GONDOLATAIM ÉLETRŐL - HITRŐL ÉS SZERETETRŐL

'Istennek tetsző áldozat'

    Amikor készen állt a máglya, Polikárp, miután levetette minden ruháját, és övét is eloldotta, a saruját is le akarta vetni. Azelőtt ezt ő sosem tette, hiszen valamennyi hívő mindig azon versengett, hogy melyikük érintheti hamarabb a testét; mert szent élete miatt már vértanúsága előtt is minden jóval ékeskedett.

    Ekkor már mindent előkészítettek körülötte a máglyán. De amikor oda is akarták szögezni, azt mondotta: 'Hagyjatok így, aki ugyanis megadja majd nekem, hogy elbírjam a tüzet, az megadja azt is, hogy a máglyán nyugodtan rajta maradjak akkor is, ha ezt szegekkel nem biztosítjátok.' Azért tehát nem szögezték oda, hanem csak rákötözték a máglyára.

    Ő meg hátrakötözött kézzel, mint egy, a nagy nyájból áldozatra kiválasztott kos, Istennek kedves áldozatként előkészítve, az égre tekintett, és így imádkozott: 'Mindenható Úristen, szeretett és áldott Fiadnak, Jézus Krisztusnak Atyja, általa ismertünk meg téged: angyalok, hatalmasságok, minden teremtmény és a színed előtt élő igazak egész nemzetségének Istene! Áldalak téged, mert erre a napra és erre az órára méltattál, hogy a vértanúk közé számláltatva vegyem magamhoz Krisztusod kelyhének rám eső részét, hogy testem és lelkem romolhatatlanul támadjon fel a Szentlélek által az örök életre. Bárcsak felvételt nyernék közéjük ma a te színed előtt, mint értékes és kedves áldozat, mint ahogy erre előkészítettél, és előre már megmutattad, és most beteljesíted, hazugságot nem ismerő és igaz Istenem. Mindezért dicsérlek, áldalak, magasztallak téged szeretett Fiad, Jézus Krisztus, az örök mennyei főpap által, akiben legyen neked, vele és a Szentlélekkel együtt dicsőség most és mindörökké. Ámen.'

    Miután kimondta az Áment, és befejezte imádságát, a máglyarakók meggyújtották a tüzet. Amikor a láng magasra tört fel, csodát láttunk mi, akiknek ez látni adatott, akik azért maradtunk életben, hogy másoknak elmondhassuk a történteket. A tűz mintegy boltozatot alkotott, és mint egy széltől feszített hajóvitorla, körülvette a vértanú testét. A máglya közepén a teste nem olyannak látszott, mintha égett hús lett volna, hanem mint sült kenyér vagy mint a kemence lángjában ragyogó arany és ezüst. Olyan édes illatot éreztünk, mintha tömjén vagy más drága illatszer áradt volna belőle.

A szmirnai egyháznak Szent Polikárp vértanúságáról szóló leveléből

Forrás ~ Internet

SZENT POLIKÁRP PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ ~ FEBRUÁR 23.

'Egészen korai idők vértanúja Polikárp, aki az Isten bölcsességét keresve vezette a rábízottakat. Isten segítségét kérjük a mai napon, hogy Polikárp közbenjárására erősítse meg hitünket, és áldj a meg a felkészülésünket a közelgő nagyböjtre.'

Polikárp szmirnai püspök, Szent János apostol tanítványa, a keleti Egyház kiemelkedő egyénisége. A húsvét megünneplésével kapcsolatos vita eldöntésére személyesen járt Rómában, Anicét pápánál 151 körül. Fennmaradt a filippiekhez írt levele. Életéről egykorú írók, Szent Ireneus püspök és Tertulliánus írtak. Haláláról hiteles vértanú akták tanúskodnak. 86 éves korában, 155 február 23-án a pogányok bevádolták a prokonzulnál mint 'Ázsia tanítómesterét', és halálát követelték. Máglyahalálra ítélték, de mivel a tűz nem ártott neki, karddal átdöfték. Holttestét megégették, de csontjait összegyűjtötték, és 'minthogy drágaköveknél többre becsülték, megfelelő helyen - a kisázsiai Musztafa hegyen - eltemették'. Ott gyülekeztek össze a keresztények 'vértanú születésnapját' megünnepelni. Példaadásának nagyszerűségét magasztalja a szentmise kezdőéneke: Ez az igaz tanú, akinek Krisztus nevéért vérét ontották, nem félt a bírák fenyegető szavától, és elnyerte a mennyei koronát.

