EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.”

---

A szőlőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszéd, amelyet ezen a héten olvastunk, a Jézus és tanítványai közti szoros kapcsolatról szólt. Jézus tanítványaiként állandó kapcsolatban kell lennünk ővele, ha azt szeretnénk, hogy jótettekben gyümölcsöző legyen az életünk. Állandó kapcsolatban, tehát a nehézségek idején ugyanúgy, mint az öröm napjaiban. E példázat fényében válik világossá számunkra, hogy miről szól a mai evangélium.
Az utolsó vacsorán Jézus arra figyelmeztet, hogy tanítványaira ugyanaz a sors vár majd, mint őrá. Ha Jézust üldözték, akkor a tanítványoknak is üldözésben lesz részük Jézusban való hitük miatt. A tanítvány részéről azonban nem csupán passzív sorsközösség-vállalásról vagy tehetetlen belenyugvásról van szó, hanem annak megértéséről és elfogadásáról, hogy a nehézségek és üldözések ellenére is örömteli lehet életük, ha kitartanak az Úr mellett és hűségesek maradnak hitükhöz.
A tanítvány részéről ez a pozitív magatartás abban nyilvánul meg, hogy Jézus példája és akarata szerint imádkozik üldözőiért és megbocsát nekik. A nehézségek idején gondoljunk Szent Pál szavaira, amely szerint semmilyen nehézség, üldöztetés nem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől (vö. Róm 8,35-39). Ha Krisztussal és érte vállaljuk az üldözéseket, szomorúságunk örömre fog változni.
© Horváth István Sándor

---

Uram, Jézus, hálát adok, hogy tanítottál, szavaid kísérjék végig napomat, alakítsák életemet! Hálát adok, hogy a te odaadásodhoz, áldozatodhoz kapcsolhattam jó szándékaimat, minden gondomat is. Hálát adok, hogy a szent áldozás által bennem élsz, és általam másokhoz is el akarsz jutni. Szentségi jelenléted tegyen teljesen hasonlóvá hozzád.
 

 

 BOLDOG APOR VILMOS PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ ~ május 23.

Jézus nem csak jó pásztor, hanem áldozati bárány is. Méltó, hogy minden emberi szív fölött övé legyen a hatalom, mert az életét adta értünk. Hatalmát a Szentlélek erejével választott apostolai által gyakorolja.

Báró Apor Vilmos 1892. február 29-én született székely főnemesi családból. 1915-ben szentelték pappá. Gyulán káplán, majd katonalelkész egy kórházvonaton. 1918-tól plébános Gyulán. Különösen foglalkoztatták a szociális problémák; fölkarolta a munkásifjúságot. 1941. március 2-án foglalta el a győri püspöki széket. Bátran szembeszállt az erőszakos törekvésekkel, mindent elkövetett az üldözöttekért. Vértanú halálát is az okozta 1945. április 2-án, hogy a város elfoglalása után a püspökvárba menekült asszonyok és leányok védelmére kelt. Holtteste a győri székesegyház kápolnájában nyugszik. II. János Pál pápa avatta boldoggá, 1997. november 9-én.

Istenünk, hálát adunk neked, hogy szolgádat, Vilmos püspököt a vértanúság koronájával ékesítetted, és a boldogok sorába fölvetted. Közbenjárását kérve fordulunk most hozzád, hallgasd meg néped kéréseit.

1. Boldog Vilmos püspök, vértanú jó pásztorként gondozta a rábízott híveket. Add kegyelmedet Szentséges atyánknak és püspökeinknek, hogy példája nyomán a rájuk bízott szolgálatot a Te dicsőségedre és a hívek javára végezzék.

2. Boldog Vilmos vértanú, szíve melegével szerette papjait. Küldj, Urunk, ma is új papi hivatásokat Egyházadnak, a papoknak pedig add, hogy minden nehézséget leküzdve örömmel végezzék munkájukat a rábízottak lelki javára.

3. Boldog Vilmos püspök, vértanú, szeretettel hajolt le a szegényekhez. Ébreszd fel bennünk is a segítő együttérzést, szükséget szenvedő embertársaink iránt, és minden embernek add meg a tisztes megélhetést.

4. Boldog Vilmos püspök vértanú bátran szembeszállt az igazságtalansággal és védelmezte a védteleneket. Kérünk téged, hogy szűnjön meg az igazságtalanság minden formája nálunk és az egész világon és add, hogy az emberek testvéri szeretetben éljenek.

5. Boldog Vilmos püspök vérét ontotta a tisztaság erényének védelmében. Lelkesítsd ifjúságunkat a szent és magasztos eszmék iránt, családjainkat pedig tartsd meg hűségben és szeretetben.

6. Boldog Vilmos püspök, vértanú ellenségeiért és gyilkosaiért is imádkozott. Adj, Urunk, Egyházadnak mindenütt a világon szabadságot, hogy akadálytalanul szolgálhassa az emberiség üdvösségét.

7. Boldog Vilmos püspök szerette 'szegény, megtévesztett népünket' és hazánkat. Vele együtt könyörgünk hozzád, adj népünknek egyetértést, világos látást, erkölcsi tartást és őseink hitében való állhatatosságot.

8. Boldog Vilmos püspök, vértanú közbenjárására add, hogy magyar testvéreink szerte a világon szabadon gyakorolhassák jogaikat mint keresztények és magyarok.

'Urunk, Istenünk, Vilmos püspök megdicsőített téged életével és vértanúhalálával. Add, hogy közbenjárására mindig hűek maradjunk hozzád és Egyházadhoz, és példáját követve földi életünk után mi is eljuthassunk hozzád. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.'Amen.

 

  Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”

---

Mai szentírási szakaszunk leírása szerint az utolsó vacsorán Jézus parancsba adta tanítványainak a szeretet gyakorlását. Ez a parancs azonban nem csak az egykori apostoloknak szólt, hanem mindazoknak, akik az Úr követői, tehát nekünk is. Sokan megfogalmazták már ezzel kapcsolatban azt az ellenvetést, hogy miért parancsolja meg Jézus a szeretetet. Vagy él valakiben a szeretet vagy nem, de parancsszóra aligha képes bárki szeretni embertársát. A szeretettel kapcsolatban azonban észre kell vennünk, hogy nem egyszerűen egy kívülről jövő, tőlünk, emberi létünktől idegen parancsról van szó, hanem jóval többről. Aki már legalább egyszer megtapasztalta életében Isten szeretetét, az belső ösztönzést, belső késztetést érzett arra, hogy a szeretetet tovább kell adnia. Mintha a lelkünk mélyéről is azt parancsolná valami nekünk, hogy osszuk meg a szeretetet.
Isten és az ember közti szeretetkapcsolatot Jézus barátságnak nevezi. „Ti barátaim vagytok” (Jn 15,14) – mondja az evangélium szerint. Ő tehát a velünk való barátságra törekszik. Vajon én is akarom ezt a barátságot? Komolyan veszem az Úr barátságát? A barátság nem a személyek közti látszatkapcsolat, s nem is egy érdekkapcsolat abban az értelemben, hogy mindenki a maga érdekét keresi a barátságban. Az igazi barát önmagát osztja meg a másikkal és részesedik barátjának örömeiben és gondjaiban egyaránt. Krisztussal való barátságunk a szeretet gyakorlására indít minket.
© Horváth István Sándor

---

Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben. A te szeretetedet akarjuk viszonozni és sugározni embertársaink felé. Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés egyedül neked köszönhető!

