EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS KRISZTUS KÖVETÉSÉRŐL

Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.”
Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”

---

Akié minden hatalom
Történelmi tanulmányaimból emlékszem a XVI. századi északi hétéves háborúra, amely amiatt tört ki, hogy a dán uralkodó nem akarta kivenni királyi címeréből a három korona jelképét, s ezzel azt akarta kifejezni, hogy igényt tart a Svédország feletti uralkodásra. A címervita mögött jelentős érdekek húzódtak meg. Nem a történelmi esemény miatt hozom fel az esetet, hanem annak példájára, hogy egy uralkodó, egy király nem véletlenül használ bizonyos dolgokat a címerében, hanem azt kívánja megjeleníteni, hogy mely területek tartoznak fennhatósága alá. Ennek kapcsán felmerül bennem a kérdés, hogy ha lett volna Jézusnak címere, vajon mi lett volna benne? Mert hiszen királynak nevezzük őt. Királyi korona aligha illene az ő címerébe, legfeljebb a töviskorona.
Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján Krisztust, a mindenség királyát ünnepeljük, akinek uralma nem hasonlítható a földi királyok hatalmához. Ha ez utóbbiból indulnánk ki, biztosan félreértenénk Krisztus királyságát. Jézus Krisztus a szívünk királya, az ő uralma egyesít minden benne hívő keresztény embert.
Ki ad Krisztusnak királyi hatalmat? Két evangéliumi történet vezet el bennünket a válaszhoz. Elsőként a csodálatos kenyérszaporítást érdemes felidéznünk. Miután az emberek jóllaktak az Úr által adott kenyérből, Jézus észrevette, hogy „érte akarnak jönni és erőszakkal királlyá akarják tenni” (Jn 6,15). A kenyéradásban ugyanis a nép a messiási idők jelét látta és azt gondolta, hogy Jézus a messiás-király. De ez csupán emberi elképzelés volt. Jézus nem királyi messiás, nem uralkodó. Ezért félrevonult és visszament a hegyre, hogy egyedül legyen. Jézus nem akar ilyen király lenni és elzárkózik attól, hogy népfelkiáltással királlyá válasszák. Elutasítja azt a királyságot, amit az emberek akarnak neki adni.
A másik esemény időben korábban történt, ez Jézus megkísértése. Nyilvános működésének megkezdése előtt Jézus a pusztába vonult negyven napra, ahol megkísértette őt a sátán. Két sikertelen próbálkozást követően harmadik kísértésként egy magas hegyre viszi fel őt az ördög, és felvonultatja szeme előtt a világ minden országát (vö. Mt 4,8-9). Azt mondja Jézusnak, hogy minden dicsőséget és hatalmat neki ad, ha leborulva imádja. A sátán uralkodóvá, királlyá akarja tenni őt. Jézus határozottan visszautasítja a kísértőt, elutasítja a felkínált hatalmat, nem kér ebből az uralomból, mert nem így akar uralkodni a világon. Jézus ezt mondja: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,10). Jézus tehát elutasítja azt a királyságot, amit a sátán akar neki adni, miként elutasította az emberek által ajánlott királyságot is.
Miért utasítja vissza Jézus e törekvéseket? Mert sem a sátán, sem a tömeg nem rendelkezik valódi hatalommal. Az igazi hatalom Isten kezében van, és Jézus egyedül Istentől fogadja el a hatalmat. Mennybemenetele előtt Jézus összegyűjtötte tanítványait és ezekkel a szavakkal vett tőlük búcsút: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön” (Mt 28,18). Jézus Istentől kapott hatalma maradandó. A világ országainak dicsősége, amit egykoron a sátán megmutatott, időközben eltűnt. Krisztus dicsősége azonban, amely szenvedésében, halálában és feltámadásában nyilvánult meg, nem múlik el soha. Ezt a dicsőséget nevezhetjük a világ végéig velünk maradó Krisztus királyságának.
Mennybemenetelekor így folytatja Jézus az imént idézett szavait: „Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. És én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,19-20).
Ma, amikor lezárjuk a Hit évét, különösen is megfontolandóak ezek a szavak. A Hit évét ugyan befejezzük, de Krisztus műve folytatódik a világban. A küldetést, amelyet egykor apostolaira és az Egyházra bízott, a Hit évét követően is folytatnunk kell. Megújult, megerősödött hittel induljunk, hogy Krisztus tanítványává tegyük az embereket!
© Horváth István Sándor

---

Urunk, Jézus Krisztus, aki a világmindenség és szívünk királya vagy. Te egykor kinyilvánítottad, hogy országod nem ebből a világból való. Országodba a bűnbánat gyakorlásával és lelki újjászületéssel juthatunk. A kereszten függve a bűneit beismerő embernek azt ígérted, hogy veled lesz a mennyben. Vezess minket is a mennybe! Te a kereszten megmutattad, hogy nem uralkodni akarsz az embereken, hanem üdvösségünket szolgálni. Most azt kéred tőlünk, hogy szívünket vonjuk el a földi dolgoktól, és életünk keresztjét hordozva kövessünk téged királyi utadon a menny felé. Kereszthalálodat követően a feltámadásban halhatatlan királyként mutatkoztál meg. Adj nekünk halhatatlanságot, add nekünk az örök életet! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! Amen.

