'Közeledjetek az Úrhoz, és megvilágosodtok'
Édes a fény (Préd 11,7), jegyzi meg a Prédikátor, és a szemnek olyan jó
érzés ebbe a napba beletekintenie. Ha valaki kioltaná ezt a fényt,
alaktalanná szürkülne a világ, és élettelenségbe zuhanna az élet. Ezért
ír így Isten titkainak nagy szemlélője, a kezdetre visszatekintő Mózes:
Isten látta, hogy a világosság jó (Ter 1,3). De most inkább arra a
nagy, igaz és örök világosságra kell gondolnunk, amely minden embert
megvilágosít(Jn 1,9), Krisztus Urunkra, a világ fenntartójára és
megváltójára, aki emberré lett, és vállalta az embersorsot minden
szenvedésével, s akiről Dávid próféta így énekel: Énekeljetek Istennek,
zsoltárt zengjetek nevének, készítsetek utat neki, aki a felhő fölött
vonul, mert 'az Úr' az ő neve; örvendezzetek színe előtt (Zsolt 67,5).
Édesnek nevezte ezt a fényt, és jó érzésnek jelezte e dicsőség napjának a
szemlélését, már tudniillik előre arról szólva, aki Isten létére emberi
testet vett magára, és azt mondotta: Én vagyok a világ világossága; aki
követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága
(Jn 8,12). És egy másik helyen: Ez az ítélet: a világosság a világba
jött (Jn 3,19). Ezért tehát ez a nap, amelyet testi szemünkkel
szemlélünk, az igazság Napját jelzi előre. Ez valóban a legédesebb fény
lett mindazok számára, akik méltók lehettek arra, hogy tőle tanuljanak,
és akik őt saját szemükkel csak egy köztük élő és velük levő embernek
látták, jóllehet nem olyan ember volt, mint a többi. Mert ő igaz Isten
is volt, és ezért tudta megvalósítani, hogy a vakok lássanak, a sánták
járjanak, a süketek halljanak, és megtisztította a leprásokat, s
egyetlen szavával életre keltette a holtakat.
Hiszen most is az élet legédesebb gyönyörűsége, ha lelki szemünkkel
rátekintünk, tiszta és isteni szépségében elmerülünk, és róla
elmélkedünk. Hiszen abból a tényből, hogy közösségbe lépett velünk, és
felvette a mi emberi természetünket, mi is megvilágosodunk, lelkiekben
gazdagodunk, öröm tölti el a lelkünket, életszentségre jutunk, értelmünk
világossága felfokozódik, s végül mennyei ujjongással töltekezünk, s
mindez megaranyozza életünk minden hétköznapját is. A bölcsen gondolkodó
szent író ezért írta: Ha sok évig él is az ember, örüljön mindegyiknek
(Préd 11,8). Mert azok számára, akik őt szemlélik, minden öröm forrása
csak az igazság Napja. Erről mondja Dávid próféta: Ujjonganak Isten
előtt az igazak, elragadtatással ünnepelnek (Zsolt 67,4); majd ismét:
Örvendjetek, igazak, az Úrban, a szentekhez dicséret illik (Zsolt 32,1).
Szent Gergely agrigentumi püspöknek a Prédikátor könyvéhez írt magyarázatából
Forrás ~ Internet
