VIANNEY SZENT JÁNOS ~ AUGUSZTUS 4.

Vianney Szent Jánost nehezen elvégzett tanulmányai nem akadályozták meg az életszentségre jutásban. Azt a keveset, amije volt, jól használta, odatette Jézus elé, aki bőségesen megszaporította, sokakat jóllakatva a kegyelemmel. Tegyük mi is bátran Jézus elé tehetségeinket, képességeinket, bármennyire is kevésnek érezzük azokat. A többi az Ő dolga.
Lyon mellett született 1786-ban. Szülei egyszerű földművesek voltak. Édesanyja Isten szolgálatára nevelte, de a francia forradalom, majd az anyagi nehézségek lehetetlenné tették taníttatását. Földműves munkát végzet, de hő vágya volt, hogy pap lehessen. 19 éves korában sikerült iskolába kerülnie, de igen sokat küzdött a tanulással. A szemináriumban a fogyatékos latin tudása miatt nehezen végezte tanulmányait. 29. éves korában pappá szentelték, káplán lett, majd Ars plébánosa. A vallástalan falut néhány év alatt megváltoztatta, híre bejárta az egész országot. Nagyra értékelték őt, mint gyóntatót, a hívek mindenfelől sereglettek hozzá, és tanácsait szent tisztelettel fogadták. Súlyos kísértések és testi fájdalmak gyötörték, mégis mindig mindenkinek szeretettel állt szolgálatára. Az eucharisztikus Jézus volt életének középpontja. 74 éves korában halt meg 1859. augusztus 4-én. XI. Pius pápa avatta szentté 1925-ben, és tette meg a plébánosok és lelkipásztorok védőszentjévé.

'Mindenható és irgalmas Istenünk, ki Szent János áldozópapodat csodálatos lelkipásztori buzgósággal áldottad meg, kérünk, segíts, hogy közbenjárására és példája szerint szeretetünkkel megnyerjük testvéreinket Krisztusnak, és velük együtt mi is eljuthassunk az örök dicsőségre! '

 Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. augusztus 4. – Kedd

Amikor a kenyérszaporítás után mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket:'Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!' Erre Péter odaszólt neki: 'Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!' Ő azt mondta: 'Jöjj!' Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: 'Ments meg, Uram!' Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: 'Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?' Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: 'Te valóban az Isten Fia vagy!' Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak. Mt 14,22-36

Elmélkedés

Jézus csodái soha nem öncélúak, nem azért teszi őket, hogy őt dicsőítsék az emberek. Egyrészt a mennyei Atya szeretetét fejezik ki, tehát az Atyát akarja megdicsőíteni Jézus a gyógyításokkal. Másrészt az a szándéka, hogy hitet ébresszen az emberekben.
Vajon milyen szándék vezette az Urat, amikor a víz tetején járt? Itt is csodáról van szó, azaz olyan cselekedetről, amire ember nem képes. Tanítványai nélküle indulnak el, hogy átevezzenek a Genezáreti-tó túlsó partjára. Az ellenszél és a hatalmas hullámok próbára tették erejüket. Jézust viszont mindezek nem akadályozták meg abban, hogy a víz tetején járva kövesse őket, közeledjen feléjük. Talán be akart szállni a bárkába? Aligha, hiszen éppen azt mutatja meg, hogy tud a víz tetején is járni, nem vonatkoznak rá a természeti törvények. Mi lehetett Jézus szándéka? Miért járt a víz tetején, amikor tudhatta, hogy megjelenése félelmet fog kelteni még övéiben is? A vízenjárás esetében sem öncélú csodáról, nem magamutogatásról van szó. Jézus az ő istenségét igazolja apostolai előtt e tettével és hitet akar ébreszteni bennük. Olyan jelet mutat, amely alapján valóban hihetnek abban, hogy ő Isten. A hitébresztés szándékát megerősíti Péter esete, aki kicsinyhitűsége és kételkedése miatt süllyedni kezd, de Jézus megmenti őt.
Kételkedéseimben Jézus segítségemre siet, hogy megmentsen.
© Horváth István Sándor

Imádság

Köszönjük, Urunk, hogy szereteted egyesít minket. Köszönöm házastársamat, akit rám bíztál. Köszönöm, hogy egymást szolgálhatjuk. Szenteld meg a szeretetünket és szolgálatunkat. Segíts, hogy egymásnak utat mutassunk és egymást a jóra oktassuk. Segíts, hogy jó példát mutassunk, s állandóan örüljünk, hogy együtt lehetünk. Add, hogy egykor a mennyben is együtt lehessünk!

 

 Az Apostol gyengeségeivel dicsekszik

    Testvéreim!

     Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel dicsekszem. Isten, Urunk, Jézus Atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon, s egy ablakból kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem ki a kezéből.

     Ha dicsekednem kell, bár az mit sem ér, rátérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira. Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy ez az ember - testben-e vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a paradicsomba, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. Ilyen dolgokkal dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyengeségeimmel nem. Pedig ha valóban dicsekedni akarnék, nem volnék balga kérkedő, hiszen igazat mondanék. De óvakodom tőle, nehogy valaki többre értékeljen engem annál, amit bennem lát vagy tőlem hall.