 

MIT ADHATNA AZ EMBER CSERÉBE LELKÉKÉRT

 

9. A lélekről való gondoskodás 

      Az ember testileg hasonlatos a meggyújtott gyertyához. A gyertyának le kell égnie, az embernek pedig meg kell halnia. De a lelke halhatatlan; éppen ezért nagyobb gondot kell fordítanunk a lélekre, mint a testre. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja? Vagy mit adhatna az ember cserébe lelkéért (Mt 16,26), amelyért, amint ez közismert, a világon semmiféle váltságdíj nem adható. Ha egyetlen lélek önmagában drágább az egész világnál és egy világi királyságnál, akkor hasonlíthatatlanul drágább a mennyek országa. A lelket azért tartjuk a legdrágábbnak - ahogy Nagy Szent Makáriosz mondja -, mert Isten semmi mással nem méltóztatott egyesülni és közölni a maga szellemi természetét, semmiféle látható teremtménnyel, egyes-egyedül az emberrel, akit teremtményei közül mindenki másnál jobban szeretett (Prédikáció az értelem szabadságáról, 32. fejezet). 

      Nagy Szent Vazul, Teológus Szent Gergely, Aranyszájú Szent János, Alexandriai Szent Cirill, Milánói Szent Ambrus és mások ifjúkoruktól életük végéig szűzi életet éltek; egész életük a lélekről való gondoskodásra irányult, nem a testre. Így nekünk is minden igyekezetünket a lélekre kell fordítanunk; a testet csak azért kell erősíteni, hogy segítse a lélek erősödését. 

      Ha önkényesen meggyötörjük testünket oly mértékig, hogy a lélek is kárát vallja, akkor az efféle gyötrés oktalanságnak számít, még akkor is, ha mindez egy erény megszerzéséért történt. 

      Ha majd az Úristen jónak látja, hogy az ember a saját bőrén tapasztalja meg, mi a fájdalom, akkor ugyanő megadja hozzá a türelem erényét is. 

      Így tehát a fájdalmaknak nem tőlünk, hanem Istentől kell jönniük. 

10. Mivel kell a lelket táplálni? 

      Ha lelked hajlékát be akarod rendezni, mondja Szent Várszonofij, akkor előbb készíts elő anyagot és minden szükségeset, hogy a művésznek csak jönnie kelljen és alkotnia. Az ilyen épület számára szükség van: szilárd hitre a falak felhúzásához; faablakokra, hogy a napfényt áteresszék, mely megvilágítja a ház belsejét, hogy a legkisebb sötétség se fészkeljen benne. A fából készült ablakok az öt érzékszerv, Krisztus tiszteletreméltó keresztjével megszilárdítva, melyek áteresztik az igazság jelképes Napjának fényét; az érzékszervek nem engedik, hogy házadban ellenséged - aki a jónak gyűlölője – akár csak egy kis sötét zugot is hagyjon. Azután szükség van tetőzetre, hogy napközben a nap heve ne égessen, se a hold ne ártson neked éjjel (Zsolt 120,6). A tetőzetet az Isten iránti szeretet rögzíti, hogy befödvén a házat, soha meg ne fogyatkozzék és ne engedje, hogy a Nap lenyugodjék haragod fölött, s nehogy úgy lásd meg a Napot az ítélet napján, mint aki leleplez téged és megéget a gyehenna tűzében, sem a Holdat, amely tanúsítja éjjeli csüggedésedet és lustaságodat. Végül szükség van ajtóra, mely bevezet a házba és őrzi a ház lakóját. Ez alatt értsd a jelképes ajtót, Isten Fiát, aki azt mondja: Én vagyok az ajtó. Ha így rendezed be lelkednek hajlékát, s ha nem lesz benne semmi olyan, ami nem illő és nem Istennek tetsző, akkor eljő áldott Atyjával és Szent Lelkével és lakóhelyet készít nálad és megtanít arra, mi a lélek békéje, s kimondhatatlan békével tölti el szívedet (Varszonofij, 171. válasz). 

      A lelket Isten igéjével kell táplálni, mert Isten igéje, ahogy Teológus Szent Gergely mondja, angyali kenyér, vele táplálkoznak az Istenre éhes lelkek. Az embernek leginkább az Újszövetség és a Zsoltároskönyv olvasásában kell elmélyülnie: az Evangéliumot és az apostolok leveleit a szent ikonok előtt állva kell olvasni, de a zsoltárokat ülve is lehet. A szentírásolvasástól az értelem meg szokott világosulni, amely ettől isteni változáson megy át. 

