LIMAI SZENT RÓZA ~  szűz augusztus 23.   

LIMAI SZENT RÓZA 1586. április 20. (vagy 30.)-án született Limában. Eredeti neve “Isabel de Flores” volt, édesanyja csak később, bérmáláskor, 1597-ben adta neki a Rózsa nevet, mert olyan szépnek látták a bölcsőben, mint egy kinyílt szép rózsát. Szépsége miatt kicsit el is kényeztették szülei, annak ellenére, hogy a nagy család miatt (11 gyermek) meglehetősen elszegényedtek. A szép lányt szerették volna előkelően férjhez adni.

Ő máskép gondolkodott, “Jézus menyasszonya” szeretett volna lenni. Szeretett volna a szegényeken is segíteni, meg a családját is szolgálni. Sok szidást és bántalmat kellett elviselnie. Már családjában elkezdte komolyabban gyakorolni az erényeket. Fiatal korától életét az imádságnak, vezeklésnek, a tisztaságnak és a boldogságos Szűz tiszteletének szentelte. Kertjükben kis kunyhó állt, ott elmélkedett, imádkozott és szemlélődött napi 12 órán keresztül is. Vallási gyakorlatait kézi munkával váltogatta, a kertet gondozta. Az eladott termékekért kapott pénzzel szüleit támogatta.

1606. augusztus 10-én Szent Domonkos harmadrendjének lett a tagja. A rendben felvette a “Szűz Máriáról nevezett” jelzőt, pontosabban a “Rosa de Santa Maria” nevet. Lelki kínok is gyötörték, rokonai is üldözték, az Egyház részéről is bizalmatlanság fogadta. A megpróbáltatásokat türelemmel viselte, sőt egyenesen kereste. Jelentős eredménnyel haladt előre a bűnbánat és a misztikus elmélkedés útján. Haláláig megőrizte vidámságát, énekes kedvét és természet szeretetét.

Három művet alkotott ebben a térben és időben messzi világban. Ő alapította az első kolostort Dél - Amerikában, szemlélődő rendek számára. Elkészítette a terveket, kijelölte a megfelelő helyet, megszerezte a szükséges pénzt. Ő ebbe a kolostorba nem vonulhatott el, az halála után csak 1623-ban nyílt meg. Később cellája köré, melyben elhunyt felépült Lima második női kolostora is.

Másik nagy műve volt a szegények állandó szolgálata. A harmadik műve a misszió volt. Mint nő nem is gondolhatott arra, hogy elmenjen a legvadabb és legeldugottabb tartományokba az indiánok megtérítéséért. De lelkesen gondolt és imádkozott a hőslelkű misszionáriusokért. Őszintén szerette a vad és kegyetlen indiánokat, akikről Chilében élő fivére révén hallott.

Hosszú, sok fájdalommal teli haláltusát vívott az utolsó hetekben. A legnagyobb kínok dacára is örömmel készült a halálra. 1617. augusztus 24-én Limában halt meg, korán, 32 éves korában. 1668. február 12-én IX. Kelemen pápa boldoggá avatta. Lima védőszentjének nyilvánították 1669-ben, 1670-ben pedig egész Nyugat-India és a Fülöp szigetek védőszentjévé. X. Kelemen pápa avatta szentté 1671. április 12-én. Földi maradványai a limai domonkosoknál nyugszanak. Ő Dél -Amerika, Peru első szentje. Limában az Ő tiszteletére épült Peru legnagyobb emlékműve.

Példája ~ Szeress minden embert: szegényt, színesbőrűt, beteget, ellenséget is!

Istenünk, ki Szent Róza szívében felgyújtottad a szeretet tüzét, majd arra indítottad, hogy hagyja el a világot és keményen vezekeljen a bűnökért, kérünk, az ő közbenjárására segíts, hogy az igaz élet útját járjuk itt a földön, és gyönyörűséged patakjából ihassunk a mennyben! 

LIMAI  SZENT RÓZA ÉLETÉRŐL

Szent Róza életének három jelentős gyümölcse lett: az első női kolostor alapítása, az intézményes szegénygondozás és a misszió.

Megalapította Dél Amerika első szemlélődő kolostorát. 'Drága Atyám - írja egyik levelében -, az angyalok nyelvén szeretnék szólni, hogy hírt adhassak a rendkívüli kegyelemről, amellyel az én Uram, anélkül hogy ezt megszolgálhattam volna, beteljesítette szívem forró vágyát, tudniillik, hogy megalapíthassam anyám, Sziénai Szent Katalin kolostorát' (1613. május 5-én kelt, Jerónimo Bautistának szóló levele). Róza életének rendkívüli megnyilvánulásait ez teszi érthetővé: a hódítás, a fegyveres erőszak, a kíméletlen szervezeti változtatások idején nem volt más módja, hogy Istennek szentelt életét megvalósítsa, csak az, hogy teljesen egyedül, mások számára érthetetlenül gyakorolja magát az erényekben. Ha mindezt kolostorban teszi, talán fel sem tűnik; kolostort azonban nem talált, sőt, neki kellett az elsőt megteremtenie. És végre is hajtotta az alapítást. Kikereste a megfelelő helyet, megtervezte a kolostor épületét, gondoskodott a szükséges pénzről. És megjövendölte édesanyjának, hogy ő lesz az első, aki a kolostorban beöltözik apácának! Róza halála után, 1623-ban nyitotta meg kapuit a Sziénai Szent Katalin-kolostor, hogy a lelki élet tökéletességére hivatott limai nőknek otthont adjon. A cella körül, amelyben Róza élete végét töltötte, hamarosan megalakult a második domonkos női kolostor.

Életének másik nagy gyümölcse a szegények gondozásának rendszeresítése. Az élet kegyetlenségei és a szenvedéssel való mindennapos találkozása részvétet keltettek benne, és nagyon tárgyilagosan ezt tanácsolja: 'Anyám, ne ügyelj arra, hogy ruhád bepiszkolódik-e a betegek sebeitől. A hóhérok sokkal gyalázatosabban mocskolták be köpéseikkel az én Megváltóm arcát!'

Harmadik nagy műve a misszió volt: 'Ha nem nő volnék, tanulmányaim végeztével azonnal teljes erőmmel a missziós munkának szentelném magam. Arra törekednék, hogy a legvadabb és legelhagyatottabb vidékekre menjek, ahol még kannibálok élnek. Csak azzal törődnék, hogy az indiánok megmentésére és üdvözítésére ajánljam fel mindenemet: erőmet, verítékemet, véremet, hogy hirdethessem nekik az evangéliumot, és taníthassam őket: Térjetek meg! Térjetek meg!'

Forrás ~ Internet

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

  

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.

---

 Miután Jézus világossá tette, hogy az Isten iránti és az embertársak felé irányuló szeretet a legfőbb parancs, a mai evangéliumban azzal folytatja tanítását, hogy e kettős irányú szeretet soha nem maradhat meg elméletnek, hanem a gyakorlatban kell megvalósítani. A farizeusok ugyan jól ismerik az összes törvényt, de tetteikben inkább a felszínességre és a látványra törekszenek. Jézus arra kéri hallgatóit, hogy ne kövessék ezt a farizeusi lelkületet. Jézus problémája elsősorban az, hogy a farizeusok inkább az emberek tetszését keresik bizonyos külső cselekedetek megtartásával, és nem Isten kedvében akarnak járni, és nem a szívükbe írt belső törvény szerint élnek. Könnyen észrevesszük másokban a farizeusi lelkületet és felháborodunk az ilyen magatartáson. De észrevesszük-e a bennünk élő farizeust?
Jézus azt mondja, hogy senkit ne nevezzünk Atyának, azaz Atyaistennek, hiszen egyetlen embert sem illet meg ez a cím. E jézusi kijelentés alapján sokan méltatlankodnak amiatt, hogy a lelkipásztorokat, a papokat vagy a szerzeteseket atyának nevezik. Ez esetben egészen mást jelent az atya szó, hiszen arra utal, hogy a papok olyan szeretettel törődnek a rájuk bízott hívekkel, mint saját gyermekeikkel a földi édesapák, akiket szintén atyáknak nevezünk. Azért szólíthatjuk atyának papjainkat, mert ők a mennyei Atya képviselői számunkra. Vegyük észre és értékeljük, amikor papjaink az Atya szeretetét sugározzák felénk!
© Horváth István Sándor

---

 

Szent Szűz, Megváltónk Édesanyja, biztos vezetőnk Isten és a felebarát felé, Te, aki szíved mélyén megőrizted Jézus szavait, anyai közbenjárásoddal oltalmazd a családokat és az egyházi közösségeket, hogy segítsék a gyermekeket és a fiatalokat, amikor az Úr hívására nagylelkű választ kell adniuk. Ámen.
Szent II. János Pál pápa

SZŰZ MÁRIA KIRÁLYNŐ LITÁNIÁJA

Az Újszövetség Asszonya  -  imádkozz értünk!
Napba öltözött Asszony  -  imádkozz értünk!
Csillagokkal koronázott Asszony  -  imádkozz értünk!
Végtelen jóság Úrnője  -  imádkozz értünk!
A megbocsátás Asszonya  -  imádkozz értünk!
Családjaink Asszonya  -  imádkozz értünk! 
A szent Egyház ragyogása  -  imádkozz értünk!
Az emberi nem becsülete  -  imádkozz értünk!
Az isteni könyörület szolgálója  -  imádkozz értünk!
Isten népének segítője  -  imádkozz értünk!
A szeretet királynője  -  imádkozz értünk!
Irgalmasság királynője  -  imádkozz értünk!
Béke királynője  -  imádkozz értünk!
Angyalok királynője  -  imádkozz értünk!
Pátriárkák királynője  -  imádkozz értünk!
Próféták királynője  -  imádkozz értünk!
Apostolok királynője  -  imádkozz értünk!
Hitvallók királynője  -  imádkozz értünk!
Szüzek királynője  -  imádkozz értünk!
Mindenszentek királynője  -  imádkozz értünk!
Bűn nélkül fogantatott királynő  -  imádkozz értünk!
Mennybe felvett királynő  -  imádkozz értünk!
A Föld királynője  -  imádkozz értünk!
Az ég királynője  -  imádkozz értünk!
A világmindenség Királynője  -  imádkozz értünk!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit,
   -   bocsáss meg nekünk, Uram!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, 
  -   bocsáss meg nekünk, Uram!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit,
   -   könyörülj rajtunk, Uram!

Imádkozz érettünk, Istennek szent Anyja!
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!

Szűz Mária, Világ Királynője, kérünk, járj közben a hivatásukat keresőkért, hogy tisztán lássanak és merjenek elköteleződni, ne akadályozza őket az Ellenség, akit Te már legyőztél; győzd le az ő életükben is. Segítsd őket, hogy bátran és szentül éljenek, és az Isten akarata szerinti úton járjanak. Vezesd őket közelebb Szent Fiadhoz és Isten Országához. Amen.

 

BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA KIRÁLYNŐ

  SZŰZ MÁRIA KIRÁLYNŐ augusztus 22. 

A Bibliára alapozott ősi hagyomány szerint Mária Dávid király családjából származott. Az Angyali üdvözletben is véget nem érő királyi széket ígér az angyal (Lk 1, 33). A Jelenések könyvének Napbaöltözött Asszonya is csillagkoronával tűnik fel (Jel 12, 1). Ilyen rendíthetetlen méltósággal ünnepelte a keresztény világ ősidőktől fogva.

Az efezusi zsinaton (431) évszázados, mindenütt ismert gyakorlatot szentesítettek dogmával, azóta Máriát mint 'Isten Anyját' ünnepeljük (Deipara, görögül: Theotokosz).

Az ünnepet 1954-ben rendelte el XII. Piusz pápa, évenkénti ünneplési időpontot határozva meg Máriának erre a tulajdonságára.

'Égi királynak szent Anyja,

Világosságnak ajtaja,

Kiben az élet szép napja

Magát miránk kiárasztja'

Forrás ~ Internet

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: 'Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?' Jézus így válaszolt: 'Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.'

---

Az ószövetségi nép számára a mózesi törvény előírásai nem egy külső hatalomtól érkező, az emberre kényszerítő erőként nehezedő parancsok voltak, hanem olyan szabályok, amelyek az Isten és az ember által kötött szövetséget meghatározták. E szövetséget, amely valóban szeretetközösség, Isten kezdeményezte és ő határozta meg kereteit. Ha a törvény parancsaiban meglátjuk az ember életét védő és az emberi kapcsolatok alapjává a szeretetet tevő isteni szeretetet, rögtön kegyelemnek, ajándéknak, segítségnek tekintjük őket, hiszen megtartásuk azt eredményezi, hogy a szeretetszövetség megmaradjon Isten és az ember között. Ebben az értelemben válik számunkra kötelességgé, paranccsá a szeretet.
Jézus tudását, törvényismeretét akarják próbára tenni az írástudók a legfőbb parancsról kérdezvén őt. Ő természetesen nem az emberi kiegészítéseket tartja a legfontosabbnak, hanem az eredeti isteni törvény két alappillérét, az Isten és az embertárs felé megnyilvánuló szeretetet említi legfőbb parancsnak. Jézus tehát nem egyet mond, hanem kettőt, s ezzel az emberszeretet kötelességét közvetlenül az istenszeretet mellé állítja. Igen, bizonyos értelemben kötelességünknek kell tekintenünk, hogy viszonozzuk Isten felénk áradó ingyenes szeretetét és szeressük embertársainkat.
Törekszem-e arra, hogy minden nap valamilyen tett formájában kifejezzem szeretetemet?
© Horváth István Sándor

---

Ó, Istenem, te mérhetetlen szelídség és irgalom, ki ne szolgálna téged teljes szívéből, aki csak egy kicsit is megismerte atyai szeretetedet? Ki ne viselné szívesen igádat, amely nem teher, hanem édes; ki ne hordozná terhedet, amely nem kínos, hanem erőssé tesz? Magad mondottad: Vegyétek magatokra az én igámat, amely könnyű és édes, s így nyugalmat találtok lelketeknek. Igen, Uram, ez a gyümölcse nagy parancsodnak, hogy téged teljes szívünkből szeressünk; ez a szeretet s a neked való szolgálat nemcsak jóvá tesz bennünket, hanem túlontúl boldoggá is!
Bellarmin Szent Róbert
 
 

 

X. SZENT PIUSZ pápa ~ augusztus 21.

SZENT X. PIUSZ pápa 1835. június 2-án született a Veneto tartománybeli Riese falucskában. Eredeti neve Giuseppe Sarto. 14 évesen gyalog járt át naponta Castelfrancóba latint tanulni, és csak később lett bennlakó. Édesapja a földmívesség mellett levélhordó volt a falucskában.

1858. szeptember 18-án szentelték pappá. Kiváló pap volt, Tombolóban volt káplán, majd Salzanóban plébános. 1884-ben mantuai püspök, 1893-ban velencei pátriárka lett.

1903-ban választották pápává. Jelszava lett: 'mindent Krisztusban megújítani'. Tetteit a lélek egyszerűségében, szegénységben és bátorságban vitte végbe. Mindezekkel az erényekkel felszította a keresztény életet a hívek között. Bátran harcolt kora tévedései ellen. Megújította a liturgiát, az egyházi zenét és a lelkipásztorkodást. Korábbra hozta az elsőáldozást és buzdított a gyakoribb szentáldozásra.

Sokat szenvedett a fenyegető háborús veszély miatt, sokat küzdött a nézeteltérések leküzdése érdekében. 1914. augusztus 20-án, az első világháború kitörésének fájdalmával hunyt el. A boldoggá avatáskor, 1951-ben felvették testét, az még teljesen romlatlan volt. 1954. május 29-én XII. Piusz pápa szentté avatta. XXIII. János pápa engedélyezte, hogy a velenceiek kérésének megfelelően holttestét néhány napra Velencébe vigyék. Hívei lelkes fogadtatásban részesítették. Ma a Szent Péter bazilika egyik oltára alatt nyugszik.

Példája: Mindent Krisztusban megújítani!

 'Istenünk, ki Szent Pius pápát égi bölcsességgel töltötted el, hogy védelmezze a katolikus hitet és mindent megújítson Krisztusban, engedd kegyesen, hogy tanítását és példáját követve elnyerhessük örök jutalmadat!'

 

Forrás ~ Internet

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: 'Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!' De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: 'A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!' A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: 'Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?' De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: 'Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!' Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!

---

Jézus mai példázata azt tanítja, hogy Isten mindenkit meghív a mennyei boldogságra, de ezt nem kényszeríti rá senkire. Egyesek nem fogadják el a meghívást, mások ugyan elfogadnák, de nem bizonyulnak méltónak rá. A kifogások meglehetősen ostobán hangzanak. A visszautasítás okaként olyan tevékenységek szerepelnek, amelyeket bármilyen más időpontban el lehetne végezni. A felhozott indokok ugyanakkor az udvariatlanságról is tanúskodnak. Az érintetteknek úgy kellett volna tekinteniük a király meghívására, hogy megtiszteltetés érte őket. A lakomára való hívás azt jelenti, hogy a meghívó bizonyos kapcsolatban van a meghívottakkal és szeretetét fejezi ki azzal, hogy egy asztalhoz kíván ülni velük. A meghívottak részéről szintén a szeretet kifejezése az elfogadás, illetve az ellenszenv kifejezése a visszautasítás. A király szolgáinak bántalmazása már kifejezetten a gyűlölet jele.
Hogy van ez Istennel való kapcsolatunkban? Nem az ember érdemén múlik a meghívás, hanem Isten jóságán. Az ember iránt való szeretettől vezetve mindannyiunknak meg szeretné adni az örök boldogságot. Szabad akaratunk miatt akár vissza is utasíthatjuk ezt a szeretetteljes hívást, vagy ha menyegzős ruhánkat beszennyező bűneinkhez jobban ragaszkodunk, mint a megismert isteni szeretethez, akkor könnyen elveszíthetjük az üdvösséget. A szentgyónás lehetőséget ad, hogy új, tiszta ruhába öltöztessem lelkemet.
© Horváth István Sándor

---

 

 

Áldott legyél, Jézus, aki óvsz minket a megszégyenüléstől! Magasztalunk téged, mert meghívtál minket, szegényeidet, minket, méltatlanokat a te lakomádra! Jöjj el, Urunk, hozzánk, és maradj velünk! Áldd meg asztalközösségünket, te, aki arra tanítasz minket, hogyan szerezzünk kincset a mennyben. Áldunk téged a bőséges és megtömött örökségért! Boldogok vagyunk, mert te magad vagy osztályrészünk!

A LEGSZEBB MÁRIA HIMNUSZUNK XVII. SZÁZADBÓL

Boldogasszony anyánk…

Boldogasszony Anyánk, régi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén, így szólamlik hazánk:
Magyarországrul, Pannóniárul,
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.

Oh Atyaistennek kedves szép leánya,
Krisztusnak szent anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországrul, Pannóniárul,
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Tégy méltóvá bennünk régi grátiákra.
Magyarországrul, Pannóniárul,
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.

Ímé, ládd, mint kérünk; bűnünkből kitérünk;
Tehozzád sóhajtunk, énekszóval intünk:
Magyarországrul, Pannóniárul,
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.

Fordíts el hazánkrul ennyi sok ínséget,
Melyben torkig úszunk, s nyerj már békességet.
Magyarországrul, Pannóniárul,
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.

Abigailnál szebb, Rákelnél ékesebb,
Még Judit asszonynál is vagy gyönyörűebb.
Magyarországrul, Pannóniárúl,
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.

Krisztus fiad előtt hajts térdet érettünk,
Ha ezt nem cselekszed, egy lábig elveszünk.
Magyarországrul, Pannóniárul,
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.

Ének a boldogságos Szűzről

1. Boldogasszony anyánk, régi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén így szólamlik hazánk:
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

2. Ó, Atyaistennek kedves szép leánya,
Krisztusnak szent anyja, Szentlélek mátkája,
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

3. Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Tégy méltóvá bennünk régi gráciákra,
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

4. Íme, ládd, mint kérünk, bűnünkbűl kitérünk,
Tehozzád sóhajtunk, énekszóval intünk,
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

5. Fordíts el hazánkrul ennyi sok ínséget,
Melyben torkig úszunk, s nyerj már békességet;
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

6. Abigailnál szebb, Rákhelnél ékesebb,
Még Judit asszonynál is vagy gyönyörűebb;
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

7. Krisztus fiad előtt hajts térdet érettünk,
Ha ezt nem cselekszed, egy lábig elveszünk;
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

8. Ím, ugyanis rajtunk mindenféle ostor,
Ki, mint néked, által verte szívünk mint tőr;
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.

9. Úgy vagyon mi dolgunk, mintha Egyiptomban
Babilonnak tornyát építnénk hazánkban.
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

10. Sírnak és zokognak árváknak szemei,
Hazánknak romlásán felettébb szívei.
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.

Forrása: Magyar költők, 17. század, kiad.
Komlovszki Tibor, Bp., 1990, 1, 722-723.
Szerzője valószínűleg Lancsics Bonifác (megh. 1737),
pannonhalmi bencés szerzetes. Először 1715-ben jelent meg.
Az ének a 18. századtól - főleg erdélyi környezetben - folklorizálódott.
Mai napig a (katolikus) magyarság második nemzeti himnusza.

Forrás ~ Internet

 Szent István intelmei Imre hercegnek
 

Hallgass, fiam, atyád intelmére,
s ne vedd semmibe anyád tanítását!...

Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat,
akkor nagy lesz száma élted éveinek.

I. A katolikus hit megőrzéséről 'Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre.'
István az apostoli hit őrzésére, az alattvalóknak való példamutatásra, az eretnekségről való elfordulása szólítja fel fiát. Arra is figyelmezteti őt, hogy a hitet csakis jó cselekedetekkel lehet teljessé tenni.

II. Az egyházi rend becsben tartásáról 'A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el magját, majd az ő tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen.'
A szentegyházat védelmezni kell naponta megújuló szorgalommal, hogy növekedjen és ne fogyatkozzon, hiszen aki az egyházat csorbítja, az Krisztus testét csonkítja, és ezért büntetést érdemel.

III. A főpapoknak kijáró tiszteletről 'A királyi trón ékessége a főpapoknak rendje, ezért a királyi méltóságban ők kerülnek a harmadik helyre, kedves fiam, ők legyenek főembereid, úgy vigyázz a főpapokra, mint a szemed világára.'
Isten felkentjeit tiszteletnek és megbecsülésnek kell öveznie, nem lehet őket hamis vádakkal bemocskolni és nyilvánosság elé hurcolni, mert csak így lehet Istentől áldott az uralkodás. A bűnbe eső papokat négyszer kell emlékeztetniük vétkeikre, majd ha ezután sem hallgatnak, akkor kell jelenteni az egyháznak.

IV. A főemberek és vitézek tiszteletéről 'Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége és bizalma. Mert ők országod védőfalai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói.'
Felhívja Imre figyelmét arra, hogy a főemberek és vitézek, katonák nem hajthatók szolgasorba. Békével kell uralkodni, mert a gőg bárkit letaszíthat a trónról, és a vitézek ereje is megfoszthat trónjától egy gyűlölködő királyt.

V. Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról 'A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása.'
Az apró ügyek feletti ítélkezés a bírák feladata, a nagyszabású ügyekben azonban türelemmel és irgalommal kell ítélkezni.

VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról 'A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy' méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén.'
István Róma példáját hozza fel, aki azáltal vált dicsőbbé, mert 'sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról'. Az idegenek különböző nyelveket, szokásokat és fegyvereket hoztak magukkal és ezzel elrettentették az ellenséget és emelték az udvar fényét. Mert gyenge az az ország, melynek csak egy nyelve és szokása van. Ezért István arra ösztönzi fiát, hogy gyámolítsa a jövevényeket 'Mert az egy nyelvű és egy szokású királyság gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.'.

VII. A tanács súlyáról 'A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igény. A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat.'
Figyelmezteti Imrét, hogy a tanácsnak nagy hatalma van, ezért csak a legbölcsebb és legtekintélyesebb emberekből lehet összeállítani. Ifjaknak is helyet ad a tanácsban, de az ő javaslataikat felül kell vizsgálni a bölcsekkel.

VIII. A fiak kövessék az elődöket 'Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni.'
Az isteni törvényeket veti az meg, ki őseit veszi semmibe. István az engedetlenséget a pestishez hasonlítja, és felszólítja fiát, hogy sohase veszítse szem elől az általa hozott törvényeket és feltétel nélkül kövesse szokásait.

IX. Az imádság megtartásáról 'Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka, ezért a királyi méltóság kilencedik regulájában pendül meg. A folytonos imádkozás: a bűnöktől megtisztulás és feloldozás.'
Az ősi imákat ajánlja Imre figyelmébe, mert csak ezek által válhat nagy királlyá. Inti továbbá, hogy imádkozzon a tétlenség, a tudatlanság ellen és az erény elnyerésért, valamint azért, hogy legyőzhesse ellenségeit, és békében élhessen.

X. A kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről 'Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a Királyok Királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból.'
Kéri, megparancsolja fiának, hogy gyakorolja a kegyességet, az irgalmasságot, a türelmet, az erőt, az alázatosságot, a mértékletességet, a szerénységet, a becsületességet és szemérmességet.

Forrás - Internet

 

SZENT ISTVÁN király augusztus 20.   

SZENT ISTVÁN KIRÁLY 969 körül született Esztergomban. Valószínűleg Szent Adalbert keresztelte meg. Asztrik szerzetessel kérte II. Szilveszter pápától jogainak megerősítését és a teljhatalmat. 1000-ben Magyarország királyává koronázták. Boldog Gizella lett a felesége. Fiával, Szent Imrével ők hárman a magyar családok számára mutattak követendő példát.

Igazságos, békeszerető és szent életű király volt. Keményen megkövetelte a pogány hagyományok elhagyását. Megtartotta az Egyház törvényeit és kereste az alattvalói igaz javát. Tíz püspökséget alapított és több kolostort. Támogatta az egyház élettét.

Élete végén súlyos betegségekkel küzdött. Nem volt utóda, aki méltó módon folytathatta volna a megkezdett munkát. Merénylettel is megpróbáltak életére törni. Reménytelenségében Máriának ajánlotta fel koronáját és az országot. A legjobb utódot választotta.

1038. augusztus 15-én halt meg. Székesfehérvárott temették el abban a Nagyboldogasszony-székesegyházban, amit ő építtetett. 1083. augusztus 20-án ebben a templomban avatta pápai engedéllyel Szent László szentté. Szent Jobbját később találták meg. Évente ezt a becses ereklyét ezen a napon ünnepélyes körmenetben viszi a magyar egyház a világ színe elé. Szent István Magyarország fő-védőszentje

Példája: Szent célodat igyekezz mindenáron végrehajtani!

 

Forrás ~ Internet 

 

 

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.

---

Sziklára építeni

Ősszel autóval közlekedve el szoktam nézni azokat az embereket, akik az út menti diófák alatt diót keresgélnek. A senki földjén vagy legalábbis úgy gondolják ez a föld senki másé, csak az övék. A hagyomány szerint ez az ő diófájuk, ez a dió őket illeti. Egyesek csak kis vödörrel jönnek, mások hosszú póznákkal, botokkal felszerelkezve, hogy leverjék a még fán lévő termést. Keresgélnek a gazban, mert az már nem jut eszükbe, hogy könnyebb volna a munkájuk, ha lekaszálnák a füvet. Vagy úgy gondolkoznak, hogy azért sem kaszálják ők le a füvet, hogy aztán más találja meg könnyebben a diót. Néha egymással is összevesznek, kinek a dédapja, ükapja járt ide korábban diót gyűjteni. Mert bizony annyira finom lehet a gépkocsik kipufogógázában érett dió, hogy megér egy 100 éves perpatvart két család között. A sorban már több fa kiszáradt, évek óta egyetlen odajáró diószedőnek sem jut eszébe kivágni. És az ilyen helyeken soha nem látni senkit, aki diófát ültetne. Mert mindent csak várnak az élettől, várnak az Istentől, várnak az államtól. Pedig a diófák nem élnek örökké. Nem kellene néha ültetni néhányat?
Szent István király személyében olyan államférfit látunk, aki nem csak magára, hanem nemzetére, és nem csak a jelenre, hanem a jövő évszázadaira is gondolt. A kereszténységgel olyan útra állította a magyar népet, amely biztosította számunkra a fennmaradást. Tudta, hogy ültetni kell, jövőt kell tervezni, építeni. Tudta, hogy sziklaszilárd alapokra van szükség, hiszen a változó időkben számos veszély fenyegeti az egyéneket, a közösségeket és a nemzeteket. Szent István király példája arra ösztönöz bennünket, hogy az ünnep evangéliumában hallottak szerint keressük a szilárd alapokat, amelyre házat, otthont és hazát lehet építeni. Olyat, amely kiállja az idők viharait. A ház, amely földi boldogulásunkat jelenti, a hit és a munka. A keresztény hit és a becsülettel végzett munka. Az Isten jóságáért járó hit és az emberek szeretetét viszonzó munka. Ezek alapja pedig a tanúságtétel és a példamutatás. Hit csak tanúságtételből ered. Mégpedig hívő emberek hiteles tanúságtételéből. Ha hiszünk abban, hogy a krisztusi hit valóban érték, amely megadja életünk értelmét és megmutatja célját, s ha szeretnénk, hogy a következő nemzedékek is értéknek és életet segítő vezérelvnek tekintsék, akkor tovább kell adnunk a hitet. A hittételek, hitigazságok tanítása még nem elég. Az Isten létezését bizonyítani szándékozó filozófia, elmélet még nem elég. Az isteni jelenlét felfedezése a történelem eseményeiben még nem elég. Az isteni közbeavatkozás megcsodálása egyes szent emberek életében még nem elég. Hitünk szóbeli megvallása egyéni vagy közösségi szinten még nem elég. A hitről való tanúságtétel ugyanis azt jelenti, hogy hitem szerint élek. Hétköznap és vasárnap egyaránt, mert a hit és a vallásosság nem ünneplős ruha, amelyet vasárnaponként magamra veszek, hanem mindennapi feladat, mindennapi kereszthordozás. A tanúságtétel mellett a másik szilárd alap a példamutatás, ami másokat is becsületes munkavégzésre ösztönöz. Nem elég lelkesen beszélni valakinek a munka szeretetéről. Nem elég megtanítani a mesterfogásokat, átadni neki a szaktudást. Ha várjuk, hogy az ingyendió az ölünkbe pottyanjon, még nem tettünk semmit. Talán csak a gyerekeid vagy az unokáid fognak enni a terméséből, de menj és ültess egy diófát! Ha megtetted, elmondhatod: Szent István király magyar népéhez tartozom.
© Horváth István Sándor

---

 

 Urunk, Istenünk! Az évszázadok során megtapasztalhattuk, hogy a világ, amely sokszor nem a népek hazájának, hanem a nemzetek küzdőterének tűnik, nem siet segítségünkre a bajban. Csak a magunk erejében, tudásában, hősiességében és Istenhez szóló imáinkban bízhatunk. Hozzád imádkozunk, hogy országunk vezetői Szent István király lelkületével szolgálják hazánkat. Segíts, hogy magyar nemzetünk minden tagja a földi haza építése közben az égi haza felé is törekedjen!

Ó, JÉZUS, EMLÉKEZNI RÁD

Ó, Jézus, emlékezni rád
A szívnek szent örömöt ád,
De minden méznél édesebb,
Szívünkben bírni tégedet.

Nincs szó a földön kedvesebb,
Nincs dallam zengőbb, édesebb,
Gondolni szebbet nem lehet,
Mint Jézus édes, szent neved.

A bánat benned lel reményt,
Te adsz ezer jótéteményt,
Ha keresünk, itt jársz velünk:
Hát még mi vár, ha föllelünk!

A nyelv azt nem mondhatja ki,
Betű ki nem fejezheti,
Csak aki érzi, tudja azt,
Jézust szeretni mily malaszt.

Clairvaux-i Szent Bernát

Sík Sándor fordítása 

Forrás ~ Internet

'Nem keresnél,
ha Isten korábban már
nem keresett volna téged;
és nem szeretnél,
ha már előbb nem szeretett volna.
Isten megelőzött téged
szeretetével és keresésével.'

  Clairvaux-i Szent Bernát

 Amit Isten előkészített számunkra, nem egy egyszerű mézsugár, 

hanem maga a megtisztított édes méz. 

Világosabban szólva: az Úr, a mi Istenünk, az öröm, az élet, a boldogság, 

a gyengédség, az élvezet, az ujjongás kincseit tartogatja számunkra.”

  Clairvaux-i Szent Bernát

 'Szolgáljátok az Urat reménységgel, 

mert ígéreteinek megtartásában hűséges; 

szolgáljátok úgy, ahogy megérdemli - mert nagyon megérdemli. 

Méltán kívánja magának életünket Ő, 

Aki életét adta a miénkért.

 Ezért senki se éljen magának, hanem Annak, 

Aki érette meghalt. 

Igazában, kinek is élnék, ha nem Neki? 

Ha Ő nem halt volna meg - én nem élnék!'

Clairvaux-i Szent Bernát