SZENT RITA ÜNNEPE ~ Május 22.

Szent Rita ~ Ünnepe május 22
Az Atya szeret minket. Ez a kinyilatkoztatás megszünteti az ember és az Isten közti távolságot. Jézus az az Isten, aki eljön, hogy tanúságot tegyen az Atya szeretetéről, és minket a szeretetre hívjon. Jézus az az ember, aki megmutatja nekünk, hogyan kell helyesen szeretnünk az Atyát.

SZENT RITA Olaszországban, az umbriai kis hegyi faluban Rocca Porenában született 1380-ban. Szülei jómódú, tekintélyes emberek voltak. Gyermeküket taníttatni akarták, de a kisgyermek Rita másra vágyott. Az evangélium alapján a szegényebb életet kívánta, fontos volt számára az imádság és a szeretet különböző gyakorlatai. Sokat imádkozott, kereste Jézus akaratát, Isten kedvét.

Mikor eladósorba került, szülei sokáig győzködték, mert egy jómódú, de heves és meggondolatlan fiatalemberhez akarták férjhez adni. Sok imával készült a házasságára, elhatározta, hogy férjét megváltoztatja. Ez a következetes szeretetével sikerült is. 18 évig éltek békében és két fiuk született. A szomszédjával egyszer aztán mégis csak összeverekedett a férj és a verekedésben a szomszéd meggyilkolta Rita férjét. Fiai ekkor a helyi szokás szerint vérbosszút esküdtek. Rita élete legnagyobb feladatát kellett, hogy megoldja: megbocsátani férje gyilkosának és fiait is rávenni a megbocsátásra. Sikerült neki. A vérbosszú elől menekülő szomszédot ő vezette biztonságba, fiait is lecsillapította.

Rita jóságáról és szeretetéről sok legenda született, a 'lehetetlen ügyek pártfogójának' nevezték el. Fiai halála után szerzetbe vonult, a cassiai Ágostonrendi apácákhoz. Mintakép volt a szeretet, fegyelem, engedelmesség területén. A szenvedéseket, amit betegsége okozott, óriási türelemmel viselte. 1457. május 22-én halt meg. (Más forrás szerint 1434-ben.) A casciai kolostor templomában van a sírja, zarándokhely. Hivatalosan 1900-ban avatták Ritát szentté.

Példája: Sok imával készülj minden feladatodra!

'Isten akarata az, hogy minden ember eljusson az üdvösségre. Jézusban nem csak új szövetséget kötött az emberrel, hanem új törvényt is adott. Ez a parancs nem megköt, hanem élete ad.'

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.”

---

Az emberi szavak könnyen tudnak lelkesedést kiváltani belőlünk. Sokszor meg sem vizsgáljuk a szavak mélyebb értelmét vagy azok igazságtartalmát, hanem könnyedén engedjük magunkat vezetni a hangzatos és tetszetős kijelentések által. Az ilyen emberi szavak azonban nem tudnak igazi, tartós örömet ébreszteni bennünk, s ez azonnal kiderül, ha nehezebb idők vagy próbatételek következnek. Az emberi szó által kiváltott pillanatnyi vagy rövid ideig tartó lelkesedés tehát nem egyezik meg az örömmel.
Ezzel szemben az isteni szó igazi örömre gyújtja szívünket. A görög evangélium szó örömhírt jelent, melyet Jézus hirdetett egykor, s amelyet ránk bízott, hogy továbbadjuk, mint a tőle származó öröm forrását. Jézus tanításának figyelmes hallgatása, annak következetes megtartása, azaz a vele való egység a tanítványok számára a soha meg nem szűnő örömforrás. A Jézussal való beszélgetés, azaz az imádság szintén az öröm forrása számunkra, de örömmel tölt el minket annak tudata is, hogy a próbatételek után a hűségesek elnyerik az üdvösséget.
Az Úr ezt üzeni nekünk ma: „Az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen” (Jn 15,11). Ő tehát az öröm teljességét adja, el nem múló örömöt. Ő az igazi, lelki öröm forrása. Az anyagiakhoz nem tapadó, lelki örömök forrása. Az ő jelenlétében és szeretetében való élet az igazi öröm számomra.
© Horváth István Sándor

---

Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság, elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.

---

A gyerekek nem értik, hogy miért kell a gyümölcsfákat és a szőlőt olyannyira visszametszeni, hogy szinte alig marad valami az ágakból. Azt gondolják, hogy ezzel teljesen tönkreteszik a fákat. A metszés utáni hetekben és hónapokban, amikor jön a tavasz, csodálkozva szemlélik, miként hajt új ágat a fa vagy a szőlő. Később talán azt is megértik, hogy a fájdalmasnak tűnő metszés nélkül legfeljebb terméketlen bozót nőne.
Jézus arról tanít a mai evangéliumban, hogy az Atya megtisztítja a szőlővesszőket, hogy még többet teremjenek. A Krisztushoz kapcsolódásnak arra a fontos mozzanatára utalhat ez a kifejezés, hogy az irgalmas Atya időnként megtisztítja lelkünket, eltörli bűneinket, hogy azok ne akadályozzanak a továbbiakban minket a lelki gyümölcsök meghozatalában. Ha nem engednénk, ha nem kérnénk ezt Istentől, lelkünk hamar sötét dzsungellé válna. Sokszor mégis fájdalmasnak és kellemetlennek tartjuk ezt. Nehezünkre esik bemenni a gyóntatószékbe, s engedni, hogy az Atya lemetsze rólunk a bűnök vadhajtásait. De csak így szabadulhatunk meg tőlük. A bűnbocsánat által új teremtménnyé, új emberré válunk, olyanokká, akik mindent megteszünk a Krisztussal való egyre tökéletesebb lelki egység érdekében. Engedjük, hogy az isteni szeretet, jóság újra és újra átjárjon minket! Engedjük, hogy Isten irgalma új erővel töltsön el minket!
© Horváth István Sándor

---

Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.

