'Az igazán tökéletes és örök barátság'
Jonatán, ez a kiváló ifjú, nem tekintette királyi származását, sem azt,
hogy a trón várna rá, hanem barátságot kötött Dáviddal, és ebben a
barátságban egyenlővé tette a szolgát az urával. Amikor annak menekülnie
kellett atyja, Saul elől, és a pusztában rejtőzködött, amikor halálra
volt szánva, és életére törtek, akkor is maga elé helyezte Dávidot,
magát megalázta, őt pedig felmagasztalta: Te leszel a király - így szólt -, és én a második leszek utánad (vö. 1 Sám 23,17).
Ó, valóban gyönyörű példája ez a barátságnak! Csodás dolog! A király
dühöng szolgájára, mintha az vetélytársként az egész országot őellene
ingerelné; a papokat is árulással vádolja, és puszta gyanúból
lemészároltatja őket. Átkutatja az erdőket, átvizsgáltatja a völgyeket,
fegyvereseivel megszállatja a hegyeket és dombokat; mindenki igyekszik
megbosszulni a király megsértőjét. Csak egyedül Jonatán mer
szembeszállni atyjával, ő, akinek egyedül lenne joga féltékenykedni; ő
segít barátjának ily nehéz helyzetben is tanácsot adva, mivel a
barátságot a királyságnál többre becsüli: Te leszel a király - mondja -,
és én a második leszek utánad. Nézzétek azt is, hogyan ingerli az atya a
fiát barátja ellen, szemrehányásokkal ijesztgetve, s azzal fenyegetve,
hogy megfosztja a királyságtól és minden méltóságától.
Amikor pedig Saul meghozta Dávid ellen a halálos ítéletet, Jonatán akkor
sem hagyta cserben barátját: Miért kell Dávidnak meghalnia? Mit
vétkezett? Mit tett? Hiszen amikor életét tette kockára, és legyőzte a
filiszteus Góljátot, örvendeztél. Miért kell tehát meghalnia? (vö. 1 Sám
20,32; 19,5) Ez a beszéd olyan dühbe hozta a királyt, hogy
megpróbálta fiát, Jonatánt lándzsájával a falhoz szegezni, aztán meg is
fenyegette: Te elvetemült fiú! Tudom, hogy szereted őt a magad és anyád
szégyenére (vö. 1 Sám 20,30). Aztán szívének mérgét fiára fröccsenti,
olyan szavakat fűzve hozzá, hogy azok fölkeltsék ambícióit, táplálják
gyűlöletét, irigységét és keserűségét: Amíg Izáj fia a földön él, nem
lesz szilárd a te uralmad sem (vö. 1 Sám 20,31).
Kit ne zaklattak volna fel ezek a szavak, kiben ne ébresztettek volna
irigységet? Kinek a szeretetét, barátságát és jóindulatát ne törte volna
meg, ne kisebbítette volna, és ne feledtette volna el mindez? Ez a
szeretetreméltó ifjú azonban megőrizte szívében a barátságot, kemény
volt a fenyegetésekkel szemben, türelmes a gyalázásokban, a barátságot
többre értékelte a királyságnál; nem törekedett a saját dicsőségére,
csak egyedül a barátja szeretetére. Te leszel a király - mondta , és én
a második leszek utánad.
Ez az igazi, a tökéletes, állhatatos és örök barátság, amelyet az
irigység nem tör meg, a gyanakvás nem kisebbít, az ambíció nem öl meg.
Ez a barátság a kísértésekben sem szűnt meg, a támadások közt sem tört
le, oly sok gyalázás ellenére is szilárd maradt, és oly sok igazságtalan
támadás közepette is állhatatos maradt. Tehát: Menj, és tégy te is
hasonlóképpen! (Lk 10,37)
Szent Elréd apátnak 'A lelki barátságról' szóló könyvéből
Forrás ~ Internet
