EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. július 4. – Hétfő

Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: 'Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.' Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele. Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: 'Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.' Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: 'Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.' Attól az órától fogva egészséges lett az asszony. Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: 'Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!' Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken. Mt 9,18-26

Elmélkedés

Máté evangélista különös figyelmet szentel annak, hogy Jézus csodái, csodás gyógyításai esetében bemutassa az emberek hitét. Erre példa a mai evangéliumban szereplő két eset. Az elöljáró így fordul Jézushoz: 'Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.' Jézusba és az ő isteni erejébe vetett hit nélkül az ember nem kér ilyet. Az elöljáró meg van győződve arról, hogy az Úr érintése képes életre kelteni halott gyermekét. Amikor az ő hitére gondolunk, akkor fontos megjegyeznünk, hogy itt nem emberi elvárásról van szó, de nem is követelőzésről. Nem állhatunk soha Isten elé olyan túlzott magabiztossággal, hogy mindenképpen teljesítse kérésünket. Alázatra viszont annál nagyobb szükségünk van, s ezt az alázatot fejezi ki az, hogy az elöljáró Jézus előtt a földre borulva adja elő kérését, amely végül teljesül, Jézus a házához érve feltámasztja a halott kislányt. A vérfolyásban szenvedő asszony attól várja betegsége elmúlását, hogy megérintheti Jézus ruháját. Érintése mélységes hitének kifejezése. Ezt erősíti meg az Úr kijelentése: 'Hited meggyógyított téged.'

A bűntől való szabadulás feltétele az isteni megbocsátásban való hit. A betegségtől való szabadulás feltétele a gyógyító Jézusba vetett hit. A haláltól való szabadulás feltétele a feltámadásba vetett hit.

© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!

ESTI HIMNUSZ

Immár a nap leáldozott,

Teremtőnk, kérünk tégedet:

légy kegyes, és maradj velünk,

őrizzed, óvjad népedet.

Álmodjék rólad a szívünk,

álmunkban is te légy velünk,

téged dicsérjen énekünk,

midőn új napra ébredünk!

Adj nekünk üdvös életet,

szítsd fel a szív fáradt tüzét,

a ránk törő rút éjhomályt

világosságod rontsa szét!

Kérünk, mindenható Atyánk,

Úr Jézus Krisztus érdemén,

ki Szentlélekkel és veled

uralkodik, s örökre él. Amen.

 Forrás ~ Internet

'Istennek tetsző áldozat a megtört szív'

Gonoszságomat belátom (Zsolt 50, 5), mondja Dávid. Ha én belátom, akkor te ne ródd föl azt nekem, Istenem. Még ha becsületesen éltünk is, ne gondoljuk, hogy nincs bűnünk. Életünk annyira lesz dicséretes, amennyire Isten bocsánatát kérjük. Kétségbeejtő az olyan ember, aki nem annyira saját bűneit nézi, de annál inkább vájkál a másokéban. Szimatolja, de nem azért, hogy javítson rajta, hanem mert marni akarja. Mivel magát nem tudja tisztára mosni, ezért inkább másokat igyekszik bemocskolni. 

Mi ne így tegyünk, amikor Dávid példájára imádkozunk, és elégtételt akarunk nyújtani Istennek. Dávid azt mondta: Gonoszságomat belátom, bűnöm előttem lebeg szüntelen (Zsolt 50,5). Nem figyelt ő más bűnére, hanem saját magát vádolta. Nemcsak a felszínen tapogatódzott, hanem mélyen magába szállt. Saját magának nem kegyelmezett, hogy a maga számára ne meggondolatlanul kérje a megkegyelmezést.

Ki akarsz engesztelődni Istennel? Gondolkozz: mit kell tenned, hogy Isten megbékéljen veled. Figyeld meg, mit olvasunk ugyanebben a zsoltárban: Te a véres áldozatot nem kedveled, égőáldozataimban nem leled kedved (Zsolt 50,18). Hát akkor ne is legyen már áldozatod? Ne ajánlj fel neki semmit? Hát semmiféle áldozattal sem lehet Istent kiengesztelned? Hogy is mondtad a zsoltárban? Te a véres áldozatot nem kedveled, égőáldozataimban nem leled kedved. 