  Jézus Nevének Ünnepe és az IHS monogram

Jézus szent nevének segítségül hívása biblikus eredetű imádság, tisztelete a szentírásban gyökerezik. „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név, amelyben üdvözülhetünk” (Ap, csel 4,12). „... Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil – 2,9-11). „Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.” (Jn 16,23-24)

Sienai Szent Bernardin
Assisi Szent Ferencről írja szent Bonaventúra: „Midőn Jézus nevét kiejtette, vagy hallotta, vidámság ömlött el keblén, s külsejében is egészen megváltozott, mintha mézet ízlelt volna, vagy szép zenét hallott volna.” Celánói Tamás is hasonlókat ír szent Ferencről: „Hányszor történt, hogy amikor asztalhoz ülve Jézus nevét hallotta, említette, vagy csak reá gondolt is, megfeledkezett az evésről. Nézvén nem látott és hallván nem hallott. Sőt gyakran, midőn úton volt és Jézusról elmélkedett, vagy énekelt, megfeledkezett útjáról, és a teremtményekhez fordult, felszólítva őket Jézus dicséretére”.
Sziénai szent Bernardin ferences szerzetes (+ Aquila, 1444, május 20.) ezeken a nyomokon haladt. Mint népmisszionárius, amerre csak járt, Jézus neve kezdő betűit (IHS) táblára festette, s magasra emelve felszólította az embereket, hogy tiszteljék ezt a nevet, és soha ne ejtsék ki tiszteletlenül.
Az ábrázolás eredete, Sienai szent Bernardin egyik prédikációjához kötődik. Egyszer a kockajáték ellen prédikált, a városban mindenki oda hozta eléje a játékokat és elégették. A játékkészítő mester minden megélhetését elveszítette. Bernardin azt javasolta a mesternek, hogy kék alapon arany napkorongon Jézus nevét viselő táblát készítsen. A mesterember meggazdagodott. Attól kezdve Bernardin egy táblát állít fel prédikációi elején, Jézus nevével: IHS. Körbe szentírási idézet: „Kinyilatkoztatom nevedet az embereknek akiket a világból nekem adtál (Jn 17,6); vagy „Jézus nevére hajoljon meg minden térd” (Filipp 2,10).
Sienai Szent Bernardin beszédében tanítja:
„Ó dicsőséges név, ó legdrágább név, ó szeretetreméltó és erőt adó név! Te oldozod fel a bűnöket, te győzöd le az ellenségeket, te szabadítod meg a gyengéket, te erősíted meg és te örvendezteted meg a nehézségek közt a türelmeseket! Te vagy a hívők tisztessége, te tanítod az igehirdetőket, te adsz erőt a fáradozó embereknek, te emeled fel az elfáradtakat... Mindnyájan elérik a végső győzelmet, akik téged dicsérnek.”
Kapisztrán Szent János (+Újlakon, 1456. Október 23.) a nándorfehérvári csata alkalmával buzdította a kereszteseket, hogy Jézus nevét kiáltva vívják meg a küzdelmet a török túlerővel.
Kapisztrán szent János a nándorfehérvári csata során így kiáltott fel: „Készen állnak a pogányok, hogy Jézus nevét eltörüljék a föld színéről!”
A bécsi Stephansdom szentélye mögötti külső falon található egy szobor, ahonnan a hagyomány szerint Kapisztrán szent János prédikált. A barokk szoborcsoport a harci eszközök, zászlók közepette a felsőbb „mennyei tartományokkal” együtt jeleníti meg a „Jézus Nevéért” törököt legyőző Kapisztránt. A „győzelem” a barokk felfogásában, a győztes Kapisztrán alakja nem mutat erőt, üres kézzel áll Isten előtt, mintha Jézus Nevének /IHS/ imádása maga lenne a harc döntő aktusa, és a lezuhanó török nem Kapisztrán robusztus alakja, hanem az angyalok fölött megjelenő Jézus-név láttán szenvedne vereséget. Egyik prédikációjában Kapisztrán János egy képet rajzol elénk: Szent Mihály arkangyal és Lucifer vívja harcát. A győzedelmeskedő angyal zászlaján Jézus neve ragyog.
Jézus neve tiszteletére az ünnepet és zsolozsmát a ferenceseknek VI. Kelemen pápa engedélyezte 1530-ban. A ferences naptárban továbbra is szerepel az ünnep, január 3-i dátummal.
Sok mindent szeretnénk megoldani, naponta több mindennel küszködünk – azonban nem felejthetjük el – hogy nem cselekedhetünk kizárólag a magunk nevében, nem elégséges az emberi okosság, az emberi erőfeszítés, csak Jézus nevében van megoldás, az ő nevében van üdvösség. Így Jézus nevében kell elkezdenünk napi tevékenységünket. Rá kell irányulnia egész napunknak, és Ő vele kell befejeznünk napunkat. Ez ad keretet egy igazi keresztény – Krisztus-követő életnek. Istenünk, te úgy akartad, hogy egyszülött Fiad az emberi nem Megváltója legyen, és Jézusnak hívják. Add kérünk, hogy szent nevét tisztelve a földön, színe látásának örvendhessünk a mennyben.

Urbán Erik  OFM

Forrás ~ Internet

A tanulás 'hét szabálya' ~  Levél Sziénai Szent Bernardinnak

Kedves Mosolygó Szent!

