EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS 

 

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”

---

Az ószövetség idején Ábrahám útnak indult, hogy eljusson arra a földre, amelyet Isten ígért neki. A választott nép Isten parancsára útnak indult Egyiptomból, hogy Mózes vezetésével eljusson a neki ígért földre. Isten a későbbi időkben is újra és újra útnak indítja az embereket. S miközben az ember az Isten által neki mutatott utakon jár, utat keres Isten felé. Mert minden lelki útnak az a célja, hogy eljussunk életünk Urához. Az ember persze választhat más utat is, a rossz sehová sem vagy éppen a pusztulásba vezető széles útját.
Nyilvános működésének esztendeiben Jézus szintén úton volt. Járta a falvakat és a városokat, és közben utat talált az emberek szívéhez is. Társakat gyűjtött maga mellé, akiket meghívott, hogy közös úton járjanak. Sokakat hívott, de nem mindenki indult el vele. Új utakat mutatott az embereknek: a megtérés útját, a gyógyulás útját, a próbatételek útját, az igazság útját. A sötétség és a bűn tévútjáról igyekezett letéríteni az embereket. Ő maga is végigment a szenvedés keresztútján, aztán pedig elindult a feltámadás útján. Fáradhatatlanul járta azt az utat, amelyet az Atya jelölt ki neki, s amelyen végig kellett mennie ahhoz, hogy nekünk megmutassa a mennybe vezető utat. Szavai szerint az örök életre vezető út keskeny s csak kevesen járnak rajta. Elindulok-e az úton, amelyet Jézus mutat nekem?
© Horváth István Sándor

---

Életem Ura, Jézus Krisztus! Amikor a szentmisében a te szavadat hallgatom, a te irántam való szeretetedre gondolok. Amikor áldozatod megújul az oltáron, ismét csak a te végsőkig elmenő szeretetedre tudok gondolni. Amikor pedig a szentáldozásban magamhoz veszem Testedet, akkor értem meg igazán, hogy mennyire szeretsz engem! Szeretettel hívsz, hogy Testeddel táplálkozzak. Hálásan fogadom el hívásodat, hogy az Oltáriszentségben Téged vegyelek magamhoz és bennem élj!