'Keressétek, ami odafönt van!'
Ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy
élvezze és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten
ajándéka. Mert az ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten
örömmel tölti el szívét (Préd 5,18-19). A Szentírás itt összehasonlítja
annak az embernek a sorsát, aki nagy vagyona miatt még az ételét is
nagy gondok közepette veszi magához és még élni sem ér rá mulandó javai
miatt, annak a boldogabb embernek a sorsával, aki a jelen élet javait
élvezni is tudja. Ennek ugyanis van legalább valamilyen kis gyönyörűsége
is az élvezetben, de amannak csak emésztő gondjai adódnak. Sőt meg is
magyarázza, hogy miért Isten ajándéka az, ha valaki örülni tud
vagyonának. Ugyanis az ilyen nem sokat törődik élete napjaival.
Mert elvonja őt Isten a gondoktól, és örömet ad szívébe. Nem lesz
szomorú az élete, hiszen nem kell gondokban vergődnie, és a jelen élet
örömei meg gyönyörűségei sem tartják távol Istentől. De sokkal jobb, ha
az Apostol gondolata szerint a Szentírás e szavain az Istentől adott
lelki ételt és lelki italt értjük, és így megtaláljuk minden munkánkban
az örömünket is. Valóban csak nagy erőfeszítés és sok munka árán
érhetünk el oda, hogy ezeket az igazi javakat élvezhessük. Ez hát a mi
sorsunk, hogy magának az erőfeszítésnek és munkának is örülni tudjunk.
Ez az öröm jó dolog, de csak addig, amíg Krisztus, a mi életünk
megjelenik (vö. Kol 3,4), hiszen ez még nem a teljes boldogság.
Az ember minden fáradozása a szájáért van, de vágyát mégsem tudja
kielégíteni. Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mivel a
szegénynek, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot?
(vö. Préd 6,7-8) Mindazt, amiért az emberek itt a földön fáradoznak,
elnyeli a szájuk, megőrli a fog, és a gyomorba jut, hogy azt megeméssze.
Tehát meglehetősen kevés az a gyönyörűség, amit ezek a dolgok
szereznek. Hiszen jóformán csak addig jelentenek élvezetet, amíg
ízleljük azokat.
Az ember azonban az evéssel nem tudja kielégíteni a vágyát. Vagy azért,
mert újra megkívánja azt, amit evett, és sem bölcs, sem balga nem élhet
eledel nélkül; a szegény nem is keres egyebet, csak azt, hogy testét
táplálja, és éhen ne vesszen. Vagy pedig azért marad kielégítetlen evés
után is az ember, mert a testi jóllakás semmi különös előnyt sem jelent a
léleknek, hiszen a bölcs is, a balga is ugyanolyan testi eledellel él,
és a szegény figyelme odairányul, ahol valami evilági jót vett észre.
Sokkal jobb tehát ezt a helyet arra az igazán bölcs emberre érteni, aki
jártas a Szentírásban, és így valóban minden fáradsága a szájáért van,
de vágyát mégsem tudja kielégíteni (vö. Préd 6, 8), mert mindig többet
óhajt abból megtanulni. Itt aztán valóban többje van a bölcsnek, mint a
balgának; mert bár magát szegénynek tartja, éspedig olyan értelemben,
ahogy az evangélium boldognak hirdeti a szegényt, és az örök élet
javainak elnyerésére törekszik. Közben azon a szűk és keskeny ösvényen
jár, amely az örök életre vezet. Szegény ugyan a gonosz tettekben, de
tudja, hogy hol talál rá Krisztusra, aki maga az élet.
Szent Jeromos áldozópapnak A Prédikátor könyvéhez írt magyarázatából
Forrás ~ Internet
