesnek és fogadta vissza a társadalmi közösségbe, ezért mondja a történetben Jézus a leprásnak, hogy mutassa meg magát a papnak.
Hiszek-e Jézus gyógyító, lélektisztító erejében?
© Horváth István Sándor

Imádság 
Urunk, miért is akarunk inkább felülkerekedni, mint gyógyítani, miért választjuk az elnyomást a meggyőzés helyett? Te, aki egyedül voltál híján minden tévedésnek, nem törted szét a repedező nádat és nem fojtottad el a füstölgő mécsest. Add, Urunk, megértenünk, hogy nem az a keresztény, akit csupán megkereszteltek, s aki eljár templomba, hanem az, akit szíve mélyéig eltölt a te lelkületed, és erről igazi jótettekkel nyújt tanúságot.
Rotterdami Erasmus

 Sík Sándor ~ Áldás

És a hegyen még egyszer visszanéztél
És megálltál és magasra emelted
Malasztos dús kezed.

És szólottál: Útravalónak
Szeges ostornak, örök ösztökének
Áldást hagyok neked:

Bélyeget írok nyugtalan szemedre,
Hogy bármit nézel, nézvén meg ne állhass,
Amíg a látás hozzámig nem ér.

És törvényt írok szomjazó fülednek
Hogy semmi hanggal meg ne békélj,
Míg ki nem hallod, hogy rólam beszél.

Futó lábadnak rendelést vetek,
Hogy menjen, menjen szerte-széjjel,
Föld ezer útján nappal-éjjel
Pihenhetetlen szenvedéllyel,
Míg el nem ér hozzám megint.

És két kezedre jelet égetek,
Hogy olthatatlan fájva fájjon
És mindig-mindig mélyebb mélyre vájjon,
Míg engemet ki nem tapint.

És szíveden élő parazsat gyújtok
Gyötrő és győzelmes jelül:
Legyen a lelked minden kinccsel terhes,
De tenmagadra addig rá ne lelhess,
Míg énbelőlem nem lesz újra teljes,
És tengerembe vissza nem merül.

Költemény az Istenről és lélekről - VII. Áldás - részlet

Forrás ~ Internet


 ADJ NEKEM ISTENEM

Adj nekem, Istenem, gyermeki szívet, hogy higgyek, gyöngéd szívet, hogy szeressek; erős szívet, hogy bátran cselekedjem! Adj gyermeki hitemhez biztonságérzetet, nyugalmat, a szerető gyöngédséghez tisztaságot és bensőséget, a férfias tetterőhöz alázatosságot és bizakodást! Ha mindezt megadtad nekem, ezzel már elég gazdag vagyok, s minden imámat meghallgattad.

Adj, Uram, éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat Tőled el ne terelje; adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem földre ne teperje; adj egyenes szívet, hogy azt semmiféle mellékszándék el ne görbítse, maga felé ne hajlítsa, adj erős szívet, hogy azt semmi viszontagság meg ne törje; adj szabad szívet, hogy azt semmiféle erőszakos érzelem magához ne fűzhesse.

Adj, Uram, Istenem, Téged megismerő értelmet, Téged kereső buzgalmat, Téged megtaláló bölcsességet; add, hogy életem Előtted kedves legyen, állhatatosságom téged bízvást várjon; és adj bizodalmat, mely Téged végtére átkarolhasson. Amen.

Aquinói Szent Tamás
 
Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. június 25. – Csütörtök

Abban az időben Jézus így fejezte be a hegyi beszédet: 'A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják majd nekem: Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?
Én akkor kijelentem majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket. Távozzatok színem elől, ti, gonosztevők! Mert mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak; az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.' Ezzel Jézus befejezte a hegyi beszédet. A népsokaság elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az ő írástudóik.

[Mt 7,21-29]

Elmélkedés
Miként Jézus esetében tökéletes összhangban voltak szavai és cselekedetei, ugyanezt kéri tanítványaitól, követőitől. Nem elég ugyanis szavakkal bizonygatni, hogy valaki ismeri Istent és az ő parancsait, hanem cselekedeteinek is ezt kell igazolnia. A mennyek országába jutáshoz aligha lesz elegendő arra hivatkozni, hogy a népszámlálás alkalmával válaszoltunk a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdésre, s az sem, ha hibátlanul elmondjuk a hitvallást. A végső ítéletkor ugyanis az kerül mérlegre, hogy Isten parancsai vezettek-e bennünket cselekedeteinkben és embertársainkkal való kapcsolatainkban. Mindennapi életünk döntéseiben és választásaiban tehát az örök üdvösség ígérete és reménye irányít bennünket.
Emberi szavaink és cselekedeteink harmóniájára vonatkozóan mond Jézus egy példabeszédet. A hasonlat szerint előrelátás, megfontoltság és felelősség jellemzi azt az embert, aki szikla alapot választ háza számára, amely kiállja az idők viharait. Mindezek a tulajdonságok hiányoznak abból, aki homokra építi házát, amely az első viharban könnyedén összedől.
Jézus személye és az ő örök életre vezető igaz tanítása az a sziklaszilárd alap, amelyre életünket építhetjük, ha valóban előrelátóak vagyunk és legfőbb életcélunk az, hogy az örök életre, az üdvösségre jussunk.
© Horváth István Sándor

Imádság 
 Kérünk, Urunk, hallgass meg minket, hogy megfontoltak legyünk életünkben, hogy a türelmetlenség elhagyjon minket, hogy a gonosz rohanás ne győzzön felettünk. Hogy nyugodtan és békés szívvel járjuk életünk útját, míg Hozzád haza nem találunk. 



KERESZTELŐ SZENT JÁNOS HIMNUSZ

Ó, boldog János, magas érdemekben
és erényben dús, makulátlanul nagy,
vértanú hős vagy, remete is voltál,
   nagynevű hírnök.

Van, kit harmincas fonatú füzérrel,
mást kétszer többel koronáz erénye,
százszor hajt hármas koronád teneked
   drága gyümölcsöt.

Érdemeidben bizakodva kérünk,
hogy szívünk-lelkünk igazítva műveld,
rút kevélységünk hegyeit lehordva
   töltsd ki lapályát,

hogy a Megváltó, közeledve hozzánk,
már kisimított utakat találjon,
és a lelkünkben akadályt ne érjen
   isteni lépte.

Ó, te Egy-Három, kit egek dicsérnek,
vedd a mi szívünk imahódolatját,
és tekints most is megbocsátó szívvel
   gyermekeidre! Amen.
 Forrás ~ Internet


AGNUS DEI  

  'Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.'
János evangéliuma 1. fejezet 29.


 Agnus Dei

Alleluia
Alleluia
For the Lord God Almighty reigns

Alleluia
Alleluia
For the Lord God Almighty reigns

Alleluia
Holy
Holy are You Lord God Almighty
Worthy is the Lamb
Worthy is the Lamb

You are holy
Holy are you Lord God Almighty
Worthy is the Lamb
Worthy is the Lamb

Amen


VIDEÓ

 https://www.youtube.com/watch?v=KVFzxazTQNM

 Forrás ~ Internet 

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSE ~ JÚNIUS 24.

Nincs helye a bűnnek az életemben Egy Keresztelő János születésének  ünnepéhez kötődő régi, német  közmondás szerint 'Szent János napján nincs hatalma az ördögnek'. Nem tudom,  honnan származik pontosan  a  mondás, de  bizonyára  gyakran lehetett  az  ünnepi szentmiséken  elhangzó  prédikációk  fő  témája  a  bűnbánat,  mint  János beszédének tárgya, s  ennek köszönhetően sokan  gyónhattak ilyenkor.  Ahol ugyanis bűnbánat  van  és  az  emberek  fontosnak  tartják  a  szentgyónás elvégzését, amely során Isten eltörli bűneiket, ott valóban nincs  hatalma az ördögnek.

Ha Keresztelő Szent  János személyéről beszélünk,  akkor csodákkal  kísért születését  és   vértanúságát   kell  először   is   kiemelnünk,   amelyek jelentőségét az  is mutatja,  hogy  mindkettőt megünnepeljük  az  esztendő folyamán, bár  - néhány  kivételtől  eltekintve -  más szenteknek  csak  a haláluk,  azaz  mennyei  születésük   napján  van  ünnepük.  János földi születésére  ma,  június  24-én  emlékezünk,  vértanúságának  napja  pedig augusztus 29-én van.

János születését különleges, csodás jelek kísérik. Evangéliumának elején Jézus születésével mintegy párhuzamba  állítva - Szent Lukács  részletesen beszámol János  születésének hírüladásáról  és világra  jöttéről.  Szülei, Zakariás és Erzsébet már idősek  voltak, ezért emberileg nem  gondolhattak arra, hogy gyermekük fog  születni. Amikor az  Isten által küldött  angyaló megjelenik Zakariásnak templomi  szolgálata közben, és  hírül hozza  neki, hogy a Mindenható gyermekkel áldja meg házasságukat, ő nem hisz az  isteni üzenetnek, ezért megnémul. Hangját csak  a gyerek születésekor nyeri  újra vissza, és  hangos  szóval  magasztalja Istent,  ahogyan  erről  az  imént felolvasott evangéliumban  hallottunk.  Keresztelő  János  halála  is  jól ismert számunkra: János figyelmezteti Heródes királyt, hogy bűnt követ  el azáltal, hogy feleségül vette  sógornőjét, Heródiást. Emiatt Heródiás  egy ünnepi lakoma alkalmával lefejezteti Jánost.

János születésének  és  halálának eseménye  mellett  azonban  mindenképpen érdemes szót említenünk  az ő  nyilvános működéséről  is. Az  evangéliumok beszámolói szerint egy ideig a pusztában élt, majd amikor 30 éves  korában a nyilvánosság  elé lépett,  'bűnbánatot  és keresztséget  hirdetett'  (Lk 3,3). Személyével kapcsolatban tehát nem hallgathatunk a bűnbánatról és  a keresztségről, amely az Egyház igehirdetésében a róla szóló prédikációknak két jellegzetes eleme. A hagyománynak ezt a sorát Szent Pál apostol  kezdi meg, aki az Apostolok Cselekedetei szerint így beszélt Antióchiában: Jézus 'érkezése  előtt  János  Izrael  egész  népének  a  bűnbánat  keresztségét hirdette' (ApCsel 13,24).


A bűnbánat  és  a keresztelés  a  Megváltó érkezésének  előkészítése  volt Keresztelő  János  részéről,  s  amikor  az  Egyház  napjainkban  ugyanezt hirdeti, akkor ezt Krisztus második eljövetelét várva teszi. Jézussal való találkozásunk feltétele az, hogy szakítsunk bűneinkkel. Bűnbánatunkkal azt fejezzük ki,  hogy életünkben  nincs helye  a kísértéseknek  és a  bűnnek, hanem visszakerülünk az  isteni kegyelem állapotába.  Jézus a  bűnbocsánat forrása  számunkra, miként  ezt   a  Keresztelő   is  hirdette,   miután megkeresztelte az Urat a Jordán folyóban, s Őrá mutatva mondta: 'Nézzétek, az Isten Báránya. Ő veszi  el a világ  bűneit' (Jn  1,29). Készítsük  fel szívünket igaz bűnbánattal a Jézussal való találkozásra! Horváth István Sándor

'Istenünk, ki azért küldted Keresztelő Szent Jánost, hogy a népet előkészítse Krisztus Urunk eljövetelére, kérünk, add meg népednek a Szentlélek örömét, és vezéreld híveid szívét az üdvösség és a béke útjára!' Amen,

