'Átadtam nekik a dicsőséget, amelyet nekem adtál'
Ha a szeretet végül is teljesen elűzi a félelmet, a félelem pedig
átváltozik, és szeretetté válik, akkor majd úgy találjuk, hogy az
üdvözülés után az egység következik, tudniillik minden egyesül az egy és
egyedüli Jóval abban a tökéletes formában, amelyet az Énekek énekének a
galambjában látunk. Mert valami ilyesmi tűnik ki a következő szavakból: Ez az én galambom,
az én tökéletesem. Egyetlenje anyjának, szülője választottja (Én 6,8).
Mindezt az evangéliumban az Úr szava világosabban is kifejezi. Miután
minden hatalmat átadott tanítványainak, és megáldotta őket, az Atyához
szóló imádságában még más ajándékot is ad az arra méltóknak.
A
legfontosabb és legnagyobb ajándékot adja, azt, hogy többé ne forduljon
elő náluk sohase a széthúzás semmi választásban vagy döntésben, hanem
mindnyájan egyek legyenek szorosan egybekapcsolódva az egy és egyedüli
Jóval, hogy így a Szentlélek által létrehozott egységben - miként az
Apostol mondja - a béke köteléke fűzze össze őket, s mindnyájan egy test
legyenek, és egy lélek, az egy reményben, amelyre a hivatásuk is szól.
De igazán jobban tennénk, ha pontosan sorra vennénk a szent evangélium
szavait, így olvassuk: Legyenek mindnyájan egy! Amint te, Atyám, bennem
vagy, s én benned, úgy legyenek ők is egy bennünk (Jn 17,21).
Ennek az egységnek összetartó ereje a dicsőség; és hogy a Szentlélek ez a
dicsőség, senki sem vonja kétségbe, aki okosabb, és tovább olvassa azt,
amit az Úr maga az eddigiekhez hozzátesz: A dicsőséget, amelyet nekem
adtál, nekik adtam (Jn 17,22). Valóban ugyanazt a dicsőséget adta
tanítványainak akkor is, amikor így szólt hozzájuk: Vegyétek a
Szentlelket (Jn 20,22).
Ezt a dicsőséget - amely mindig is az övé volt, mielőtt e világ lett
volna - akkor kapta meg, amikor magára öltötte az emberi természetet,
amelyet a dicsőséggel a Szentlélek dicsőített meg, s ezután az
apostoloktól kezdve mindaz, aki ővele kapcsolatba jutott, részesedett e
dicsőségben, azaz a Szentlélekben is.
Ezért mondja: A dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egy
legyenek, amint mi egy vagyunk: én őbennük, és te énbennem, hogy ők is
eggyé teljesedjenek (Jn 17,22-23). Éppen ezért az, aki gyermekből
felnövekedve tökéletes férfiúvá válik, eléri a szellemi életkor
mértékét, amit eszünkkel fel tudunk fogni; végül pedig képes lesz a
Szentlélek dicsőségének befogadására a minden bűntől mentes állapota és
tisztasága által. Ez tehát az a tökéletes galamb, akire a jegyes tekint,
amikor azt mondja: Ez az én galambom, az én tökéletesem.
Nyssai Szent Gergely püspöknek az Énekek énekéről mondott szentbeszédeiből
Forrás ~ Internet
