XAVÉRI SZENT FERENC ÁLDOZÓPAP ~ DECEMBER 3.

Xavéri Szent Ferenc 1506-ban született Spanyolországban, Javier - Navarra - várában. Apja a királyi tanács elnöke volt. Ő maga előkelő megjelenésű és büszke magatartású volt, nagy tudományos karrierről álmodott, erre minden adottsága meg is volt.

Párizsban tanult, és csak nehezen tudta megoldani, hogy egy rosszszándékú tanára hatására az erényes életútjáról le ne térjen. Szerencséjére egy másik tanára keze alá került, aki nagyon nagytudású és jámboréletű volt, az ő vezetésével egyetemi tanár lett.

Lelki fejlődését szobatársai is segítették, ott ismerkedett meg Loyolai Szent Ignáccal, akivel mély barátságba került, és lelki vezetését elfogadva társai közé lépett. A barátságuk nyomán ő is a jezsuita rend egyik alapítója lett, 1534. augusztus 15-én a montmartre-i Chapelle du Saint kriptájában ő is megfogadta, hogy a Szentföldre zarándokol, majd onnan visszatérve minden erejét és tehetségét a pápa rendelkezésére bocsátja.

A zarándokút elején Velencében pappá szentelték 1537-ben, de a török-velencei háború miatt nem mehetett a Szentföldre. Bolognában, majd Rómában volt lelkipásztor, ekkor a szeretetszolgálatban dolgozott eredményesen. A lelkekért mindenre kész volt, tudott mindenkinek mindene lenni. Állandó imája volt: "Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!" Nagy buzgósága és kiváló szervező tehetsége sokat használt az induló rendnek.

A portugál király kérésére és Loyolai Szent Ignác döntése alapján hosszú fárasztó és veszélyes utazással Indiába utazott. Missziós tevékenységével óriási eredményeket ért el Indiában, Indonéziában, Japánban. 1541-től tíz éven át dolgozott a misszióban. Tanította a gyermekeket, gyóntatott, kolégiumot szervezett misszionáriusok képzésére. Egész falvakat térített meg, a keresztelésbe sokszor belefájdult már a karja, torka berekedt a sok szertartásba és imatanításba.

Kínába is elindult, mert látta, hogy a japánok teljesen a kínaiak hatása alatt állnak, azonban a csempész aki a kínai határon kellett volna, hogy átvigye, cserben hagyta, egyedül maradt Sancian szigetén, és ott halálos betegségben meghalt 1552 -ben

Teste Goában nyugszik. A missziók védőszentje.

Példája: Tanulj, légy szorgalmas!

'Istenünk, ki Xavéri Szent Ferenc igehirdetésével sok népet térítettél az igaz hitre, kérünk, add, hogy híveid lelkében ugyanolyan buzgó hit éljen, mint őbenne, és Egyházad mindenkor örvendhessen gyermekei sokaságának!' Amen.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. december 3. – Szombat

Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: 'Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!' Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik: 'Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!' Mt 9,35-10,1. 6-8

Elmélkedés

Isten kinyilatkoztatása, önfeltárása az emberek számára Jézus Krisztus személyében vált teljessé. A mi Urunk nem csupán szavaival hirdette az Isten országáról szóló örömhírt, hanem minden cselekedete is annak kinyilatkoztatása, feltárása volt, hogy az irgalmas Isten jelen van a világban és megsegíti az embert. Az evangéliumok szépen bemutatják, hogy a Jézussal való találkozás, az irgalmasság megtapasztalása, azaz a kinyilatkoztatás befogadása megváltoztatja, átalakítja az emberek életét. Korunk emberére jellemző, hogy keresi az élményeket. A munka után szórakozásra, új élményekre vágyódik, de sajnos sok esetben megelégszik a látványosságokkal, amelyeket aztán könnyen el is felejt, mert újabbak jönnek helyettük. Ezek a pillanatnyi és gyorsan változó élmények aligha szolgálják az ember lelki növekedését. Ezzel szemben Isten nem azért adja nekünk tanítását a kinyilatkoztatás által, hogy szórakoztasson minket a létezés titkainak megvilágításával, hanem át akar alakítani bennünket. Azt szeretné, hogy vele éljünk és belőle kiindulva növekedjünk emberségünkben. Jézus egykor azzal a szándékkal indította missziós útra apostolait, hogy erre az Istennel való természetfeletti kapcsolatra meghívják az embereket. Az Egyház napjainkban is ezt a szolgálatot végzi, amikor a hitre, mint a vallási élmény alapjára irányítja a figyelmet.

