'Isten szeretete munkálkodik mindenütt övéiben a Szentlélek által'

Igazi az a szeretet és tökéletes az a megbecsülés, amelyet csekélységünk iránt tanúsítasz valóban szent életű és méltán nagyrabecsült, szeretett uram. Meghozta ugyanis leveledet a mi küldöttünk, Juliánusz, aki visszatért Karthágóból. Leveled oly nagy fényben tárta elénk életszentségedet, hogy nemcsak azt látjuk: mennyire szeretsz bennünket, hanem ráismerünk arra is, hogy milyen ez a szereteted. Hiszen ennek a szeretetnek Isten a forrása, aki a világ kezdetétől fogva kiválasztott bennünket magának, akinek az örök tervében már ott voltunk, mielőtt megszülettünk volna, mert ő alkotott minket, és nem mi magunkat (vö. Zsolt 99,3), ő alkotott meg minket, mielőtt az meglett volna. Tehát az ő örök terve és teremtő akarata szólított a létbe minket, és még mielőtt tudtunk volna valamit is róla, ő már szeretetével közös akaratra, a hit egységére, illetve az egységben való hitre hozott össze bennünket, hogy az így megnyilvánuló lelkületből ismerjünk egymásra, nem pedig a látható külső testi vonásokból.

Hálát adunk Urunknak és dicsőítjük őt, hiszen az egész földkerekségen az ő szeretete munkálkodik övéiben a Szentlélek által, akit minden emberre kiárasztott. Az ő mindent betöltő ereje boldogítja országát, amelyben népének fejedelmei között (vö. Zsolt 112, 8) méltán tett meg téged vezetővé az Apostoli Széken. Ugyanakkor minket, az elesetteket is felemelt és felsegített, mint a földhöz ragadt koldusokat, és úgy rendelte, hogy hozzátok tartozzunk. De még jobban hálát adunk Urunknak azért az ajándékáért, hogy testvérként helyezett bennünket szíved szeretetébe, és így bizton számíthatunk páratlan nagy szeretetedre. Mindezen jóságos ajándék arra késztet minket, hogy hűségesen és nagyon szeressünk téged.

És hogy engem is mindenestül ismerj, tudd meg, hogy én, mint a legvétkesebb bűnös, egykor a sötétségből és a halál árnyékából kiemelkedve nem másért jutottam az életet adó levegőre és tettem kezemet az eke szarvára és vettem vállamra az Úr keresztjét, minthogy mindvégig állhatatosan kitartsanak, és ebben a te imádságaid is segítsenek engem. Érdemeidet csak tetézni fogja az, ha közbenjárásoddal könnyítesz terheimen. Az a szent ugyanis, aki segít a szenvedőn, - testvért nem is merek mondani -, olyan erős, mint egy vár (vö. Zsolt 58,10).

Egységünk jeleként küldünk egy kenyeret is szentségednek, kifejezi ez a Szentháromság oszthatatlanságát is. Ezt a kenyeret mint megáldott kenyeret méltóztassál magadhoz venni.

Nolai Szent Paulínusz püspök levelezéséből

Forrás ~ Internet