      Annyira ki kell palléroznia az embernek magát, hogy az elme mintegy ússzon az Úr törvényében, melynek vezetése mellett kell elrendeznie életét is. 

      Nagyon hasznos Isten igéjének magányos olvasása és az egész Bibliának értelmes végigolvasása. Egyéb jócselekedeteket leszámítva, az efféle erőfeszítésért az Úr nem hagyja az embert kegyelem nélkül, hanem eltölti az értelem ajándékával. 

      Amikor az ember a lelkét Isten igéjével táplálja, akkor eltelik annak megértésével, hogy mi a jó és mi a rossz. Isten igéjének olvasását azért kell magányban végezni, hogy az olvasó értelme egészen elmerüljön a Szentírás igazságaiban és magába fogadja Istentől azt a melegséget, amely a magányban könnyekre fakasztja; ettől az ember egészen felhevül és eltelik lelki adományokkal, melyek minden más szónál jobban megédesítik elméjét és szívét. 

      A fizikai munka és a Szentírásban való jártasság védik a tisztaságot, tanítja Szíriai Szent Izsák, a fáradozást pedig remény és istenfélelem erősíti meg. Az emberektől való fizikai magány és a szüntelen imádság az elmében reményt és (isten)félelmet fakasztanak. Amíg az ember a Vigasztalót be nem fogadja, addig szüksége van a szentírásolvasásra, hogy a jótéteményekre való emlékezés mélyen belevésődjék elméjébe, és az állandó olvasástól megújuljon benne a jóságra való törekvés és védje lelkét a bűn kifinomult útjaitól. Azért van szüksége olvasásra, mert még nem szerezte meg a Lélek erejét, amely szétoszlatja a tévedés homályát, nemes gondolatokkal halmozza el és apránként megérinti azt a hűvös állapotot, amely az elme szórakozottsága esetén szokott bekövetkezni. Mert amikor a Lélek ereje leszáll az emberben működő lelki erőre, akkor a Szentírás törvénye helyett a Lélek parancsolatai vernek gyökeret a szívben. S ekkor az embert titokban szokta irányítani a Lélek, s nem szorul rá semmiféle érzékelhető segítségre. Ám amíg a szív tárgyszerűen szerzi ismereteit, az ilyen tanulást tévedés és feledékenység szokta kísérni. De amikor a Lélektől kezd el tanulni, akkor az sértetlenül megmarad az emlékezetben (Szíriai Izsák, 58. prédikáció). 

A lelket az Egyházra vonatkozó ismeretekkel is táplálni kell, hogy miként maradt fenn az a kezdetektől egészen napjainkig, s hogy mi mindent szenvedett el egyik vagy másik időszakban. Mindezt nem azért kell tudni, hogy mások fölé kerekedjél, hanem hogy a lehetséges kérdések jelentkezésekor választ tudj adni, valamint saját lelked meggyőzésére és vigasztalására. 

Szávori Szent Szerafim

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS AZ ÖRÖK ÉLETRŐL

Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.” Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni.

---

A nép odaadó figyelemmel hallgatta Jézust, akinek tanításában különleges erőt ismertek fel. Ezzel ellentétben a szadduceusok képviselői vitát kezdeményeznek Jézussal a templomban. A feltámadás témáját hozzák elő egy olyan példát említve, amely legfeljebb elméleti volt, de a gyakorlatban biztosan nem fordult elő. A szadduceusok csak a mózesi törvényt fogadták el, s mivel ebben nem szerepelt a feltámadásról szóló tanítás, nem hittek abban. Jézus válaszából világossá válik, hogy Isten az élet Ura. Ő adja minden embernek az életet a születéskor és ő adja az új életet a feltámadásban. A halál tényével szembesülve az ember könnyen azt gondolja, hogy az életnek ezzel vége, s utána a semmi következik. Isten új életet adott Fiának, Jézusnak, akit húsvétvasárnap hajnalra feltámasztott, és új életet ad majd nekünk is, amikor feltámaszt minket az örök életre. A feltámadást követően találkozhatunk Istennel, részünk lehet az örök szeretetben. Az örök élet tehát mindenki számára a személyes földi lét folytatását jelenti, de más módon.
Életünket és minden cselekedetünket Isten fogja egykor megítélni. Isten ítélete egyszerre lesz igazságos és irgalmas. Bár e kettőt emberi gondolkodásunkkal összeférhetetlennek tartjuk, Istenre azonban mindkettő igaz. Ő megmutatja irgalmát mindenkinek, aki bűnbánattal és alázattal közeledik hozzá, de az is igaz, hogy a megtérést elmulasztók büntetésre számíthatnak. Isten szándéka az, hogy megmentse lelkünket és feltámasszon az örök életre.
© Horváth István Sándor

---

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!Amen.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS A TANÍTÁSRÓL

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).