János pápa oly nagyra becsülte prédikációidat, hogy egyházdoktorrá akart tenni. Meghalt, és mindmáig nem lett belőle semmi. Kár!
A jó pápa nem valamiféle fennkölt, különleges, jól fölépített latin prédikációkat értékelt oly nagyra. A te olaszul elmondott és utólag leírt beszédeidből élet és izzó vallásosság áradt, telve humorral és életbölcsességgel. János pápa talán szívesen nevezett volna Téged „mosolygó” doktornak a „méz-ajkú” Bernát, az „angyali” Tamás és a „szeráfi” Bonaventúra mellett.
A pápa azt gondolta, olyan időben, amikor a világ legegyszerűbb dolgainak elmondására a legbonyolultabb beszédfordulatokat használják, nagyon hasznos lenne arra a tanítóra irányítani a figyelmet, aki ezt mondta: „Beszélj világosan és őszintén. Elégedetten távozzék tőled az, aki téged hallgat, lásson világosan és ne legyen megzavarodva.”
A Sziénai Egyetem professzorai és diákjai egyáltalában nem voltak megzavarodva a te prédikációd után 1427 júniusában. Arról beszéltél nekik, hogyan kell tanulni. Hét szabályt javasoltál, és ezzel a mondattal fejezted be beszédedet: „Ha ügyelsz erre a hét szabályra és ezekhez tartod magad, derék ember leszel.”
Engedelmeddel most a mai diákokra gondolva próbálom meg elmondani – kissé lerövidítve és valamelyest szelídebben – a te hét szabályodat.
A mai diákok jók és szimpatikusak. Nem fenyegeti őket a veszély, hogy elcsavarják a fejüket, ugyanis mindenről maguk akarnak tapasztalatot szerezni. Sem Neked, sem pedig nekem nem tetszenek a jó viselkedésnek olyan példái, amelyeken már egy kilométerről érzik az erkölcs. Lehet, hogy ezeket a sorokat a diákok egyáltalában nem fogják olvasni, mégis leírom, mert most neked írok.
Einaudi is írt Haszontalan prédikációkat, de azért voltak, akik hasznát vették.

Első szabály: az értékek megbecsülése
Nem fog komolyan tanulni az, aki a tanulást már előzőleg nem tartja értékesnek. A tanulás sohasem fog igazán műveltté tenni, ha már előbb nem becsüljük meg a műveltséget.
Egy diák görnyedt háttal ül a könyvei fölé hajolva. „Jól van” – írod. „Így nem ostobaságok járnak a fejében, mint azoknak a diákoknak, akik nem tanulnak, csak a napot lopják.” Szeresd a könyveket, ezek útján kerülsz kapcsolatba az elmúlt idők nagy embereivel. „Beszélsz velük, és ők szólnak hozzád, meghallgatnak téged, te pedig hallgatod őket és ez nagy örömödre lesz.”
Ezzel szemben mi történik a lusta diákkal? „Olyan lesz, mint a disznó az istállóban, csak zabál, vedel és alszik.” Egy nulla lesz; az életben semmi nagyot nem fog tudni alkotni.
Értsük jól: igazi műveltség megszerzéséhez a könyveken kívül beszélgetés, csoportos munka és tapasztalatcsere is szükséges. Mindezek segítenek abban, ösztönöznek arra, hogy ne csupán paszszívak legyünk, hanem aktívak. Segítenek, hogy önállóak legyünk a tanulásban, és önállóan tudjuk közölni gondolatainkat másokkal; hogy figyeljünk felebarátunkra és nyitottak legyünk vele szemben.
Sohase csökkenjen tiszteletünk a nagy „mesterek” iránt. Értékesebb nagy gondolatokat ismerni, mint középszerűeket kitalálni. Pascal mondja: „Aki más vállára áll, messzebb lát, mint a másik, mégha kisebb is annál.”

Második szabály: az önmegtartóztatás
Önmegtartóztatás legalább egy dologban, mert különben nem komoly a tanulás. A sportolóknak sok dologról kell lemondaniuk. A diák olyan, mint a sportoló, és te, kedves Bernardin testvér, a „tiltott” dolgoknak egész listáját állítottad össze számára. Itt csak kettőt említek közülük: a rossz társaságot és a rossz olvasmányokat. „Egy erkölcstelen ember mindenki mást megront. A rothadt alma megfertőzi a mellette lévő jót.” Ezt írod: óvakodj Ovidius könyveitől és „más szerelmes történeteket tartalmazó könyvektől”. Ma békében hagynád Ovidiust, ma minden bizonnyal az erkölcstelen könyvekről és újságokról, a rossz filmekről és a kábítószerről szólnál. Nem kellene megváltoztatnod ezt a mondatodat: „Apák, ha fiatok Bolognában vagy máshol tanul, és meghalljátok, hogy szerelmes, ne küldjetek neki több pénzt. Hagyjátok, hogy hazajöjjön, mert dalokon és verseken kívül mást úgysem fog tanulni.”
Hatásos eszköz ugyan magasabbra akasztani a kenyeres kosarat, de ez ma már nem válik be. Ma – ha szükséges – az állam helyettesíti az apát és támogatja a diákot.
Egy remény azért marad: a diák magától, önként használhatja „Olcsó Jakab orvosságát”. Ismered a történetet? Vásári nap. Olcsó Jakab egy széken ül, körülötte állnak a parasztok, feszült figyelemmel, tátott szájjal hallgatják. Elővesz egy zárt dobozt, és így szól: „Ebben van az igazi szer öszvérrúgás ellen. Alig kerül valamibe, csaknem ingyen van, szerencsés, aki vásárol.” Valóban sokan vesznek. De az egyik vevő kinyitja a dobozt, és mit talál benne? Két méter vékony zsineget. Hangosan tiltakozik: „Ez csalás!”
„Semmi csalás” – hangzik a válasz –, „maradj olyan messze az öszvértől, mint amilyen hosszú a zsineg, és nem ér semmiféle rúgás.”
Ez az a hatásos és gyökeres szer, amit ti, prédikátorok dicsértek. Mindenkinek jó, különösen a diákoknak, akik ma ezer veszélynek vannak kitéve. Megtartóztatás, elkülönülés minden olyan „öszvértől”, amely erkölcsi rúgásokat osztogat!

Harmadik szabály: a nyugalom
„Lelkünk olyan, mint a víz. Tiszta, ha nyugalomban van, de zavaros lesz, ha fölkavarják.”
Szellemünk nyugodt és csendes legyen, ha tanulni kívánunk, és a tanultakat el akarjuk mélyíteni és meg akarjuk tartani. Hogyan is lehetséges teletömni fejünket az újságok, a mozi, a tévé, a sport eseményeivel, amelyek annyira érdekesek, tolakodók és sokszor már terhünkre is vannak, és ugyanakkor a tankönyvek színtelen, vértelen tartalmát befogadni és megtanulni?
A szellemnek tehát a hallgatás szorítójában kell lennie, ha tanul, hogy nyugodt és tiszta maradjon. Kedves Testvér, te azt tanácsolod, hogy ezt az Úrtól kérjük; még megfelelő röpimát is javasolsz hozzá: „Úristen adj nekem nyugodt szellemet.” Diákjaink nevetni fognak ezen, ők gyakran más „röpimákhoz” vannak hozzászokva. Egy dolog azonban bizonyos: a mindennapok harsogó lármájában semmiképpen sem árt egy kis hallgatás és közben egy rövidke ima!

Negyedik szabály: a rend
Kiegyensúlyozottság, a helyes középút testi és szellemi dolgokban egyaránt. Evés? Igen, mondod, de „nem túl sokat és nem túl keveset. Minden szélsőség káros, a középút a legjobb… Nem lehet tanulni, ha túl keveset eszel, nem lehet túl sokat enni és tanulni. Az egyik elsorvaszt, a másik eltompítja az agyat.” Aludni? Azt is kell, de „nem túl sokat és nem túl keveset… hasznosabb korán fölkelni… tiszta fejjel.”
A szellemnek is szüksége van rendre. Így folytatod: „Ne fogd a kocsit az ökrök elé… inkább kevesebbet tanulj, de azt jól tanuld meg, mintsem sokat és roszszul. Kontármunka, felületes, pontatlan tudás semmire sem jó.”
Azt is tanácsolod, hogy ébredjen személyes rokonszenvünk bizonyos szerzők, bizonyos témák iránt. „Tartsd többre az egyik tanárt a másiknál, vagy értékesebbnek az egyik könyvet a másiknál… De senkit se vess meg.”

Ötödik szabály: a kitartás
A légy alig száll le egy virágra, máris nyugtalanul továbbröpül, és gyorsan másikat keres. A dongó valamivel hoszszabb ideig marad a virágon, közben örömest zümmög. A méh ezzel szemben kitartó, hallgat és szorgalmas, alaposan fölszívja a nektárt, hazaviszi és finom, édes mézet ad nekünk. Így ír Szalézi Szent Ferenc, és úgy tűnik, hogy te teljesen egyetértesz vele: a diáknak nem olyannak kell lennie, mint amilyen a légy vagy a dongó. Neked a kitartó erőfeszítés és az akarat tetszik, amely érvényesülni tud és célt ér.
Sem az iskolában, sem az életben nem lehet érvényesülni csupán kívánságokkal. Nem elegendő elhatározással kezdeni, elhatározással kell folytatni is. És még ez sem elég. Ezenkívül erős akarat kell ahhoz is, hogy mindig tudjunk újra kezdeni, ha elakadunk, vagy ha balsiker ér. Rosszabb, ha egy diáknak gyenge az akarata, mintha nem jó az emlékező tehetsége; erős, kitartó akarat jobb, mint a nagy tehetség. Ezt azonban csak Isten kegyelmének lángjában lehet megedzeni, csak nagy eszmék és nagy példák tüzénél lehet fölmelegíteni.

Hatodik szabály: a szerénység
Ez azt jelenti: a lépés összhangban legyen a láb hosszával; ne tűzzünk ki túl magas célt; ne nyúljunk egy időben túl sok dolog után; az estére várható eredményt ne kívánjuk reggel.
Osztályelsőnek lenni csábító cél, de csak akkor, ha már bebizonyosodott, hogy zseni, csodagyerek vagyok. Különben teljes „bedobással” dolgozom, és megelégszem, ha csak a negyedik vagy az ötödik leszek. Szívesen járnék hegedűórára, de elhagyom, ha ez befolyásolná tanulmányaimat, és elmondanák rólam: „Ha valaki két nyulat kerget egyszerre, akkor az egyiket nem tudja megfogni, a másik pedig elfut előle.”

Hetedik szabály: az öröm
Nem lehet hosszú ideig tanulni úgy, hogy az ember ne találjon örömöt a tanulásban. Az étvágy azonban nem jön azonnal, csak evés közben. Először is mindig nehézséget jelent, hogy le kell győzni a lustaságot, mindig vannak olyan foglalatosságok, amelyek jobban tetszenek; gyakran nehéz az anyag…
Ezt írod: „Anélkül, hogy Párizsban tanulnál, a sorrendet egy tehéntől is megtanulhatod: először zabál és telerakja a hasát, azután teljes nyugalommal kérődzik.” Kedves és bölcs szent, a kérődzés számodra azt jelenti, hogy az ökör akkor eszi meg a szénát – az egészet, egyik falatot a másik után –, amikor az ízletessé és élvezhetővé válik számára. És így kell tenni tanuláskor is a könyvekkel, szellemi táplálékunkkal.

Kedves Szent Bernardin! Polgártársad, Enea Silvio Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa írta, hogy halálod után Itália hatalmas urai elosztották maguk között testi maradványaidat. A szegény sziénai lakosoknak, akik annyira szerettek téged, nem maradt belőled semmi. Csak a szamarad jutott nekik, amelynek hátára gyakran szálltál föl életed utolsó éveiben, ha utazás közban fáradtnak érezted magad. Egy nap, amikor a szegény állat éppen arra járt, a sziénai aszszonyok megfogták, lenyúzták a bőrét és azt őrizték meg ereklyeként.
Most én is ugyanazt tettem egyik legszebb prédikációddal, mint az asszonyok a szamárral: megkopasztottam, és közben minden bizonnyal elrontottam. Vajon szétszóródnak-e a szélben a kitépett tollak, vagy lesz legalább egy közülük, amelyiket valaki fölemel?


Fordította: Kerényi Dénes

* Sziénai Szent Bernardin (1380–1444) obszer-váns ferences, nagyszerű prédikátor, népszónok. Számos művet írt latinul és olaszul. A Sziénai Egyetem hallgatóinak 1427-ben adta elő a tanulás „hét szabályát”.

Forrás ~ Internet

 

SZIÉNAI SZENT BERNARDIN
Május 20.

Született: Massa (Sziéna mellett), 1380.
Meghaltí. Aquila, 1444. május 20.

Bernardin Massa Marittimában, Sziéna közelében született ugyanabban az évben, amelyben Sziénai Szent Katalin meghalt. Családja gazdag volt, atyja egy bányát vezetett, de Bernardin még nem volt egészen négy éves, amikor szüleit elvesztette. Az árván maradt egyetlen gyermeket sziénai rokonok vették magukhoz, s így lett e város Bernardin hazája.

A sziénai egyetemen tanult. Barátságos természetéért és apjától örökölt birtoka nagyvonalú kezeléséért igen kedvelték. Amikor húsz éves lett, kitört Sziénában a pestis. A gazdagok vidéki birtokaikra menekültek; Bernardin azonban ott maradt a városban. Ő maga nem írt jelentést a pestisről, a város levéltára azonban megörökítette akkori tetteit. Eközben a pestis őt is megfertőzte. Halálos betegen olyan ismeretekre tett szert a lélek dolgairól, amilyeneket csak érett emberek szoktak elnyerni sok fáradozás és csalódás árán. Ám Bernardin visszanyerte egészségét. Vagyonát szétosztotta a szegények között, és 1402-ben fölvételét kérte egy minorita kolostorba. A pestises betegek szolgálata és betegsége indította arra, hogy Krisztus követésének e formáját válassza Szent Ferenc fiai között. Kevéssel utóbb az obszervánsokhoz, a franciskánus rend legszigorúbb ágához csatlakozott. 1404-ben pappá szentelték. Utána hosszú ideig egy magányos kolostorban élt, fenn a hegyek között. Egy véletlen esemény emelte ki a csendből a nyilvánosság fényébe. Egy hitszónokuk hirtelen megbetegedett, és Bernardinnak kellett kisegítenie. Ez a beszéde olyan mély benyomást keltett, hogy a nép viharosan követelte milánói nagyböjti szónoknak.