     De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: 'Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében.'

     Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

     Balga lettem, de ti kényszerítettetek rá, jóllehet az lett volna a kötelességetek, hogy ajánljatok, hiszen semmivel sem maradok el a 'fő-fő apostolok' mögött, ha semmi vagyok is. Apostoli küldetésem bizonyítékai voltak nálatok: a nagy türelem, a jelek, a csodák és erőmegnyilvánulások. Mi az, amiben a többi egyház mögött elmaradtatok, hacsak abban nem, hogy nem voltam terhetekre? Ezt a 'megbántást' nézzétek el nekem.

A korintusiakhoz írt második levélből 11. fejezet  30. - 12. fejezet 13.

 'Legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.'

A korintusiakhoz írt második levélből 12. fejezet 9.

'Ez a kincsünk cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.  Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.'

A korintusiakhoz írt második levélből 4. fejezet 7.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. augusztus 3. – Hétfő

Abban az időben: Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: 'Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!' Jézus azonban ezt mondta nekik: 'Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!' Ők ezt felelték: 'Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.' Mire ő ezt mondta: 'Hozzátok ide!' Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket. Mt 14,13-21

Elmélkedés

Az első kenyérszaporítás Máté szerinti változatát olvassuk a mai evangéliumban. Az evangélista valamivel később beszámol egy második esetről is (vö. Mt 15,32-35), bár egyes szentírástudósok véleménye szerint egyetlen esemény kétféle változatáról lehet szó.
Jézus egyedül szeretne lenni, de az emberek nagy számban keresik őt. Egész nap gyógyítja a hozzá vitt betegeket, tanításról nem tesz említést az evangélista. Estefelé tanítványai megemlítik, hogy küldje haza az embereket, de ő inkább arra kéri övéit, hogy ők adjanak enni a népnek. Az öt kenyér és a két hal még Jézusnak és tanítványainak is kevés, nemhogy a többezres népnek. Ekkor az Úr csodát tesz, megáldja, megszaporítja a kevés táplálékot úgy, hogy mindenkinek bőven jusson belőle. Az esemény bevezetésénél és annak elbeszélésekor Máté evangélista arra törekszik, hogy Jézus cselekedeteiben a messiási idők jeleit mutassa be. A betegek gyógyításával Jézus az Isten szeretetét mutatja fel, aki irgalmas az emberek iránt. Jézus a pusztában, egy kietlen helyen táplálja a népet, miként az ószövetség korában, a pusztai vándorlás idején Isten mannával táplálta a választott népet. A manna-csoda megismétlése szintén a messiási idők jele.
A nép viselkedése tudatosítsa bennem, hogy ha keresem Jézust, akkor nem fogja szeretetét megtagadni tőlem.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyánk! Vigyázz gyermekeinkre, hogy ne tegyenek semmi rosszat, ha egymás között vannak! Add, hogy szívesen térjenek haza, örüljenek és szeressék a szülői házat! Add nekünk, szülőknek, hogy sikerüljön ezt az otthont szeretetteljessé tenni, hosszú ideig megtartani számukra. Add, hogy ne félelemmel gondoljanak ránk, még akkor sem, ha valami rosszat tettek. Tartsd meg bizalmukat irántunk, hogy ez az otthon mindig nyitva legyen számukra. Add meg mindnyájunknak, hogy ez a ház megmutassa, mit jelent otthon lenni majd a te mennyei házadban.

IMA A SZENTSÉGES SZŰZHÖZ

  Szeplőtelen Szűz és anyánk, Mária, aki a mi Üdvözítőnk Anyja, a világ Királynője, a bűnösök szószólója, reménye és menedéke vagy, ma mi is hozzád menekülünk, akik mindenkinél nyomorultabbak vagyunk. Leborulunk előtted, ó nagy Királynő, és megköszönjük eddigi kegyelmeidet, különösen azt, hogy megszabadítottál minket a pokoltól, amit annyiszor kiérdemeltünk.

  Szeretünk, szeretetreméltó Úrnőnk, és az Irántad való szeretetből megígérjük, hogy mindig Neked akarunk szolgálni, és amennyire tehetjük, másokban is föl akarjuk ébreszteni a szeretetet Irántad. Beléd vetjük minden reményünket, Rád bízzuk egész üdvösségünket. Fogadj szolgáddá minket és boríts be palástoddal, irgalmasság Anyja! És mert Istennel együtt oly hatalmas vagy, szabadíts meg minket minden kísértéstől; vagy legalábbis szerezd meg nekünk az erőt, hogy halálunkig le tudjuk azokat győzni. Tőled kérjük a Jézus Krisztus iránti igaz szeretetet.

Tőled reméljük, hogy jól tudunk majd meghalni. Anyánk, Isten iránti szerelmedre kérünk, légy mindig segítségünkre, de főleg életünk utolsó pillanatában. El ne hagyj bennünket mindaddig, amíg nem látsz mindannyiunkat az üdvözültek között az Égben, hogy áldjunk Téged és énekeljük irgalmasságodat az örökkévalóságon át. Amen. Ebben remélünk, így legyen. Amen.