Folytasd csak tovább, és halld: Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet (Zsolt 50, 19). Vesd el, amit hajdan áldoztál, hiszen megtaláltad, hogy ezután mit áldozzál. Hajdan atyáid állatokat öltek le az oltáron, és azt tartották áldozatnak. Te a véres áldozatot nem kedveled. Tehát azokat már ne keresd, hanem keresd a te áldozatodat.

Égőáldozataimban - mondja - nem leled kedved. Tehát ha égőáldozataimra rá sem nézel, vajon akkor semmiféle áldozat sem jó neked? Dehogynem! Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet. Van tehát, mit áldozzál. Hát akkor ne nyájak körül nézelődj, de hajóútra se készülj, hogy távoli országokból drága illatszereket hozzál. 

Saját szívedben keressed, mi volna kedves Istennek. Szívedet kell megtörnöd. Mit félsz attól, hogy elvész, ha összetöröd? Hisz ott áll a zsoltárban megírva: Tiszta szívet teremts bennem, Istenem! (Zsolt 50, 12) Hogy tiszta szívet lehessen benned teremteni, ahhoz a tisztátalant össze kell törnöd.

Ne legyen tetszésünkre az, ha vétkezünk, mert a bűn nem tetszik Istennek. Mivel nem vagyunk bűn nélkül, legalább abban hasonlítsunk Istenhez, hogy nekünk se legyen a tetszésünkre az, ami neki nem tetszik. Legalább annyira egyesülj Isten akaratával, hogy neked sem tetszik tenmagadban, amit utál az, aki téged teremtett. 

 Szent Ágoston beszédeiből

Forrás ~ Internet

 SZENT TAMÁS APOSTOL

Hiszem, ha látom! Milyen sokan gondolkodnak ma is így. Tamás kételye inkább így fogalmazható meg: bárcsak igaz lenne, de nem tudom elhinni. Ha kétely támad is szívünkben, Tamás megtanít arra, hogy kitartsunk az Egyház közösségében, ezzel Jézus közelében maradjunk. Ő majd megadja nekünk a bizonyosságot. Hitetlenkedve fogadta Jézus feltámadásának hírét. De maga az Üdvözítő győzte meg arról, hogy valóságos testben támadt fel, és Tamás apostol így vallotta meg az Egyház húsvéti hitét: 'Én Uram, én Istenem!' Életéről nem tudunk semmi biztosat azon kívül, amiről az evangélium hírt ad. A hagyomány szerint India népeinek hirdette az evangéliumot. Edesszában a VI. századtól kezdve július 3-án emlékeznek meg holttestének átviteléről.

'Mindenható Istenünk, kérünk, add, hogy örömmel üljük meg Szent Tamás apostol ünnepét, és benne közbenjáróra találva, a hit által életünk legyen Fiadban, Jézus Krisztusban, akit ő Urának vallott.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. július 3. – Évközi 14. vasárnap

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: 'Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa! De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.' A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. 'Uram - mondták ., a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.' Ő így válaszolt: 'Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.' Lk 10,1-12. 17-20

Elmélkedés ~ 'Szüntelenül úton lenni'

Az új autópályák vagy nagyobb jelentőségű utak építése általában hónapokig vagy évekig eltart. Munkások és munkagépek százai dolgoznak a területen, amely az építkezésnek köszönhetően teljesen átalakul. Erdőket vágnak ki, völgyeket ívelnek át hidakkal, dombokat szüntetnek meg, hogy minél egyenesebb legyen az új út. A közelben élők nap mint nap láthatják a táj folyamatos átalakulását, aki pedig csak az új útvonal elkészülte után jár arra, szinte rá sem ismer a vidékre, amelyet évekkel korábban látott. Utak azonban nem csak így keletkeznek. Egy másik lehetőség, hogy valaki gyalog elkezd járni egy számára kedvező helyen, napról napra ösvényt tapos magának, egy idő után pedig mások is használni kezdik az általa kijárt új utat. Az első napokban talán nem is gondolt arra, hogy mások is fognak járni azon az úton, amelyet ő kezdett 'építeni.' Lényeges, hogy minden út elindul valahonnan és megérkezik valahová. Az ember ismeri, tudja, hogy hová vezet egy-egy út, s csak akkor van értelme elindulni azon, ha oda szeretne menni, ahová az az út vezet. A ma vasárnap evangéliuma azt az eseményt írja le, amikor Jézus kiválaszt tanítványai közül 72 személyt, akiket útnak indít. Indulásuk előtt tanácsokkal látja el őket feladatukkal, tevékenységükkel kapcsolatban. Lukács evangélista leírásából nem derül ki, hogy a kiválasztottak mennyi ideig voltak távol, azt viszont fontosnak tartja megjegyezni, hogy visszatérésük után örömmel számoltak be Mesterüknek arról, hogy szolgálatuk, amelyet Jézus nevében végeztek, eredménnyel járt. Az Egyház, amely napjainkban az Úrtól kapott küldetését teljesíti, egyrészt régi utakon jár, másrészt új utakat készít. Ragaszkodunk a régi utakhoz, amelyeket az apostolok és Jézus egykori tanítványai kezdtek el kitaposni. Nem akarunk elszakadni a gyökerektől, az eredettől, mert az évszázadok alatt kialakult utak, módszerek kiállták az idők próbáját. A világ fejlődése azonban szüntelenül arra hív minket, hogy az új lehetőségeket, az új utakat is keressük. Olyanokat, amelyeken eljuttathatjuk Isten üzenetét napjainkban az emberekhez. Miközben tehát Egyházunk őrzi a hagyományokat és azokra épít, nem mondhat le arról az igényről, hogy korszerű legyen. E két jellegzetességet nem érdemes szembeállítani egymással olyan módon, hogy csupán az egyiket tartjuk jónak, a másikat pedig elutasítjuk. Isten üzenetének közvetítése hitelesen végezhető mindkét módon, azaz hagyományos módszerekkel és újszerű módon egyaránt. Csak pontosan tudnunk kell, hogy honnan, kitől indul ez az út, az evangélium hirdetésének útja. E feladattal, küldetéssel Jézus Krisztus bíz meg bennünket. És mindig szem előtt kell tartanunk azt is, hogy hová vezet ez az út, tudniillik azokhoz az emberekhez, akik az igazságot keresik, Isten szeretetére vágyakoznak és az üdvösségre szeretnének jutni. Az út tehát, amely az Egyház és minden keresztény ember útja, Istentől indul és Istenhez vezet. Miként annak tudata, hogy Krisztus követségében járnak, elegendő volt az egykori küldötteknek és nem volt szükség szolgálatuk teljesítéséhez semmilyen eszközre, ugyanúgy napjaink küldötteinek is elég az, hogy Jézus nevében szolgálhatnak. S miként egykor a tanítványok számíthattak az emberek jóindulatára, ugyanígy a krisztusi küldetést hűségesen végzők is számíthatnak arra, hogy munkájukat jószívvel fogadják és eredménnyel járnak. Legyen a krisztusi úton járók munkája mindig Isten dicsőségére! Isten nem csak az út kezdete és vége, hanem a Fiúisten maga az út, hiszen Jézus mondta: 'Én vagyok az út, az igazság és az élet' (Jn 14,6).

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a tanúságtétel, a szeretetgyakorlás és a misszió minden formája a te nevedben történik. A te nevedben hirdetjük az evangéliumot és gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit. Te megfelelő segítséget adsz nekünk küldetésünk teljesítéséhez azáltal, hogy elküldöd számunkra a Szentlelket. A Lélek indít minket az igehirdetésre és a tanúságtételre, ő irányítja és vezeti az Egyházat a misszióban és a Szentlélek gondoskodik a missziós szolgálat eredményességéről. Adj jóindulatot mindazok szívébe, akikhez te küldesz minket!

REGGELI HIMNUSZ

A nyolcadik nap s korszak ez,

minden napunknál fényesebb:

te szenteled meg, Jézusunk,

az elsőként Feltámadott.

Kapcsolj magadhoz minket itt,

s lelkünk keltsd új életre már,

így támaszd fel testünket is;

ne érje második halál.

Akkor majd felhők szárnyain,

Krisztus, mind hozzád érkezünk,

nálad lesz égi otthonunk,

feltámadásunk, életünk.

Ha majd meglátjuk arcodat,

tündöklő fényed járjon át:

annak láthassunk, aki vagy,

igaz fény, édes mindenünk.

S midőn Atyánkhoz elvezetsz,

a Szentháromság töltse be

országod, melyet boldogít

a hét ajándék öröme. Amen.

