1. Isten a békesség Istene
Levél Puy d’Orbe apátnőjéhez
Mivel a szeretet csak a békességben lakozik, mindig gondosan ügyeljen arra, hogy jól megőrizze szívének szent nyugalmát, amit oly gyakran ajánlok önnek.
Azok a gondolatok, amelyek nyugtalanságot és zűrzavart okoznak a léleknek, egyáltalán nem Istentől valók, aki a Béke Fejedelme. Ezek az ellenség kísértései, következésképpen el kell vetni őket, nem kell törődni velük. Mindenben és mindenütt békésen kell élni. Érjen minket külső vagy belső szenvedés, békességgel kell fogadni. Ha öröm ér, azt is fogadjuk békességgel, túlzott izgalom nélkül. Menekülnünk kell a gonosz elől? Tegyük békésen, aggodalom nélkül, különben futás közben eleshetünk, és alkalmat adunk az ellenségnek, hogy megöljön. Jót kell cselekedni? Cselekedjünk békésen, különben a kapkodásunkkal sok hibát követünk el. Még ha áldozatot hozunk, azt is békésen kell tenni.
2. Hogyan szerezzük meg a békét?
Levél Puy d’Orbe apátnőjéhez
Három dolgot tegyünk, drága leányom, és békességünk lesz: tiszta szándék legyen bennünk, hogy mindenben Isten dicsőségét akarjuk. E cél érdekében tegyük meg azt a keveset, amit tudunk, lelkiatyánk tanácsa szerint, a többinek a gondját hagyjuk Istenre. Aki minden szándékával Istent keresi, és megteszi, amit tud, miért nyugtalankodik?
Mi félnivalója van? Nem, nem, Isten nem olyan rettenetes azokhoz, akiket szeret, kevéssel is megelégszik, mert tudja, hogy nem rendelkezünk sokkal. Tudja, drága leányom, hogy a mi Urunkat Béke Fejedelmének hívja az Írás, következésképpen mindenütt, ahol Ö a legfőbb úr, mindent békességben tart. Persze az is igaz, hogy mielőtt helyreállítja a békét valahol, először háborút kelt benne, a szívet és a lelket elválasztja a számukra legdrágábbaktól, a megszokott és közönséges ragaszkodásoktól, vagyis a mértéktelen önszeretettől, önbizalomtól, tetszelgéstől és ehhez hasonlóktól.
Amikor az Úr elválaszt minket ezektől az oly dédelgetett, drága szenvedélyektől, úgy tűnik, mintha elevenen megnyúzná a szívünket, nagyon keserű érzéseink vannak, szinte lehetetlen, hogy ne hadakozzunk ellene teljes lelkünkből, mert fáj az elszakadás. A léleknek ez a vergődése azonban nem nélkülözi a békét, amikor végül a szenvedéstől lesújtva azért mégsem hagyjuk, hogy akaratunk bele ne törődjön az Úr akaratába, rászögezzük az Ő isteni tetszésére; feladatainkat, szokásos tevékenységünket pedig bátran folytatjuk.
A békesség az alázatból születik meg. Nyugtalanságunkat semmi más nem okozza, csak az önszeretet és saját magunk túlbecsülése. Miért van az, hogy ha időnként tökéletlenségünket tapasztaljuk vagy bűnt követünk el, csodálkozunk, nyugtalanná és türelmetlenné válunk? Nyilván azért, mert azt hittük, hogy jók, határozottak és szilárdak vagyunk, és amikor azt látjuk, hogy ez egyáltalán nem így van, hiszen orra buktunk, csalódottak leszünk, következésképpen nyugtalanok, sértettek és aggódók. Ha igazán tudnánk, hogy kik vagyunk, nem képednénk el azon, hogy a földön találtuk magunkat, inkább azon csodálkoznánk, hogyan tudunk állva maradni.
4. Az Istent szeretőknek minden javukra válik
Minden javukra válik azoknak, akik Istent szeretik. Valóban, mivel Isten jóra tudja fordítani a rosszat, kinek tenné meg, ha nem azoknak, akik feltétel nélkül neki adták magukat?
Igen, még a bűnöket is, melyektől Isten az Ö jóságában megóv minket, csökkenti azok javára, akik hozzá tartoznak. Dávidot soha nem töltötte volna el úgy az alázat, ha nem vétkezett volna, Magdolna nem lett volna olyan szerelmese a Megváltónak, ha nem engedett volna el neki annyi bűnt, és Jézus soha nem engedte volna el neki, ha nem követte volna el őket.
Látja, drága leányom, e nagy irgalmasságszerzőt: nyomorúságainkat kegyelemmé változtatja, és üdvös gyógyulást ad lelkünknek, melyet megmart bűneink viperája.