'Mindenek Teremtője, Istenünk, aki Szent Polikárp püspököt vértanúid sorába emelted, közbenjárására engedd, hogy mi is igyunk Krisztus kelyhéből, és így boldog örök életre támadhassunk föl!' Amen.

Forrás ~ Internet

'Akik közületek elöljárók, azokat mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd nyilvánvalóvá váló dicsőségének is részese, kérem: legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját.'

Péter első levele 5. fejezet 1-2a.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. február 23. – Kedd

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: 'Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.' Mt 23,1-12

Elmélkedés

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus éles kritikát fogalmaz meg az írástudók és a farizeusok vallásosságával kapcsolatban. Nem a tanításukkal volt gondja, hanem a magatartásukkal. Abban az időben írástudóknak nevezték azokat, akik a törvények értelmezésével, magyarázatával foglalkoztak. A zsidó emberek életét a mózesi törvény szabályozta, amely a vallási és a társadalmi, az egyéni és a közösségi életre egyaránt vonatkozott. Az évszázadok során a Mózesnek adott eredeti isteni törvényekhez sok más emberi szabály és előírás kapcsolódott. Az írástudók arra törekedtek, hogy az emberi parancsokat is visszavezessék a mózesi törvényekre, mintegy isteni eredetet, alapot adva nekik, bár ez nem mindig sikerült. Az írástudók tanításával, törvényértelmezésével tehát nincs Jézusnak nagyobb problémája, azzal viszont igen, hogy éppen ők nem tartják meg ezeket a törvényeket, illetve inkább csak a látszatra törekszenek. Ezt nevezzük képmutatásnak, farizeusi lelkületnek, amely nem igazi vallásosságot jelent, hanem csak annak látszatát. Ez a vallásosság nem Isten iránti szeretetből fakad, hanem az emberi elismerést keresi. Jézus ezt a magatartást nem tartja követendőnek. A magamutogatás és az öndicséret helyett Jézus az alázatosságot ajánlja követőinek. Az alázatos ember minden jót Istennek tulajdonít.

Imádság

Atyánk! Itt vagyok szolgálatodra, a te gyermeked, hogy rajtam keresztül folytasd szereteted munkáját a világban azáltal, hogy Jézust adod nekem, rajtam keresztül másoknak és az egész világnak. Imádkozzunk egymásért, hogy Jézus szerethessen bennünk és általunk azzal a szeretettel, mellyel az Atya szereti őt. Boldog Kalkuttai Teréz

'Szent Péter tanítást ad arról, hogy Isten minden népet meghív a keresztény életre'

    Amikor az apostolok és a júdeai testvérek megtudták, hogy a pogányok is elfogadták az Isten szavát, a Jeruzsálembe visszatérő Pétert a zsidók közül némelyek szemrehányással fogadták: 'Körülmetéletlen emberek házában jártál, és ettél velük.'

    Péter hozzáfogott, és szép sorjában elbeszélte nekik a történteket: 'Joppe városában voltam, és imádkoztam, közben látomásom volt. Valami lepedőféle ereszkedett le egészen elém az égből, a négy csücskénél fogva. Amikor jól szemügyre vettem, szárazföldi négylábúakat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne. És hangot is hallottam.

    Így szólított meg: Nos, Péter, öld meg, és edd meg! Én szabadkoztam: Szó sem lehet róla, Uram, hisz nekem soha semmi közönséges és tisztátalan nem volt még a számban. Másodszor is megszólított az égi hang: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd közönségesnek. Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész fölemelkedett újra az égbe.

    Ebben a pillanatban három ember ért a házhoz, ahol laktam. Cezáreából küldték őket hozzám. A Lélek felszólított, hogy habozás nélkül menjek el velük. Velem tartott ez a hat testvér is, és az illető férfi házába értünk. Elmondta, hogy angyal jelent meg házában, és felszólította: Küldj Joppéba, hívasd el Simont, más néven Pétert. Ő majd elmondja, ami neked és egész házad népének üdvösséget szerez.

    Alighogy beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, éppen úgy, ahogy miránk a kezdet kezdetén. Eszembe jutottak az Úr szavai, amikor mondta: János csak vízzel keresztelt, de ti a Szentlélek által nyeritek el a keresztséget. Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik is, mint nekünk, akik hiszünk Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy akadályt gördítsek az Isten útjába?'

    Miután ezeket hallották, elhallgattak, és dicsőítették Istent: 'Így hát a pogányoknak is megadta az Isten a bűnbánatot az életre.'

Az Apostolok Cselekedeteiből 11. fejezet 1-18.

Forrás ~ Internet

HIMNUSZ SZENT PÉTER APOSTOLHOZ

Péter, jó pásztor, halld meg esdeklő szavunk,

bűneink láncát oldozd meg, hisz Jézusunk

rád bízta egykor a mennyország kulcsait:

szavaddal nyithatsz, zárhatsz eget, poklot is.

Örök dicsőség, Szentháromság, teneked,

örömujjongás, hatalom és tisztelet!

Te legfőbb Egység, a te erőd végtelen,

most és örökké te uralkodsz mindenen. Amen.

Forrás ~ Internet

'Krisztus Egyháza Péter hitének szilárdságára épül'

    Krisztus az egész emberiségből az egy Pétert választja ki, hogy a hitre meghívott minden népnek, sőt minden apostolnak és az Egyház összes elöljárójának is élére álljon. Ezt pedig azért tette, hogy - bár Isten népében sok pap és sok pásztor van - mégis Péter kormányozza igazában mindazokat, akiken elsődlegesen Krisztus uralkodik. Szeretteim, Isten kegyessége a maga hatalmának fönséges és csodálatos részesévé tette ezt a férfit, és ha akarta is, hogy a többi vezető is ennek Péterrel együtt részese legyen, csak őáltala adta meg a többinek azt, amit nem tagadott meg tőlük.

    Egy alkalommal az Úr valamennyi apostolát megkérdezte, miképpen vélekednek őróla az emberek. Ameddig az emberi tudatlanság bizonytalankodásairól számolnak be az apostolok, addig mindannyian együtt adják a választ. Amikor azonban azt kérdezi, hogy maguknak a tanítványoknak mi a véleménye, akkor az lesz az első az Úr megvallásában, aki első az apostoli méltóságban is. Hiszen Péter mondta: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus így válaszolt neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám (Mt 16,16-17); vagyis azért vagy boldog, mert téged Atyám tanított erre; nem vitt tévútra semmi földi vélekedés, hiszen mennyei sugallat oktatott ki. Nem test és nem vér, hanem az nyilatkoztatott ki engem neked, akinek egyszülött Fia vagyok.

    Majd Jézus így folytatta: Én is mondom neked; vagyis, amiként Atyám feltárta neked istenségemet, úgy most én is tudatom veled kiemelkedő méltóságodat: Te Péter vagy. Igaz ugyan, hogy én vagyok az elpusztíthatatlan szikla, én vagyok a szegletkő, amely egybeköti a kettőt (vö. Ef 2, 14. 20), én vagyok az az alap, amelyen kívül mást senki sem rakhat, mindazonáltal te is szikla vagy, mert az én erőm ad neked szilárdságot, hogy mindaz, ami az én hatalmam, az a részesedés által a tied és az enyém legyen.
    Erre a sziklára építem Egyházamat, és az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta (Mt 16, 18). Erre az erődítményre, mondja, örök templomot építek majd, és Egyházam, ez a fenséges és egészen az égbe nyúló épület ennek a hitnek a szilárdságára épül.

    Ezt a hitvallást el nem fojtja a pokol hatalma, bilincsbe sem veri a halál: ez a szó valóban az élet szava. És így, aki ezt megvallja, azt az égbe segíti, aki pedig megtagadja, azt a kárhozatba taszítja. Ezért is mondja az Úr Szent Péternek: Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva (Mt 16, 19).

    Átszállt a többi apostolra is ennek a hatalomnak az őket megillető része, és ennek a határozatnak a törvényes ereje átszállt az Egyház valamennyi pásztorára is, de Urunk nem ok nélkül bízta erre az egyre azt, amit a többivel is közölt. Péterre ugyanis azért bízta különösképpen is ezt a hatalmat, mert az Egyház valamennyi elöljárója előtt Péter lesz a mintakép.

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

Forrás ~ Internet

SZENT PÉTER APOSTOL SZÉKFOGLALÁSA ~ FEBRUÁR 22.

A IV. századtól kezdve ünneplik ezt az ünnepet, az Egyház egységének kifejezésére. Péterre, a kősziklára épül az Egyház, de Jézus Krisztus az, aki kősziklává tette Pétert, és aki kegyelmével erősíti ma is Egyházát. Urunk, Jézus Krisztus Szent Péter apostolnak ígérte meg: 'Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat.' Péter apostol, amikor az angyal segítségével csodálatos módon megszabadult Heródes király börtönéből, megerősítette a jeruzsálemi híveket, és 'más helyre' távozott. A szíriai Antiochiában akkor már sok hívő volt, és az ő első püspökük lett Szent Péter. Antiochiai székfoglalását ünnepeljük a mai napon. Ott nevezték először a Krisztus-hívőket keresztényeknek.

'Mindenható Istenünk, te Péter apostol hitvallásával sziklaalapra állítottál minket. Segíts, hogy rendületlenül helytálljunk minden viszontagságban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

Péter első levele 5. fejezet 1-2a.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. február 22. – Hétfő, Szent Péter apostol székfoglalása

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: 'Kinek tartják az emberek az Emberfiát?' Ezt válaszolták: 'Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.' Ő tovább kérdezte őket: 'Hát ti, kinek tartotok engem?' Simon Péter válaszolt: 'Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.' Erre Jézus azt mondta neki: 'Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.' Mk 16,13-19

Elmélkedés

A mai evangéliumi történet azt igazolja, hogy jogosan tartjuk Péter apostolt az első pápának, az Egyház első vezetőjének, hiszen maga Jézus Krisztus adta neki ezt a különleges feladatot és hatalmat. Mivel Szent Péter apostol Rómába került, ott vezette az egyházi közösséget és e helyen szenvedett vértanúhalált, ezért halálát követően a keresztények azt tartották, hogy azok a személyek, akik Péter utódai a római püspöki székben, egyben az egész Egyház vezetését is folytatják. Az a Krisztustól kapott sajátos küldetés, amit Péter kapott, folytatódik mindazokban, akik Róma püspökei. Már az első keresztény időkben megjelenik az a gondolat, hogy azok tartoznak az Egyházhoz, akik közösségben, egységben vannak Péter utódával, a római püspökkel. Ez mind a püspökökre, mind a hívekre vonatkozik világszerte. Ahogyan Szent Péter apostol és a többi apostol egyetlen testületet, közösséget alkotott, ugyanúgy a pápa, Róma püspökeként és Péter utódaként egy testületet alkot a világegyház többi püspökével, az apostolok utódaival. Szenteljük ezt a hetet arra, hogy naponta imádkozunk a jelenlegi Szentatyáért, Ferenc pápáért, hogy Krisztus akaratának megfelelően és a Szentlélek sugallatait követve vezesse az Egyházat, és teljesítse azt a feladatát, hogy megerősítse az embereket a hitben.

Imádság

Istenünk! Sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat! Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: igen, Uram, tudod, hogy szeretlek! Bátoríts bennünket, hogy a te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!

'Szomorúságodban boldogan várd a rákövetkező örömödet!'

Arra kértél, kedves testvér, hogy vigasztaló levelet írjak neked, és intelmemmel próbáljam megédesíteni lelked keservét, amit annyi sok csapás miatt kell most elviselned. De ha okosan gondolkodol, akkor ez a vigasztalás már készen is van számodra. Hiszen azok az isteni igék, amelyek örökséged eléréséről biztosítanak téged, az örökbe fogadott fiút, kétségtelenül megmutatják neked a vigasztalás útját is. Mert van-e világosabb kijelentés például ennél: Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben, és készülj fel a megpróbáltatásra? (Vö. Sir 2, 1-2)

Ahol ugyanis megvan az istenfélelem és igazi vallásosság, ott bármilyen súlyos megpróbáltatás jöjjön is, az nem a szolga megkínzásának tűnik, hanem sokkal inkább az Atya fegyelmező eszközének. Ezért, amikor a türelmes Jób sok szenvedése között így kiált fel: Bárcsak az Isten, aki elkezdte, összezúzna; s felemelné kezét, és végezne már velem; utána rögtön hozzáfűzi ezt is: Ez az én vigasztalásom, hogy kínnal sújt, és nem kímél (vö. Jób 6, 10).

Isten választottai számára ugyanis nagy vigasztalás maga az Istentől jövő csapás. Mert amikor e rövid ideig tartó ostorozást szenvedik, már ugyanakkor a dicsőséges égi boldogság elérésének a biztos reménye bátorítja lépteiket. Az aranyműves kalapácsa azért sújt le az aranyra, hogy minden salakot kiverjen belőle; a reszelő is azért csiszolja az ércet, hogy annak erezete annál ragyogóbban előtűnjék. A kemence teszi próbára a fazekas edényeit, az igaz embereket pedig a megpróbáltatások kísértése (vö. Sir 27, 5). Ezért beszél így Szent Jakab: Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket (Jak 1,2).

Valóban, jogos örömmel örvendezhetnek azok, akik vétkeikért ideig tartó szenvedést kapnak itt a földön, mert jó cselekedeteikért örök jutalmat kapnak a mennyben. Ezért tehát, kedves jó testvérem, bár csapások sújtanak, és a mennyből jövő fenyíték tisztogat, a kétségbeesés össze ne törje lelkedet; ajkad ne nyíljék zúgolódó panaszra; el ne nyeljen a kínzó szomorúság: a kislelkűség türelmetlenné ne tegyen, hanem igyekezzél mindig derűs arccal járni, jókedvedet megőrizni szívedben, hogy ajkadon ujjongó hálaadás fakadjon.

Bizony, magasztalnunk kell Isten ama csodálatos intézkedését, amellyel övéit azért sújtja ideig-óráig, hogy ezáltal megkímélje őket az örökké tartó kíntól; azért szorongat bennünket, hogy felemeljen; azért üt-vág, hogy gyógyítson; azért sújt le, hogy felmagasztaljon. A Szentírás ilyen és ehhez hasonló tanúságtételei erősítsék türelmedet, kedvesem! Szomorúságodban boldogan várd a rákövetkező örömödet!

Készítsen fel erre az örömre a remény, és gyújtsa fel benned a szeretet a buzgóságot. Az ilyen boldogan megmámorosodott lélek könnyen felejti, amit külsőleg el kell szenvednie, és azzal táplálkozik, és arra törekszik, amit lelke belsejében szemlél.

Damiáni Szent Péter püspök leveleiből

Forrás ~ Internet

ADJUNK HÁLÁT SZÜNTELENÜL KRISZTUSNAK!

Adjunk hálát szüntelenül Krisztusnak,

legfőbb tanítómesterünknek, aki azért jött,

hogy szolgáljon, és mindenkivel jót tegyen.

Kérjük ezért alázattal és bizalommal: