KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS

Kapisztrán Szent János ünnepe ~ október 23.

A közép-olaszországi Capistrano község szülötte (1386), ügyvéd és Perugia kormányzója, 30 éves korában megözvegyülve belép a ferences rendbe. Sziénai Szent Bernardinnak - ki a 'Jézus' név tiszteletének apostola - élethosszig jó barátja. Kapisztrán is lelkes terjesztője a Szent Név tiszteletének. Talán ô tanítja meg népünket a szép, csak magyar köszöntésre: Dicsértessék a Jézus Krisztus! [Laudetur Jesus Christus]. Utóbb pápai követ Európa-szerte, így először a huszita mozgalom visszatérítése során kerül kapcsolatba Magyarországgal. Őt bízza meg a pápa a török világhódító áradat ellen való keresztes védelmi hadjárat meghirdetésével (1453-tól). Ebben igazi támogatást csak a magyar néptől és a szentéletű Hunyadi János törökverő hőstől kapott. A két Jánost lelkes barátság köti össze, hadi téren Hunyadi műve, lelkileg Kapisztráné a nagy nándorfehérvári (ma belgrádi) diadal (1456. július 21--22.). Emléke a déli harangszó, Angelusz (Úrangyala) és Urunk Színeváltozása ünnepe is (lásd augusztus 6.). II. Mohamed Európa elleni nagy támadása összeomlott, Magyarországról is jó 70 évig távolmaradt még a török. Mindkét hőst a harcterek járványa vitte halálba még azon évben. Kapisztrán Szent János 1456. október 23-án halt meg. Sírja az akkor magyar szerémi Újlakon (Ilok) volt. A magyar honvédségnek hivatalosan is védőszentje 1945-ig.

Példája: Tanulj keményen, és rendíthetetlenül harcolj a hitedért!

Istenünk, Te Kapisztrán Szent Jánost küldted a bajban lévő néped megerősítésére. Add, hogy oltalmad alatt biztonságban éljünk, és őrizd meg Egyházadat szüntelen békében, s adj nekünk olyan tábori lelkészeket, akik a Te irgalmadat és szabadításodat jelenítik meg köztünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.'

---

Már az ószövetségi időkben is félelmetes pusztító erőt tulajdonítottak a tűznek, ugyanakkor ismerték tisztító hatását is. A tűz Isten jelenlétének a jele volt, gondoljunk csak például arra, amikor Mózesnek lángoló, de el nem égő csipkebokorban jelenik meg Isten. Mindezeket jó tudnunk, amikor Jézusnak a következő kijelentését olvassuk a mai evangéliumban: 'Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön' (Lk 19,49). Jézus tehát nem mindent elpusztítani szándékozik a tűzzel, hanem inkább megtisztítani, s ezáltal felkészíteni az embereket az Istennel való találkozásra. Az emberek és a családtagok közti szakadás sem Jézus szándéka, hanem következménye az ő jövetelének, hiszen egyesek engedik megtisztítani magukat a bűnbocsánat tüzében, míg mások elutasítják az Istennel való találkozás e feltételét.
Sok családban szinte mindennapi viszálykodás tárgya, hogy az egyik házastárs gyakorolja vallását és a gyermekeket is hitre igyekszik nevelni, a másik viszont nem él vallásosan. Jézus szavait nyugodtan érthetjük úgy, hogy csupán a családi béke kedvéért nem lehet lemondani a vallásgyakorlatról, a templomba járásról vagy a gyermekek hitre neveléséről. Hiszen ha valaki ezt tenné, házastársa könnyen mondhatná: Lám, nem is annyira fontos ez a dolog. Az imádkozás sokat segíthet a helyzet feloldásában, a családi béke megtalálásában.
© Horváth István Sándor

---

 

  Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk! Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság, elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!

 

SZENT II. JÁNOS PÁL PÁPA PÁPÁVÁ VÁLASZTÁSÁNAK EMLÉKNAPJA

Szent II. János Pál pápát 1978 október 22.-én választották pápává,
így ezen a napon emlékezünk meg pápasága kezdetére.
Pápaként első szavai a 'NE FÉLJETEK' bátorítás volt.

A pápa tanításának központjában mindig is az ember állt, számolva összetett helyzetével, mely az istenképiségéből fakad, s ez az ember igazi méltósága már a születésétől kezdve. Az élet, a személy, a család, az ifjúság, a kultúra és a munka védelme a pápa elsődleges céljai között szerepelt.

Szent Péter 264. utóda. Apostoli szolgálatának ünnepélyes megkezdésére 1978. október 22-én került sor. 2005. április 2-án,az általa liturgikus nappá tett Isteni Irgalmasság vasárnapja vigíliáján
21 óra 37 perckor hunyt el a Szent Pétert és IX. Piuszt követően a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa.

Utóda, XVI. Benedek pápa felmentést adott a boldoggá avatás megkezdésének kötelező ötéves korlátja alól, így II. János Pál pápát 2011. május 1-jén XVI. Benedek pápa a boldogok sorába iktatta.

A 2014. április 27-i szenté avatást követően - elismerve életszentségét és az erények hősies fokban való gyakorlását - már teljes szívünkből mondhatjuk:

SZENT II. JÁNOS PÁL PÁPA!
KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Kránitz Mihály teológus írásával emlékezünk II. János Pál pápára.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.'
Péter megkérdezte: 'Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?' Az Úr így válaszolt: 'Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: 'Uram bizonyára késni fog', és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.'

---

Jézus példabeszédeinek helyes értelmezéséhez nagy segítséget nyújt annak ismerete, hogy éppen kiknek mondta az adott hasonlatot. Amikor azonban arra a kérdésre válaszolunk, hogy kiknek szólnak a példázatok, ne csupán Jézus kortársaira gondoljunk, hanem saját magunkra is. Hiszen az evangélium igazsága nem csak az egykori tanítványoknak jelentette az örök élet igéit, hanem nekünk is. Miként Jézus hallgatósága felismerhette magát egy-egy beszédben, ugyanígy mi is a szereplők helyébe képzelhetjük magunkat. Az evangéliumi példabeszédek tehát rólunk és nekünk szólnak. A mi életállapotunkat írják le és a mi szívünkhöz szólnak.
Az úrról és a szolgákról szóló példabeszéd esetében is igaz ez. Ennek fényében úgy értelmezhetjük a példázatot, hogy Jézus küldetést ad nekünk, feladatot bíz ránk, amit mi hűséges szolgálatunkkal teljesítünk.
Küldetésünkben és szolgálatunkban maga Jézus a példakép, aki a mennyei Atya akaratát teljesítette egész földi életében. Feladatát, küldetését elvégezve azt kérte tanítványaitól, hogy folytassák az általa megkezdett munkát, Isten országa megvalósulását a világban. Az egyik oldalról láthatjuk Jézus irántunk való bizalmát, a másik oldalra pedig oda kell helyeznünk saját, felelősséggel végzett munkánkat, amely Isten dicsőségének beteljesedését szolgálja. Felismerem-e Istentől kapott hivatásomat? Hogyan teljesítem azt?
© Horváth István Sándor

---

 

Mária, Isten anyja, aki abban az órában, amikor világra hozta fiát maga is visszautasított volt, segítsen az Egyháznak, hogy egység jele és eszköze legyen a kultúrák és nemzetek egyetlen családjában. Az ő közbenjárása tegye lehetővé számunkra, hogy Krisztus megtestesüléséről és folytonos jelenlétéről tegyünk bizonyságot életünkben, aki a megváltás művét hátrányos megkülönböztetés, elutasítás és kirekesztés nélkül általunk folytatja a történelemben és a világban. Isten bőséges áldása legyen mindazokkal, akik szívesen fogadják be az idegeneket Krisztus nevében.
Szent II. János Pál pápa

 

IMA A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIÁHOZ

 Boldogságos Szűz Mária! Égi Édesanyánk!
Hozzád fohászkodunk imáinkban,
bízva abban, hogy meghallgatsz minket!

Segíts bennünket az élet rögös útján,
Benned bízva és Benned remélve,
Imádságos szeretettel járni!

Kérünk oltalmazz és vezess bennünket,
Oltalmazd családjainkat és gyermekeinket,
Hozz békét a világnak és hozz szeretetet.

Hozzád imádkozunk egészségünkért,
Hozzád imádkozunk betegeinkért,
Hozzád imádkozunk gyermeki hitünkkel!

Kérünk ne hagyj el bennünket, és népünket!
Kérünk vezess Szent Fiad útján,
Kérünk vezess bennünket a szeretet útján!

Benned bízunk és Benned remélünk,
Sohasem kifogyva reménykedő imáinkból,
Ajkunk Hozzád fohászkodik Égi Anyánk! Amen.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.

---

 A mai evangéliumban Jézus saját második eljöveteléről beszél. Ezzel kapcsolatban hívja fel tanítványai figyelmét a virrasztásra, az éber várakozásra. Több hasonlatot mond jöveteléről, amelyek egyik visszatérő eleme, hogy érkezése váratlan lesz, egyeseket felkészülten, másokat viszont készületlenül talál. A virrasztás és éberség nem azt jelenti, hogy az embernek nem szabad aludni, hanem lelki éberségre kell gondolnunk. Az ember legyen előrelátó. Ne csak a jelenre figyeljen, ne csupán a földi dolgokat szeresse, hanem elsősorban az üdvösségre készüljön. Legyünk előrelátóak, hogy ez a jövőben bekövetkező találkozás Jézussal már a mostani életünket jó irányba alakítsa!
Figyeljünk oda az érdekes szerepcserére! A végső időkben a szolgák ülhetnek majd asztalhoz és az úr, a gazda végzi a szolgák feladatát. Istentől nem idegen az ilyen szerepcsere, hiszen Jézus világra jöttével emberi testet vett fel az Isten. Jézus pedig nem úrként vagy királyként élt az emberek között, hanem a megváltás szolgájaként, a mennyei Atya alázatos szolgájaként, az örömhír szolgájaként, a mennyek országa szolgájaként, üdvösségünk szolgájaként. A szolgálat szellemére nevelte apostolait. Szolgaként mosta meg tanítványai lábát az utolsó vacsorán, példát adva minden tanítványának a szolgálatra. A kereszten is Isten szenvedő szolgájaként halt meg.
Én kinek szolgálok?
© Horváth István Sándor

---

 

 Uram, egyetlen mozdulatod, amellyel felajánlod a kenyeret akkor is, ha látszólag nincs értelme – hiszen a kenyér túl kevés – megtöri a hitetlenséget. A te kezedben egy parányi gesztus, egy falat kenyér is tömeget táplál. Mindaz a kevés, ami tőlünk fakad, kezedben világot tápláló gazdagsággá változik. Segíts, hogy megtegyem ezt az egy mozdulatot.

EMLÉKEZZÉL ~ Memorare...

Emlékezzél, ó legkegyesebb Szűz Mária, hogy sohasem lehetett hallani,
hogy te bárkit is gyámoltalanul magára hagytál volna, aki pártfogásodat
kérte és segítségért hozzád könyörgött.

Ily bizalomtól lelkesítve sietek hozzád, ó szüzek Szűze, jóságos Anyám;
hozzád fordulok és színed előtt állok sóhajtozva, én, szegény bűnös.

Ne vesd meg igéimet, ó Anyja az örök Igének, hanem figyelj azokra
és hallgass meg engem, a te Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
aki az Atyával és a Szentlélekkel egyetemben él és uralkodik,
örök Isten mindörökké, Amen.

Forrás ~ Internet XV. századból - Mária imádság

 

A MAI NAP SZENTJE ~ SZENT VENDEL REMETE

 Vendel, akit Wendalin, Wandalin és Windilin néven is említenek legendái, ír-skót nemzetségből származott. Élete a Szent Patrik utáni időre esik, amikor a pogányság még éreztette hatását, és még nem indult el a Szent Bonifáchoz és köréhez kapcsolódó misszió a kontinens felé.

A legendák szerint, Vendel skót királyfi korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának, amit atyja nem jó szemmel nézett.  Éppen azért, hogy elvonja fiát a tanulástól, nyájainak őrzését bízta rá. A juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött szívében a remeteség, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. El is határozta, hogy amint lehet, remete lesz, de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Talált magához hasonló hat ifjút, akikkel útnak indult. Rómába megérkeztek,
 a szentföldi útról azonban a háborús hírek miatt le kellett mondaniuk. Vendel társaival együtt elindult hazafelé, közben koldultak, az erdő csendjében élték a remeteséghez hasonló életet. Egy földesúr megfeddte koldulása miatt, amit munkakerülésként azonosított, ezért Vendel elvállalta jószágai legeltetését.

A földesúr csak egy csoda révén értette meg Vendel remeteség utáni vágyát, az egyedüllét értelmét. A Szent életmódjának híre terjedt, számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldja. Végül közössége akkorára nőtt, hogy a tholei kolostor apátjának választották és pappá szentelték. Halála után, sírja fölé kis kápolnát emeltek, utóbb ekörül nőtt ki St. Wendel városa. A pásztorok védőszentjükként tisztelik, emléknapja október 20-án van.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS 

 

 
Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: 'Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!' Ő így válaszolt neki: 'Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?' Majd a tömeghez fordult: 'Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete'.
Példabeszédet is mondott nekik: 'Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!'

---

Jézus több alkalommal beszélt arról, hogy ne aggódjunk életünk és megélhetésünk miatt, mert Isten gondoskodik rólunk. Tanítását nem érti meg mindenki. Egyesek az isteni gondoskodás helyett inkább a földi javakban, az anyagiakban bíznak. Ennek példáját láthatjuk a mai történetben. Mivel a zsidó családokban a legidősebb fiú volt mindig az örökös, a többiek nem kaptak örökséget. Egy ilyen, örökség nélkül maradt ember fordul Jézushoz, mert úgy gondolja, hogy számára nagyobb biztonságot jelentene az, ha testvére lemondana javára az örökség egy részéről.
Az eset alkalmat ad Jézusnak arra, hogy figyelmeztesse tanítványait: 'nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete' (Lk 12,15). Törekedjenek inkább a szegénységre és az anyagi javaktól való függetlenségre, mert a gazdagság utáni vágy megbilincseli az embert, szívét elfordíthatja Istentől. Az ostoba gazdagról szóló példabeszéd egyes szám első személyben tárja elénk a gazdag gondolkodását. Ide vezet az énközpontú gondolkodás, amely mindig azt nézi, hogy mi az „enyém,” s mi az, ami megszerezhető számomra. A gazdag hiába gyűjt magának, halálával minden kincsét elveszíti. A történetnek ez a befejezése arra késztet bennünket, hogy megkérdezzük: Mi az értelme az életemnek? Az evangélium válasza a kérdésre: az Isten iránti szeretetben kell növekednünk és nagylelkűen kell adakoznunk, hogy lélekben gazdagodjunk. És az én válaszom hogy hangzik?
© Horváth István Sándor

---

 

 Uram, egyetlen mozdulatod, amellyel felajánlod a kenyeret akkor is, ha látszólag nincs értelme – hiszen a kenyér túl kevés – megtöri a hitetlenséget. A te kezedben egy parányi gesztus, egy falat kenyér is tömeget táplál. Mindaz a kevés, ami tőlünk fakad, kezedben világot tápláló gazdagsággá változik. Segíts, hogy megtegyem ezt az egy mozdulatot.

 KERESZTES SZENT PÁL

Keresztes Szent Pál áldozópap ~ október 19.

KERESZTES SZENT PÁL 1694-ben született Ovadában - Alessandria, Genuától északra. Szülei nemes származásúak voltak. Családi neve Danei Pál Ferenc volt. Korán árvaságra jutott, de őrizte édesanyjától kapott jámborságát. Sokat imádkozott, mélyen tisztelte a Szent Szüzet, vállalta a fájdalmakat zokszó nélkül. Ifjú korában kereskedő volt, de tökéletesebb életre törekedett. Vágyódott a vértanúság után ezért beállt Velencében keresztes vitéznek. Egy hang visszatérésre szólítását hallotta másféle szenvedést ígérve neki.
Remete lett az Orbetello közelében levő Argentaro hegyen. Mindenről lemondott, szegényeknek és betegeknek szolgált. Társakat gyűjtött maga köré, és 1720-ban megalapították a passzionisták rendjét, teljes nevén 'a Szent Keresztről és a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedéséről nevezett sarutlan papok kongregációját'. 1727-ben pappá szentelték, 1737 után szerzetesházakat alapított, apostoli tevékenységet folytatott, közben kemény penitenciát vállalt.
Nehéz megpróbáltatásokat kellett a megnemértés és magárahagyottság miatt elszenvedni, mindezt örömmel viselte. Nagyhatású beszédeket tartott, sokakat megtérített. 1773-ben szerzetük megkapta a római Szent János és Pál templomot a Celio dombon. Ide települt mint rendfőnök, és itt, 1775. október 18-án halt meg.
IX. Piusz pápa 1867. június 29-én, Szent Péter és Pál napján szentté avatta, ünnepét április 28-ra tette. A Vatikáni Zsinat után került ünnepe halála napjához.

Példája: Társakat keress a céljaid megvalósításához!

'Istenünk, szerezze meg számunkra kegyelmedet Keresztes Szent Pál áldozópapod, aki oly lángolóan szerette a keresztet, és kérünk, add, hogy példáján felbuzdulva mi is erősen átöleljük keresztünket!'

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: „Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” De Jézus felismerte gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!” Aztán megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” Azok azt felelték: „A császáré.” Erre ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!” Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.

---

'Az Atya házában'

A helyszín: Jeruzsálem. Az idő: Jézus életének utolsó napjai, a jeruzsálemi bevonulás után. Jézus bemegy a templomba és tanítani kezd. Jelenléte és szavai a vallási vezetők ellenállását váltja ki. Korábban is kimutatták már ellenszenvüket, de most Jézus a legfőbb vallási helyen tart igényt arra, hogy tanítsa a népet. A főpapok és írástudók rosszallják, hogy az ő házukban, az ő irányításuk alatt álló templomban tanít Jézus, s ehhez nem kérte engedélyüket vagy hozzájárulásukat. Fellépésével és a kereskedők kiűzésével (vö. Mt 21,12-17), valamint tanító szavával Jézus birtokba veszi a templomot, az Atya házát, az ő Atyjának házát, kifejezve, hogy neki joga van Atyjának házában tanítani. Beszédével nem óvatoskodik. Nincs tekintettel a farizeusok és írástudók érzékenységére, nyíltan beszél, kimondja az igazságot, még akkor is, ha pontosan tudja, hogy ez csak fokozza az ellene irányuló haragot.
Elmondja beszédét a gonosz szőlőmunkásokról és a meghívást visszautasító emberekről (az elmúlt két vasárnapon olvastuk e történeteket), amely megteszi hatását, az érintettek magukra veszik a hallottakat. Ellentámadásba lendülnek. Kérdéseket szegeznek Jézusnak, hogy nyíltan mondja ki véleményét. Olyan választ akarnak kikényszeríteni, amelybe beleköthetnek, s amely alapján vádolni tudják majd. Négy keresztkérdés hangzik el, négy témában fordulnak hozzá. Az adófizetésről (vö. Mt, 22,15-22), a feltámadásról (vö. Mt 22,23-33), a legfőbb parancsról (vö. Mt 22,34-40) és az eljövendő Messiásról (vö. Mt 22,41-46) kérdezik őt. Az első témáról a mai evangéliumban, a harmadikról a jövő vasárnap olvasunk.
A körülmények tisztázása és a kérdés mögötti szándék ismerete segít a történet helyes értelmezésében. Jézus korában a zsidók országa a Római Birodalom része volt. A római császár megbízásából a Jeruzsálemben tartózkodó helytartó biztosította a tartomány rendjét, ha kellett, katonai erővel. Az idegen fennhatóságot a zsidók nem fogadták el. Egyesek fegyveres szembenállásra buzdítottak, mások nyugalomra intettek, mert ismerték a római katonai megtorlás módszereit. A rómaiakkal való szembeszállás vagy együttműködés kérdése úgy került vallási területre, hogy az eljövendő Messiástól azt várták, hogy megszabadítja a népet az idegenek uralmától. 'Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?' (Mt 22,17) – hangzik a kérdés Jézus felé. Elfogadjuk-e a rómaiak uralmát vagy küzdjünk ellene? Együttműködjünk-e az elnyomókkal vagy nyíltan forduljunk velük szembe? A válasz nem könnyű, főként ha valaki azt gondolja, hogy egyszerű igennel vagy nemmel kell felelnie. Ha Jézus azt mondja, hogy fizessenek adót a római császárnak, ezzel elismeri az idegenek fennhatóságát, akik ellen a zsidók küzdöttek és kiváltja rosszallásukat. Ha viszont ellenzi az adófizetést, akkor tulajdonképpen a rómaiak elleni lázadásra szólítja fel a népet.
Bölcsességével a mi Urunk kikerüli a csapdahelyzetet: 'Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené!' (Mt 22,21). E felelettel nem megy bele a politikai vitába, ezért ellenfeleinek újabb témát kell keresniük, ami a későbbi vádaknak alapja lehet.
© Horváth István Sándor

---

 

Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet!

SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA

Szent Lukács evangélista ünnepe ~ október 18.

'Lukács, a szeretett orvos, Pál kísérője, aki mindennek utána járt, és így írta meg evangéliumát és az Apostolok cselekedeteit. Megtapasztalta, amit mi is megtapasztalhatunk, hogy az Úr erőt önt belénk. Bátran járhatunk az Ő útján.'

Szent Lukács Euzébiusz ókeresztény író szerint a szíriai Antiochiából származik pogány görög nemzetiségű családból. Orvos volt, de széleskörű irodalmi műveltséggel is rendelkezett,
ami egy kicsit a tanultságával járt együtt. Körülbelül 40 körül tért meg. Szent Pál tanítványa, barát és munkatárs volt, talán még háziorvos is. Elkísérte szent Pált missziós útjai alkalmával. Szerénysége miatt önmagáról nem beszél írásaiban, legalábbis nem nyíltan. Római tartózkodása alatt írta meg evangéliumát, egy előkelő ismerősének, Teofilnak ajánlva.

Az evangélium megírásához mindennek alaposan utánajárt, ezért nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, ami máshol nem található - Angyali Üdvözlet, Mária Erzsébetnél, a gyermek Jézus,
az irgalmas szamaritánus, a hamis sáfár, a gazdag ember és Lázár, a farizeus és vámos imája, a vérrel verítékezés, a tékozló fiú .Ezek az értékes részek megmutatják Szent Lukács csodálatos lelki tulajdonságait.

Ott volt Rómában 60 körül Szent Pál kiszabadulásakor is. Ekkorra már megírta második nagy művét is, az Apostolok Cselekedeteit. Ebből ismerjük a születő Egyház életét Pál kiszabadulásáig. Ezt a könyvet
is Teofilnak ajánlotta, ezt is elsősorban a pogányságból megtért keresztényeknek szánta.

Élete alakulásáról nem sokat tudunk. Sokféle hagyomány van róla. Valószínűleg Dél- Görögországba ment, Achájába. Ott püspök volt élete végéig. Valószínűleg Patarában szenvedett vértanúhalált (Kr.u 70). Teste sokáig Tébében nyugodott, 357-ben vitték maradványait Konstantinápolyba. Lukács az orvosok védőszentje, de a festők is védőszentjüknek tisztelik.

Van egy 6. századból származó hagyomány, amely Lukácsot mint festőt említi. Eszerint a Szűz Anyát állítólag megfestette volna. Rómában, de Czestochowában a pálosoknál is mutatnak Lukácsnak tulajdonított Mária-képet. A legenda alapja Lukács nagyon finoman megrajzolt Mária-képe. Szent Lukács Jézus missziós parancsát úgy teljesítette, hogy megírta az evangéliumot, és az apostolok cselekedetét. Engedelmeskedett a Szentlélek sugallatának, és maradandót alkotott.

'Éber lélekkel nekünk is keresnünk kell, hogy miként teljesíthetjük a küldetésünket, hisz Isten országában továbbra is sok az aratni való,
de a munkás kevés. Kérnünk kell az aratás urát, hogy küldjön munkásokat aratásába. Mi is megtapasztalhatjuk, amit Szent Lukács megtapasztalt, amikor a mai szent leckében így fogalmaz:
'Az Úr mellém állt és erőt öntött belém.' Biztosak lehetünk abban, hogy keresztény feladat teljesítésünkben az Úr mellettünk áll és erőt önt belénk. Így bátran járhatunk az Ő útján.'

'Istenünk, ki Szent Lukácsot arra választottad, hogy igehirdetésével és írásaival feltárja a szegények iránti szeretetedet, kérünk, engedd, hogy híveid kitartsanak a szeretetben, és minden nép megláthassa üdvösségedet!'

 SZENT LUKÁCS

Boldogan üljük diadalod napját,
Szent Lukács, melyen piros véred omlott,
és így szereztél koszorút a mennyben
érdemeiddel.

Szentlélek által vezettetve gyűjtöd
Krisztus Főpásztor szavait, csodáit;
mily nagy irgalmú, könyörületes volt,
sorra leírtad.

Művészi gonddal lejegyezted azt is,
mik teszik Jézus követőit naggyá,
s népe kezétől milyen új csodákat
lát az utókor.

Pál szívét láttad, útitársa voltál,
mély hite bátor követője lettél;
add, hogy a szívünk szeretetre gyúljon,
krisztusi lángra.

Orvos is voltál, bajainkra hozz írt,
küldd el a hitnek öröm-orvosságát,
hogy élvezhessük mi is egykor Istent,
vígan örökké. Amen.

Forrás ~ Internet