Forrás ~ Internet


Szent Ágoston püspök beszédeiből

A pusztában kiáltónak szava

     Keresztelő Jánosnak sajátos módon megszentelt születését ünnepli az Egyház. Nincs is más a szentek között, akinek a születése napját ünnepélyesen megülnénk. Megünnepeljük Keresztelő Jánosét, és megünnepeljük Krisztus Urunkét. E tény mellett szó nélkül elmenni nem lehet. De ha történetesen nem is tudjuk e tény nagy jelentőségét teljesen megmagyarázni, akkor annál inkább igyekezzünk majd nagyobb lelki haszonnal ennek a mélyére hatolni. Keresztelő Jánost egy idős, meddő asszony hozza a világra, Krisztus Urunkat pedig egy fiatal Szűz.
     János apja megnémul, mert nem hiszi, hogy majd fia születik. Krisztus születését hittel fogadja a Szűz, és hite által foganja méhében. Ezzel elétek tártam elmélkedésünk témáját. Azt azonban már előre is megmondom, hogy sem tehetségünk, sem időnk nincs ennek a nagy misztériumnak minden mélységét kifürkészni, de majd jobban megtanít erre titeket a Szentlélek, aki bennetek szól, még ha én nem is vagyok köztetek. Megtanít az, aki gondolataitokat vezérli, akit a szívetekbe fogadtatok, akinek templomává lettetek.
     Keresztelő János átmenet az Ó- és az Újszövetség között. Hogy ő valamiképpen ilyen határ, azt maga Urunk is megmondotta: A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig tartottak (Lk 16, 16). Az Ószövetséget személyesíti meg, de egyben ő az Újszövetség hírnöke is. Mint az Ószövetség megszemélyesítője, öreg szülőktől születik; viszont mint az Újszövetség megszemélyesítője, már anyja méhében prófétál. Még meg sem született, amikor Szűz Mária látogatásakor már ujjong anyja méhében. Már ekkor, születése előtt megkapta küldetését. Már ekkor, mielőtt meglátta volna Jézust, nyilvánvaló lett, hogy ő Krisztus előfutára. Isteni dolgok ezek, és az emberi gyarlóság mértékét meghaladják. Azután megszületik. János lesz a neve, és atyjának megoldódik a nyelve. Most nézzük a képek mögött a jelentést.
     Zakariás hallgat. Elveszti hangját mindaddig, amíg meg nem születik János, az Úr előfutára, hogy megoldja a nyelvét. Hát Zakariás némasága nem rejtett jövendölés-e? Mielőtt Krisztus tanítani kezdett volna, a jövendölések mintegy rejtettek voltak, és pecséttel lezártak. De megnyílnak az ő eljövetelével. Megnyílnak, és érthetők lesznek annak eljöttével, akit megjövendöltek János születésekor. Zakariás ajkának megnyílása ugyanazt jelenti, mint amit a templom függönyének kettéhasadása Krisztus kereszthalálakor. János, ha csak önmagát hirdette volna, Zakariás ajkát ugyan meg nem nyitotta volna. Megoldódik azonban ez a nyelv, mert megszületik a szó. Jánostól kérdezték ugyanis, amikor már hirdette az Urat: Ki vagy te? (Jn 1, 19). Mire ő azt felelte: A pusztában kiáltó szó vagyok (Jn 1, 23). János a szó, az Úr pedig, aki kezdetben volt az Ige (Jn 1, 1). János a mulandó szó, Krisztus a kezdetben létező örök Ige.

     Keresztelő Jánosnak sajátos módon megszentelt születését ünnepli az Egyház. Nincs is más a szentek között, akinek a születése napját ünnepélyesen megülnénk. Megünnepeljük Keresztelő Jánosét, és megünnepeljük Krisztus Urunkét. E tény mellett szó nélkül elmenni nem lehet. De ha történetesen nem is tudjuk e tény nagy jelentőségét teljesen megmagyarázni, akkor annál inkább igyekezzünk majd nagyobb lelki haszonnal ennek a mélyére hatolni. Keresztelő Jánost egy idős, meddő asszony hozza a világra, Krisztus Urunkat pedig egy fiatal Szűz.
     János apja megnémul, mert nem hiszi, hogy majd fia születik. Krisztus születését hittel fogadja a Szűz, és hite által foganja méhében. Ezzel elétek tártam elmélkedésünk témáját. Azt azonban már előre is megmondom, hogy sem tehetségünk, sem időnk nincs ennek a nagy misztériumnak minden mélységét kifürkészni, de majd jobban megtanít erre titeket a Szentlélek, aki bennetek szól, még ha én nem is vagyok köztetek. Megtanít az, aki gondolataitokat vezérli, akit a szívetekbe fogadtatok, akinek templomává lettetek.
     Keresztelő János átmenet az Ó- és az Újszövetség között. Hogy ő valamiképpen ilyen határ, azt maga Urunk is megmondotta: A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig tartottak (Lk 16, 16). Az Ószövetséget személyesíti meg, de egyben ő az Újszövetség hírnöke is. Mint az Ószövetség megszemélyesítője, öreg szülőktől születik; viszont mint az Újszövetség megszemélyesítője, már anyja méhében prófétál. Még meg sem született, amikor Szűz Mária látogatásakor már ujjong anyja méhében. Már ekkor, születése előtt megkapta küldetését. Már ekkor, mielőtt meglátta volna Jézust, nyilvánvaló lett, hogy ő Krisztus előfutára. Isteni dolgok ezek, és az emberi gyarlóság mértékét meghaladják. Azután megszületik. János lesz a neve, és atyjának megoldódik a nyelve. Most nézzük a képek mögött a jelentést.
     Zakariás hallgat. Elveszti hangját mindaddig, amíg meg nem születik János, az Úr előfutára, hogy megoldja a nyelvét. Hát Zakariás némasága nem rejtett jövendölés-e? Mielőtt Krisztus tanítani kezdett volna, a jövendölések mintegy rejtettek voltak, és pecséttel lezártak. De megnyílnak az ő eljövetelével. Megnyílnak, és érthetők lesznek annak eljöttével, akit megjövendöltek János születésekor. Zakariás ajkának megnyílása ugyanazt jelenti, mint amit a templom függönyének kettéhasadása Krisztus kereszthalálakor. János, ha csak önmagát hirdette volna, Zakariás ajkát ugyan meg nem nyitotta volna. Megoldódik azonban ez a nyelv, mert megszületik a szó. Jánostól kérdezték ugyanis, amikor már hirdette az Urat: Ki vagy te? (Jn 1, 19). Mire ő azt felelte: A pusztában kiáltó szó vagyok (Jn 1, 23). János a szó, az Úr pedig, aki kezdetben volt az Ige (Jn 1, 1). János a mulandó szó, Krisztus a kezdetben létező örök Ige. 
(Sermo 293, 1-3: PL 38, 1327-1328)

 Forrás ~ Internet


 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. június 24. – Szerda, Keresztelő Szent János
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: 'Nem, János legyen a neve.' Azok megjegyezték: 'Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!' Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: 'János a neve.' Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: 'Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.' A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.

[Lk 1,57-66. 80]

Elmélkedés
Keresztelő János születésének mai ünnepén idézzük fel röviden, hogy az ószövetségi idők utolsó prófétájaként és a Megváltó előhírnökeként hogyan tanított, mit hirdetett ő egykor. János így kezdi tanítását a nép előtt: 'Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa!' (Mt 3,2). Felhívása összhangban állt azzal, hogy megkeresztelte azokat, akik bűnbánattal érkeztek hozzá. Szavainak hatékonyságát, eredményességét jelzi a nagy számú nép, amely kivonul hozzá a Jordán folyóhoz megkeresztelkedni. Amikor pedig Jézus jön hozzá, János tanúságot tesz arról, hogy ő az Isten küldötte. A Keresztelő mindvégig tisztában van saját szerepével, nem akarja önmagát Jézus, a Megváltó elé helyezni, ezért kijelenti: 'Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem' (Jn 3,30).
Az ünnep evangéliuma János születésének különleges körülményeit tárja elénk. Apja, Zakariás, aki hónapokkal korábban nem hitte el az isteni küldöttnek, hogy gyermeke fog születni és hitetlensége miatt akkor megnémult, most, fiának születésekor újra tud beszélni, s örömében Istent magasztalja. A kegyelem, az irgalom és az öröm, mint Isten ajándéka mutatkoznak meg János születésekor. Ezek az isteni ajándékok töltsenek el bennünket ma, amikor Keresztelő János születését ünnepeljük.
© Horváth István Sándor