  Liguori Szent Alfonztól

SZENTSÉGLÁTOGATÁS

 Urunk Jézus Krisztus, Aki az emberek iránti szeretetből itt vagy, éjjel és nappal, e jósággal és szeretettel teljes Szentségben. Várod, hívod és fogadod mindazokat, akik eljönnek meglátogatni Téged. Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Imádunk semmiségünk mélyéből, és hálát adunk Neked minden eddigi kegyelemért, különösen azért, hogy e Szentségben nekünk ajándékoztad magadat, s hogy szószólónkul adtad szentséges Édesanyádat, Máriát. Köszönjük a hívást, hogy meglátogassunk ebben a templomban.

  Köszöntjük végtelenül szerető Szívedet háromszoros szándékkal: először hálát szeretnénk adni e nagy ajándékért; másodszor ellensúlyozni szeretnénk azokat a sértéseket, amelyeket ellenségeidtől kaptál e Szentségben; harmadszor e látogatással szeretnénk imádni a Föld minden pontján, ahol szentségileg jelen vagy, de nem vesznek Rólad tudomást és elhagyatott vagy.

 Jézusunk, szeretünk teljes szívünkkel. Bánjuk, hogy a múltban annyiszor megbántottuk végtelen jóságodat. Kegyelmed segítségével megígérjük, hogy többé nem fogunk megbántani; s nyomorúságunkban, úgy, ahogy vagyunk, egészen Neked szenteljük magunkat, Neked adjuk egész akaratunkat, érzelmeinket, vágyainkat és mindenünket, és lemondunk róluk.

  Mostantól fogva tégy velünk és mindenünkkel tetszésed szerint. Csak Téged keresünk és a Te szent szerelmedet; a végső állhatatosságot és a Te akaratod tökéletes teljesítését akarjuk.

  Neked ajánljuk a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, s különösen azokat, akik nagyon tisztelik az Oltáriszentséget és a Szent Szüzet. Neked ajánljuk az összes szegény bűnösöket is. 

Végül, drága Üdvözítőnk, szándékainkat egyesítjük szerető Szíved szándékaival, és így Veled egyesülve ajánljuk föl azokat örök Atyádnak, és kérjük Őt a te Nevedben, hogy a te szerelmedért fogadja el és teljesítse azokat. Amen.

  Liguori Szent Alfonztól

Forrás ~ Internet

SZENT EYMARD JULIÁN PÉTER ÁLDOZÓPAP

Pierre-Julien Eymard 1811. február 4-én született a franciaországi La Mure-ben. Apja szegény, szorgalmas késkovács és jó keresztény volt, de túlságosan pénzvágyó. Anyja viszont rendkívüli jámborságot tanúsított, és fiát már élete első hónapjaiban magával vitte az istentiszteletekre. Péter már gyermekkorában különlegesen érzékelte az Úr eucharisztikus jelenlétét, és gyakran töltött hosszú időt a szentségház előtt. 1822- ben megbérmálkozott, egy évvel később első szentáldozáshoz járult, és már ebben az időben kinyilvánította szándékát, hogy papnak készül. Apja elutasította ezt a gondolatot, kivette az iskolából, és kiképeztette az olajsajtolás mesterségére. Nem veszítette kedvét. A lans-i kegyhelyen tett zarándoklata után egy régi nyelvtankönyv segítségével saját erejéből kezdett el latinul tanulni; tizenhat évesen kapott egy ösztöndíjat, s ez egy évi tanulást tett számára lehetővé. Mélyen érintette anyjának 1828-ban bekövetkezett halála. Apja végül engedett, és 1829 júniusában beléphetett a Szeplőtelen Fogantatás oblátusainak noviciátusába. Egy súlyos betegség azonban csakhamar hazatérésre késztette. Apja halála után, 1831 szeptemberében belépett a grenoble-i szemináriumba. Jámborsága és tiszta jelleme megbecsülést és szeretetet, szorgalma és lelkiismeretes munkája pedig jó tanulmányi eredményt szerzett számára.1834. július 20-án pappá szentelték, majd októberben segédlelkésznek nevezték ki Chatte-ba.

Papi tevékenységének kezdetét teljes siker koronázta. A hívőket mélyen meghatotta, amikor látták, hogy sok órát tölt az Oltáriszentség előtt. Imádságát szigorú testi fegyelemmel és keménységgel kapcsolta össze, apostolkodásában pedig egyszerű és közvetlen módszereket használt.

1837-ben a La Mure közelében levő Monteynard plébánosává nevezték ki; ott is szép lelkipásztori sikereket ért el, amelyek az egész plébániát megváltoztatták. Időközben azonban szorongatni kezdte a papi szolgálat magányossága. 1838 elején véletlenül értesült a maristák létezéséről, akiknek a társaságát kb. tíz évvel azelőtt alapította Jean-Claude Colin (1790-1875). Úgy gondolta, hogy náluk megtalálja tevékenységének igazi területét. Miután - bár nem nehézségek nélkül - megkapta püspökétől a szükséges engedélyt, mivel el akarta kerülni a fájdalmas búcsúzkodást, 1839. augusztus 18-án teljes csendben ott hagyta az egyházközséget.

A maristák lyoni kolostorában lett novícius Pierre Colinnek, az alapító testvérének vezetése alatt. Boldognak érezte itt magát; boldogságát csak egykori híveinek fáradozásai árnyékolták be, akik feltétlenül vissza akarták vinni Monteynard-ba.

Péter-Julián sohasem fejezhette be novíciusi évét. A fiatal kongregáció szükségletei oda vezettek, hogy a következő novemberben kinevezték a belleyi kollégium spirituálisává. Bár nem lelkesedett ezért a feladatért, engedelmeskedett. E ház kisszemináriumában a tanulók fegyelmezetlensége nagyon nehéz helyzetet teremtett, több növendéket el kellett bocsátani. E nehezítő körülmények között is tehetséges nevelőnek mutatkozott. Az Eucharisztia iránti különleges tisztelete döntően segítette abban, hogy felemelje a ház vallási színvonalát. Tevékenységének ezt az időszakát fontos és szerteágazó külső feladatai jellemezték, s mégis misztikus jellegű erős belső próbatételek kísérték. Mindinkább kiemelkedett kongregációja tagjai közül. 1844-ben provinciálissá, 1846-ban pedig általános vizitátorrá nevezték ki.

Ezenkívül 1845 szeptemberében átvette a maristák harmadrendjének a vezetését, s ezt figyelemre méltó módon fellendítette. 1850 áprilisától 1851 márciusáig átmenetileg újoncmester volt, mivel azonban túlságosan igénybe vették külső feladatai, itt csak félsikert ért el. Lassanként más tervek érlelődtek benne. 1851. február 2-án Fourvičre kápolnájában belső kinyilatkoztatás hatására elhatározta, hogy saját társulatot alapít, s ezt az Oltáriszentség imádásának szenteli. Szeptemberben mégis elfogadta kinevezését a La Seyne-i kollégium igazgatójává, mivel annak az idő tájt kritikus szakaszt kellett kiállnia. Ebben az időben ismerte meg az egykori tengerésztisztet, az Oltáriszentség buzgó tisztelőjét: Raymond de Cuers-t, akit nem sokkal ezután pappá is szenteltek.

1853. április 18-án kapott újabb belső megvilágosodása megerősítette terveiben. A maristák általános elöljárójánál, Colin utódjánál természetesen ellenállásra talált. Az Eymard és kongregációja közti szakítás 1856. május 14- én véglegessé vált, miután Sibour párizsi érsek megígérte neki a támogatását.

Röviddel ezután Eymard Cuers-rel együtt berendezkedett az érsekséghez tartozó Villa Châteaubriand-ban. Az Oltáriszentségről Nevezett Papok Kongregációjának kezdeti ideje meglehetősen nehéz volt: anyagi alapjai több mint rosszak voltak és egyetlen új hivatás sem jelentkezett. Bár Eymard egyrészt nagyon jelentős és értékes bátorításokat kapott, például Vianney Szent Jánostól, az arsi plébánostól, másrészt viszont sok egykori marista rendtársa, sőt barátja is élesen bírálta. Ezenkívül most már feltétlenül találnia kellett egy épületet, ahol véglegesen megtelepedhetnek. Az 1857. év különösen kemény volt, és Eymard megbetegedett. Végül Morlot bíboros, Sibour érsek utóda meg tudott szerezni két egymás mellett lévő házat Faubourg Saint-Jacques-ban; I858. március 30-án beköltöztek az egyikbe. Az arsi plébános bátorítására csakhamar megérkezett Marguerite Guillot, akit Eymard Lyonban ismert meg, és aki az ő lelkivezetése alatt állott, és elfoglalta a másik házat, hogy ott néhány társnőjével együtt megalakítsa a hitoktatásban tevékenykedő nők közösségét. Az örökimádás és a felnőttek elsőáldozása mellett számos más eucharisztikus mozgalmat is megszerveztek.1859. január 5-én Eymard pápai dicsérő iratot kapott. Az új társulat szerzetesei első fogadalmaikat ugyanebben az évben, március 2-án tették le. Röviddel ezután Cuers egy másik házat alapított Marseille-ben. Egy harmadiknak az alapítása (1862 decemberében, Angers- ben) szolgált alkalmul Eymard-nak arra, hogy a Szentszéktől jóváhagyást kérjen. Ezt az 1863. június 3-i keltezésű brevében meg is kapta. - 1864. május 26-án Angersben Marguerite Guillot és rendtestvérei számára is berendezett egy házat; ők időközben az Oltáriszentség szolgálói néven szerzetesközösséggé alakultak. 1864 decemberében a nővérek egy további házat is alapítottak Nemours-ban.

Eymard, miután 1865. július 6-án élete végéig elöljáróvá választották, átélte azt az örömet, hogy megláthatta kongregációja elterjedését. Jeruzsálemben leghőbb vágya ellenére sem sikerült letelepíteni szerzeteseit, Brüsszelben viszont egészen jelentős rendházat alapított.