 

Forrás ~ Internet

'Mária magasztalja a benne működő Urat'

Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben (Lk 1, 46). Mária ezekkel a szavakkal bizonyára a neki külön megadott adományokért ad hálát, azután Isten általános jótéteményeit sorolja fel, amelyekkel az Úr meg nem szűnik mindörökké segítségére sietni az emberi nemnek.

Az Urat pedig annak lelke magasztalja, aki minden belső elhatározását Isten dicséretének és szolgálatának veti alá, aki Isten parancsainak megtartásával azt tanúsítja, hogy állandóan szeme előtt tartja az ő fenséges hatalmát. 

Annak szíve ujjong üdvözítő Istenében, akit egyedül csak az örök üdvösséget ígérő Teremtőre való emlékezés gyönyörködtet. Noha ezek a szavak minden tökéletes lélekre állanak, a legjobban az illett, hogy Isten szent Szülője mondja el ezeket; őbenne a rendkívüli érdem kiváltságánál fogva annak lelki szeretete lángolt, akinek testi fogantatása örömmel töltötte be.

Ő joggal ujjonghatott a többi szentnél nagyobb örömmel Jézusban, azaz Üdvözítőjében, mert akit az üdvösség örök szerzőjének ismert, arról tudta, hogy evilági származására nézve az ő testéből fog megszületni; így egyetlen személyben fia is, Ura is lesz.

Mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: ő, akit Szentnek hívunk (Lk 1,49). Semmit sem tulajdonít tehát saját érdemeinek, mert nagy voltát a lényegénél fogva hatalmas és nagy Isten ajándékának tartja, aki a benne hívő kicsinyeket és gyengéket erősekké és nagyokká szokta tenni.

Helyesen tette hozzá azonban: ő, akit Szentnek hívunk, hogy figyelmeztesse hallgatóit, sőt mindazokat, akikhez szava eljut, hogy kioktassa őket a hitre és nevének segítségül hívására, s így ők is részesei lehessenek az örök szentségnek és az igazi üdvösségnek a prófétai szózat szerint: Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül (Jo 3,5). Ez az a név, amelyről fentebb mondja: Szívem ujjong üdvözítő Istenemben.

Ezért nagyon jó és üdvös szokás az Egyházban, hogy az ő énekét mindennap az Esti dicséret zsoltáraival együtt mindannyian énekeljük. Jó ez, mert egyrészt az Úr megtestesülésére való gyakori emlékezés áhítatra gyullasztja a hívek lelkét, másrészt pedig az Istenanya gyakran felidézett példája megszilárdítja a lelkeket az erényekben. És a legjobb helyen, éppen az Esti dicséretben történik ez, hiszen a napközben elfáradt és különböző gondokba merült lelkünk a nyugalom idejének beköszöntésével összeszedettebben tudja átadni magát az Istennel való egyesülésnek. 

 Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap szentbeszédeiből

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. július 2. – Szombat, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél - Sarlós Boldogasszony

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: 'Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!'

Mária megszólalt:

'Magasztalja lelkem az Urat,

és szívem ujjong megváltó Istenemben!

Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,

lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.

Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!

Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.

Nagyszerű dolgot tett karja ereje,

széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.

Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,

és felmagasztalta az alázatosakat.

Az éhezőket elhalmozta minden jóval,

de a gazdagokat elküldte üres kézzel.

Felkarolta gyermekét, Izraelt,

megemlékezve irgalmasságáról,

amint atyáinknak megígérte:

Ábrahámnak és utódainak mindörökre!'

Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába. Lk 1,39-56

Elmélkedés

Egyházunk a mai napon Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatását ünnepli. Lukács evangélista az előzményekben két angyali híradásról számolt be. Először Zakariás értesül arról, hogy neki és feleségének, Erzsébetnek gyermeke fog születni, majd pedig a Názáretben élő Máriának jelenik meg Isten küldötte, Gábor angyal és közli vele, hogy születendő gyermeke lesz a Megváltó. Majd Mária elindul, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet és segítségére legyen a szülés körüli időszakban. Az evangélium azonban nem családi események elbeszélése, hanem az üdvtörténet leírása. Ebből a szempontból érthetjük meg igazán az esemény jelentőségét. Lám, Isten akarata mindkét személy esetében megvalósul. Erzsébetnek idős kora miatt emberileg már aligha volt esélye arra, hogy gyermeke szülessen, de Isten kegyelméből mégis gyermeket várt. Mária tiszta életet élt, férfival nem volt kapcsolata, mégis megtörtént vele a csoda, az isteni közreműködésnek köszönhetően várt gyermeket. Isten számára nincs lehetetlen. Az ő üdvözítő terve megvalósul az emberi történelem folyamán. Boldogok mindazok, akik felismerik és elfogadják Isten szándékát és részt vehetnek az üdvösség művének megvalósulásában.

© Horváth István Sándor

Imádság

Boldogságos Szűz Mária, Isten Anyja: segíts, hogy mindig gyermeki szívem legyen: tiszta és finom, mint a forrás! Segíts, hogy egyszerű szívem legyen, melyet sohase borít el a keserűség! Segíts, hogy erős szívem legyen: tudjak áldozatot hozni, és gyengéd szívem legyen, mely együtt tud érezni másokkal! Adj hálás szívet, mely örülni tud annak, amit kapott, és adj nemes szívet, mely senkivel szemben sem hordoz keserűséget! Segíts, hogy szelíd és alázatos szívű legyek: tudjak szeretni önzetlenül, és boldog legyek, ha adhatok! Adj kitartó, bátor szívet: hogy soha ne ismerjek lanyhulást.

 

REGGELI HIMNUSZ

Első nap minden nap között,

melyen ég s föld alkottatott,

s melyen feltámadt Alkotónk

legyőzte értünk a halált,

 

fürgébben serkenjünk ma fel,

a kábult álmot űzzük el,

Istent keressük éjszaka,

ez prófétáknak szózata,

hogy hallja meg kérő imánk,

jobbját terjessze védve ránk,

hogy szennyeinktől szabadon

hívjon magához egykoron,

kik a nyugvás óráiban,

a napnak legszentebb szakán,

zsolozsmaszóval áldjuk őt:

boldog kegyelmét nyerjük el.

Dicsérjük az örök Atyát,

dicsérjük egyszülött Fiát

s a Lelket, a Vigasztalót,

örökre egy uralkodót. Amen.

Forrás ~ Internet

'Jézus Krisztus test szerint Dávid ivadéka'

Az eleve elrendelés és kegyelem legragyogóbb bizonysága maga az Üdvözítő, Ő a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus (1 Tim 2,5). Hogy közvetítő lehessen, vajon ezt Krisztusnak emberi természete a tettek vagy a hit megelőző érdemeivel szerezte meg? Kérem, feleljenek: az Atyával egylényegű Ige személyi egységébe felvett ember hogyan érdemelte ki, hogy Isten egyszülött Fia legyen? Miféle jótette előzte ezt meg? Mit tett előtte, mit hitt, mit ért el, hogy erre a kimondhatatlan méltóságra eljuthatott? Nemde azáltal kezdett létezni, hogy az Ige megteremtette, és magába felvette? Ez az ember nemde ezáltal lett Isten egyszülött Fiává?

Ismerjük fel tehát a Főben, Krisztusban a kegyelemnek azt a forrását, ahonnan minden egyes tagja a saját mértéke szerint kapja a kegyelmet. Minden ember, mihelyt hinni kezd, azzal a kegyelemmel lesz krisztusivá, vagyis kereszténnyé, amely kegyelemmel az az ember kezdettől fogva Krisztussá lett. Minden ember abból a Szentlélekből születik újjá, akinek erejéből az az ember megszületett. Ugyanannak a Szentléleknek erejéből kapjuk bűneink bocsánatát, akinek erejéből annak az embernek semmi bűne sem volt. Isten kétségtelenül már előre tudta, hogy ezeket meg fogja tenni. Ez tehát a szentek eleve elrendelése, ez Krisztusban, a legszentebben látszik legvilágosabban. Ki tagadhatná ezt az eleve elrendelést, ha helyesen értelmezi az igazság szavait? Hiszen magánál a dicsőség Uránál, az Isten Fiánál láttuk, hogy amennyiben emberré lett, az is eleve el volt rendelve.

Előre el volt tehát rendelve, hogy Jézus, akinek majd test szerint Dávid ivadékának kell lennie, a szentség Lelke szerint Isten hatalmas Fiának bizonyuljon (vö. Róm 1,4), hiszen a Szentlélek erejéből Szűz Máriától született. Isten Igéje olyan egyedülálló, kimondhatatlan módon emelte fel magához az embert, hogy valóságos és sajátos értelemben egyszerre mondjuk Krisztust Isten Fiának és ember fiának is. Ember fiának a felvett emberi természet miatt, és Isten Fiának, mert a felvevő az Isten Egyszülöttje, nehogy a Háromság helyett négyes valóságot mondjunk.

Előre el volt tehát rendelve az emberi természetnek ez a nagy, fenséges és olyan magasra való felemelése, amelynél magasabbra már nem is juthatott volna. Hasonlóképpen nem volt már semmi más alacsonyabb, mint mi, emberek, ahová Isten leereszkedhetett volna, amikor felvette az emberi természetet testi gyengeségeinkkel együtt, a kereszthalált sem kivéve. Amint tehát előre el volt rendelve, hogy az az egy ember a mi Fejünk legyen, ugyanúgy sokan eleve arra vagyunk rendelve, hogy az ő tagjai legyünk. Némuljon el itt most minden emberi érdem - hiszen Ádám vétke által ez mind elveszett -, és legyen korlátlan hatalmú az Isten kegyelme, amely Urunk, Jézus Krisztus, Isten egyetlen Fia és a mi egyetlen Urunk által mindent betölt. Mindaz pedig, aki felismeri, hogy a mi Főnk kiváltságos születése az ő érdemeinek tulajdonítható, az lássa meg, hogy bennünk, tagjaiban is az ő megelőző érdemei szükségesek a többszöri újjászületéshez. 

 Szent Ágoston püspöknek 'A szentek eleve elrendelése' című könyvéből

Forrás ~ Internet 

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. július 1. – Péntek

Abban az időben: Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámnál ülni. Így szólt hozzá: 'Kövess engem!' Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus Máté házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: 'Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?' Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: 'Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.' Mt 9,9-13

Elmélkedés

A béna ember meggyógyítása alkalmával, amiről tegnap olvastunk, Jézus megmutatta azt, hogy hatalma van a bűnök megbocsátására. A mai evangéliumban újabb jelét adja annak, hogy küldetése a bűnösökhöz is szól, megtérésre szólítja az embereket, hirdetni akarja Isten irgalmát. A jelenet Máté meghívásával indul, de nem hordozza magán azokat a jellegzetességeket, amelyeket megfigyelhetünk más tanítványok meghívásakor. Itt inkább annak bemutatása a fontos, hogy Jézus még olyan embereket is meghív, akiket a nép bűnösnek tart és foglalkozásuk miatt megvet. A zsidók általában gyűlölték a vámosokat pénzbehajtó munkájuk miatt. A bűnösnek azonban nagy utat kell megtenni, azaz nem folytathatja tovább korábbi mesterségét. Az isteni irgalmasság tehát megszólítja a bűnös embert, egészen közel megy a bűnöshöz. Ez tükröződik abban, hogy Jézus betér Máté házába, asztalhoz ül vele és barátaival, akik szintén vámosok és bűnösök voltak. Isten meghívása megváltoztatja a bűnös ember életét, aki elindul egy új úton, Jézus tanítványa, követője lesz. Az isteni hívás felismeréséhez és elfogadásához az ember részéről szükség van arra az alázatra, amely elismeri Isten előtt a bűnösséget és Istentől várja a lelki megtisztulást, a bűntől való szabadulást.

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára. Óvj meg mindnyájunkat ebben az esztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez. Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.

REGGELI HIMNUSZ

Világ teremtő Istene,

ki Úr vagy éjen és napon,
időt idővel váltogatsz,

s nincs műveidben unalom,

szól már a napnak hírnöke,
ki éber őr mély éjen át,
s az utazónak éji fény,

mert minden órát megkiált.

A hajnalcsillag kél szaván,
égről borút elűz tova;
elhagyja ártó útjait

az éji kóborlók hada.

Hangján hajós erőre kap,
a tengerárra csend borul;
s az Egyház sziklaszál feje

bűnét siratni elvonul.

Úr Jézus! A bukóra nézz:
térítsen meg tekinteted;
ha ránk tekintesz, hull a bűn,

s elmossa könny a vétkeket.

Szent Fényesség, ragyogj belénk,
a lélek álmát megszakaszd;
első szavunk tiéd legyen,

s amit fogadtunk, álljuk azt!

Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s Vigasztalónknak is veled

most és örökre szüntelen. Amen.

Forrás ~ Internet