---

A kereskedők kiűzésével Jézus olyan határozottsággal tesz rendet a jeruzsálemi templomban, majd olyan magabiztosan kezd el ott tanítani, mint aki otthon van. Valóban, pontosan erről van szó, hiszen a szentírástudósok értelmezése szerint ezzel a cselekedetével Jézus mintegy birtokba veszi a templomot, amely az Isten lakóhelye, Isten nevének vagy Isten dicsőségének a háza. János evangéliuma szerint Jézus kifejezetten az ő Atyja házának nevezi a templomot: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” (Jn 2,16). Jézus tehát hazatér Atyjának házába és birtokba veszi a templomot, hogy az újra az imádság, az istentisztelet és az Istennel való találkozás helye legyen.
A születése utáni negyvenedik napon ide, a jeruzsálemi templomba hozza el őt Mária, hogy a szokásoknak megfelelően bemutassa Istennek. A későbbiekben családjával együtt évről évre ide zarándokol Jézus, s már tizenkét évesen Atyja házának nevezi a templomot, ahol szülei három nap keresés után találják meg őt. Felnőttként ide jár imádkozni és a népet tanítani, s csodát is tesz e helyen. Mindezek fényében érthető, hogy felháborodik azon, hogy a kereskedők nem Isten imádására, hanem üzletelésre használják a templomot.
A templom megtisztítását követően Jézus tanítani kezd, az emberek pedig odaadó figyelemmel hallgatják. Mielőtt Jézus szavait odaadással tudnám hallgatni, meg kell tisztítanom lelkemet, el kell belőle távolítanom mindazt, ami nem oda való. Csak tiszta szívvel vagyok képes teljes odaadással figyelni Jézus tanítására.
© Horváth István Sándor

---

Uram, Jézus! Te vagy az irgalom kimeríthetetlen forrása. Te vagy Megváltóm, aki megszabadítasz bűneimtől. Alázattal és bűnbánattal járulok eléd. Segíts, hogy bűneimben se felejtsem: van kiút számomra a bűnből, mert te új lehetőséget adsz. Légy hozzám és minden emberhez irgalmas! Amen.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS A SZERETETRŐL

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”

---

„Bárcsak felismernéd te is, ami üdvösségedre szolgál” (Lk 19,42) – mondja Jézus, amikor megpillantja Jeruzsálem városát és sírni kezd. Ezt követően megjövendöli a város pusztulását. Szavai néhány évtizeddel később beigazolódtak, amikor a rómaiak Kr. u. 70-ben megostromolták és elfoglalták Jeruzsálemet, a templomot pedig felgyújtották. Jézus megsiratja a várost, amely azóta is csak a nevében a béke városa, és megsiratja a templomot, az Atya hajlékát.
Az Úr szavai túlmutatnak a városon és lakóin. Bárcsak minden ember felismerné, ami üdvösségére szolgál! Mennyi hiábavaló és haszontalan dologgal töltjük időnket. Mennyi fölösleges tevékenységet végzünk. Mennyi mindennel veszélyeztetjük üdvösségünket. Jó volna, ha életünk minden cselekedetében, minden döntésében szerepelne az üdvösség szempontja, s csak olyan dolgokat tennénk, ami közelebb segít minket ahhoz, hogy eljussunk az örök üdvösségre. Jézus Krisztus az Üdvözítő. Szent Péter apostol pünkösdi beszédében olvashatjuk: „A názáreti Jézust Isten feltámasztotta a halálból. Nincs üdvösség senki másban” (ApCsel 4,12).
Isten megismerése állandó feladatot jelent számunkra. E folyamatban a kezdeményezés mindenképpen Istené, ő nyilatkoztatja ki magát nekünk. Ő mutatja ki szeretetét irántunk, amit azonban az ember nem mindig akar viszonozni. Önmagunk számára az üdvösség útjának megismerése és az azon való előrehaladás nem könnyű feladat. Bárcsak belátnánk: mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Isten üdvözítő akarata a mi életünkben is megvalósuljon.
© Horváth István Sándor

---

Uram Jézus! A te végtelen isteni szeretetedet megtapasztalva értem meg igazán, hogy nem elég szavakkal szeretni, hanem cselekedeteimmel kell kimutatnom a szeretetet. Segíts engem abban, hogy mindenkiben téged lássalak és téged szeresselek! Segíts engem úgy szeretni embertársaimat, hogy az emberek megérezzék, hogy te szeretet őket! Taníts engem a szeretetre! Amen.

Szűz Mária bemutatása

 
Ünnepe: november 21.

Jeruzsálemben, a templomhoz közel épült Mária templom felszentelésének évfordulója a mai nap. A keleti egyházzal együtt ünnepeljük Mária felajánlását, és szeretnénk mi is Istennek ajánlani újra életünket, mindennapjainkat.
Boldogságos Szűz bemutatásának ünnepe, a nem sugalmazott Jakab-féle Proto-evangélium alapján valószínűleg a jeruzsálemi Mária templom felszentelésének évfordulója (543). A VIII. században keleten, a XII. században nyugaton is mindenütt elterjedt. Magyarországon már III. Béla király (+1196) idejében ünnepelték.
Tartalmában az ünnep az ősrégi hagyományt hirdeti: Joachim és Anna házasságából hosszú ideig nem született gyermek. Anna asszony fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét az Úrnak fogja szentelni.
Damaszkuszi Szent János írja: 'Ezért a kegyelem (ezt jelenti Anna neve) Úrnőt szült (Mária annyit jelent mint úrnő)'. Három éves koráig a szülői házban nevelkedett, majd elvitték a jeruzsálemi templomba, és ott nevelkedett a templom szolgálatára szentelt hajadonokkal. Itt a Szentlélek irányításával nemcsak szüzességét őrizte, hanem a kegyelem is napról napra nőtt benne. Ragyogó tisztasága és kegyelemmel teljessége lett az alap arra, hogy általa szülessék a Megváltó a világra.
Istenanyai méltóságát köszöntjük a szentmise Kezdőénekével:
Üdvözlégy Szűzanya!
Te szülted a Királyt,
aki az ég és a föld Ura,
mindörökkön örökké!  

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRATestvéreim! Mi nem kaphatunk akkora kegyelmet, mint amekkorát a Szent Szűz kapott. Ezért fokozottabb a bűn hatalma rajtunk. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy bűnbánatunk a kegyelemre alkalmassá tegyen minket.  

KYRIE-LITÁNIAJézus Krisztus, Aki Szűz Máriától emberré lettél:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki Édesanyádnak eleve részt adtál megváltói munkádban:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki Édesanyádat mindnyájunk égi Édesanyjává rendelted:
Uram, irgalmazz!  

AZ OLVASMÁNYHOZ (Zak 2, 10-13)Zakariás, a babiloni fogság utáni próféta, a templom építésére buzdította kortársait. Megjövendölte, hogy templomába be fog vonulni, itt fog lakni az Úr. A templom pedig előképe volt a Szent Szűznek, aki méhébe fogadta Isten egyszülött Fiát, és általa köztünk lakik az Úr.  

AZ EVANGÉLIUMHOZ (Mt 12, 46-50)Urunk, Jézus Krisztus Anyjának és testvéreinek mondja azokat, akik a mennyei Atya akaratát teljesítik. A Boldogságos Szűz mindig készséges volt az isteni indításokra, és tökéletes engedelmességgel teljesítette az isteni akaratot.  

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEKForduljunk bizalommal és kérésünkkel, kedves Testvéreim, mennyei Atyánkhoz, hogy a Boldogságos Szűz közbenjárására foglaljon le minket is magának.

1. A Boldogságos Szűz közbenjárására tisztíts meg minket a bűn salakjától, és ékesíts fel kegyelemmel.
2. Engedd, hogy Szűz Mária példájára egész életünkkel Neked szolgáljunk.
3. Erősíts minket az Istenanya tiszteletében és szeretetében, hogy hűségünkben Anyánknak valljuk.
4. Add, hogy egész életünk folyamán érezzük a Boldogságos Szűz anyai oltalmát.
5. Életünk alkonyán vezessen égi Édesanyánk a mennyei Templomba minket.

Gondviselő Istenünk, mennyei Atyánk! Örök terved teljesedésére a Boldogságos Szűzben az ősi ártatlan embert adtad, és kegyelemmel felruháztad. Kérünk, amint az élete szakadatlan teljesedése volt akaratodnak, úgy anyai oltalmával mi is mindenben szolgáljuk akaratodat. Krisztus, a mi Urunk által.

  Nagy örömmel, énekléssel zengedeznek az egek.
Vidámságot, nyájasságot mutatnak a földiek,
mert ma Szűz Mária, mint a legszebb rózsa, bimbójából kinyíla.
Szüzesség virága, ékes lilioma, Kisasszonyunk, Mária!

Napsugarát, holdvilágát új örömre terjesztik.
Az angyalok, égi karok énekekkel dicsérik.
Az által hirdetnek a bűnbe esteknek, örömet mindeneknek,
hogy a Jézus anyja, születék Mária: bűnösök pártfogója!

 URAM SZÜKSÉGEM VAN RÁD

Uram, szükségem van Rád, hogy hálát tudjak adni.
Mert nem akarom, hogy csak az én szempontjaim alapján, amit jónak és hasznosnak ítélek meg, csak az alapján adjak hálát Neked. A Te erősséges szempontjaidra, az evangélium gyöngyszemeire is szükségem van, mert nélkülük alaptalan az életem, értelmetlenek a küzdelmeim.

