EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. február 3. – Szerda

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: 'Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?' És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: 'Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.' Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön. Mk 6,1-6

Elmélkedés

Az evangéliumokban a csodálkozás, az álmélkodás, a meglepődés gyakran előfordul mint az emberek reakciója. Három területen, Jézus személyével, tanításával és csodáival kapcsolatban jelentkezik főként. Pozitív reakció ez a nép részéről. Elcsodálkoznak Jézus emberfeletti hatalmán és erején, de örülnek annak, hogy találkozhatnak vele. Ámulattal hallgatják szavait, és ez tanításának elfogadását jelenti a részükről. Meglepődve szemlélik csodáit, ugyanakkor ez a meglepődés örvendezést vált ki bennük, mert ki ne örvendezne annak, ha az Úr csodáinak köszönhetően számos beteg meggyógyul.

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus Názáretbe érkezik, tehát abba a városba, ahol felnevelkedett. A szombati istentiszteleten megragadja az alkalmat, hogy beszéljen, tanítson. A jelenlévők csodálkoznak és csodálkozásukat kérdések formájában fejezik ki. Honnét vette ezt? - hangzik az első kérdés, azaz honnan származik Jézus személyiségének varázsa? A következő két kijelentés arra vonatkozik, hogy honnan van Jézus bölcsessége, amely megnyilvánul tanításában és honnan van csodatévő ereje? Amíg a nép esetében a csodálkozás elfogadást jelent, a názáretiek esetében éppen az ellenkezőjéről van szó. Az ő csodálkozásuk elutasítást, értetlenséget és hitetlenséget jelent.

Az elfogadás és az elutasítás, a hit és a hitetlenség útja áll mindazok előtt, akik Jézussal találkoznak.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit egységben! Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te igaz hitedben és annak helyes megvallásában! Sugalld szívükbe tanításod szavát! Mert a te ajándékod, hogy elfogadtál minket Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves cselekedeteket vigyünk végbe. Akiket nekem adtál, azokat most átadom neked, mint tieidet: kormányozd őket erős jobboddal, rejtsd el szárnyaid árnyékában, hogy mindannyian dicsérjék és dicsőítsék nevedet, az Atyáét, a Fiúét és a Szentlélekét.

Szent Metód imája

HIMNUSZ URUNK BEMUTATÁSA ÜNNEPÉN

Titkokat látók kara zengte bölcsen

s hajdan a Lélek tüzeiben égőn,
most, ami történt, csoda ez, ó áldott

Szűz, a te méhed.

Földnek Urát, s az örök égi Istent
szűz foganással szülted a világra,
és azután is gyöngyeidnek gyöngye

szűz anyaságod.

Lám, Simeon, az igaz agg ölére
zárta örömmel a templom homályán,
vágya betelt így, s lelkesülten látta

Krisztusa napját.

Halld meg a kérők imaesdeklését,
Istenünk Anyja, s osztogasd nekünk is
szent Egyszülötted Szíve bő kegyelmét

szerte a földön.

Krisztus az égi Atya arca, fénye,
te a nagy Isten titkait kitárod,
add, hogy énekszónk örök otthonunkban

zengjen örökre! Amen.

HIMNUSZ URUNK BEMUTATÁSA ÜNNEPÉN

 

Jézus a törvénynek, amit Mózes megírt,

s a szertartásoknak magát aláveti,
noha hatalma mérhetetlen, mennyei,
és kormányozza fenn az égi sereget,

s a menny, a föld, a tenger is szavára lett.

A Boldogasszony hozza tiszta karjain
Istent, ki emberi testünket vette fel;
s Fiára az Anya szelíd csókot lehel.
Valóban ember, s mégis Ura, Istene,

kinek dicsőségével ég, föld van tele.

Íme, a tiszta fény a nemzetek előtt,
a rég várt sarjadék e nép körébe jött,
a botrány romlására ő meghívatott,
ki üdvös életet fog itt fakasztani,

és megnyilatkoznak szívünknek titkai.

Dicsőségét Atyánknak zengjük lelkesen,
e Gyermeknek uralma legyen végtelen,
s a hívő tisztelet a Lelket is áldja;
az oszthatatlan Hármas-Egy örök diadalát

így vallja énekünk örök időkön át. Amen.

HIMNUSZ URUNK BEMUTATÁSA ÜNNEPÉN

Sion, díszítsd nászágyadat,

fogadd a várva várt Urat!
Lobogjon hűség mécsese,

közel már szíved Jegyese.

Siess eléje, boldog agg,
a várt öröm megjött, fogadd!
S a nagy titkok követjeként

a nemzetekhez vidd a Fényt!

Ó, nézd az ifjú Szűzanyát,
templomba hozta magzatát;
ki minden törvényt alkotott,

törvény előtt most meghajolt.

Ajánld fel, Szűz, a Kisdedet,
tied, s Atyádé, véle Egy,
ajánld, ki minket felajánl,

hogy el ne érjen bűnhalál.

Királyi Szűz! Jöjj, hozd Fiad,
így kettős lesz az áldozat!
Örömre gyújtja a szívet,

ki mindnyájunknak üdve lett.

Ki nemzeteknek megjelensz,
dicsérünk téged, Jézusunk,
Atya s Szentlélek, áldva légy

most és örökre szüntelen. Amen.

HIMNUSZ URUNK BEMUTATÁSA ÜNNEPÉN

 

Jézus a törvénynek, amit Mózes megírt,

s a szertartásoknak magát aláveti,

noha hatalma mérhetetlen, mennyei,

és kormányozza fenn az égi sereget,

s a menny, a föld, a tenger is szavára lett.

A Boldogasszony hozza tiszta karjain

Istent, ki emberi testünket vette fel;

s Fiára az Anya szelíd csókot lehel.

Valóban ember, s mégis Ura, Istene,

kinek dicsőségével ég, föld van tele.

Íme, a tiszta fény a nemzetek előtt,

a rég várt sarjadék e nép körébe jött,

a botrány romlására ő meghívatott,

ki üdvös életet fog itt fakasztani,

és megnyilatkoznak szívünknek titkai.

Dicsőségét Atyánknak zengjük lelkesen,

e Gyermeknek uralma legyen végtelen,

s a hívő tisztelet a Lelket is áldja;

az oszthatatlan Hármas-Egy örök diadalát

így vallja énekünk örök időkön át. Amen.

 Forrás ~ Internet

'Fogadjuk a megvilágító és örökké való Fényt!'

    Sietve menjünk elébe valamennyien, akik áhítatos tisztelettel ünnepeljük misztériumát; készséges lelkülettel menjünk mindnyájan. Senki se maradjon ki e menetből, senki ne idegenkedjék a közelítő Világosságtól.

    Égő gyertyákat is viszünk ilyenkor azért, hogy ezzel is jelezzük a hozzánk közelítő Isten világosságát; ő világosít meg mindent, és miután elűzi a vétkek sötétségét, rögtön előcsillan az örök világosság gazdag bősége. Égő gyertyákat viszünk továbbá azért is, hogy még jobban kihangsúlyozzuk a léleknek azt a tündöklő tisztaságát, amellyel Krisztus elé kell sietnünk.

Miként ugyanis az Istenanya sértetlen szűzi méhében hordozta az igazi Világosságot, és segítségére volt a sötétségben botorkálóknak, ugyanúgy mi is, akiket megvilágosított az ő világossága, és akik kezünkben hordozzuk a mindenki más számára is látható fényt, sietve menjünk az elé, aki maga az igazi Világosság.

    Ezenfelül pedig, mivel a Világosság a világba jött (Jn 1,9), meg is világosította ezt a sötétségbe borított világot, és meglátogatott minket a magasságból Felkelő (vö. Lk 1,78), és megvilágosította azokat, akik a sötétségben ültek. Ez a mi misztériumunk; ezért viszünk égő gyertyát a kezünkben. Azért sietünk elébe fényt hordozva, hogy ezzel is jelképezzük: számunkra már tündöklik a Világosság; de azért is, hogy megköszönjük azt a fényes dicsőséget, amelyet ő hoz majd nekünk. Siessünk hát elébe együtt, siessünk mindnyájan Istenünk elé!

    Közeledik már hozzánk az az igazi Világosság, amely megvilágosít minden e világba jövő embert (vö. Jn 1,9). Világosodjunk meg hát mi is mindnyájan, testvéreim, legyünk mindnyájan ragyogókká!
    Ne legyen köztünk senki, aki nincs beavatva ebbe a világosságba; senki se maradjon el a sötétségtől bénultan, hanem mint megvilágosítottak együtt menjünk elébe, hogy ezt a ragyogó és örök világosságot az agg Simeonnal együtt fogadjuk valamennyien, és lélekben vele együtt mi is zengjük a hálaadó éneket az Atyának, a Világosság Atyjának, aki elküldte nekünk az igazi Világosságot, s így elűzte a sötétséget, és minket is, mindannyiunkat megvilágosított.

    Rajta keresztül látjuk meg ugyanis az Isten Üdvösségét, amelyet minden nép számára rendelt, és kinyilvánította nekünk, új Izraelének dicsőségére. Mi is benne voltunk annak az ősi és sötét bűnnek a mélységeiben, de miután Simeonnal megláttuk Krisztust, megszabadultunk a jelen élet bilincseitől.
    A Betlehemből hozzánk érkező Krisztust mi is hittel öleltük magunkhoz, és pogányokból az Isten népe lettünk - mert ő a mi Istenünknek és Atyánknak Üdvössége, és saját szemünkkel láttuk az emberré lett Istent. Isten jelenlétét szemléltük, lélekben karunkba vettük, és már új választott népnek hívnak bennünket. Úgy ünnepeljünk ezen az évfordulón, hogy jelenlétét többé sohase feledjük el! 

Szent Szofróniusz püspök szónoklataiból

Forrás ~ Internet

 

'Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól.'
 Zsidóknak írt levél 4. fejezet 10.

'Jézus az Újszövetség főpapja'

Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk. Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bűnökért, mint olyan valaki, aki megértő tud lenni a tudatlanok és a tévelygők iránt, hiszen őrá is gyöngeség nehezedik. Ezért a népért is, saját vétkeiért is áldozatot kell bemutatnia. A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív, mint Áront. Így Krisztus sem önmagát emelte főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: 'A Fiam vagy, ma szültelek.' Másutt meg ezt mondja: 'Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.' Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált.' Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, mert az Isten őt hirdette ki főpapnak, Melkizedek rendje szerint.

Pál apostol zsidóknak írt levele 

Forrás ~ Internet

 

URUNK BEMUTATÁSA ~ GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY ~ FEBRUÁR 2.

A liturgiában több neve is van, mivel az Úr ünnepe is, de Szűz Máriáé is. Jézust születése után a negyvenedik napon bemutatták a templomban és ott Simeon világosságnak magasztalta, ki megvilágosítja a pogányokat.

Már a 4. században, Jeruzsálemben ünnepelték, csakhamar nyugaton is elterjedt. A Karácsony rendszeresítésével vált Mária-ünneppé. Rómában a Sancta Maria Major bazilika stációs ünnepe.

Az ünnepet a gyertyaszentelés - a megszentelt világosság - és a körmenet teszi különösen ünnepélyessé. A gyertyák megáldása a 10. században, Galliában kezdődött. A körmenetnek bűnbánati jellege van.

'Fény a népek világosságára és dicsőségére népednek, Izraelnek!'

'Urunk, Jézus Krisztus! Gyújtsd fel szívünkben istenséged ismeretének tiszta világosságát, hogy mindig tetszésed szerint éljünk. Mert Te vagy lelkünk és testünk megvilágosítója: Krisztus, Istenünk! és Téged dicsőítünk Atyáddal és éltető Lelkeddel most, és mindörökkön örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 'Főpapunk nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk, és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.'