Kérem, mondja meg nekem, mit tesz Isten a szenvedéseinken, a fáradságainkon, a nekünk okozott üldöztetéseken keresztül? Ha tehát előfordul, hogy valami kellemetlenség éri, bármilyen oldalról jöjjön is, biztosítsa lelkét, hogy ha igazán szereti Istent, minden jóra fog fordulni. És még ha nem is látja, hogy milyen mozgatórugók hozzák majd ezt a jót, legyen biztos benne, hogy meg fog érkezni. Ha Isten a gyalázat sarát dobja a szemébe, azért teszi, hogy utána helyes látást adjon, és tiszteletben részesítse. Ha megenged egy bukást, mint Szent Pálnak, akit a földre vetett, azért teszi, hogy azután felemelje dicsőségébe.
5. Csak Istenre vágyakozzunk teljes mértékben, más dolgokra mérsékelten!
Egyedül Istent kell akarnunk teljesen, változatlanul, visszavonhatatlanul, de az Őt szolgáló eszközöket csak mérsékelten, módjával szabad akarnunk, azért, hogy ha megakadályoznak bennünket ezek használatában, ne rázzon meg túlságosan.
6. Bizalom a Gondviselésben
Az isteni Gondviselés mértéke velünk kapcsolatban akkora, amennyire bízunk benne. Ne emberi megértéssel próbáljon felkészülni ennek az életnek a nehézségeire, hanem azzal a tökéletes reménnyel, hogy amikor ezek érkeznek, Isten, akihez tartozik, meg fogja szabadítani tőlük. Mostanáig megőrizte önt, csak helyezkedjen el jól Gondviselésének kezében, minden esetben meg fogja segíteni, s ha nem tud járni, karjában viszi majd. Mitől kell félnie, drága leányom, ha Istenhez tartozik, aki oly biztosan megerősített minket afelől, hogy az Őt szeretőknek minden a boldogságukra válik. Ne gondoljon arra, hogy mi fog történni holnap, mert ugyanaz az Örök Atya, aki ma gondot visel önről, meg fogja tenni holnap és mindig. Vagy egyáltalán nem ad rosszat; vagy ha ad, legyőzhetetlen bátorságot is ad mellé, hogy elviselje.
Maradjon meg békességben, drága leányom, távolítsa el képzeletéből azt, ami megzavarhatja, és mondja gyakran a mi Urunknak: 'Ó, Isten, Te vagy az én Istenem, s én rád bízom magam, Te segíteni fogsz, és menedékem leszel, nem fogok semmitől sem félni, mert nemcsak velem vagy, hanem bennem is, s én benned. Mitől félhetne a gyermek egy ilyen Atya karjában?' Legyen igazi gyermek, drága leányom, s amint tudja, a gyermekek nem gondolnak annyi mindenre, hiszen van, aki gondol helyettük: bizony elég erősek, ha apjukkal maradnak. Tegyen hát így, drága leányom, és békessége lesz.
Gondosan meg kell vizsgálni dolgainkat, de kapkodás és gondterheltség nélkül. Ne végezze túlzott sietséggel a tennivalóit, mert ez megzavarja az értelmet és az ítélőképességet, és megakadályoz abban, hogy jól tegyük azt, ami miatt kapkodunk.
Amikor a mi Urunk szemrehányást tesz Szent Mártának, azt mondja neki: Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden aggaszt. Látja, ha egyszerűen csak gondos lett volna, nem aggódott volna, de nyugtalan és aggodalmaskodik, rohan és izgatott: a mi Urunk ezt veti a szemére.
A hevességgel és kapkodva elvégzett munka még soha nem járt jó eredménnyel. Fogadja hát békességgel az önre váró feladatokat, és próbálja sorban elvégezni őket, egyiket a másik után.
8. Békesség a hibáinkkal szemben
Gyűlölni kell a hibáinkat, de nyugodt és békés utálattal, nem haraggal és aggodalommal. Türelemmel kell rájuk tekintenünk, s hasznot húzni belőlük szent megalázkodással. Enélkül, leányom, tökéletlenségei, melyeket érzékenyen meglát, még érzékenyebben fogják érinteni, s így meg is maradnak, mert semmi nem őrzi meg jobban a hibáinkat, mint az, ha aggodalommal és túlzott sietséggel próbáljuk eltávolítani őket.
9. Szelídség és békesség a másokkal szembeni buzgalomban
Ó, leányom, Isten nagy irgalmasságot gyakorolt önnel, amikor arra emlékeztette szívét, hogy nagylelkűen viselje el felebarátját, és szentül a szívnek a másik ember iránt való édességének vigasztalását öntötte túlbuzgóságának borába.
Éppen erre volt szüksége, drága leányom; buzgósága dicséretes, de az volt a hibája, hogy egy kissé keserű, sürgető, aggodalmas, szőrszálhasogató volt. De már megtisztult mindettől: mostantól fogva szelíd, jóságos, nagylelkű, békés, türelmes.
10. És végül: aggodalom nélkül fogadjuk el, hogy nem mindig sikerül megőrizni a békességünket! Törekedjen arra, leányom, hogy szívét kedélyállapotának kiegyensúlyozottságán keresztül békességben tartsa. Nem azt mondom, hogy tartsa békességben, hanem hogy törekedjen rá; ez legyen a legfőbb gondja. Ne aggódjon azonban, ha nem sikerül azonnal lecsendesítenie érzelmeinek csapongását.
Szalézi Szent Ferenc 1567-1622