Imádság 
Istenem, tehozzád kell térnem; ezt világosan érzem. Kopogtatok; nyiss ajtót nekem. Taníts engem, hogyan viselkedjem, hogy hozzád eljussak. Nincs többem, mint a jó akarat. Nem tudok többet, mint annyit, hogy le kell értékelnem mindazt, ami mulandó és elenyésző, s azt kell keresnem, ami szilárd és örök. Szent Ágoston
 
 

IMÁDSÁG NAGYASSZONYUKHOZ

Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária, emlékezzél meg örökségedről, melyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István, neked felajánlott.

Tekints kegyes arccal országodra és dicső érdemeid által légy közbenjárónk és szószólónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Hozzád kiáltottak atyáink, és kiszabadultak minden ínségből,
mert szemed folyvást vigyázott örökségedre, mindörökké áldott Asszonyunk!

Ezt bizonyosnak tartván, gyakorta folyamodtunk hozzád és tapasztalásunk után mondhatjuk el,
 hogy te miattad áldott meg bennünket az Úr.

Ezen reménytől buzdíttatva, e bizalom által lelkesítve oltalmad
alá futunk mi, a te néped, a te örökséged, a te nyájad! Hisz gyermekeidnek neveznek minket, 
országunkat pedig különleges pártfogásod révén Mária országának. Amen.

Forrás ~ Internet




EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2015. június 23. – Kedd
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!

[Mt 7,6. 12-14]

Elmélkedés
Az üdvösségre vezető szűk kapuról és a kárhozatra vivő széles útról beszél Jézus a mai evangéliumban. Jó volna komolyan venni figyelmeztetését, amely szerint csak kevesen találják meg az örök életre vezető szűk kaput.
Amikor reggel felébredünk, tekinthetünk úgy az előttünk álló napra, hogy Isten megint kinyitott számunkra egy szűk kaput, és minden nap kinyit egyet előttünk. E jelképes kapunyitás azt jelenti, hogy az ő akarata szerint éljünk, tartsuk meg parancsait. Vannak, akik rögtön elindulnak egy másik úton, mert a reggeli ima elmondása már évek óta elmarad náluk, napközben meg sem fordul a fejükben, hogy legalább pár pillanatra Istenre gondoljanak rohanásuk és munkájuk során, útjukon észre sem veszik azt, akivel jót tehetnének, este pedig lelkiismeretvizsgálat és hálaadás nélkül zuhannak álomba. Az Úr szavai szerint sokan járnak e széles úton, a hitetlenség útján, az Isten nélküli élet útján, a felebaráti szeretet elmulasztásának útján, miközben azzal nyugtatják magukat, hogy ők jó emberek és mások is, lám milyen sokan ugyanígy élnek.
Meddig mehet ez így? Isten valóban minden új nappal kinyit számunkra egy szűk kaput, de csak addig a napig, amíg az utolsó kapuhoz nem érünk. A széles út végén nem a szűk kapu vár minket. Életünk mindennapi választásaival, az újabb és újabb szűk kapukon átlépve haladunk a keskeny ösvényen, amely az üdvösségre vezet.
© Horváth István Sándor

Imádság Úr Jézus Krisztus, te kitártad kezed a kereszten az emberek megmentésére; engedd, hogy cselekedeteink kedvesek legyenek előtted, és hirdethessük a világban megváltásod művét.