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, a te irgalmas tekintetedet keresem, amely rám tekint. Nem elítélni és megbüntetni akarsz, hanem megbocsátani. A Te Fiad Jézus eljön a mi bűnös emberi világunkban, hogy irgalmad jelen legyen köztünk. Megbocsátó szavad lelkünkig hatol, átalakít minket, hogy tiszta szívvel várjuk Megváltónkat.

'Vágyakozás Isten látására'

Nos, embertársam, hagyd abba egy kissé az elfoglaltságodat. Egy kicsit zárd ki magadból zsibongó gondolataidat. Tedd félre most nehéz gondjaidat, és hagyd későbbre súlyos kétségeidet. Szentelj egy kevés időt Istennek, és pihend ki magad nála kis időre.

Térj be lelked hajlékába, zárj ki onnan mindent, kivéve Istent és ami segít téged az ő keresésében, és ajtódat bezárva szólítsd őt. És ekkor mondd, mondd egész szívedből Istennek: A te arcodat keresem, Uram (Zsolt 26,8). Most tehát, Istenem, te magad oktasd lelkemet, hol és hogyan keressen téged, hol és hogyan találhat meg téged. 

Uram, ha nem vagy itt, távollétedben hol kereshetnélek? Ha pedig mindenütt jelen vagy, miért nem látom jelenléted? Igaz, megközelíthetetlen fényességben lakozol. Ámde hol van az a megközelíthetetlen fényesség, vagy hogyan közeledhetnék e megközelíthetetlen fényességhez? Ki vezetne és ki vinne el oda, hogy láthassalak téged abban? Továbbá milyen jelekből, milyen arcról ismerhetnék rád? Sohasem láttalak még téged, Uram, Istenem, és arcodat nem is ismerem.

Mire való, magasságbeli Uram, mire való ez a te messze távolléted? Mit tehet a te szolgád szeretetedtől gyötrődve, és messze elvetve színed elől? Lángolva vágyakozik, hogy megláthasson téged, és íme, arcod nagyon is távol van tőle. Szeretne közelebb jutni hozzád, de íme, lakóhelyed megközelíthetetlen. Óhajtana rád találni, de ismeretlen előtte holléted. Áhítozva keres téged, de nem találja arcodat.

Uram, te vagy az én Istenem és Uram, de még sohasem láttalak. Te alkottál, majd pedig újjáteremtettél, minden javam tőled való, és mégsem ismerlek téged. És végül is a te látásodra teremtettél engem, de még sohasem értem el, ami végett teremtettél engem.

És te, ó Uram, meddig, meddig feledkezel el rólunk, meddig rejted el arcodat előlünk? Mikor tekintesz ránk, és mikor hallgatsz meg minket? Mikor világosítod meg szemünket, és mikor mutatod meg nekünk arcodat? Mikor ajándékozod magad nekünk?

Urunk, tekints reánk, hallgass meg, és világosíts meg minket. Mutasd meg nekünk magadat. Magadat add nekünk, hogy boldogok legyünk; hisz nélküled olyan rossz nekünk. Szánj meg minket, amikor téged keresve fáradozunk és küszködünk, mert nélküled semmire sem megyünk.

Taníts meg engem, hogyan keresselek, és mutasd meg magad, amikor téged kereslek. Hiszen keresni se tudlak, ha erre te meg nem tanítasz, és megtalálni sem bírlak, ha te meg nem mutatod magad. Kereslek vágyammal, és óhajtalak keresésemmel; találjalak hát meg szeretetemmel, és szeresselek, ha megtaláltalak. 

