A választottak egész Egyházát méltán nevezhetjük pirkadatnak vagy
hajnalnak, mert a pirkadat és a hajnal átmenet a sötétségből a
világosságba. Az Egyházat ugyanis, amikor az a hitetlenség éjszakájából a
hit világossága felé halad - mint ahogy a hajnal a sötétség után a
nappal világosságába megy át -, már a mennyei fényesség ragyogja körül.
Ezért jól alkalmazható rá a kérdés az Énekek énekéből: Ki az, aki úgy
ragyog, mint a hajnal pírjai (Én 6,10). A mennyei élet jutalmát kereső
Egyház azért nevezhető hajnalnak, mert amennyire fokozatosan elhagyja a
bűnök éjszakáját, annyira be is öltözik az igazlelkűség fényébe.
Van azonban itt még egy mélyebb értelem is, amelyre rájövünk, ha a
hajnal vagy a virradat természetét jobban megfigyeljük. Mert a hajnal és
a virradat jelzi ugyan, hogy az éjszaka már elmúlt, de még nem mutatja
be a nappal teljes fényességét. Amíg ugyanis az egyiket tovaűzi, addig a
másikat befogadja, és így még együtt hordozza magában a fényt és a
sötétséget is. Hajnal vagy virradat vagyunk még mi is mindannyian, akik
ebben az életben az igazság nyomdokain járunk: már valamennyire a
verőfényhez illően cselekszünk, de még a sötétség foszlányai sem tűntek
el végleg belőlünk.
A Szentírásban a Próféta is így szól Istenhez: Színed előtt egy élő sem mondható igaznak (Zsolt 142,2). És az is meg van írva: Sok dologban vétünk mindnyájan (Jak 3,2). Ennek megfelelően, amikor Pál azt mondja: Múlóban az éjszaka, nem így folytatja: és eljött a nappal, hanem így: a nappal pedig közel (Róm 13, 12), Pál apostol ugyanis arra céloz, hogy az éjszaka elmúltával a nappal még nincs itt, csak közeledik, és így világosan tudtunkra adja, hogy kétségkívül még a verőfény előtt, de már az éjszaka után, tehát még csak a hajnali átmenetben él.
A Szentírásban a Próféta is így szól Istenhez: Színed előtt egy élő sem mondható igaznak (Zsolt 142,2). És az is meg van írva: Sok dologban vétünk mindnyájan (Jak 3,2). Ennek megfelelően, amikor Pál azt mondja: Múlóban az éjszaka, nem így folytatja: és eljött a nappal, hanem így: a nappal pedig közel (Róm 13, 12), Pál apostol ugyanis arra céloz, hogy az éjszaka elmúltával a nappal még nincs itt, csak közeledik, és így világosan tudtunkra adja, hogy kétségkívül még a verőfény előtt, de már az éjszaka után, tehát még csak a hajnali átmenetben él.
A választottak szent Egyháza akkor lesz majd a nappali verőfényben,
amikor már nyoma sem lesz benne a bűn sötétjének. Akkor lesz teljes a
nappal, amikor a belső fényessége már tökéletes izzásban árad ki belőle.
A hajnal tehát valamilyen átmeneti állapot; jól érzékelteti ezt a
kérdés: Jelölted már ki hajnalpírnak helyét? (Jób 38,12) Ha valaminek
kijelölik a helyét, azt tulajdonképpen az egyik állapotból a másikba
juttatják. De mi is a végső helye ennek a hajnalnak? Az istenlátás örök
tökéletes fényessége.
Ha majd ide eljut, akkor már semmi sem lesz benne a múlt éjszaka sötétségéből. Erre a helyére kívánt eljutni ez a hajnal, amikor ezt énekelte a Zsoltáros: Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre: mikor mehetek, hogy lássam az Isten arcát? (Zsolt 41,3). Erre a megismert helyre kívánkozott az a hajnal akkor is, amikor Pál lelkéből feltört a vallomás, hogy szeretne megsemmisülni és Krisztussal eggyé lenni, vagy amikor ezt írja: Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség (Fil 1,21).
Ha majd ide eljut, akkor már semmi sem lesz benne a múlt éjszaka sötétségéből. Erre a helyére kívánt eljutni ez a hajnal, amikor ezt énekelte a Zsoltáros: Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre: mikor mehetek, hogy lássam az Isten arcát? (Zsolt 41,3). Erre a megismert helyre kívánkozott az a hajnal akkor is, amikor Pál lelkéből feltört a vallomás, hogy szeretne megsemmisülni és Krisztussal eggyé lenni, vagy amikor ezt írja: Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség (Fil 1,21).
Nagy Szent Gergely pápa Jób könyvéhez írt 'Erkölcsi magyarázatok' című művéből
Forrás ~ Internet
Forrás ~ Internet
