EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: 'Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: 'Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. 'Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.'

---

Az élő kenyérről szóló beszédében Jézus új tartalmú kijelentést tesz, amikor az örök élet kenyeréről beszél. Pontosan megnevezi, hogy az ő teste az, amit táplálékként ad az embereknek. Ismét felidézi az ószövetségi manna-csodát, amely a zsidó nép számára meghatározó élmény volt. Az Egyiptomból való szabadulást követően, amikor a pusztában vándoroltak, rendkívüli gondot jelentett számukra a mindennapi étel biztosítása. Létkérdés volt számukra az élelem. Gondjuk mértékét jelezte éhséglázadásuk. Fellázadtak vezetőjük, Mózes ellen, illetve Isten ellen, akinek az Egyiptomból való szabadulást köszönhették. Ebben a helyzetben adta nekik Isten naponta a mannát, így gondoskodva róluk, s így mentve meg őket az éhhaláltól.
Ha mi nem is kerülünk ennyire nehéz helyzetbe, jól tudjuk, hogy a kenyér a legalapvetőbb étel számunkra, ami az életben maradáshoz szükséges. Ugyanakkor új jelentősége nyílik meg a kenyérnek attól kezdve, hogy a mi Urunk ezt a táplálékot választotta arra, hogy benne önmagát adja nekünk. Akinek a kenyeret, s a kenyér által az életet köszönhetjük, annak hálával tartozunk. Ugyanígy hálával tartozunk Jézusnak, aki önmagát adja nekünk az Oltáriszentségben! Legyünk hálásak Istennek, hogy az örök élet kenyerét naponta magunkhoz vehetjük a szentáldozásban!
© Horváth István Sándor

---

Istenünk, Te Krisztus papságában részesítetted egész népedet, és ennek a népnek tagjává tetted azokat, akiket Fiad képére újjá alkottál. Kérünk, fogadd el őket kedves áldozatul, hogy kegyelmedből eggyé váljanak egyházad adományaival. Amen.

 AZ ÚT SZÉLÉN ÁLL EGY SZOBOR

Az útszélén áll egy szobor
Szűz Mária szobra
Odamegyek alkonyatkor
Lehajlok a porba.

Bűneimnek terhe alatt
Összecsuklik térdem:
Imádkozzál bűnösökét
Imádkozzál értem.

Megvallom a bűneimet,
lerogyok a földre
Ó ne engedj Szűz Mária
elvesznem örökre.

Szánj meg engem édesanyám
szent kezed nyújtsd felém
Szobrod előtt megfogadom,
hű leszek örökké.

Elcsendesül a föld zaja
nyugodtabb a lélek,
elköszönök Máriától,
de még visszatérek.

Mosoly ül a szobor arcán
mintha boldog lenne,
Mária nem hagy el senkit,
aki bízik benne.

Reményt öntött a szívembe
Mária mosolya,
tudom engem is meghallgat
és nem hagy el soha.

Velem lesz majd,
ha szememre visszaszáll az álom,
és akkor is,ha majd egyszer
örökre lezárom .

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: 'Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon."

---

Beszédének lényegi mondanivalójához érkezik, amikor Jézus kijelenti: 'Én vagyok az élet kenyere' (Jn 6,35). Valószínűleg sokan ezen a ponton 'veszíthették el a fonalat.' Eddig minden világos volt. Látták a kenyérszaporítást, amely az egykori manna-csoda megismétlése a messiási időkben. Megértették, hogy Isten - miként a régi időkben, ugyanúgy a jelenben is - képes gondoskodni népe számára táplálékról. És ekkor jön az újdonság: Jézus azt állítja magáról, hogy ő az élet kenyere. Hogyan kell ezt érteni? Mit jelenthetnek ezek a szavak? Milyen értelemben lehet ő kenyér? Ilyen kérdések járhattak az egykori hallgatóság fejében, mert még nem tettek különbséget a testi táplálék és a lelki táplálék között. Ők arra gondoltak, hogy Isten minden nap olyan kenyeret ad nekik, amely testüket táplálja, azaz valóságos kenyeret. Jézus viszont arra gondol, hogy az ő teste lelki táplálék lesz az emberek számára.
Jézus is megérezhette az emberek megdöbbenését. Bizonyára észrevette, hogy kijelentését értetlenül, sőt hitetlenkedve fogadják, s erre utalást is tesz. Mivel magyarázható e hitetlenség? Talán azzal, hogy egyesek maguk akarják megszabni, hogy Isten milyen jeleket mutasson és nem azt keresik, hogy a látható jelek által mit akar nekik Isten üzenni. A hit és a hitetlenség útja abban különbözik, hogy elfogadom-e Isten vezetését?
© Horváth István Sándor

---

 

 Istenünk, Te az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat az egyházközségekben teszed láthatóvá, melyek szerte a földön úton vannak az örök haza felé. Add meg jóságosan népednek, hogy méltóképp képviselje népednek világot átfogó közösségét, jellé váljék a világ számára, és Krisztust vigye az emberek közé. Amen.

 TEMPLOM CSENDES MÉLYÉN

 Templom csöndes mélyén, oltár-rejteken,
Hófehéren Jézus titkon ott pihen.
Körülötte éj van, egyedül virraszt:
Mint az égi harmat, hull a szent malaszt.

Fénye általjárja a hideg falat,
Szürke utca mentén titkosan halad.
Pillantása áthat minden zárakon:
Fennvirrasztva jár az alvó falvakon.

Látja dúsak házát, kunyhóban szegényt,
Szétsugároz vigaszt, enyhülést, reményt.
Tekintete balzsam, ha a szív sebes:
A magános éjben szíveket keres.

Látja aki árva, aki elhagyott,
Börtönében látja a szegény rabot.
S ha a fáradt ember kínban elmerül:
Azt susogja néki: 'Nem vagy egyedül!'

Forrás ~ Internet

 

 TE VAGY FÖLDI ÉLTÜNK VEZÉRCSILLAGA

Te vagy földi éltünk
Vezércsillaga,
Édes reménységünk,
Kegyes Szűzanya.
Téged rendelt jó Anyánknak
Az Isten Fia,
Azért áldunk örvendezve,
Ó, Szűz Mária!

Te hajnalcsillag vagy
Éltünk hajnalán,
Hogy kövessünk annak
Egész folyamán.
Téged rendelt jó Anyánknak
Az Isten Fia,
Azért áldunk örvendezve,
Ó, Szűz Mária!

Te reménycsillag vagy
Éltünk tengerén,
Átragyogsz minden bú
És baj fellegén.
Téged rendelt jó Anyánknak
Az Isten Fia,
Azért áldunk örvendezve,
Ó, Szűz Mária!

Te mint reménycsillag
Mosolyogsz felénk,
Ha tűrve s Istenben
Bízva szenvedénk.
Téged rendelt jó Anyánknak
Az Isten Fia,
Azért áldunk örvendezve,
Ó, Szűz Mária!

És ha elközelget
Éltünk alkonya,
Te vagy vigaszteljes
Esti csillaga.
Téged rendelt jó Anyánknak
Az Isten Fia,
Azért áldunk örvendezve,
Ó, Szűz Mária!

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: 'Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.' Jézus így felelt: 'Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.' 'Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!' Jézus így válaszolt: 'Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.'

---

Az előzményekben Jézus arra buzdította a népet, hogy ne csupán azért keressék őt, mert kenyeret adott nekik, hanem inkább olyan kenyérre vágyakozzanak, amelyet a mennyei Atya ad nekik. A tömeg ekkor újabb csodát kér, azaz a kenyérszaporítás megismétlését. Jó irányba indulnak el gondolatban, amikor felidézik a pusztai vándorlás korának azt az eseményét, amikor Isten manna kenyérrel táplálta a népet. A manna ugyanis az égből jött, hajnalonként az égből hullott a földre, amelyet összegyűjtve kenyérlepényt sütöttek belőle.
Válaszában Jézus arról tanít, hogy valójában nem Mózesnek volt köszönhető az egykori manna, hanem a mennyei Atyának. Ezzel egyértelműen arra utal, hogy a kenyérszaporításnál sem az ő személye volt a fontos, hiszen ezt a kenyeret is maga Isten adta a népnek.
Mindkét csoda, tehát az ószövetségi manna-csoda és Jézus kenyér-csodája jel, az isteni gondoskodás jele. Isten nem csupán természetes módon gondoskodik népéről, hanem akár természetfeletti módon is, azaz csoda által. Mégse számítson senki arra, hogy az előző nap látott kenyérszaporítás minden nap ilyen módon fog megismétlődni, mert új módon fogja az Atya táplálni a népet. A Fiú teste lesz a lelki táplálék, miként erről a következő napokban fogunk olvasni Jézus beszéde, tanítása alapján.
© Horváth István Sándor

---

 

Ó örök Isten, mélységes szeretet, bölcsesség, jóság, remény s a bűnösök menedéke! Elfordulunk Tőled, s Te utánunk jössz. Közelebb már nem is jöhettél volna hozzánk, hisz emberségünket öltötted magadra. Csodállak, Uram, és szeretlek! Megengedted, hogy bepillantsunk örök és mérhetetlen szereteted mélységébe. Amen.

ÚTI ÁLDÁS

Az Úr legyen előtted,
hogy a jó utat mutassa neked. 

Az Úr legyen melletted,
hogy téged karjába zárjon
és megvédjen a veszedelmektől.

Az Úr legyen mögötted,
hogy megvédjen a gonosz cselekvésétől.

Az Úr legyen alattad,
hogy felfogjon, ha leesel.

Az Úr legyen tebenned,
hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.

Az Úr legyen körülötted,
hogy megvédjen, ha mások rád rontanak.

Az Úr legyen fölötted,
hogy megáldjon téged!

Így áldjon meg téged a jóságos Isten,
ma, holnap és minden időben! Amen.

Szent Patrik kódexbeli áldás ~ IV. század

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: 'Mester, mikor jöttél ide?' 'Bizony, bizony, mondom nektek - felelte Jézus -, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, - őt ugyanis az Atya igazolta.' Erre megkérdezték tőle: 'Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?' 'Istennek az tetszik - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött.'

---

Ezen a héten Jézusnak az élő kenyérről szóló beszédét olvassuk az evangéliumban. A beszéd jelentőségének és tartalmának megértéséhez érdemes az események sorát időrendben röviden felidéznünk. A csodálatos kenyérszaporítással kezdődik minden. A több ezres éhező népet mindössze néhány kenyérből és halból Kafarnaum felé, ezért keresni kezdik Jézust, aki kenyeret adott a népnek. Mivel nem találják, ők is elindulnak és átevezve a Genezáreti-tavon, megérkeznek Kafarnaumba. Csodálkozva érdeklődnek afelől, hogy miként került Jézus ide, mert ők nem voltak részesei annak az éjszakai élménynek, amit az apostolok láttak, hogy tudniillik Mesterük a víz tetején feléjük jött.
Válaszában Jézus nem tesz említést az éjszaka történtekről, hanem felvezeti az örök élet kenyeréről szóló beszédét. Elmondja, hogy a nép a kenyérszaporítás csodája miatt keresi, s arra bíztatja őket, hogy a földi táplálék helyett a mennyei Atya által adott táplálék után vágyakozzanak.
© Horváth István Sándor

---

 

Uram, Te saját hasonlatosságodra teremtettél engem; s mégis hogy megcsúfolom sokszor a te képedet! Csak azt kérhetem minden eltévelyedésem után: állíts meg, hogy magamba tudjak szállni, s szólíts nevemen! Amen.
P. Gerhardt

JÁNOS APOSTOL ELSŐ LEVELE

Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is. És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.

Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem egy régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok. Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató; aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.

Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért. Írok nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. Írtam nektek, gyermekek, mert ismeritek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt. Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, most meg is jelent; mégpedig sok antikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók. Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan.

Nem azért írtam nektek, mintha nem tudnátok az igazságot, hanem azért, mert tudjátok az igazságot, és azt, hogy semmiféle hazugság sem származhat az igazságból. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is. Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában. Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet.

 Ezt azokról írtam nektek, akik megtévesztenek titeket, de bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne.

Mármost, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor. Ha tudjátok, hogy ő igaz, ismerjétek fel, hogy aki az igazságot cselekszi, az is mind tőle született.

János első levele 2. fejezet 1-29.

 

Forrás ~ Internet

 

KEMPIS TAMÁS ~ KRISZTUS KÖVETÉSE

Te vagy tehát minden jónak forrása, az élet magasztos
 eszménye, a bölcsesség mélysége;mindenfölött benned
 reményleni a te szolgáidnak legfőbb vigasztalása.
Rajtad csügg az én szemem, benned bízom,
én Istenem, irgalmasság Atyja.

Áldd meg, szenteld meg lelkemet mennyei áldásoddal,
hogy szent hajlékod és örök dicsőséged székhelye legyen;
ne találkozzék Istenségednek ezen templomában semmi,
ami szent fölséged szemét bánthatná.

Jóvoltod nagysága és irgalmasságod sokasága szerint
 tekints le rám és hallgasd meg szegény szolgád könyörgéseit,
aki messze száműzve él a halál árnyékának országában.

Oltalmazd és őrizd a te szolgád lelkét
e mulandó élet annyi veszedelme közt:
kegyelmed kísérje és vezesse őt a békesség útján
 az örök fényesség hazájába. Amen.

Kempis Tamás: Krisztus követése, III. könyv 59.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük, és köszöntötte őket: 'Békesség nektek!' Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: 'Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.' Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: 'Van itt valami ennivalótok?' Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: 'Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.' Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: 'Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.'

---

'Tanú vagyok'

Egy-egy súlyos közlekedési balesetet vagy bűncselekményt követően gyakran előfordul, hogy a rendőrség szemtanúkat keres. Mivel nem áll elegendő információ rendelkezésre, ezért a nyomozó hatóságok a televízióban és az újságokban közzéteszik, hogy olyan személyek jelentkezését várják, akik látták az esetet, annak szemtanúi voltak. Ha szerencséjük van, jelentkeznek azok, akik esetleg arra jártak és észrevettek valamit, más esetekben hiába a hírverés, nem jelentkeznek olyanok, akik tanúskodni tudnának.
Természetesen nem Jézus életét és feltámadását akarom balesethez vagy bűnesethez hasonlítani, hanem a tanúk miatt említem a példát. A mai evangéliumban a feltámadt Jézus Krisztusnak egy megjelenéséről olvasunk. Lukács evangélista nem nevezi meg pontosan, hogy kik voltak jelen ebben az esetben, de könnyen kitalálhatjuk, hogy a tizenegy apostolról van szó, illetve rajtuk kívül még további személyekről, akik Jézus tanítványai voltak. Ez utóbbiak jelenlétét egyértelműen igazolja a leírás bevezető mondata, miszerint az Emmauszból visszatért két tanítvány beszámol arról, hogy hazafelé csatlakozott hozzájuk valaki, akit ugyan útközben nem ismertek fel, csak lelkesen hallgatták szavait, de amikor betért hozzájuk és megtörte számukra a kenyeret, akkor megvilágosodott előttük, hogy az Úr Jézus az. Az Úr megjelenését tehát az ő beszámolójuk, pontosabban tanúskodásuk előzi meg.
Ezt követően jelenik meg a halálból feltámadt Krisztus. Élőként mutatkozik előttük, beszél hozzájuk, megmutatja a keresztre feszítéskor szerzett sebeit, eszik a szemük láttára. Mindezek segítségével meggyőződhetnek arról, hogy nem szellemet vagy kísértetet látnak, hanem valóban Jézus Krisztus áll előttük feltámadt, megdicsőült testében. Jézus ezzel fejezi be szavait: 'Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek' (Lk 24,46-48).
Elmélkedésünkben az utolsó mondatra térjünk ki. Jézus kijelenti, hogy a jelenlévő apostolok és tanítványok az események tanúi, az ő életének tanúi, az ő szenvedésének és halálának tanúi, az ő feltámadásának tanúi. Jézus részéről nem kérés vagy felszólítás hangzik el, hogy legyenek tanúk, hanem kijelentést tesz. Ő nem tanúkat keres, hanem kijelenti, hogy az ott lévők a tanúk, s ezzel kijelöli jövőbeli feladatukat. Itt semmi helye nincs az ellenkezésnek, nem is tiltakozik senki, hanem azonnal megértik, hogy valóban ők a tanúk.
A feltámadt Krisztus tanúja és a feltámadás tanúja az lehet, aki teljes meggyőződéssel kész megvallani, hogy a keresztre feszített Jézus újra él, mert feltámadt a halálból. Tanú az lehet, akit még a halálos fenyegetés sem tántorít el attól, hogy kitartson az igazság és az igazság hirdetése mellett. Tanú az lehet, aki legyőzi félelmeit és bátran indul, hogy tanúságot tegyen. Tanú az lehet, akit a Szentlélek megerősít a tanúságtételben.
Zárhatnánk mai elmélkedésünket azzal, hogy az Úr minket is arra kér, hogy legyünk a feltámadás tanúi. Esetleg mondhatnánk, hogy felszólít arra, hogy legyünk a tanúi. Ezzel azonban kissé eltávolodnánk az evangélium igazságától. Jézus engem sem kér vagy felszólít, hanem kijelenti, hogy én is tanú vagyok.
© Horváth István Sándor

---

 

 Urunk, Jézus Krisztus! Te több alkalommal megjelentél apostolaidnak s élőként, feltámadt testedben mutatkoztál meg előttük. Az ő hitüknek a veled való személyes találkozás volt az alapja. Apostolaid azzal váltak a feltámadás tanúivá és bátor hirdetőivé, hogy személyesen találkozhattak veled, a Feltámadottal. Segíts megértenünk halálod és dicsőséges feltámadásod titkát, hogy mi is tanúid lehessünk! Kereszthalálod magában hordozta bűneinket, feltámadásod pedig magában hordozta a bűntől való megszabadulásunkat. Adj bocsánatot bűneikre!

 

 AJTÓD ELŐTT ÁLLOK ÉS ZÖRGETEK

Az ajtód előtt állok és zörgetek,
Arra várok, hogy bebocsáss.
Szíved ajtaján kívül nincs kilincs,
Csak rajtad áll a nagy találkozás.

Ó halld meg hangom és válaszolj,
Nyisd meg szíved ajtaját!
Ó halld meg hangom és válaszolj,
Hogy velem együtt vacsorázz.

Kérdezed ki az aki kint áll,
Jézus vagyok Isten Fia.
Életem adtam bűnös lelkedért,
Hogy ne keljen meghalnia.

Ó halld meg hangom és válaszolj,
Nyisd meg szíved ajtaját!
Ó halld meg hangom és válaszolj,
Hogy velem együtt vacsorázz.

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=kg2Ldm9Gphs

Forrás ~ Internet