 Szent Anzelm püspök 'Proslógion' című könyvéből

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. december 2. – Péntek

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: 'Könyörülj rajtunk, Dávid fia!' Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: 'Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?' 'Hisszük, Uram!' - felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: 'Legyen a hitetek szerint!' Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: 'Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!' Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken. Mt 9,27-31

Elmélkedés

Napjainkban sok ember számára nehézséget jelent Isten létezésének és annak elismerése, hogy jelen van, működik a világban. Az ilyen gondolkodású személyeknek az a meggyőződése, hogy a világ eseményeit, történéseit az ember határozza meg és irányítja. Néha valóban úgy tűnik, hogy az emberi elképzeléseknek semmi sem szab határt, aztán mégis szüntelenül akadályokba ütközik az emberi elszántság. Az emberi törekvések mögötti jószándékot felesleges volna vitatni, még akkor is, ha a nagyzási mánia olykor egészen nyilvánvaló. Ugyanakkor a világban tapasztalható rossz és gyűlölet a családi békétlenségektől a nemzetek közti háborúkig egyértelművé teszi, hogy az ember nem a jóra törekszik. Ennek hátterében felfedezzük Isten elutasítását és az ő törvényeinek el nem fogadását. A bibliai szereplők esetében a vallásos élmény alapját a természetfeletti, isteni erő megtapasztalása biztosította. Az emberek akkor tudtak előrelépni, fejlődni, akkor tudták életüket jobbra fordítani, ha megérezték Isten működését életükben és hittel elfogadták azt. Ennek szép példája a mai evangéliumban szereplő két vak esete. A látás ajándékát hiába várnák emberektől, de bátran kérik Jézustól. Megszólításukkal elismerik Jézus messiási hatalmát, kérésükkel pedig kifejezik az Úr istenségébe és isteni erejébe vetett hitüket. Hitem megvallása fordulatot hoz életembe. Hiszem-e, hogy Jézus tud rajtam segíteni?

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! A karácsonyhoz közeledve adj nekem igazi örömöt, a Te születésed ünnepét váró örömöt! Jóságodra és szeretetedre vágyom, amelyek messiási ajándékaid számomra és minden ember számára. Gyógyítsd meg lelki vakságom, hogy lássak és felismerjelek téged, mint Megváltót.

'Éberek legyetek: Krisztus újra el fog jönni!'

Hogy a tanítványok ne faggassák eljövetelének időpontja felől, ezt mondta Krisztus: Azt az órát senki sem ismeri, sem az angyalok, sem a Fiú (vö. Mk 13,32). Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket (ApCsel 1,7). Titokban tartja azokat, hogy éberek legyünk, és mindegyikünk azt higgye, hogy az ő életében következik be. 

 Ha ugyanis feltárta volna, mikor jön el, érkezésének nem lenne ösztönző jellege, és nem vágyakoznának utána azok a nemzedékek és korok, amelyek tudják, hogy úgyis nekik fog megjelenni. Kijelentette, hogy eljön, de nem árulta el, hogy mikor jön. Így minden nemzedék és minden kor várva várja őt.

Mert igaz ugyan, hogy az Úr meghatározta eljövetelének jeleit, mégsem lehet belőlük pontosan kiolvasni teljesedésük idejét. Mert ilyenféle jelek már sok változatban jöttek és mentek, sőt jelenleg is előfordulnak. Krisztus végső eljövetele az elsőhöz lesz hasonló.

Mert miként az igazak és a próféták várták őt, és azt hitték, hogy az ő napjaikban jelenik meg, ugyanígy némelyek a hívek közül ma is arra vágyódnak, hogy saját korukban fogadják őt, hiszen eljövetelének napját nem nyilatkoztatta ki. Ezt pedig főként azért tette, nehogy azt hihesse valaki, hogy alá van rendelve a sorsnak vagy az óráknak az, akinek hatalma és uralma alá tartoznak a mértékek és az idők. 

Amit maga határozott meg, az hogyan lehetett volna rejtve előtte, aki eljövetelének jeleit is leírta? Szavaival tulajdonképpen saját jeleit tüntette fel, hogy attól a naptól kezdve az utolsóig minden nemzedék és minden kor úgy vélje: saját idejében következik be eljövetele.

Legyetek éberek, mert amikor a test alszik, akkor a természet uralkodik rajtunk, és nem saját akaratunkból, hanem a természet szeszélye szerint, erőszakkal valósulnak meg a dolgok. Amikor pedig mély álom vesz erőt a lelken, mint például a csüggedtség vagy a szomorúság, akkor az ellenség uralkodik rajta, és olyat tétet vele, amit nem akar. A természeten úrrá lesz az erőszak, a lelken az ellenség.

A parancsolt éberséget az Úr az ember mindkét részének előírja: a testnek, hogy az aluszékonyságtól, a léleknek, hogy a tétlenségtől és a félénkségtől óvja. Így beszél a Szentírás is: Ébredjetek, igazak (vö. 1 Kor 15, 34); illetve: Fölserkentem, és még most is veled vagyok (vö. Zsolt 138,18). És ismét: Ne veszítsétek el bátorságotokat! Mivel ilyen szolgálatunk van, nem veszítjük el bátorságunkat (2 Kor 4,1). 

 Szent Efrém diakónusnak a Diatessaronhoz írt magyarázatából

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. december 1. – Csütörtök

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! - jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.' Mt 7,21. 24-27

Elmélkedés

Emberi méltóságunk többek között abban mutatkozik meg, hogy szabadon dönthetünk és szabadon cselekedhetünk. Döntési és cselekvési szabadságunkat a teremtő Istennek köszönhetjük, aki nem neki vakon engedelmeskedő rabszolgának teremtette meg az embert és nem is gondolkodásra képtelen automatának. Isten azt szeretné, ha szabadon választanánk azt az utat, amely az üdvösségre, a vele való végső egyesülésre vezet. Isten elvárja tőlünk, hogy szavaink valóban benső meggyőződésünket és szándékainkat fejezzék ki, s mindezzel ne ellenkezzenek tetteink. Nem elegendő elismerni Isten létezését és nem elég azt hangoztatni, hogy ismerjük akaratát, hanem meg is kell tennünk mindazt, amit megismertünk. Ennek igazságát Jézus így fejezi ki a mai evangéliumban: az juthat be a mennyek országába, aki teljesíti a mennyei Atya akaratát. Szavainak szemléltetésére példabeszédet mond a házát homokra építő balga emberről és az okosról, aki szilárd alapot választ lakóhelye számára. Az előbbiek csak ismerik Isten tanítását, de nem élnek aszerint. Megtehetik, mert szabad akaratuk van. Az utóbbiak, az okosak, nem csak ismerik Isten elvárásait, hanem szabad akarattal elfogadják azt és cselekedeteiket ehhez szabják. Megteszik Isten akaratát, mégpedig szabad akarattal, felelősségük tudatában. A szabad akarat személyes felelősséggel jár.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Eddig szavaidra figyeltünk, tanításodat hallgattuk, amely nyugalommal és békével töltött el minket. De most be kell látnunk, hogy ennél többet kérsz tőlünk, mert többre is vagyunk képesek. Az üdvösséghez nem elegendő számunkra, ha hittel elfogadjuk tanításodat, hanem jócselekedetek is kérsz tőlünk. Mi már nem Keresztelő Jánoshoz, hanem hozzád fordulunk, Jézusunk: Mit tegyünk? Mutasd meg nekünk, Urunk, hogy mit kell tennünk üdvösségünk érdekében!

'Megtaláltuk a Messiást'

András, amikor Jézusnál időzött, mindent megjegyzett, de amit megtudott, azt, mint talált kincset, nem rejtette el magába, hanem sietve indult, gyorsan elfutott testvéréhez, hogy részesítse őt is a kapott jóban. Figyeld csak, mit is mond neki: Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet! (Jn 1,41) Látod-e, hogyan mondja el neki, amit röviddel azelőtt tudott meg? Még a Mester hatalmát is megmutatja, aki meggyőzte őket, igyekezetüket és törekvésüket, amelyeket már kezdettől fogva tápláltak. 

Mert ez a szó az ő megjelenése után sóvárgó, eljövetelét óhajtó lélek szava, olyan emberé, akit eláraszt az öröm, ha a várva várt megjelenik, és siet, hogy továbbadja másoknak is az oly nagy esemény hírét. A testvéri jóakarat szava ez, a rokonszereteté meg az őszinte szívé, amely a lelki dolgokban kölcsönösen akar segítő kezet nyújtani.

