'Akik Krisztus társai a szenvedésben, társai lesznek a vigasztalásban is'
Ha a halálból átmentünk az életbe azáltal, hogy a hitetlenségből a hitbe
tértünk át, ne csodálkozzunk, hogy ezért gyűlöl a világ bennünket. Mert
azok közül, akik a halálból nem mentek át az életbe, hanem ott maradtak
a halálban, senki sem szeretheti azokat, akik átléptek a halál sötét
honából - hogy úgy mondjam - az élő kövekből épült örök élet házába.
Jézus életét adta értünk, tehát mi is adjuk oda életünket, nem azt
mondom, hogy őérte, hanem inkább magunkért, és most gondolok éppen
azokra az emberekre, akik a mi vértanúságunk által fognak, mint élő
kövek, beépülni.
Keresztény testvérem, itt van a mi dicsekvésünk ideje. Ezt mondja
ugyanis a Szentírás: De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is
dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a
türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény
pedig nem csal meg. Csak áradjon szívünkbe az Isten szeretete a
Szentlélek által (Róm 5,3-5). Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven lesz
részünk Krisztus révén a vigasztalásban is (2 Kor 1,5), ha nagy örömmel
fogadjuk Krisztus szenvedéseit, amelyek bőven áradnak ránk, és ha
túláradó vigasztalásra vágyakozunk, arra a vigasztalásra, amelyet
megkapnak mindazok, akik szomorkodnak; talán nem egyformán, mert ha
pontosan egyenlő lenne a vigasztalás, akkor nem mondaná a Szentírás,
hogy: Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven
lesz részünk a vigasztalásban is.
A szenvedők tehát, amilyen mértékben részesei Krisztus szenvedéseinek,
úgy lesznek a vigasztalásnak is részesei. Ezt tanulhatjuk attól is, aki
bizakodva mondja: Tudván, hogy amint szenvedésének társai vagytok, úgy
lesztek részesei a vigasztalásnak is (2 Kor 1,7). Isten pedig ezt mondja
prófétája által: Alkalmas időben meghallgatlak, s
az üdvösség napján megsegítelek (vö. Iz 49, 8). Mi lenne tehát más
alkalmasabb idő, mint amikor a Krisztusban levő Isten iránt tanúsított
vallásosságunkért őrség kíséretében felsorakoztatnak bennünket a
világban, de inkább mint győzteseket, és nem legyőzötteket? Krisztus
vértanúi ugyanis vele együtt legyőzik a fejedelemségeket és a
hatalmasságokat, vele együtt diadalmaskodnak ezeken, hogy amint kijutott
nekik Krisztus szenvedéseiből, úgy legyen részük hősiességében is, amit
ő szenvedésével szerzett meg. Éppen ezért melyik másik nap lenne az
üdvösség napja, mint éppen az a nap, amikor így haltok meg?
De kérlek benneteket, senkinek se okozzatok semmiféle botrányt, hogy ne
becsmérelhessék szolgálatunkat. Ehelyett mindenben úgy viselkedjetek,
mint Isten szolgái, nagy türelemmel (vö. 2 Kor 6, 4), mondván: És most
miben reménykedjem, nemde az Úrban? (vö. Zsolt 38, 8)
Origenész áldozópapnak 'Buzdítás a vértanúságra' című iratából
Forrás ~ Internet