Uram, szükségem van Rád, hogy áldva magasztaljam a pillanat töredékét, amikor elcsendesül bennem a lüktető és nyüzsgő jelen. Amikor jelenléted áldott hangján, megszólal bennem a Te Lelked, melyet a világ kezdetétől fogva nekem készítettél, melyet fogantatásom pillanatában örökké nekem adtál, hogy a soha, semmivel össze nem téveszthető hangom, amit nekem adtál, ezen a hangon szóljak hozzád, én igaz Atyám.

Uram, szükségem van Rád, hogy felfedezzem a jeleket, amiket elrejtettél és felfedtél. Amikor úgy éreztem egyedül vagyok, engedted, hogy lázasan keressem a szeretet mélységét, mely sohasem abban tündöklik, hogy teljességgel magához ölel, hanem mert éjt nappallá téve, fényében megkereshetem, ami elveszett, meglelhetem, mely kezemből, életemből észrevétlenül kigurult, valamikor mikor figyelmetlen voltam és erőtlen, gyönge és esendő.

Uram, szükségem van megerősítő, lelkesítő szavaidra. A te szavadra megtelik életem örömmel és derűvel. Eloszlik minden baljóslatú, kísértő hang. Nélküled életem sötétség és szomorúság, veled halálom is kikelet és rügyfakadás. Jó tudnom, hogy sohasem voltam, lehetek nélküled, hisz kívüled semmi sem lehet, mert minden Benned van.

Uram, Rád van szükségem, mikor a semmi egésznek tűnik, amikor a rész a teljesség álruhájában tetszeleg, amikor a hamis, csupán csalafinta, és a gőg szinte gyermeki játék, amikor a tudatlanság bárgyú, a hatalom szelídnek tűnő, amikor a hóhér sír és az akasztott mosolyog, amikor a bűn templomaiban az ember csak számadat, statisztikai jel, amikor az elvágyakozóknak nincs tovább és az elbotlókat dühösen ütlegelők szidalma az égig hatol, akkor is adj kapaszkodót az embernek, bizalmat a megtörteknek, erőt az erőtlennek, ételt és italt az éhezőnek és szomjúhozónak.

Uram, szükségem van Rád. Gyermekként nem ismertelek, kamaszként lángolt a szívem érted, fiatalként követésedre szegődtem és titokzatos titkok sáfárává felkentél. Utammá a te utad vált, boldogságommá, hogy közeledben lehetek, örömömmé, hogy helyet készítettél.

Uram, azt az utolsót országodban, engedd most szóval és ígérettel lefoglalnom. Engedj majd magadhoz és magamhoz, hogy önmagamhoz ne legyen szükségem Rád. De addig is, had mondjam ezerszer és ezerszer, hogy szükségem van Rád.

Szükségem van rád – John Henry Newman szavai

 SZENT ÁGOSTON ~ ISTENI SZÉPSÉG

"Örök-új Szépség, jaj, későn kezdtelek szeretni! Bennem voltál, én meg kívüled! Künn kerestelek, s torz mivoltommal belerohantam ékes teremtett világodba. Velem voltál, s én nem voltam veled. Teremtmények szakítottak el messze tőled, amik nélküled egyáltalán nem is volnának.
Azután felharsant hívó szózatod; megtörted lelkem süket csendjét, kigyulladt bennem ragyogó világosságod, s elűzted rólam a vakoskodó homályt. Illatod kiáradt, beszívtam s most utánad lelkendezek. Ízleltelek, éhezlek, szomjazlak; megérintettél, s íme áttüzesedtem a vágyakozástól békéd után.
Majd ha egészen beléolvadok, nem bánt engem többé sem fájdalom, sem fáradság; egész életemet azontúl teljességed élteti. Akit te betöltesz, szárnyakat kap tőled; én meg, jaj, nehézkes vagyok, mert még nem vagyok tele tevéled!
Gonosz örömök küszködnek bennem tisztes szomorúságokkal; melyik fél győz majd, nem tudom. Uram, jaj, kérlek, könyörülj rajtam."
Szent Ágoston ~ Isten szépségéről

"Nem igaz-e, hogy kísértés az ember élete a földön? Bajt és nehézséget ki szeret? De nem is kívánod, hogy szeressük, hanem. hogy tűrjük. Amit tűrök, azt nem szeretem, ha talán készakarattal tűröm is. Mert akinek öröme van is a hosszú tűrésben, jobban szeretné, ha nem volna tűrni valója.
Bajomban a jobbat várom, jó sorsomban bajtól félek. Van-e e kettő között valahol középen olyan pont, ahol az ember élete nem volna kísértés?
Jaj, és újra jaj nekünk a sors kedvezései miatt, mert elrettentenek a megpróbáltatásoktól s romlás jár örömeik nyomában!
Jaj, újra és harmadszor is jaj a sors megpróbáltatásai miatt, mert nehéz a baj igája, s jobb utáni vágyakozásunk, jaj, könnyen végét szakítja türelmünknek.
Nem szakadatlan kísértés-e az ember élete a földön?
Nincs nekem másban reményem, mint nagy irgalmasságodban. Add meg, Uram, amit parancsolsz, s követelj tőlem, amit csak akarsz!"
Szent Ágoston ~Isten szépségéről