Figyeld továbbá Péternek már kezdettől készséges és heves lelkületét. Késedelem nélkül, tüstént odasiet, amint olvassuk: Elvitte Jézushoz (Jn 1,42). De senki se vádolja őt könnyelműséggel, mivel hosszas vizsgálódás nélkül szót fogadott. Mert testvére valószínűleg alaposabban és részletesebben is elmondta neki a tényeket, csak az evangélisták a rövidségre törekedve, sok helyen kivonatosan mondják el a dolgokat. Egyébként nem is mondja, hogy Péter azonnal hitt, hanem, hogy elvitte Jézushoz, és rábízta őt: tőle tanuljon meg mindent; jelen volt ugyanis egy másik tanítvány is, és együtt ment velük.

Még maga Keresztelő János is, aki hirdette Jézusról, hogy ő a Bárány és hogy Lélekkel keresztel (vö. Jn 1, 29.33), Jézusra hagyta, hogy erről a világosabb tanítást tőle kapják meg; még inkább így tett András is, aki mindezek kifejtésére nem tartotta alkalmasnak magát, hanem magához a világosság forrásához vezette el testvérét, olyan igyekezettel és örömmel, hogy egy kicsit se késlekedjék. 

 Aranyszájú Szent János püspöknek a János-evangéliumról mondott szentbeszédeiből

Forrás ~ Internet

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. november 30. – Szerda, Szent András apostol

A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: 'Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!' Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt. Mt 4,18-22

Elmélkedés

Az apostoli hivatás titkára és jelentőségére igyekszünk figyelni ma, Szent András apostol ünnepén. Az apostolok a Jézus személyében megvalósult üdvtörténeti események tanúi voltak az Úr földi életében, majd ezen események hirdetői lettek a mennybemenetelt követően. Az apostoli hivatás, életmód és küldetés csak a Krisztushoz való viszonyban értelmezhető. Jézus az, aki kiválasztotta és meghívta őket, ő adott nekik megbízást a tanúskodásra és hatalmat küldetésük teljesítéséhez. Az apostolok életében nincs semmi egyénieskedés, nem a maguk útját akarják járni, hanem egészen átadják magukat Jézusnak. Mesterük nem egy könyvet, nem egy elméleti tanítást, nem egy újszerű eszmerendszert bízott rájuk, hanem azzal bízta meg őket, hogy azt hirdessék, amit az évek során vele átéltek, személyesen megtapasztaltak. Olyan tanúk ők, akik saját hitüket, azaz a megváltó Krisztusba, az ő halálába és üdvösségszerző feltámadásába vetett hitüket adták tovább. Az apostoli igehirdetés hitelességét két dolog igazolja. Egyrészt az, hogy magától Krisztustól kapták küldetésüket. Másrészt: az Úr megígérte nekik és elküldte számukra a Szentlelket, hogy helyesen értelmezzék és hirdessék azokat az eseményeket, amelyeket Jézussal átéltek. Ahogyan egykor az apostolokat a Szentlélek elvezette a teljes igazságra (vö. Jn 16,13), ugyanúgy tárja fel előttünk is a Lélek az üdvtörténet és a megváltás titkát!

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Szükségünk van rád. Elismerjük, hogy nélküled egyedül vagyunk, magányosak vagyunk és elhagyottnak érezzük magunkat. Életünk olyan vándorút, amelyen társakat, barátokat keresünk. De oly sok csalódás ér bennünket. Akiről azt hittük, hogy valóban szeret minket, az később elhagyott. Akit szerettünk, hűtlen vagy hálátlan lett. Újra és újra feléd indulunk. Te az adventi időben alkalmat adsz nekünk, hogy a megtérés útjára lépjünk. Adj nekünk őszinte bűnbánatot, amely irántad való szeretetből fakad! Segíts, hogy találkozhassunk veled, az emberré lett Istennel!

 

 

'Ó, csodálatra méltó csere!'

Maga az Isten Fia, a minden időknél előbb való, a láthatatlan, a felfoghatatlan, a test nélküli, a kezdettől való kezdet, a világosságból való világosság, az élet és a halhatatlanság forrása, az ősminta lenyomata, a lezárt pecsét, a mindenben hasonlatos képmás, az Atya végzése és terve, ő maga jön a képmásához, az emberhez, a test kedvéért testet ölt magára, lelkem miatt értelmes lélekkel egyesül, hogy a hasonló a hasonló által támadjon életre.