Attól fogva (1417) diadalmenetben járta be Itáliát. Isten üzenetének hirdetője erősebb volt, mint a herceg a maga sok katonájával, erősebb, mint Velence vagy Bologna magisztrátusa. A jogtudósoknak és a ,,jogtekerőknek'' ez a városa (,,ahol megtanulják, hogyan kell a jogot kijátszani, és a jogtalanságból jogot csinálni'') lett az a harcmező, ahol Bernardin bátran kimondta az igazságot. Ugyanígy tett a velencei doge előtt is, hiszen nem élvezte annak sem hűbéradományát, sem pártfogását, sem támogatását. Bernardin csak Isten előtt érezte magát felelősnek. A keresztes hadjáratok nyomán kibontakozó korai kapitalizmus nemcsak pénzt hozott Itáliába, hanem nyomorúságot is. Bernardin -- születésénél fogva gazdagon, de saját akaratából szegényen -- az assisibeli Szegény fiaként élvezte a szegények és a jogfosztottak bizalmát, de képes volt a hatalmasokat is megindítani.

Foglyokat szabadított ki, súlyos adósságok elengedését sikerült elérnie. Szükség esetén magát ajánlotta föl váltságdíjul. De ami még többet jelent: Istenhez tudta vezetni az embereket. Házasságtörők új életet kezdtek, nyilvános bűnösök visszatértek az Egyházba, szegények is árvák fölvételt nyertek ispotályokba, háborúk és viszálykodások szűntek meg, rend és nyugalom vonult a falvakba és a városokba. ,,Olyan volt, mintha tavasz köszöntött volna a világra'' -- jelentik a krónikák.

Áldásos működése közben Bernardinnak óriási csalódást kellett megélnie. Rágalmazók följelentették Rómában. V. Márton pápa maga elé idézte és eltiltotta a további prédikálástól. ,,Hogy mit szenvedett a pápai kegyvesztés és a szószéktől való eltiltás idején, arról egy szó sem jutott ki cellájából. Bernardin, aki nagyszerűen beszélt, most még nagyszerűbben hallgatott. Nem dacos hallgatás volt ez. Látták az emberek, hogy nyugodtan misézik. A zsoltárokban gyakorta előforduló iniquitas (igazságtalanság) szó keserűség nélkül hagyta el ajkát, jóllehet a megalázott és megbántott ártatlanság, a szószék utáni vágy végtelenül kínozta. Cellája hallatlan harcok színtere lett, míg a hiúság maradéka is kihalt belőle, és Bernardin ismét oly boldogan tudott mosolyogni, mint egy gyermek.''

Nehéz helyzetében barátot talált Kapisztrán Szent János személyében. Az ő segítségével tisztázta magát 1427 és 1431 között. A pápa elismerte Bernardin ártatlanságát, és fölajánlotta neki a sziénai püspökséget, Bernardin azonban elhárította.

Nem sokkal utóbb V. Márton meghalt és IV. Jenő lett a pápa. Akkor újabb csapás érte Bernardint. Prédikáció közben -- a teljes nyilvánosság előtt -- másodszor is letartóztatták. Menthette volna a becsületét, hiszen egész Itáliában nem volt hozzá fogható jelentőségű szónok. Befolyása volt a császárnál, a hercegeknél és a pénzembereknél. A nép körülrajongta, hősként ünnepeltethette volna magát. Bernardinnak azonban meggyőződése volt, hogy vallási dolgokban a lázadáson nincs áldás, sőt átok az, ha az Egyház szavát nem fogadjuk engedelmesen.

Bernardin tehát engedelmeskedett. Amikor tisztázta magát és hősiesen viselt hallgatás után ismét szószékre lépett, szavai utat találtak az elkeseredett emberekhez is. Amit a tulajdonnal bírók szociális kötelességeiről mondott, azt addig senki sem ismerte föl s mondta ki oly világosan. Gyakran újszerű magatartásra bírta rávenni az embereket.

Bernardin állt pápák előtt, tisztelettudóan, de szabadon és ügyében biztosan. Állt a császár előtt is. Zsigmond király 1432-ben hónapokon át Sziénában tartózkodott. Naponta ott volt Bernardin miséjén, hallgatta prédikációit. Bernardin elkísérte őt Rómába a császárkoronázásra.

Tényleg úgy látszott, hogy Bernardin híd a békíthetetlennek tűnő ellentétek között: gazdag és szegény, pápa és császár, ég és föld között. Amint az óbor a hosszú érés által finomabbá és tüzesebbé válik, úgy lett Bernardin az öregkor küszöbén még hatalmasabb, de még jóságosabb is. És akkor elérte, amire oly régóta vágyott: Nápolyba hívták. A hit ott ,,megkövesült, mint a Vezúv lávája, az erkölcsök szenvedélyektől izzottak és lezüllöttek''. Ám a nápolyi úton megbetegedett, s 1444. május 20-án, áldozócsütörtök vigíliáján meghalt. V. Miklós pápa már hat év múlva szentté avatta. Ünnepét 1657- ben vették föl a római naptárba, május 20-ra.

A ,,sziénai harsoná''-ról, a szeretetreméltó és nagy erejű népszónokról, a reneszánsz Itália vallási megújítójáról és szociális jótevőjéről sok esetet idéznek. Mielőtt Bernardin a nyilvánosság elé lépett volna, a spanyol prédikátor, Ferreri Szent Vince az országot járva egyszer ezt a prófétai kijelentést tette: ,,Van köztetek egy minorita testvér, hála Istennek, aki egész Itáliában úgy fogja hirdetni Isten igéjét, ahogyan még nem hallottátok.''

Azután Bernardin megkezdte prédikációit, amelyek csodás erővel fogták meg a szíveket. Olykor oly szelíden hangzottak szavai, mint egy anyáé, máskor úgy csaptak le a szószékről, mint metsző szélvihar. Gyakran a szabadban kellett fölállítani a szószéket, mert a dómok és a templomok nem voltak képesek befogadni a hallgatók tömegét. Mennydörgő és villámló szavaiból azonban megérezték mélységes jóságát. Komoly, prófétai beszédei közben hallgatói alig mertek lélegzetet venni. Aztán hirtelen egy vidám példát mesélt el nekik, vagy valami tréfát csinált, amin szívből nevettek. Sok nő elvörösödve hajtotta le a fejét, amikor hajfestésről, borotvált szemöldökről vagy magas sarkú cipőkről mennydörgött. Sok kereskedő a mellét verte, amikor Bernardin az uzsorát és a meg nem engedett kamatot ostorozta. Számos nemesembernek megszólalt a lelkiismerete, amikor az utcai harcokat, az ököljogot és a családok közötti háborúskodásokat mint az ördög műveit bélyegezte meg. Korának erkölcstelenségei ellen nemcsak a pokolról és az ítéletről szóló beszédekkel harcolt, hiszen nagyon is kedélyes olasz volt, aki szerette hazáját és magasztalta szépségeit. Firenze lakóinak egyszer ezt mondta: ,,Költőitek, Dante, Petrarca és Collucio csodálatos műveket alkottak. Igen, a mi Itáliánk a világ legműveltebb országa!'' Prédikációit mindig ugyanúgy zárta.

Egy táblát vagy zászlót vitetett maga előtt. Rajta tizenkét napsugár koszorújában kék alapon három arany betű állt: IHS. Jézus nevének a címere ez (a latin Iesus Hominum Salvator első betűiből). Olyan korban, amikor Itália fejedelmei és csapatvezérei nevükkel büszkélkedtek, Bernardin Jézus nevének jelvényét mutatta föl, amelyben egyedül lehet megtalálni az üdvösséget, a békét és a diadalt. Előfordult, hogy hallgatói összetörték saját jelvényeiket, és Jézusét tették föl házukra. És a prédikációk után gyakran gyúltak kis máglyák, mert az emberek a hallottak nyomán elszórták és a lángokba vetették kártyáikat, díszruháikat, rossz könyveiket és képeiket.

Egy napon Visconti milánói herceg, akinek a szószékről kemény szavakkal szemére hányta kevélységét és kegyetlenségét, egy kelyhet ajándékozott Bernardinnak, színültig telve aranypénzzel. Az ajándékkal akarta elhallgattatni a kellemetlen leckéztetőt. Ő elfogadta a pénzt, nagyszámú szerencsétlen foglyot kiváltott rajta, és másnap ismét a herceg ellen szónokolt. Visconti tombolva utasította ki a városból, de Bernardin hamarosan visszatért.

Crema kis helység Milánó közelében. Lakosainak egy részét elűzték otthonukból, mivel eladósodtak. Házaikat azonnal kifosztották kapzsi szomszédaik. Bernardin odament, prédikált és tanácskozást hívott össze. Minden házért, minden emberért külön harcolt. És sikerrel. Az elűzöttek visszamehettek, az uzsorakamatot, ami az eladósodás oka volt, visszavonták. És az elűzöttek ellenségei minden eltulajdonított holmit visszavittek: az ágyakat és székeket, szerszámokat és ezüstneműket. A megsegített parasztok alig tudták fölfogni váratlan szerencséjüket.

Bernardin semmire sem becsülte a méltóságokat és megtiszteléseket. De szívesen mulatott azon, ha testvéreit tréfásan próba elé állította. Egyszer kolostorának a kertészét is kényelmetlen helyzetbe hozta:

A kolostor zöldséges kertjében találkozik a testvérrel, és azt mondja neki: ,,Ó, Angeluccio testvér, püspökké akarnak tenni engem.'' Erre a testvér: ,,Atyám, húzd szorosabbra magadon a kordát, és ne egyezz bele.'' Rövid hallgatás után: ,,Angeluccio testvér, érsekké akarnak tenni engem.'' A kertész testvér fölegyenesedik: ,,Mit akar ez jelenteni? Aki kertész, az kertész, aki pedig prédikátor, az prédikátor!'' Bernardin aggodalmasan fölnéz: ,,Még nem mondtam meg mindent: pátriárkává akarnak tenni.'' A kertész össze-vissza csapkod kapájával, mintha azt akarná mondani: ,,Nem, nem, nem!'' Bernardin folytatja: ,,Bíborossá akarnak tenni.'' A jó barát ismét fölegyenesedik, végignéz Bernardinon tetőtől talpig: ,,Ha így van, dobd el a kordát!'' ,,Bolond -- szakítja meg őt Bernardin --, te bolondos Angeluccio, engeded, hogy a bíbor vöröse megkísértsen, pedig az a pokol tüzének vöröse. Tudd meg, ha e nélkül a szürke csuha nélkül látsz engem, nyugodtan mondhatod, hogy az már nem én vagyok.''

'Istenünk, ki Szent Bernardin áldozópapot Jézus Szent Nevének különleges szeretetével tüntetted ki, az ő érdemeiért és könyörgésére engedd, hogy szereteted Lelke gyújtson lángra minket!'

Forrás ~ Internet

 

EVAGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”

---

Az evangéliumok figyelmes olvasása megláttatja velünk, hogy az igazi béke Krisztus győzelmének jele. Ott van békés állapot, ahol Jézus győz. A meggyógyított betegeknek azt mondja, hogy menjenek békével. A béke itt annak a jele, hogy Jézus győzött a testi betegség felett. Amikor megbocsátja a bűnöket, akkor szintén békével küldi el a megtérőket. A béke tehát itt is győzelem, diadal a bűn felett. A szentgyónás végén a pap ezzel bocsátja el a megtérőt: „Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével.” Itt is Krisztus győzelmét jelzi a béke. Az sem véletlen, hogy a feltámadt Jézus így köszönti tanítványait: „Békesség nektek!” A béke itt a halálon győzedelmeskedő Krisztus jele. A krisztusi békében való részesedés számomra annak a jele, hogy nem a rossz és a bűn, hanem Jézus győz a szívemben.
A mai evangéliumban ezt olvassuk: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek” (Jn 14,27). E kijelentés az utolsó vacsorán hangzik el Jézustól. Amit a következő órákban, napokban megtapasztalnak az apostolok, az békének egyáltalán nem nevezhető. Katonák vonulása az Olajfák hegyén, Jézus erőszakos elfogása és elhurcolása, többszöri kihallgatása, bántalmazása és elítélése, aligha békés hangulatban történt mindez. A keresztúton vagy a Golgota hegyén kinek a szívében uralkodott békesség?
Miért beszél Jézus a békéről? Szavaival előrevetíti feltámadását, győzelmét a halál felett. Mert az emberi gyűlölet tombolásának napjai után a Feltámadott elhozza a békességet.
© Horváth István Sándor

---

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”

---

Jézus földi tevékenységének egyik fontos eleme a tanítás. Útja során betér a zsinagógákba tanítani, de az ünnepek alkalmával a jeruzsálemi templomban is ezt teszi. Tanító beszédet intéz a néphez a hegyen vagy máskor a tóról egy bárkából. Beszédmódja sok elemében megegyezik korának tanítói módszerével, mégis több szempontból különbözik attól. A legfőbb különbség talán az lehet, hogy míg a hivatalos tanítók saját véleményüket mondták a törvénnyel és a parancsokkal kapcsolatban, addig Jézus azt hirdeti, amit a mennyei Atya rábízott. Az Atyától kapott igazságot mondja el az embereknek.
Ennek fényében sajátos értelmet nyer a mai evangélium kijelentése: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat” (Jn 14,21) – mondja Jézus. Aki Jézust szereti, az a mennyei Atyát is szereti, hiszen az ő tanítását tartja meg.
A szeretet nem csupán egy emberi érzés, hanem cselekedetekben megvalósuló jóság. Isten emberek iránti szeretete sem csupán egy érzés, hanem Krisztusban testet öltő valóság. A megtestesülés Isten szeretetének a cselekedete. Jézus pedig azzal bizonyította szeretetét az Atya iránt és irántunk, hogy véghezvitte a megváltást szenvedése és halála által. Az igazi szeretet azt jelenti, hogy mindent oda kell adni fenntartás nélkül. Ezt teszi Jézus, amikor odaadja az életét. E végtelen szeretet indít engem arra, hogy szeressem Istent.
© Horváth István Sándor

---

Mennyei Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a Hozzád vezető utat járja.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉSE

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.”

---

Három út
Ma is ahhoz a módszerhez folyamodok, hogy nem szeretném részletesen elemezni az evangéliumi szakaszt, inkább kiindulópontnak tekintem azt, amely korunk sürgető kérdéseihez, feladataihoz vezet. Jézus ezt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (Jn 14,6). Mindannyian keressük a Jézushoz és általa a mennyei Atyához vezető utat. Egyénileg és közösségileg egyaránt. Három olyan utat mutassunk be, amelyen napjainkban az Egyház jár, hogy feladatát, küldetését teljesítve Jézushoz járuljon és az Atya felé közeledjen. Három olyan utat, amelyen az Egyház Krisztushoz vezeti közelebb tagjait, s amely utak az Egyházhoz szorosabban nem tartozók számára is járhatóak.
Az első a szegények felé forduló Egyház útja. Ferenc pápa megválasztása óta különösen is sokszor beszélünk a szegények Egyházáról. Kétféle értelemben tesszük ezt. Egyrészt az Egyház ne törekedjen gazdagságra, anyagi javak szerzésére, másrészt minden erejével segítse a szegényeket felemelkedésükben. A szándék, a cél, világos és jó. Már az első keresztény közösségek életében és a későbbi évszázadokban is fontos szerepet kapott a karitatív munka, a szeretetszolgálat, az özvegyek és szegények támogatása. Szentek százait lehetne sorolni Árpád-házi Szent Erzsébettől Boldog Kalkuttai Teréz anyáig, akik hősies módon ennek szentelték életüket. Napjainkban érezhető a világ részéről egy olyan törekvés, hogy az Egyház tevékenységét a karitatív szolgálat keretébe szorítsa. Jótékonykodjon, támogassa az elesetteket, de ennél többet ne tegyen. – hangoztatják egyesek. Egyházunk ennél természetesen sokkal szélesebb körben végzi szolgálatát, de e világi törekvésben érdemes észrevennünk annak elismerését, hogy szükség van az Egyház által végzett ilyen jellegű munkára. E területen egyébként az Egyház nem csupán az adományok gyűjtését és szétosztását végzi, hanem számos közösség példája mutatja a helyes irányt: az Egyház tagjai sorsközösséget vállalnak a szegényekkel, így próbálják őket kiemelni sanyarú sorsukból. Nem egyszerűen odamennek a szegényekhez, átadják az adományt és távoznak, hanem köztük élnek, megismerik élethelyzetüket és így próbálnak segíteni. Ha az emberek rátalálnak a szegények felé forduló Egyházra, akkor rátalálnak Krisztusra is.
A második a keresztény hit átadásának útja. Itt ismét Egyházunk lényeges feladatáról van szó. Evangelizáció, misszió, hitoktatás, hitre nevelés tartozik e területhez. E szolgálatra a Szentlélek indít minket. A Lélek ösztönzését nem csupán az egyházi vezetőknek, a püspököknek és a papoknak kell meghallaniuk, hanem a világi híveknek is, akik például szülőként tevékeny szerepet kapnak gyermekük hitre nevelésében. Ha a családok kellő időt szánnak a hit dolgaira és elfogadják az Egyház segítségét, akkor a családi otthon a hit átadásának helyévé válik, előmozdítva ezáltal a családtagok közti lelki egységet. Ha tehát keresztény emberként megtaláljuk feladatunkat a hit átadása terén, megtaláljuk az utat Jézus Krisztushoz is.
A harmadik terület a próféták és a vértanúk útja. Ezt az utat nem járhatja mindenki, mert nem mindenkinek jut ez hivatásul. De mindenképpen érdemes odafigyelnünk azokra a keresztényekre, akik hihetetlen éleslátással veszik észre korunk legégetőbb szükségleteit és prófétai módon válaszolnak azokra, mégpedig nem úgy, hogy szóbeli megoldást kínálnak, hanem cselekedetükkel mutatják meg a krisztusi utat. Még ennél is erőteljesebb azon jelenkori keresztények példája, akik készek életüket áldozni a krisztusi igazságért, hitükért, magáért Krisztusért. A jelen idők prófétáinak és vértanúinak példája mutasson mindannyiunknak utat Krisztushoz!
© Horváth István Sándor

---

Urunk, Jézus! Te légy az utunk, aki elvezetsz minket az Atyához! Te vezess minket a szegények és nélkülözők felé, hogy szereteted képviselői legyünk köztük. Te adj nekünk erőt hitünk megéléséhez, megőrzéséhez, megvallásához és átadásához! Adj nekünk lelkesedést, amikor rólad teszünk tanúságot a világban! Alázattal, engedelmességgel és hűséggel akarunk téged követni, aki az örök életre vezető út vagy számunkra és minden ember számára.