Zsidóknak írt levél 4. fejezet 15-16.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. február 2. – Kedd, Urunk bemutatása - Gyertyaszentelő Boldogasszony

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: 'Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona'. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, 'egy pár gerlét vagy két galambfiókát' tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele.

 

Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:

Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,

szavaid szerint békességben,

mert szemeim meglátták Szabadításodat,

melyet minden nemzet számára készítettél,

hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,

és dicsőség népednek, Izraelnek.

Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: 'Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!' Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne. Lk 2,22-40

Elmélkedés

Lukács evangélista csak néhány eseményt jegyez le írásában Jézus gyermekkorából, amelyek közül a legjelentősebb Jézus templomi bemutatása. Negyven nappal születése után édesanyja, Mária és nevelőapja, Szent József elvitték az újszülött Jézust a jeruzsálemi templomba, hogy mint elsőszülött gyermeket megváltsák, és bemutassák a mózesi törvények által előírt áldozatot. Innen ered az ünnep hivatalos elnevezése. Az eseménynél jelent volt egy Simeon nevű férfi, aki Istent magasztaló imájában világosságnak nevezi a gyermek Jézust. Olyan világosságnak, amely nem csupán a választott nép, hanem a pogány nemzetek számára is világosság lesz. Prófétai kijelentése valóban beteljesedik Jézus személyében, aki nyilvános működése idején kijelentette magáról: 'Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága' (Jn 8,12). Simeon és Anna prófétaasszony, aki szintén jelen volt Jézus templomi bemutatásánál, mindazokat jelképezik, akik a megelőző évszázadokban a világ világosságának jövetelére vártak, s akik most Jézusban felismerhetik az igazi világosságot. A világ világosságával való találkozás jelképeként alakult ki ezen a napon a gyertyaszentelés szertartása, s innen származik az ünnep sajátos magyar elnevezése: Gyertyaszentelő Boldogasszony. Úr Jézus! Hozz örömöt és világosságot az életembe és minden ember életébe!

© Horváth István Sándor

Imádság

Mária, Jézus Anyja és a papok anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged, hogy ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük nálad, Istennek szent anyja! Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése által a pap Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse a szegényeket és a megtört szívűeket; őrizd meg szívedben és Egyházadban a papokat, Megváltónknak Anyja!

Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát, hogy beteljesítse az atyáknak adott ígéreteket; ajánld az Atyának az ő dicsőségére Fiadnak papjait, Szövetség Szent Szekrénye!

Szent II. János Pál pápa

'Pál és a tesszalonikiak baráti kapcsolata'

    Testvéreim! Szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor az Isten szavát hallottátok tőlünk, nem úgy fogtátok fel, mint emberi tanítást, hanem mint az Isten szavát, ahogy valóban az is. Bennetek is hatékonynak bizonyul, akik hittetek. 

     Mert ti, testvéreim, követői lettetek Isten júdeai egyházainak, amelyek Jézus Krisztusban élnek. Ti ugyanazt szenvedtetek el saját népetektől, amit ők a zsidóktól, akik Urunkat, Jézust és a prófétákat is megölték, minket pedig üldöznek, ezért az Isten előtt nem kedvesek, és az embereknek is ellenségei. Akadályoznak bennünket, hogy a pogányoknak ne hirdessük az evangéliumot az üdvösségükre, így betelik egyszer s mindenkorra bűneik mértéke, s már rajtuk is az Isten haragja, végérvényesen.
     

Testvérek, mi egy időre elszakadtunk tőletek, de csak térben, a szívünkben nem. Sőt, egyre jobban vágyunk rá, hogy viszontlássunk benneteket. El akartunk hozzátok menni - én, Pál, ismételten is -, de a sátán megakadályozott benne. Hiszen ki volna reményünk, örömünk és dicsekvésünk tárgya Urunk, Jézus Krisztus előtt, eljövetele napján, ha nem ti? Igen, ti vagytok dicsőségünk és örömünk.
     

Már nem bírtuk tovább, elhatároztuk hát, hogy inkább egyedül maradunk Athénban, s testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten szolgáját, Timóteust elküldtük hozzátok, hogy megerősítsen benneteket hitetekben, és bátorítson, nehogy valaki is megtántorodjék ezeknek a megpróbáltatásoknak közepette. Hiszen tudjátok, hogy ez a mi sorsunk. Már amikor körötökben voltunk, megmondtuk nektek előre, hogy megpróbáltatás vár ránk. Így is történt, amint tudjátok.
     Épp ezért nem bírtam már tovább, elküldtem hozzátok, hogy hírt halljak hitetekről: Vajon a kísértő nem szedett-e rá benneteket, és fáradságunk nem veszett-e kárba? 

     Timóteus éppen most tért vissza tőletek, és jó hírt hozott nekünk hitetek, szeretetetek felől, és arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, sőt szeretnétek látni minket, mint ahogy mi is titeket. A hitetek minden bajunkban és szenvedésünkben megvigasztalt minket, testvérek, s újjáéledünk, ha kitartotok az Úrban. Hogyan is róhatnánk le hálánkat az Istennek azért a nagy örömért, amelyet általatok nyertünk az Isten színe előtt? Buzgón imádkozunk éjjel-nappal, hogy újra láthassunk benneteket személyesen, és pótolhassuk hitetek hiányait. 

     Isten, a mi Atyánk és Urunk, Jézus Krisztus vezesse hozzátok utunkat! Titeket meg gyarapítson és gazdagítson az Úr a szeretetben egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket. Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus majd eljön, összes szentjének kíséretében. Amen.

Pál apostol első levele a tesszalonikaiakhoz 2. fejezet 13 – 3. fejezet 13.

 

Forrás ~ Internet

'Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse. Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmi tekintetben ne essetek kifogás alá.'

  Jakab levele 1. fejezet 2-4.

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. február 1. – Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: 'Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj' Jézus ráparancsolt ugyanis: 'Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!' Erre Jézus megkérdezte tőle: Mi a neved?' Azt válaszolta: 'Légió a nevem, mert sokan vagyunk.' Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: 'Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!' Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: 'Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!' Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott. Mk 5,1-20

Elmélkedés

A tengeri vihar lecsendesítésének történetével Márk evangélista megnyit művében egy olyan sorozatot, amelyben különféle csodákat mutat be. A halálfélelmet érző apostoloktól Jézus a hitüket kéri számon. Miért féltek? Nincs bennetek hit? - kérdezi tőlük. Számonkérése megvilágítja a következő részekben olvasható csodák szándékát. A mi Urunk azért tesz csodákat, hogy megmutassa apostolainak, tanítványainak és a népnek az ő isteni erejét, és cselekedetei láttán erősödjön bennük a hit. Ez a szándék jól látszik abból, hogy a csodaelbeszélések azonos felépítésűek. Egy szükséghelyzet bemutatásával kezdődnek, ezt követi Jézus imája és cselekedete hatására a gyógyulás, majd olyan mozzanat következik, amely megerősít abban, hogy valóban csoda történt. Az ilyen történetek végül azzal záródnak, hogy az emberek elcsodálkoznak Jézus hatalmán és erején, és elismerik, hogy emberi képességek nem elegendőek ilyen cselekedetekhez. Nem minden esetben, de többször megvallják hitüket Jézus iránt.

A meglepődés mellett a csodák másik hatása az öröm. Az emberek örvendeznek, hogy Isten a csoda által megmutatta irgalmát. Az előttem álló héten odafigyelek mindenre, ami örömet okoz, észreveszem a hétköznapi események nyújtotta örömet, és igyekszem apró dolgokkal másoknak örömet szerezni.

© Horváth István Sándor

Imádság

Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák méltó helyüket a társadalomban és az Egyházban.

Jean Vanier