A bűn kivételével vállal mindent, ami emberi. Szűztől fogantatott, akinek testét és lelkét a Szentlélek tisztának megóvta. Úgy illett, hogy tisztelet érje a szülést, és a szüzesség méltósága is kiemelkedjék. Isten létére fölvette az emberséget, összeegyeztette a két ellentétet, a testet és a lelket, amelyek közül az egyik az istenséget adta, a másik kapta.

Másokat gazdaggá tesz, önmaga szegénnyé lesz: magára veszi ugyanis testem nyomorúságát, hogy elnyerjem istenségének gazdagságát. A teljesség birtokosa kiüresíti önmagát: egy rövid időre lemond dicsőségéről, hogy teljességéből részt kaphassak.

A jóságnak micsoda gazdagsága ez? Micsoda titokzatos viselkedés velem szemben? Isten képét öltöttem magamra, de nem vigyáztam rá. Ő pedig magára öltötte testemet, hogy a képmásnak üdvösséget, a testnek halhatatlanságot hozzon. Másodszor is közösséget vállalt velünk, méghozzá az elsőnél sokkal kiválóbb módon.

Úgy kellett, hogy az Isten által fölvett emberség hozza meg az embernek a szentséget, így hatalmával legyőzte zsarnokunkat, hogy megszabadítson, és magához visszavezessen minket a közbenjáró Fiú által, aki mindezt az Atya dicsőségére tette, hiszen szemmel láthatóan mindenben az ő akaratához alkalmazkodott.

Juhaiért életét adva, maga a Pásztor kereste föl az eltévedt bárányt a hegyeken és a halmokon, amelyeken áldozatot mutattál be. A tévelygőt megtalálta, a vállára is emelte, akárcsak a keresztfát, és magához fölemelve visszavitte a mennyei életbe.

Miután az előfutár előkészítette a népet az Úr fogadására, és a víz által megtisztította a Lélek számára, a mécses után megjött a teljes Világosság, a szó után az Ige, a vőfély után a Vőlegény.

Szükségünk van Istenre, aki megtestesült, és meghalt, hogy mi élhessünk. Vele együtt sírba szálltunk, hogy megtisztuljunk. Vele együtt feltámadtunk, mert vele együtt meghaltunk. És vele együtt megdicsőültünk, mert vele együtt feltámadtunk.

Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból

Forrás ~ Internet

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. november 29. – Kedd

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: 'Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.' Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: 'Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.' Lk 10,21-24

Elmélkedés

A keresztény tanítás szerint a világ és benne az ember a teremtő Isten alkotása, ezért mind a világ, mind az ember létezésének van értelme és célja, és pontosan az a feladatunk, hogy ezt az eredeti isteni elgondolást felfedezzük és megvalósítsuk. A világ az ember végtelen élettere, amelyet Isten ránk bízott, hogy tovább építsük. Ezért van helye a művészi elképzeléseknek, a technikai vívmányoknak, a tudományos kutatásoknak és felfedezéseknek egyaránt, amelyek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy az Isten által jónak alkotott világot jobbá tegyük vagy legalábbis ne tegyük tönkre, ne tegyük élhetetlenné. 'Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura' - olvassuk Jézus imáját a mai evangéliumban. Majd azzal folytatja, hogy Isten titkai rejtve maradnak azok előtt, akik bölcsnek és okosnak tartják magukat, miközben a szegények és az egyszerű emberek előtt feltárul az Isten országának titka. Jézus által, azaz a megtestesült Ige által, valamint az ő küldöttei, az apostolok által Isten megszólítja az emberiséget, elmondja nekünk örömhírét. Ha bölcsnek és okosnak tartjuk magunkat, akkor nem vagyunk kíváncsiak Istenre és elfordulunk tőle. Ha tudunk alázatosak és kicsinyek lenni, akkor megnyílik szívünk az isteni örömhír és szeretet előtt és válaszolni tudunk rá szeretettel.

© Horváth István Sándor

Imádság

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent színed látására!

Granadai Szent Lajos

'Isten igéjének hirdetése minden erényt növekedésre serkent bennünk'

A másik mag jó földbe hullott és százszoros termést hozott (Mt 13, 8). Vagyis az áhítatos szívekbe, melyeket termékennyé tett a Szentlélek ereje. Ebbe veti el az Isten igéje a bűnbánatot, az alázat violáját, a szeretet rózsáját, a tisztaság liliomát, az istenfélelmet és istenszeretetet, a vágyat az örökkévalók után, a földiek megvetését és minden erénynek szépségét.