"Ki van közelebb hozzám nálad, ó Istenem? És mégis e földnek dolgai, mindaz, ami természettől jól esik nekem, újra, meg újra el akarják fordítani rólad tekintetemet. Csak kegyelmed segíthet rajtam. Óvd hát, ó Uram, szememet, fülemet, szívemet e borzasztó zsarnokságtól! Törd szét bilincseimet, emeld fel szívemet, engedd, hogy egész lényem csak feléd forduljon, hogy soha el ne veszítselek szemem elől, és engedd, hogy szeretetem a te szemlélésedben napról-napra növekedjék.
Ámen."
Szent Ágoston ~ Isten szépségéről

 

Krisztus Király ünnepe 

 

November 20. 

Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat,
Millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat!
Krisztus újra földre szállott, vándorlásunk társa lett,
Mert szerette a világot, kenyérszínbe rejtezett.

Refr.:
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!

Egykor értünk testet öltött, kisgyermekként jött közénk,
A keresztfán vére ömlött váltságunknak béreként.
Most az oltár Golgotáján újra itt a drága vér,
Áldozat az Isten-Bárány, Krisztus teste a kenyér.

Refr.:
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!

Zúgjon hát a hálaének, szálljon völgyön, tengeren,
A szeretet Istenének dicsőség és üdv legyen.
Az egész föld legyen oltár, virág rajta a szivünk,
Minden dalunk zengő zsoltár, tömjénillat a hitünk.

Refr.:
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!

István király árva népe, te is hajtsd meg homlokod,
Borulj térdre, szórd elébe minden gondod, bánatod!
A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa,
Most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga.

Refr.:
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!

 

Amen.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS A KÜLDETÉSRŐL

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.

---

A gazdájuktól pénzt kapó szolgák tudják, hogy miért kapták az összeget, mit kell vele tenniük, mégsem jár el mindenki ennek megfelelően. A haszontalan szolgát félelme megbénítja a cselekvésben. Mulasztásáért büntetést kap. A többiek viszont tudják feladatukat és meg is teszik azt, ezért az elszámoláskor jutalomban részesülnek.
A példabeszéddel Jézus azt tanítja, hogy senki sem maradhat tétlen, aki Isten országához tartozik. Kereszténynek lenni feladatot és küldetést jelent. Kamatoztatnunk kell a jó képességeket, melyeket Isten bízott ránk. Képességeink megőrzése nem elég az üdvösséghez. Végzetes lehet, ha megrekedünk egy lelki szinten és nem törekszünk a fejlődésre. Végzetes, ha hitünk nem ösztönöz bennünket cselekvésre. Hűségünk jele éppen az, hogy a magunk és mások lelki hasznára fordítjuk az Isten által nekünk juttatott lelki javakat. Növekednünk kell a hitben és az Isten iránti szeretetben. Erre volt jó lehetőség a Hit éve. Éltem-e a lehetőséggel?
A példabeszéd szerint a királyhoz való viszony meghatározza és eldönti az emberek sorsát: a hűséges szolgák jutalomban részesülnek, a hűtlenekre és a tétlenekre büntetés vár. Életemben döntő szerepe van annak, hogy milyen kapcsolatban állok Jézus Krisztussal. Hűséges maradok-e hozzá, s kamatoztatom-e mindazt, amit rám bízott? Mit tudok felmutatni? Miről tudok elszámolni? Hiába tennék úgy, mintha kimaradtam volna az osztásból és nem kaptam volna semmit.
© Horváth István Sándor

---

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS  AZ IRGALMASSÁGRÓL

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

---

Isten nagylelkű. Ő úgy szeret, hogy nem tesz különbséget az emberek között, hanem mindenki felé kiárasztja szeretetét. Nem méricskél, hanem bőségesen árad belőle a szeretet, mert Isten nagylelkű. És azt szeretné, ha az ember is nagylelkű lenne, hisz az ember sokszor kicsinyes és önző. Az ember sokszor azt képzeli, hogy nem képes a nagylelkűségre.
A ma ünnepelt Szent Erzsébet életének cselekedetei azt bizonyítják, hogy a nagylelkű szeretet megvalósítása lehetséges az ember számára. A nagylelkűséget csak úgy lehet gyakorolni, ha elkötelezzük magunkat mellette s nem elégszünk meg azzal, hogy időnként egy-egy jócselekedet végzésével megnyugtatjuk lelkiismeretünket. Szent Erzsébet azzal a meggyőződéssel végezte az irgalmasság cselekedeteit, hogy mindent Krisztusnak és Krisztusért tesz. A szegényekben Krisztust látta, őt szolgálta. Ezt az önzetlen és áldozatkész magatartást tanuljuk meg tőle és lépjünk mi is a tevékeny szeretet útjára! Így válhatok nagylelkűvé, így lehetek szentté.
„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36) – olvassuk Szent Erzsébet ünnepén az evangéliumban. Erzsébet észrevette az irgalmasságra szomjazókat s a cselekvő szeretet útjára lépett, olyan példát mutatva, amelyet sok évszázad után is követendőnek tartunk. Félretette nemesi származását, uralkodói méltóságát, hogy a szegények felé fordulhasson, és jelenvalóvá tegye számukra az irgalmas Istent. Isten engem is arra hív, hogy legyek irgalmas.
© Horváth István Sándor

---

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét! Lelked zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami igaz javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben folyton örvendjünk a te csodálatos és felüdítő jelenlétednek! Tiéd minden szent dicsérete és magasztalása mindörökké.

SZENT ERZSÉBET - NAPI IMÁK

Köszönjük meg mennyei Atyánknak, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet személyében olyan rózsát adott a magyar földnek, amelynek illata betölti az egész Egyházat, és szebb tőle a világ. Ezért esedezve kérjük: Szenteket termő kert legyen a hazánk!

1. Amint a liliom a szenny borította talajon is tud szűzi tisztán illatozni, úgy Erzsébet élete – szülei minden gyarlósága ellenére is – jó illatú áldozat volt előtted, — engedd, hogy anyagias és hatalomvágyó korunkban példája erőt adjon az életszentségre való törekvésben!
2. Te megadtad a kegyelmet, hogy Erzsébet és jegyese boldogan és egymástól elbűvölve, de tartózkodó komolysággal készülhetett a házasságra, — példájukkal segítsd a házasságra készülő fiatalokat, hogy testben-lélekben tisztán, szeretetben és hűségben vállalják egymást egy egész életre!
3. A te ajándékod volt, hogy Erzsébet és férje csodálatos szeretettel szerette és buzdította egymást Isten dicsőítésére és szolgálatára, — add a házastársaknak, hogy házasságuk ne csak testi, hanem lelki kötelék is legyen, és az Isten iránti és házastársi szeretetüket összhangba hozva együtt menjenek feléd!
4. Erzsébet jó feleség, gondos édesanya, szegényeket segítő és betegeket ápoló keresztény volt, — közbenjárására add, hogy állapotbeli kötelességeinket lelki derűvel, az igénytelenség szeretetével és másokat segítő szívvel valósítsuk meg!
5. Erzsébet nagy fájdalmában sírva borult férje koporsójára, majd a császár házassági ajánlatát is visszautasítva inkább a szegények és betegek szolgálatára szentelte életét, — segítsd az özvegyeket, hogy benned és embertársaik szolgálatában vigasztalást és erőt nyerjenek!
 

Krisztus, értünk szegénnyé lett, hogy minket gazdaggá tegyen, és azokat választotta ki, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek; kérjük ezért bizakodó lélekkel: Te légy a mi gazdagságunk!
1. Te Atyád jutalmát ígérted azoknak, akik tápláltak, amikor éhes voltál, inni adtak, amikor szomjas voltál, meglátogattak, amikor beteg voltál, — add, hogy az ítélet napján mi is az áldottak között legyünk, akik szívesen gyakorolták az irgalmasságot embertársaikkal!
2. Te megtanítottál minket arra, hogy szegények mindig lesznek közöttünk, — segíts, hogy észrevegyük ránk szoruló embertársunkat, és azt keressük, ami mások javára szolgál!
3. Amikor Szent Erzsébet a szegénységet választotta, másokat akart segíteni, — engedd, hogy az evangélium szellemében mi is keressük az egyszerűséget és igénytelenséget, és segítségére siethessünk a szükséget szenvedőknek!
4. Irántad való szeretetből Erzsébet lemondott a föld minden pompájáról, és mentes akart maradni az anyagiak vonzásától, —add meg nekünk is azt a boldogságot, amelyet a lélekben szegényeknek ígértél!
5. Te megengedted, hogy Erzsébet megélhesse azt a betlehemi éjszakát, amelyen nem fogadták be a Szűzanyát és Szent Józsefet a szállásra, — segíts, hogy minden megpróbáltatás, szükség, mellőzés és betegség mélyén élő hittel meglássuk atyai jóságodat, és örvendező lélekkel dicsérjünk téged!

 
KÖNYÖRGÉS
Istenünk, te megadtad Árpád-házi Szent Erzsébetnek, hogy a szegényekben Krisztust lássa és tisztelje. Közbenjárására add, hogy mi is lankadatlan szeretettel segítsük embertársainkat minden testi-lelki bajukban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.