Eymard utolsó életéveit több viszály árnyékolta be. Először mélyülő nézeteltérése támadt Cuers-rel, aki 1867-ben csaknem elhagyta a kongregációt, hogy Roquefavourban szemlélődő eucharisztikus rendet alapítson.1867-ben a nemours-i főnöknő - aki megkísérelte, hogy szakadást idézzen elő - áskálódásai odavezettek, hogy május 29-én a nemours-i házat be kellett zárni. Ez az ügy elidegenítette a kongregációtól Meaux, Párizs és Angers püspökét. Mindezekben a megpróbáltatásokban Eymard állhatatos maradt és teljesen átadta magát Istennek. Erős természetfölötti kisugárzása megragadott mindenkit, aki a közelébe került. Auguste Rodin szobrász is a kongregáció posztulánsa volt egy rövid ideig. Ennek emlékeként megmaradt számunkra Eymard-t ábrázoló mellszobra.

Belső misztikus életéről csak keveset árulnak el egyébként igen szép írásai. Ebből az életéből mégis felszínre került valami, rendkívüli jelenségek: eksztázisok, jövendölések és a szellemek megkülönböztetése formájában. Bizonyos időszakokban Eymard-nak - miként barátjának, az arsi plébánosnak - a sátán heves támadásait kellett kiállnia.

A fáradtság és kimerültség, a gondok és életmódjának szigorúsága idő előtt felőrölték erejét. 1868. augusztus 1-én halt meg Isten akaratában megnyugodva. 1925. július 12-én boldoggá, 1962. december 9-én szentté avatták.

Forrás ~ Internet

 

 VERCELLI SZENT ÖZSÉB

Vercelli Szent Özséb Szardínia szigetén született 283 körül. Szülei keresztények voltak, de az akkori szokásoknak megfelelően csak felnőtt korában, 309-ben keresztelkedett meg Özséb (Eusébiusz) pápánál, nevét is tőle kapta. Rómában Szilveszter pápa alatt pap lett. 345. december 15-én az Észak-Olaszországi Vercelli első püspöke lett, maga I. Gyula pápa szentelte püspökké.

Az ariánusokkal az Egyház nem tudott megállapodni. Zsinatról zsinatra változó erővel születtek határozatok, de végső megállapodásra nem tudtak jutni. Hithűsége Constancius császár ellenzését váltotta ki, 356 táján száműzetésbe küldte, ahol sok szenvedés várta. Száműzetésének állomásai: Palesztina, Kappadócia, Felső-Egyiptom. Az ariánusok itt is állandóan börtönnel, tömegtüntetéssel, sőt lincseléssel kínozták.

Julianus apostata uralkodása idején 361. végén véget ért számkivetettsége. Alexandriába, majd Antiochiába sietett. Az alexandriai zsinaton Szent Atanázzal együtt békejobbot nyújtott ő is az ariánusoknak. Nyolcvan évesen, 363-ban hazatérve továbbra is az ariánusokkal küzdött, az igaz hit védelmében. Sokat prédikált, papjai között bevezette a szerzetesi életformát. Ebben nyugaton az első volt.

Vercelliben halt meg 371. augusztus 1-jén, sok szenvedése miatt vértanúként tiszteljük. Egy legenda szerint az ariánusok hithűsége miatt megkövezték Az ágostonos kanonokok patrónusa.

Példája: 'Ne a világ elismerését tekintsd a legfontosabbnak;

Isten, elveid, lelkiismereted fontosabb.'

'Urunk és Istenünk, kérünk, segíts, hogy Fiad istenségének megvallásában kövessük Szent Özséb püspök állhatatosságát, és megőrizvén a hitet, amelyet tanított, mi is az isteni élet részesévé válhassunk!' Amen.

Forrás ~ Internet 

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. augusztus 2. – Évközi 18. vasárnap

 

Abban az időben: Amikor a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: 'Mester, mikor jöttél ide?' 'Bizony, bizony, mondom nektek - felelte Jézus -, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek - őt ugyanis az Atya igazolta.' Erre megkérdezték tőle: 'Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?' 'Istennek az tetszik - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött.'
De ők így folytatták: 'Hát te milyen csodajelet teszel, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.'
Jézus erre így szólt: 'Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi égi kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászállt az égből, és aki életet ad a világnak.' Erre így szóltak hozzá: 'Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!'
'Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik.' Jn 6,24-35

Elmélkedés: Emlékezés, áldozat, várakozás

 
A múlt vasárnapi evangéliumban a csodálatos kenyérszaporítást olvastuk. Jézus csodájának köszönhetően az öt kenyér és a két hal olyannyira sokká változott, hogy az ételből több ezer ember lakott jól. A csoda arra ösztönözte az embereket, hogy Jézust ki akarták kiáltani királyukká, de ő nem engedte ezt, eltávozott a nép köréből. Az eset folytatásaként a nép keresni kezdi őt, majd amikor megtalálták, Jézus beszédet intézett hozzájuk az örök élet kenyeréről, megvilágítva cselekedetének jelentőségét és előremutató célját az Oltáriszentségre. Ezt a beszédet - amelyet témájának megfelelően eucharisztikus beszédnek nevezünk - tartalmazza három részletben a mai és a következő két vasárnap evangéliuma. A szöveg megvilágítja Jézusnak az utolsó vacsorán végzett cselekedetének, tudniillik az Oltáriszentség alapításának lényegét és tartalmát. Foglaljuk össze legalább vázlatszerűen mai elmélkedésünkben, továbbá a következő vasárnapokon, hogy katolikus keresztényként mit hiszünk az Eucharisztiáról.
Az utolsó vacsora eseményéről Máté, Márk, Lukács evangélisták és Szent Pál apostol számolnak be. Valamennyi leírás tartalmazza azt a négy elemet, amely a szentmisében is megmutatkozik. Először is azt, hogy az Eucharisztia ünneplése emlékezés, emlékezés egy múltbeli cselekedetre, az Úr Jézus tettére. 'Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!' (Lk 22,19) - mondta egykor Jézus és az ő szavait idézi a miséző pap az átváltoztatáskor. Másodszor: ennek az emlékvacsorának hatása van a jelenben mindazokra, akik részt vesznek rajta. Krisztus cselekedete megismétlődik, áldozata jelenvalóvá válik, hogy az ünneplő hívők az új szövetség népévé váljanak. A harmadik közös elem a jövőre mutat. Mindazok, akik együtt ünneplik az Oltáriszentséget és hisznek Jézus valóságos jelenlétében, az Úr második eljövetelére, azaz egy jövőbeli eseményre várakoznak. Erre utalnak a szentmisében elhangzó szavak: 'Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.' A negyedik közös vonás, hogy hálaadásról van szó, hiszen az Úr hálaadással kezdi cselekedetét és mi is hálaadásként mutatjuk be azt a megváltásért.
Mindezek fényében láthatjuk, hogy Jézus utolsó vacsorája és a mi szentmisénk jelképes, ugyanakkor valóságos cselekedet. Jelképes abban az értelemben, hogy Krisztus egyszeri és megismételhetetlen áldozatát, az ő megváltó kereszthalálát és üdvözítő feltámadását hozza el a jelenbe. Valóságos abban az értelemben, hogy áldozata jelenvalóvá válik, hogy ahhoz a mi áldozatunk és hálaadásunk is kapcsolódhasson, és létrejöhessen a valóságos találkozás Isten és az ember, az Oltáriszentségben jelenlévő és önmagát ajándékozó Krisztus és a hívő ember között.
Az Úr utolsó vacsorájának eseménye és minden szentmise azt a vágyat fejezi ki, hogy az ember a lehető legbensőségesebb találkozást, egyesülést akarja Istennel és Isten is találkozni akar az emberrel. Isten bennünk akar élni, lelkünket akarja táplálni, egyesülni szeretne velünk, önmagát adja nekünk és azt szeretné, hogy mi is neki adjuk magunkat. Mivel ez a szentáldozásban valósul meg, ezért törekedjünk arra, hogy teljessé legyen a szentmisén való részvételünk, áldozatunk és hálaadásunk a szentáldozás által.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad arra, hogy ne kívülállóként szemléljük az Oltáriszentség titkát, hanem részesedjünk a te áldozatodból és feltámadásodból. A szentáldozás által közösségre lépünk, egyesülünk veled, ugyanakkor lelki közösségre lépünk embertársainkkal is, mert mindannyian az egy kenyérből, a te szent testedből részesülünk. Urunk, te önmagadat adod nekünk az Oltáriszentségben. Örömmel fogadjuk el a te csodálatos és örök életet biztosító ajándékodat. Újítsd meg a mi életünket, hogy életünk Istennek felajánlott ajándék legyen!
 

 MIT AKARSZ, HOGY CSELEKEDJEM NEKED

Mi a szándékod, én lelkem? Most nincs veszteni való időd.

Nagyon megbecsüld ezt az időt, amelyben minden kegyelmet

 megnyerhetsz, mindent, amit óhajtasz.

Nem tudod-e, hogy az örök Atya szíves szeretettel néz rád,

mert benned szeretete legdrágább tárgyát, ő egy Fiát látja?

Távoztass el tehát most minden más gondolatot; éleszd fel

újra hitedet; tágítsd meg szívedet, s kérj, amit akarsz.

Nem hallod-e, hogy Jézus maga mondja neked: 'Mit akarsz,

hogy cselekedjem neked?'

Ligouri Szent Alfonz áldozás utáni imája

Forrás ~ Internet

 SZÁLLJ LE MENNYEI SZERETET

Szállj le emésztő tűz, szállj le mennyei szeretet!

Eméssz el bennem mindent, ami szent Fölségednek

nincs kedvére, hogy mostantól fogva egészen

és osztatlanul a tiéd legyek.

Csak ezért akarok élni. Nem csupán törvényeidnek

 és végzéseidnek akarok engedelmeskedni, hanem

még óhajaidat és kedvedet is minél tökéletesebben

akarom teljesíteni! Amen.

Liguori Szent Alfonz imája

Forrás ~ Internet

  Ó JÉZUSOM

Ó, Jézusom, vésd drága szent nevedet szegény szívembe és  nyelvemre, hogy a bűn csábításait szent neved  segítségül  hívása által legyőzzem, s ha a bizalmatlanság lelke megszállja szívemet, a te érdemeidbe helyezzem reményemet; ha hozzád való szerelmem hűlni kezd, szent neved gerjessze föl és emlékeztessen arra,mennyire szerettél engem.

A te neved legyen mindig oltalmam, vigasztalásom és a tűzszikra, amely szívemben a hozzád való szeretetet lángra gyullassza. Engedd, ó Jézus, hogy amíg élek, mindig segítségül hívjalak, e névvel  ajkamon váljak el a  világtól s még halálom végső percében ezt kiáltsam: szeretlek, Jézusom, Jézus, édes Jézus! Amen.

 Liguori Szent Alfonz imádsága

Forrás ~ Internet

 

  LIGOURI SZENT ALFONZ PÜSPÖK ÉS EMLÉKNAPJA ~ AUGUSZTUS 1.

Ligouri szent Alfonz Mária püspök és egyháztanító ~ ünnepe augusztus 1.
1696-ban született nápolyi nemes családból. Az ügyvédi pályára lépett. Egy perrel kapcsolatban tévedésre jött rá, és ez meggyőzte a világi dolgok hiábavalóságáról. A papi pályára lépett, hivatása lett a nép nagyarányú, rendszeres és korszerű lelki gondozása. A bűnösök és lanyha keresztények is tömegesen tértek meg hatására. A népmissziók szolgálatára társulatot szervezett. XIV. Benedek pápa - látva áldozatos működésüket - jóváhagyta, és Redemptorista szervezet néven terjedt el. Később engedelmességből elfogadta a püspöki kinevezést. Egyházmegyéjében minden plébánián missziót tartott, megszüntette az egyházi visszaéléseket: sokat tett a papság életszentségének és képzettségének érdekében. 79 éves korában visszamehetett szerzetébe, és azt vezette, még ágyhoz kötötten is. 94 éves korában halt meg; 1839-ben szentté, 1871-ben egyháztanítóvá avatták. Írásai 60 kötetet tesznek ki. Legnevezetesebb műve a Theologia Moralis, melyet a gyóntatók számára írt. Ma is népszerűek az Oltáriszentség és Szűz Mária dicsőítésére írt imái.

'Istenünk, ki újra meg újra megajándékozod Egyházadat a szentekkel, akik példát mutatnak az erényes életre, kérünk, add, hogy Ligouri Szent Alfonz példáját követve mi is buzgón munkálkodjunk a lelkek üdvösségéért, és a mennyben elnyerhessük jutalmadat!' Amen.

'Istenünk, te Egyházadban mindig új példaképeket állítasz elénk, akik megmutatják nekünk az erényes élet útját. Segíts testvéreink szolgálatában úgy követnünk Liguori Szent Alfonz püspököt, hogy egykor vele együtt a mennyei jutalomban is részesedjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

KÖNYÖRGÉS

Kérjük, Testvéreim, mennyei Atyánkat, adja kegyelmét, hogy Szent Alfonz példájára a mi cselekedeteink is szüntelenül Isten dicsőségét szolgálják.

1. Add, Urunk, hogy a világ dicsősége helyett a Te szolgálatodban leljük örömünket.
2. Add, hogy egész életünk a szeretet szolgálata gyakorlásában legyen egyre tökéletesebb.
3. Világosítsd meg Szentlelkeddel értelmünket, hogy mindig felismerjük az akaratod szerinti helyes cselekvés módját.
4. Adj engedelmes akaratot, hogy Szent Alfonz példájára mi is engedelmes lélekkel fogadjuk földi helytartód, a pápa rendelkezéseit.
5. Add, Urunk, hogy földi életünk minden percét kihasználva juthassunk Szent Színed elé. 

Gondviselő Atyánk! Egyházadat újra és újra szentekkel áldod meg, hogy az idők viharaiban életük példájával és a Szentlélek megvilágosító kegyelmével tanítsák az embereket. Kérünk, adj új szenteket Egyházadnak, akik Szent Alfonz példája szerint egész életükkel a kegyelem gazdagodását és az emberek üdvösségét mozdítják elő. Krisztus, a mi Urunk által.

Forrás ~ Internet

 

  LIGUORI SZENT ALFONZ MÁRIA PÜSPÖK ÉS EGYHÁZTANÍTÓ

Liguori Szent Alfonz Nápoly közelében, Marianellán született, 1696. szeptember 27-én vagy 17-én, főúri családból, apja sorhajókapitány volt, nagyapja királyi tanácsos. Alfonso Maria di Liguori Nápolyban már 16 évesen ügyvéd lett, a római és a kánonjog doktora, ezenkívül festőművész és zongoraművész volt. Költőnek is kiváló volt. Már 20 évesen jól kereső és keresett ügyvéd volt. Ragyogó karrier állt előtte, és előkelő házasság egy hercegnővel.

Ő mélyen vallásos lelkületű hívő maradt minden sikere ellenére. 27 éves korában egy per elvesztése nyomán, amikor egyetlen mondatot nézett el, egy benső megvilágosodás nyomán elhatározta, hogy pap lesz. Böjtölt, imádkozott, majd kardját a Mária-szobor mellé akasztotta. Ezt az elhatározását apja csak nagy nehezen tudta elfogadni, csakhogy nem kitagadta. Harmincéves korában pappá szentelték, de évekig nem láthatta apját. Aztán egyszer az atya egy beszédére véletlenül betévedt a templomba. Anélkül, hogy fiát felismerte volna, szavai mélyen megragadták, végül aztán mégis kibékültek.

Hatásosan terjesztette Krisztus művét, sokan hallgatták, de azt is látta, hogy egyedül kevésre jut. Megalapította a redemptoristák - Megváltóról nevezett társaságát. A harmincéves háború és a vallási viták megzavarták az emberek lelki világát, szükség volt a missziós munkára. Társai cserélődtek, de rendíthetetlenül dolgozott. A keresztény élet előmozdítására törekedett. Híresek és nagytekintélyűek erkölcstani könyvei, melyeket már súlyos betegen, köszvényesen, szenvedések közt írt. Az erkölcstudomány mestere volt.

XIII. Kelemen pápa 1762-ben, 66 éves korában, amikor súlyos beteg volt már, püspökké nevezte ki, Santa Agata dei Goti-ba. Tizenhárom év múlva megvált ettől a tisztségétől, és 1775-ben visszatért rendi közösségébe.

Rendtársai között, 91 éves korában halt meg Campaniában, Nocera de' Paganiban, 1787. augusztus 1-jén. Már 1816-ban boldoggá avatták, XVI. Gergely pápa 1839-ben avatta szentté, egyházdoktorrá pedig IX. Piusz pápa minősítette 1871-ben.

Példája: Isten eszköze vagy, minden feladatodat kiválóan kell végezned!

'Istenünk, ki újra meg újra megajándékozod Egyházadat a szentekkel, akik példát mutatnak az erényes életre, kérünk, add, hogy Ligouri Szent Alfonz példáját követve mi is buzgón munkálkodjunk a lelkek üdvösségéért, és a mennyben elnyerhessük jutalmadat!' Amen.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 
2015. augusztus 1. - Szombat

Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló híreket, azt mondta szolgáinak: 'Ez Keresztelő János: ő támadt fel a halálból, azért van ilyen csodatevő ereje.' Heródes ugyanis annak idején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki fivérének, Fülöpnek a felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: 'Nem szabad őt feleségül venned!' Heródes emiatt ki akarta végeztetni Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás leánya a vendégek előtt táncolt. Ez nagyon megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér, megadja neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: 'Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!' Erre a király elszomorodott, de esküje és a jelenlevő vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda neki Keresztelő János fejét. Erre elküldvén lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának. Akkor János tanítványai eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki. Mt 14,1-12

Elmélkedés

Máté evangélista Jézus nyilvános működésének idejéből nem csak tanítását és gyógyításait, azaz eredményes fellépését mutatja be, hanem azt is, hogy sorra színre lépnek ellenfelei. Tegnap a názáretiekről hallottunk, akik hitetlenül elutasították őt. Ma pedig Heródes Antipász, mint a világi hatalom képviselője áll előttünk, a későbbiekben pedig jönnek majd a vallási vezetők, az írástudók és a farizeusok.
Heródes Antipász Galilea negyedes fejedelme volt, személye nem keverendő össze apjával, Heródes királlyal, aki évtizedekkel korábban, Jézus születésének idején irányította az országot. A mai részlet a kegyetlenségeiről elhíresült Heródes Antipász egyik legszörnyűbb cselekedetét, Keresztelő János kivégzését mutatja be. A Keresztelő figyelmeztette őt erkölcstelen életvitelére, tudniillik arra, hogy nem szabad feleségül vennie testvérének feleségét. A figyelmeztetés nem az uralkodónak fájhatott a legjobban, hanem feleségének, Heródiásnak, aki csak a megfelelő alkalmat várhatta, hogy megszabaduljon Jánostól.
János személyével kapcsolatban meg kell említenünk, ami aztán Jézus tanítását is jellemzi, hogy nem csupán általánosságban beszél a bűnről és ítéli el azt, hanem szembesíti a bűnösöket saját bűnükkel. Mindez azonban nem a bűnös elítélésének jegyében történik, hanem azzal a szándékkal, hogy a megtérésre, a bűnbánatra vezesse.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, ismered kívánságaimat és igényeimet. Sok dolog után kiált a szívem, és mégis csak egy a szükséges. Taníts meg arra, hogy vágyaim mindenben a lényegre törekedjenek. Akkor majd vágyaim szomját is csillapítod; szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szívbe még nem hatolt bele az, amit azoknak készítettél, akik szeretnek téged.