Ó, Istennek drága és szentséges szava! Te világosítod meg a hívők szívét; te üdíted fel az éhezőket, te vigasztalod meg a megtörteket; te termékenyíted meg minden jóval a lelkeket és minden erénnyel virágzóvá teszed őket. Te ragadod ki az ördög torkából a lelkeket, a gonoszokat igazzá teszed és a földieseket mennyeikké alakítod.

Szent vagy? Az igehirdetésnek köszönheted. Siratod a bűneidet? Az igehirdetésre teszed. Megbocsátod a sérelmet? Az igehirdetés hatására. Felhagysz rossz indulatoddal? Az igehirdetésnek köszönheted. Türelemre teszel szert és elveszett lelked Istenhez fordítod? Az igehirdetés okozza ezt. Hol ismerted meg Istent? Az igehirdetésben. Mi változtatja a gonoszokat jó emberré? Az igehirdetés. Mi űzi el a számtalan rosszat, a gyilkosságot, a paráznaságot, az árulást, a gyűlölködést és efféléket? Az igehirdetés. 

Mi őrzi meg a népben a hitet? Az igehirdetés. Mert, akik nem hallják az Isten igéjét, olyanok mint az állatok. Ugyan mi vet véget a tévedésnek és az eretnekségnek? Az igehirdetés. Mi téríti meg a világot? Az igehirdetés. Ugyan mit bízott Krisztus az apostolokra? Az igehirdetést. Mi veti el a kegyelmet és az erényeket a lelkekben? Az igehirdetés, mert nem ti vagytok, akik beszéltek (vö. Mt 10,20).

Ó, szentséges igehirdetés! Drágább vagy minden kincsnél! Boldogok, akik szívesen hallgatnak téged, hiszen nagy világosság vagy, megvilágosítod az egész világot. Bernát mondja: 'Jóindulattal hallgassuk az Isten szavát, áhítattal fogadjuk be, gondosan őrizzük meg mindazt, ami az üdvösségre vonatkozik! Ne nézzük emberi szónak, hanem valóban az Isten szavának! Akár vigasztal, akár int, akár dorgál, hallgassunk rá!'

Amint a hanyag magvető itt-ott elhullatja, elveszti a magvakat, éppúgy tesz az Isten szavának hanyag hallgatója. Erre mondja Ágoston: 'Újra csak megkérdezlek benneteket, testvéreim és nővéreim, mondjátok csak: igazán mit tartotok többre: Krisztus testét vagy Isten szavát? Ha igazán feleltek, akkor be kell vallanotok, hogy nem kisebb az Isten szava, mint Krisztus teste. Nem kisebb annak vétke, aki hanyagul hallgatja Isten szavát, mint aki Krisztus testét hanyagságból a földre ejti.'

Marchiai Szent Jakab beszédeiből

Forrás ~ Internet

 

 MARCHIAI SZENT JAKAB ÁLDOZÓPAP ~ NOVEMBER 28.

 

Híres ferences népszónok. 1393-ban született. Sienai Szent Bernardin tanítványa volt. Előbb hazájában, Olaszországban küzdött a fraticelliek ellen, majd a Szent Ferenc Rend reformátoraként működött. A pápa megbízásából keresztes hadjáratot hirdetett Németországban, Lengyelországban és Magyarországon is. Magyarországra Kapisztrán Szent János halála után érkezett, 1457-ben. Boszniában mint inkvizitor működött, majd a váradi egyházmegye területén prédikált a husziták ellen. Erdélyt és Csanád megyét igehirdetőként járta végig. 1476-ban halt meg Nápolyban. 

 

'Papjaid, Urunk, igazságba öltöznek,

és szentjeid ujjongva vigadoznak.'

 

'Istenünk, te Marchiai Szent Jakabot a lelkek üdvére az evangélium kiváló hirdetőjévé tetted, hogy a bűnösöket az erény útjára visszavezesse. Engedd jóságosan, hogy közbenjárására minden bűntől megtisztultan el nyerjük az örök életet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet